Tolnamegyei Ujság, 1923 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1923-04-28 / 17. szám
2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1923 április 28. Bajó főszelgabirő beszéde: Főméltóságu Kormányzó Ur! Tolnavármegye központi járása területére történt megérkezésekor, mint a járás főszolgabirája, mély hódolat tál köszöntöm Főméltóságodat. Megjelent itt Mözs községnek, habár nem magyar ajka, de szívben, lélekben, hazafiasságban erős magyar érzéBü lakossága is, hogy Főméltóságod iránti törhetetlen ragaszkodásának, odaadó hűségének, mély tiszteletének és sze- reretének megjelenésével kifejezést adjon. Isten áldja, Isten éltesse! A kormányzó a mözsiekhez. öfőméltósága a főszolgabíró beszédére a következőket válaszolta: Jőleső érzéssel fogadom az idegen ajkú lakosság üdvözlését és ragaszkodásuk, hazafias érzelmeik nyilvánításában az ország jövőjének egyik biztos zálogát látom. A főszolgabíró ezntán bemutatta a kormányzónak Balogh esperes-plébánost, Renczes János képviselőt és Csóry Ferenc mözsi főjegyzőt. A bevonulás. A pályaudvar előtt felállított első kocsiba Havranek őrnagy és Bajó főszolgabíró ültek és ez a hintó nyitotta meg a menetet, amely előtt lovas bandérium haladt. A második kocsiban volt Magasházy László őrnagy, első szárnysegéd és Görgey György alezredes, testőrparancsnok, a harmadikban báró Jeszenszky Andor ötös fogatában foglalt helyet a Kormányzó Ur Öfőméltósága báró Nagy Pál gyalogsági tábornokkal, a honvédség főparancsnokával, őket követték Koós Miklós százados és Hardy Kálmán sorhajóhadnagy szolgálattevő szárnysegédek, Denk Gusztáv vezérkari ezredes és Ambrózy kabinetirodai tanácsos, rövidi Maxon Lajos tábornok, a vegyes dandár parancsnoka és vitéz Somkuthy József vezérkari ezredes, Shvoy Kálmán vezérkari ezredes és Berzsenyi István ezredes, Hegyessy Géza testőralezredes és Hegyessy László testőrőrnagy, Szim Lőrinc főhadnagy, majd a sajtó kocsija. Ezek után haladtak a környékbeli birtokosok és a mözsiek kocsijai. Mikor öfőméltósága fogata elindult és áthaladt a mözsi malom mellett felállított diadalkapun, megszólaltak a mözsi templom harangjai és addig zúgtak, amíg a menet Tolna határát el nem érte. Attól kezdve a tolnai templom harangjainak a zúgása üdvözölte Tolna magas vendégét, aki a felzászlózott és pompásan feldíszített útvonalon keresztül a közönség éljenzése közben vonult a szép községháza elé, ahol a kocsisor megállóit és a kormányzó kíséretével együtt kiszállott. Az üdvözlés. öfőméltósága az ott egybégyült előkelőségekkel együtt elvonult a diszszázad előtt, majd felment a községháza előtt felállított diszemel vény re, amelynek mindkét oldalán diszbe öltözött megyei huszár és két szolgálattevő testőr állott. Onnan végigszemlélte a diszszázad elvonulását. Az elvonulás után a közönség a tolnai dalárdával együtt elénekelte a Hymnust, majd az emelvény elé lépett Forster Zoltán főispán, aki a következő beszéddel üdvözölte Őfő- méltóságát: A főispán beszéde. Főméltóságu Kormányzó Úr! Az államfő és a népiélekben összhangzó egybekapcsolódásnak mindig elősegítő je és megerősítő je volt az, ha az államfő az ország egy-egy vij dékét időnként látogatásával tüntette ki, mert ez egyik legkedvezőbb al- I kálóm arra, hogy a nép hódoló tisz- I teletének, meleg szeretetének és megértő bizalmának minden lehető külső jeleivel is szivét és lelkét kitárhassa. Viszont a nép lelkének ezek a közvetlen megnyilvánulásai az államfő lelkében is megnyugtató és az államkormányzás gondterhes munkájában erősítő és kitartó érzéseket kelthetnek. Főméltóságod