Tolnamegyei Ujság, 1923 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1923-04-07 / 14. szám

Ara 30 korona.

V. évfolyam. Szekszárd, 1923 április 7. 14. szám.

TOLNAHEGYEI ÚJSÁG

KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

fterkesztöség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102.

Egyes szám ára: 30 korona.

Előfizetési dij egy évnegyedre 300 korona.

Szerkeszt«: SCHNEIDER JÁNOS.

A lap megjelenik minden szombaton.

Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők.

Hirdetések éra! > A legkisebb hirdetés dija 50 korona. A hirdetés agy 60 uillméter széles hasábon mlllméter soronként 10 korona.- Vállalati, közgyűlési stb. hirdetések 40 korona. Állást keresfiknek 50 százalék engedmény. A hírrovatban elhelyezett reklámhír, el|egyzésl hír, családi Mr, valamint a nylltter soronként 100 koronába kerül.

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,

Hiszek egy Isteni örök Igazságban,

Hiszek Magyarország feltámadásában, _________________________________Amen.

A s

zőlősgazdák és a borhitel.

A borok nehéz értékesithetése, amely immár hetedik hónapja tart, a szőlőfentartási költségek folytonos emelkedése és a hitelek kétségbeejtő megszetritása igen élénk panaszokat váltott ki a bortermelő vidékek gazdáinál. Ezen panaszok folytán a borvidékek nemzetgyűlési képviselői mozgalmat inditottak, amely mozgalomnak az lett az eredménye, hogy a pénzügyminiszter az Országos Központi Hitelszövetkezet utján 600 milliós szőlőhitelt, vagy másként borhitelt bocsájtott a szőlősgazdák rendelkezésére.

A képviselők élénk munkát fejtettek ki, hogy vidéküknek minél nagyobb összeget tudjanak biztosítani. Megyebeli képviselőink közül dr. Orffy Imre, dr. Pesthy Pál és dr. Erdélyi Aladár szívós munkájának köszönhető, hogy amikor Pécs, Villány és más borvidékek e hitelből mit sem kaptak, akkor Szekszárd borvidékének 100 milliós kölcsön biztosíttatott.

A teljesen pénznélküli kereskedelem nem a legbarátságosabban nézte az agrárérdekek emez újabb istápolá- sát, sőt a hitelre utalt mezőgazdaság is irigykedve nézett a boldog szőlősgazdákra, akik ha nem is túlságos olcsón, de a mai viszonyok között

Hogyan hoztuk haza Vas Gereuen holttestét Bécsböl?*

Tizenhét esztendeig feküdt Vas Gereben, eredeti néven Radákovics József, a magyar elbeszélő irodalom egyik jelese, a 'most már Bécs városának egyik kerületét alkotó

Waehring temetőjében. A „nemzet ppjlpS® ' ' ; /

* „A száz éves Vas Gereben“ cimü két héttel ezelőtt megjelent cikkembe hiba csúszott be. Az akkor rendelkezésemre állott adatok alapján nem állott módomban megállapítani, hogy a jeles Írónak Bécsben eltemetett hamvait a nemzeti kegyelet haza- hozta-e az édes hazai földbe ? Azóta az Uj Nemzedékben a régi, neves író Sziklay János tollából érdekes, kimentő cikk jelent meg erre vonatkozóan. Azt hiszem, hogy az illusztris iró, aki lelke volt a hazaszállitási mozgalomnak, meg fogja nekem bocsátani, hogy tévedésem helyreigazításául éppen az ő nemes, kegyeletes érzéssel megirt cikkének .közlésére kérem fel t. szerkesztő barátomat. Ezzel azonban csak a történeti igazságnak kívánok eleget tenni. Belső meggyőződésem még ma.is azt súgja, hogy a pusztai, falusi és a vidéki élet remek rajzolójának hamvai sokkal édesdedebben pihennének itt szülötte földjén a szabad természet ölén, mint a főváros cifra temetőjében. De igy is elég van téve a nemzeti kegyeletnek. Hála és elismerés ezért a lelkes kezdeményezőknek s legkivált a lelkében örök ifjú Sziklay Jánosnak, a Vas Gereben kultusz lelkes megteremtőjének és ébren tartójának.

