Tolnamegyei Ujság, 1922 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1922-04-15 / 16. szám
tv. évfolyam. Szekszárd, 1922 április 15. 16. szám. j 1 I I w # Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. Telefonszám 85 és 102, | A lap megjelenik minden szombaton. Elillzetési ér: Helyben és vidéken: egész évre 120 K, félévre j Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét 65 K, negyedévre 35 K. — Egyes szám ára 4 K. | illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 30 korona A hirdetés as a tolni oldalon egy 60 mlllmcter széles hasábon mlllméter soronként 2 korosa, a szövegoldalon 3 korona, a hírrovatban elhelyezett reklámhír valamint! ■ nyíl Hér soronként 30 koroséba kérdi. Családi hírek él véllelett hirdetések külön árszabás szerint. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában, Amen. „Halál, hol a győzelmed?!“ (I. Or 15, 55.) Irta: Dr. Vértesi Frigyes. Az Ur Isten a teremtményeket végesnek alkotta, mert máskéot tán nem is alkothatta. Ha valami véges, korlátok közé van szorítva. A korlátok belsők (lénybeliek) és külsők. Ezen külső korlátok — különösen a reális kiterjedéssel biré lényeknél — a tér és az idő, vagy, ha e két lét- járnléknák korlát mivoltát is jelezni akarom, a távolság és az elmúlás. Az öntudatos lénynek a legtöbb korlát Prometheus-lánc. tehát az embernek is. Erezte ezt már az ősember is és erejének megfeszítésével küzdött ellene. Kezdetleges kőfejszéje, melyen az őserdőben utat vágott, hogy előre jusson még nem látott területre, esetlen kis lélekvesztője, mellyel ismeretlen vizekkel birkózott a távolságok leküzdésére, merev raj • zai, melyekkel önmagát, hozzátartozóit, vagy kedvenc állatait akarja valamiként az elmúlás ellen védeni, a tér és idő távolait kémlelő szemei, mind-mind a szabad lélek vétói a szárnyalás akadályai ellen. A történelem folyamán változtak a küzdés eszközei, á cél azonban ugyanaz volt. Egyptom piramisaiban, a Daedalus és Ikarus féle próbálkozásban megnyilvánuló lelkűiét hozta létre a név- „megörökítések* száz módját, a vágtató expresst, a tengereket araló hajóóriásokat, a levegőt szelő repülőgépeket. Ez a lelkűiét varázsolja át az oBzthatlaE jelenbe a pbantasia segítségével a praehistoricus múltat, fejti meg a történelem kezdetének bieroglipbeit, idézi a múmiák szellemét, ássa ki . a letűnt nagy népek városait, de, ha már nem tudja a jelenbe hozni a távoli jövőt, ez akarja irányítani, vagy legalább kitalálni a tőle független jövők jelen-láncolatát. Több kor már-már bábeli tornyot kezdett épiteüi, mikor az újabb győzelem addig még nem sejtett újabb távlatok mérhetetlenségét fedezte fel, vagyis az előbbinél nagyobb küzdelemre hívott fel titáni akaratokat. Száguld az express napkelettől napnyugatig, hasítja a levegőt száz aeroplán, a mozi vásznán Semiramis kertjében szemlélheted a régmúlt élvezni-tudását, de megtorpadsz a a mérhetetlen távolságok előtt, melyekét mesazelátód, de csakis ez hoz közeledbe, mikor látod a messze nagy világokat, melyeken eddig még mesz- szelátódon keresztül ezt a felírást olvastad: „Ember ide nem jössz!