rövid időközben ezúttal harmadizben méltóztatott Tolnavármegyét kitüntetni magas látogatásával és tapasztalhatja a vármegye népének Főméltóságod személyéhez való igaz ragaszkodását és bizalmát, amely úgy fakad a nép szivéből, mint a hegy szirtjéből az üditő forrás. Főméltóságu Kormányzó Úr! Mi bizunk a jóságos Istenben, hogy előbb utóbb is egyesülni fog e hazának minden hazafias érzelmű polgára az egymást megértő szeretőiben és békességben. Ámde Isten után nagy a mi bizo- dalmunk Főméltóságod iránt. Főméi- lóságodban ismertük fel és találtuk meg a mi igaz vezérünket, akinek mindenekben bölcs mérsékletét és tanácsait szivükbe fogadva s így nyomdokában haladva, ingoványos útvesztőkbe soha el nem tévedhetünk ób bármily rögös utón haladjunk is vezérünk után, szemünk biztosan tekint előre és látja a szebb jövőt: — édes Hazánk és nemzetünk újból való felvirágzását és naggyá tételét. A Mindenható, ki minden népeken uralkodik, adjon Főméltóságodnak terhes, nagy munkájában erőt és lankadatlan kitartást, hogy édes Hazánkat és nemzetünket feltett szándéka szerint mielőbb bevezethesse a boldog békének és felvirágzásnak ígéret földjére! A kormányzó a főispán üdvözlésére a következőképen válaszolt: A kormányzó válasza. Melegen köszönöm a Főispán ur kedves üdvözlő szavait. Tolnavármegyébe mindig szívesen jövök, mert szinte megszoktam, hogy azok közt a vidékek közt, ahová megyek, aránylag itt a legkevesebb a baj. Ezekben a nehéz időkben, amikor az egész világ feszült figyelemmel vár arra, aminek ki kell alakulnia, nekünk, magyaroknak a legelső és a legszentebb kötelességünk a munka. A megfeszített munka azon a helyen és abban a körben, ahová az Úristen odaállított. Erre a kötelességre, ennek a kötelességnek a leglelkiismeretesebb módon való teljesítésére hívom fel mindenkinek a figyelmét. Volt egy idő, amikor azt hittem, hogy nem sok időbe kerül, nem lesz nehéz dolog e letiport, csonka ország dolgait rendbe hozni. Sajnos azonban, a következmények nem igazolták mindenben e feltevésemet. A mi nemzetünknek sok jó és rossz sajátsága mellett -van egy tulajdonsága, hogy túlkönnyen tud lelkesedni. Alig van fajta a világon,' amelyet ezen könnyen lelkesedő voltánál fogva, könnyebben lehetne félrevezetni, mint a | mi népünket, a magyart. Sok munkánk között az el- | sők egyike legyen a jó irányban való apostoloskodás, a meg- tévesztetteknek az igaz, hazafias útra való visszavezetése. Mindenki, akinek bármire is befolyása van, gyakorolja ezt a befolyását a haza üdvére olyan irányban, hogy azzal használjon a hazának. Elég e tekintetben a propagandára, a propaganda szükségességére utalnom. A propaganda tulajdonképen egy csúnya idegen szó, amiben mindig benne érezzük a reklámizt. Azonban a világeseményekből láttuk, hogy erre szükség van. Ha meggondoljuk, hogy Amerikát egy filmiparos filmpropagandája vitte a háborúba a központi hatalmak ellen, akkor nekünk is fel kell használnunk a propaganda eszközeit. r Es ha nézzük, hogy mindaz a propaganda, amit eddig megindítottak az országban, termékeny talajra talált a magyar lelkekben : akkor vissza kell, hogy térjen a bizalmunk a haza jövőjét illetően. Nézzük csak elsősorban a fát és az alföldi magyar embert. A magyar emberről azt hittük, azt vallottuk, hogy ellensége a fának, amelyet kiirtott a Duna—Tisza közéről és a Tiszántúlról. Most, hogy meg-r indult a propaganda, amelynek célja az Alföld faállományának a pótlása, egyszerre megértette mindenki, hogy a fát pótolni kell, mert e nélkül nincs eső, j nincs harmat, nincs egészség, csak