Bodnár István.

még mindig igen előnyös kamatláb és feltételek mellett jutottak a gazdálkodásuk továbbfolytatásához szüksé ges tőkéhez. És mégis mit látunk ? A hitelt csak az intelligens osztályhoz tartozó szőlősgazdák veszik igénybe, a kis és középgazdák, dacára annak, hogy az Országos Központi Hitelszövetkezetek kötélé kébe tartozó szövetkezetek a hitelről kellőleg tájékoztatták a községek lakóit, úgyszólván teljesen távoltartják magukat ettől a fontos akciótól.

Nem tudjuk, hogy mi vezeti e tartózkodásra kis- és középgazdáinkat, félrevezetés-e, avagy a hitel jelentőségének meg nem értése, a bortermés szinleges lekötésétől való félelem e, mindenesetre e hitelakció kudarca erősen meg fogja cáfolni a gazdák-tőkehiányát és valószínű, eldönti sorsát a mezőgazdasági hitelnek is.

Ha a gazdák akkor, amidőn a rendelkezésükre bocsájtott hitelt igénybe nem veszik, arról adnak bizonyságot, hogy a hitelre nincsenek reá utalva és elégséges tőkével rendelkeznek. A pénzügyi kormányzat tehát joggal fog arra az álláspontra helyezkedni, hogy amikor a gyárak kénytelenek üzemeiket megszüntetni, a kereskedők üzleteiket bezárni a legszükségesebb tőkék hiánya miatt és a kisipar teljesen szünőfélben van, mert a nyersanyagot nem tudják iparosaink a hitel megszűnte miatt beszerezni, akkor nem jogos a százmillióknak a szőlős gazdák, vagy más mezőgazdák rendelkezésére való bocsáj- tása, hisz azok nincsenek a hitelre

napszámosai“ között dolgozó, a küzdelmes életet egyébként könnyű szívvel viselő iró hirtelen halt meg 1868 január 2$ án egg bécsi gyógyszertárban, ahová orvosságért ment, mert rosszullét lepte meg. Bécsben az első delegációs ülések miatt tartózkodott ; tudósítást irt lapjának. A Bécsben akkor már működő uj- ságiró-egyesület, a Concordia vál lalta kartársi kegyelettel a temetés rendezését.

Most, amidőn április 7 én Vas Gereben születésének századik évfordulóját ünnepeljük, szükségesnek tartom, mint irodalomtörténeti adalékot is fölidézni annak történetét, hogy Vas Gereben földi maradványait mi módon hoztuk haza Bécs- ből 1885 január 18-án és temettük el rá egy hétre, szintén vasárnap, január 25 én a budapesti kerepesi- uti temetőben.

Tudtommal már csak ketten élünk a hamvakat hazahozó bizottság tagjai közül, ezek egyike is aklsor a bécsi bizottságnak volt tagja.

Lévag Imre, a kegyesrend későbbi tartományfőnöke, mint veszprémi főgimnáziumi igazgató s egyszers mind a Veszprém hetilap szerkesztője, a hetvenes évek végén moz galmat indított Vas Gereben hamvainak hazahozatala végett. Gyüjutalva. Avagy lelketlen bujtogatók- nak inkább hisznek, mint a kormány* hatalom jó indulatában, a nemzetgyűlési képviselők önzetlen törekvésében ?

Nem gondoljuk, hogy Hegyalja, Eger vidéke és a balatonmenti gazdák is igy fogják fel a borbitel dolgát, mint a mi megyénkbeliek és minthogy a jelentkezési utolsó határnap már igen közel van (ápr. 10.), legnagyobb valószínűség szerint a megyebeli hegyi szőlősgazdák százmilliójának jelentékeny része is a kellő időben jelentkező más vidék szőlősgazdáinak fog jutni.

Megengedjük, hogy a hitelakciónak vannak bizonyos hiányai, azonban ezek kiküszöbölhetők lettek volna a kölcsön igénybevétele után is. A bornak lekötése semmiesetre sem jelentette volna a gazdának bora feletti szabad rendelkezés megszűntét és legkevésbbé azt, hogy az Országos Központi Hitelszövetkezet, vagy annak egyes szervei tetszésük szerinti árban megtarthatták volna a lekötött bor mennyiséget. A bor felett a lekötés után is a gazda rendelkezik, el is adhatja, csak az az egy megszorítás van, hogy a vételárból a borhitel elsősorban visszafizetendő.