“ Szinte bisonyos, hogy ezt fogja olvasni késő évezredek tudósa is. Bárhogy uralod is a múltat és látsz a jövőbe, be kell vallanod, hogy az idővel szemben igazában teljesen tehetetlen vagy. A múltat valahogy lemásolod, ngy, mint a pbotographia az embert, a jövőt sejtheted, irányíthatod, de sem a múlt, sem a jövő, jelenné nem lesz. Hiába minden törekvésed, az idő kérlelhetetlen pontossággal rohan — sírod felé! .... Minél többet tudsz a világról, annál szükebb lesz számodra a mérhetlen világgal Összehasonlítva kis földünk; minél inkább a teremtés urának érzed magad, annál jobban fáj neked sirgögröd setétje, a halál győzelme : az elmúlás! Mily sajátságos azonban az ember! Gondolt valami merészet és letagadta a napot az égről. Nem fogta golyója az oroszlánt, hát el akarta hitetni, hogy ninc3 is oroszlán, csak ő képzeli el; elhányta hát fegyverét. Jött Kant és kijelentette, sőt bizonyítani is akarta, hogy mind a két áttörhet - len korlát: a tér és az idő, tehát a távolság és az elmúlás, csak fictio, az én szükségszerű elképzelésem, valójában azonban nem létező valami; tehát phantom ellen küzdött évezredek minden találékonysága. Hiába döngött hát az újkor tárnáiban a bányász csákánya! A hajókolosszu- sokon való utazás nem volt más, mint mikor a gyermek kis papír- hajóját vízre bocsátja. Az elmnlás is rossz órád képzeletének a szüleménye, dobd el hát magadtól. Deklamáld hát el Goethe Faust-jának a baccalaureusával, hogy a világ azért van, mert te akarod és csakis ezért! „A gyümölcséről ismeritek meg a fát“ — mondja az Üdvözítő. Ennek a pbilosopbiának a gyümölcse volt végeredményében a Hegel féle abszolút idealismus őrülete, mely szerint még gondolkozó sem, csak a gondolat létezik, mint valami álom, mely önmagát álmodja. Másrészről pedig a theoria próbája a praxis; ez utóbbi szemébe nevet az említett tbeoriának. Sajátságos elképzelés is az, amelybe leginkább a lábam fárad bele, vagy, hogy az időre reflektáljak, olyat képzelek el, melytől saját könnyeim is megerednek és leginkább az én lelkem búsul tőle évekig, pl. anyám halála, mely szintén elmúlás. Sir itt még a theoria is; siratja önmagát, siratja az embert, mely ebbe akart kapaszkodni. Százak lelkében tán az történt a lehetetlenség láttára, — leginkább tán akkor, mikor szerettei feje felett Figyelmeztetjük az összes választókat, hogy csakis a m. kir. belügyminisztérium által kiadott és hatósági pecséttel elr látott jelöltajánlási ivek érvényesek, miért is egyes túlbuzgó önjelöltek által eszközölt eddigi becsukódó koporsó igazolta az idő fájó reálitását egyrészt, másrészt az ember tehetetlenségét — mint Fausté- 1 ban: nem sok hiányzott, hogy méreg- pohárral vetett véget életének. Faustnál a titokzatos, balk húsvéti orgonaszó tartotta meg az életet, a ma embere is ügyeljen egy pillanatra a húsvéti orgonabugásra, misére. Ahogy fájlalod az idő rohanását, mely a halál felé törtet, szükek a föld határai, figyelj a húsvéti énekre: „Victimae pascbali laudas“ ! Ebben halljad meg a te lelked hasvéti orgonabugását : „Mors et vita duello conflixere mirando; Dux vitae mortuus regnat vivus I“ „A Halál és az élet csodás párbajt vívtak ; az élet Vezére meghalt ugyan, de ezáltal él és uralkodik.“ Mikor ezt hallod, tűnjön el a könny szemeidből; a te telkedről is eltűnt a súlyos kő, mikor Krisztus sírjáról azt elhengeritette az angyal, megszűntek a korlátok ! Felujjonghat a te lelked is Szent Pállal: „Halál, hol a győzelmed, hol a furdalásod ? 1“ A kérdésre Krisztus sebeinek a fényénél meglátod a választ: „Felszívódott a halál a győzelemben“ (t. i. Krisztuséban) I. Cor. 15, 54. Ez a győzelem a tied is, hiszha „meghaltunk Krisztussal, hisszük, együtt is élünk Krisztussal!