futóhomok és tüdő vész. Belátta mindenki, hogy a fásítás megjavítja a földeket, megjavítja a föld hozadékát és megjavítja az egészséget. Ha még pár száz csemetekertünkkel több volna is, az sem volna elég a józan magyar nép erdősítési vágyának a kielégítésére. Nézzünk egy másik dolgot, a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége által propagált szövőszék akciót. Valaha, nem is olyan nagyon régen, a magyar nép még a maga szőttesében járt. Olyan ruhát viselt, ami az ő életmódjának, az ízlésének és a nemzeti sajátosságainak megfelelt. Időközben azonban a nép leszokott a szövésről. Valami szerencsétlen gondolat vált itt divattá, az emberek haszontalan, idegen rongyokkal ruházkodtak, olyanokkal, amelyek csak a külföld zsebének használtak. Az én vidékemen különösen megrontották a nép gondolkozását. Az én szülőföldem környékének gazdái újabban igy beszélnek: „Az én feleségemet én eltartom. Az nem arravaló, hogy dolgozzék!“ A népnek ez a fölfogása természetesen káros. Az asszony mifelénk csak henyél és csak a lakodalmat, meg a temetést csodálja ahelyett, hogy a házi dolgokkal, vagy a házi iparral foglalkoznék. Nézzünk csak meg egy községet, ahol háziipart űznek, mint például Mezőkövesdet, ahol a matyóhimzések készülnek. Ott mindenkiről leri a jólét. Láthatjuk tehát, hogy mennyire szükség van arra, hogy mindenki dolgozzék, különösen pedig, hogy az asszonynép az ő szakmájában minél nagyobb lelkesedéssel igyekezzék a külföldi rongyot kiszorítani. Láttuk, hogy mikor a magyar < viseletét agyonütötték, ezzel a nemzetet is kivetkőztették nemzeti sajátságainak jó részéből. Ki kell küszöbölnünk az utálatos jövevény ruhákat és vissza kell állítani a régi, a jó, az egészséges magyar viseletét, mert a nemzeti viselet alatt rendben van a lélek is és a magyar ruha alatt mindig magyar szív is dobog. Azelőtt a tündérujju magyar '.asszony maga szőtte, varrta és hímezte egész háza népének a jó magyar gatyát és inget, amely úgyszólván elpusztíthatatlan volt. Azóta vagyunk csak ilyen rongyosok, ilyen lerongyolódottak, mióta elveszítettük, eldobtuk ma- jgunktól a nemzeti viseletűnket. Mióta megkezdődött a szövőszék propaganda, mióta szerte az országban felállítjuk a szöyőisko- lákat, se szeri, se száma a kéréseknek, hogy ide is, oda is küldjön a Nemzeti Szövetség tanítókat, akiktől el lehet sajátítani a szövést. Mindenkit kérek, legyen apostola a becsületes, keresztény rekonstrukció munkájának, mert csak igy állíthatjuk talpra az országot, nem pedig kalandos tervekkel. Nem szabad fejjel a falnak szaladni, mert ott mindig a koponya enged, nem a fal. Ha nem feszitjük meg erőnket a végsőkig a munkában: akkor már most feküdjünk be a sírba, hantoltassuk el magunkat, mert munka nélkül elveszett Magyar- ország. Bemutatások. A nagy és közvetlen hatású beszéd, után a kormányzót a tribünön két fehér ruhás leányka üdvözölte a gyermekek és a leányok nevében és mindegyik szép csokrot adott át neki. Ezután Öfőméltósága lejött a pódiumról és a főispán bemutatta neki dr. Éry Márton alispán, akivel különösen melegen és hosszasan beszélt a kormányzó. Bemutatta továbbá Döry Ferenc ny. buszárezredest, br. Fiáth Tibort, Sztankovánszky Jánost, dr. Pesthy Pált, báró Jeszenszky Andort, dr. Bartal Aurélt, dr. Gőzsy Tibort, Bartal Aurélnét és báró Fiáth Ti- bornét. A lovassági laktanyánál. Ezután újból előállottak a kocsik, és a kocsisor ugyanabban a sorrendben, mint ahogy a vasútról bevonul* tak, az iskolás gyermekek, a különféle egyesületek és a közönség sorfala között kiment az uj lovassági*