Megyénkre mindenesetre gazdaságilag igen hátrányos a borhitel igénybe nem vétele, mert igy nemcsak attól esnek el gazdáink, hogy egyéb tartozásaiknál olcsóbb hitelhez juthassanak, de nem fizethetvén vissza más kölcsöneiket, elütik a hitelkapás lehetőségétől szőlővel nem rendelkező gazdatársaikat, iparosokat és kereskedőket is.

tést kezdett lapjában erre a célra. A nyolcvanas évek elején Váli Béla megírta Vas Gereben életrajzát. Ezért lépett vele érintkezésbe Lévay, aki látta, hogy a mozgalmat nem birja sikeresen dűlőre vinni a vidéken s tanári, igazgatói és szerkesztői elfoglaltsága mellett nem is szentelhetett neki kellő időt. Azt javasolta tehát, alakuljon Budapesten bizottság, melynek módja lesz arra is, hogy a sajtóban az ügy érdekében nagyobb propagandát fejtsen ki. Váli Béla lelkesen ragadta meg az alkalmat. Először is barátilag hozzám fordult, hogy legyek segítségére. Hozzánk csatlakozott azonnal Kangurszky György egyetemi teológiai tanár; indítványomra elnöknek fölkértük a rendkívül agilis Fenyvessg Ferenc képviselőt, a későbbi veszprémi főispánt, akivel a&kor együtt dolgoztunk ideális lelkesedéssel a Balaton népszerűsítését megkezdett egyesületben, amely munkából Lévay Imre is derekasan kivette részét. Célunk nemcsak a hamvak hazahozatala volt, hanem méltó emlék, legalább is síremlék állítása, Vas Gereben fürgedi szülőházának emléktáblával megjelölése, müveinek gyűjteményes kiadása. Erre természetesen sokkal nagyobb összeg kellett, mint amennyire a

Minthogy az intézetek sem a fővárosi bankoktól, sem a jegy intézettől elégséges hiteleket nem kapnak, betétállományuk pedig egyre csökken, kénytelenek lesznek adósaikat tartozásuk törlesztésére vagy teljes visszafizetésére szorítani, igy tehát ebből a szempontból is nagy veszteség volt, avagy lehet, szőlősgazdáink részéről a borhitel igénybevételének elmulasztása és az attól való tartózkodás.

Tolnameíyel Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesületének mulatsága.

• Húsvétnapján este tartották műsoros mulatságukat az egyetemi ifjak és főiskolai hallgatók, nem főként azért, hogy mulassanak, hanem hogy egy kis pénzt gyűjtsenek össze, amelyből egyesületüket anyagilag megalapozzák és egy-két tolnamegyei ifjúnak diáknyomorán enyhíteni tudjanak. Ezek az ifjak helyesen, ném a politikának, hanem a munkának élnek, fegyverük nem az ólmos bot, hanem fütetlen szobákban, hiányos táplálkozás mellett, szívós kitartással összegyűjtött tudás és mégis csodálatosan kevés rokouszenv nyilatkozott meg az első bemutatkozásuk alkalmával. Nem keressük annak okát és nem is akarunk azokra kitérni, nem lehet célunk utólagos rekriminációkkal kihegyezni bizonyos dolgokat; mi a megértés és összefogás hivei és propogálói voltunk mindenkor, ezeknek az érzéseknek

megelőző gyűjtés szerény összege rúgott. De alig, hogy nagyobb arányban megindítottuk a mozgalmat, Bécsből a Concordia utján azt a kellemetlen hirt kaptuk, hogy a waehringi temető feloszlatását elhatározták s igy Vas Gereben hamvait mihamarabb el kell vitetni, hogy valami közös sírban örökre oda ne vesszenek.

Ezért megállapodtunk, hogy 1885 január 18-án a waehringi sirból kiemeltetjük Vas Gereben maradványait s január 25 én Budapesten ünnepiesen eltemetjük. A főváros készséggel átengedte a sírhelyet; a magyar államvasutak, valamint az osztrák magyar vasút igazgatóságai pedig elvállalták, hogy a koporsót ingyen szállítják Budapestre s külön vasúti kocsit bocsátottak rendelkezésre. A bécsi Concordia, különösen pedig a bécsi egyetemi magyar ifjúság, amelynek bizottsága élén Nyári Sándor és Ságodg Gyula állottak, minden tekintetben igyekeztek megkönnyiteni feladatunkat.

1885 január 17-én csikorgó hidegben várt bennünket a bácsi magyar ifjúság bizottsága a Staatsbahnon, a mái keleti pályaudvaron. Eljött Vas Gereben Jolán leányának férje, Áron László is Kolozsvárról. Délutánig minden szükséges intézke-