“ (Rom. 6, 8). Ha pedig együtt élünk, amint Krisztus nem bal meg, („Krisztuson a halál többé nem uralkodik!“ Rom. 6, 9) mi sem halunk meg, az elmúlás csak a koporsóig tart, melyen túl az idő inkább mellettünk, mint bennünk vágtat el. Nem lesz múlt, melyet sajnálunk, jövő, melytől félünk, hanem lesz jelen, melynek örülünk. Es a tér? Ahová a látcső el nem ér, ott lesz a hazánk, a végtelen Istenben ! Mindez azért, mert az „Elet és a halál csodálatos párbajt vívtak“, mely párbajban látszólag a Halál győzött, hogy az Elet diadala annál nagyobb legyen, hogy Krisztusnak a párbajban kapott sebei a feltámadás után bizonyítsák, hogy „felszívódott a Halál a győzelemben“! Nem tagadjuk a távolságokat és az elmúlást, nem is győzzük mi le, van aki legyőzte, akiről milliók ajka zengi a győzelmi hymnuszt, mely a mi győzelmünket is messze-messze hirdeti: „Feltámadt Krisztus e napon, al- lelnja“. aláírások teljesen érvénytelenek és az aláírókat egyáltalán nem kötik és igy nem jönnek összeütközésbe a törvénynyel, ha utólag meggondolván a dolgot, más jelölt hivatalos ivét írják alá. A keresztről. Örök szimbóluma Isten kegyelmének. A keresztyén ség gazdag tartalma rajta nyngszik. Lehetetlen elsorolni, részletezni a belőle származó nagyszerű igazságokat. Evangeliom a kereszt. Kimeríthetetlen, nagy mélységű és igaz fenségü evangeliom. Szenvedésről beszél, mely megnemésitö, töviskoszornról, mely koronánál tün- döklőbb, gyalázatról, amely dicső, halálról, amely élet — és mondja mindezeket az Isteafluban megjelent tökéletes, tiszta szeretet által. Jézus keresztje óta a szenvedés, töviskoszoru, gyalázat, halál — szóval maga a. kereszt épen a rajta megjelent szeretet által emberfeletti jelentőséget nyert. Isten gondolatait, szent akaratának bizonyságait ismerjük fel benne és egy kihalló kényben az Eg tiszta tükröződését kutat - juk, egy sóhajtásban azt a láthatat - lant, aki felé szállott. Ez a kereszt ma nekünk ezekért ezerszer kedvesebb, mint bármikor volt. Jelen állapotunk bizonytalan homályát semmi más el nem oszlatja, semmi más meg nem magyarázza, mint a kereszt. Egy ország, a mi édes hazánk szomorn romlása, polgárainak céltalan bánykódása, komor tépelődése, az égen az egyre sokasodó fellegek, ellenségeink irántunk való gyűlölete, örömtelen ma, reménytelen holnap, minden bajunk és bánatunk egyetemesen, vagy külön- külön: a mi keresztünk. Hordozzuk el azt nemes alázattal^ bünbánat méltóságával. Hordozzuk el azzal a tudattal, hogy Isten mérte ránk. Nem a mi összetörettetésünkre, gy aláz atunkra, halálunkra, hanem, hogy általa az ő eltitkolt gondolatát, elrejtett akaratát felismerhetően közölje velünk. Hogy testvérré kovácsoljon e kicsiny hazában minden magyart, hogy szuny- nyadó, ősi, alkotó erőnket felébressze, hogy megtisztítson és megnemesitsen, hogy fent' és alant eltöltsön, átfogjon és megszenteljen mindeneket a szeretet, hogy életet adjon az elhalt szivekbe. Üdvözöllek azért Jézus keresztje a rólad lesugárzó szeretettel együtt. Légy őzettél, mégis te győztél! Ki- csufoltattál, mégis milliók imádnak 1 Véreztél, mégis te gyógyítasz l. Élte - mettettél, mégis életet adsz! Üdvözöllek, megalázott, a dicsőség nevében! Üdvözöllek, Nagypéntek, a Hnsvót reményével; Golgotha, az élő Istennek imádatával! Üdvözöllek rabtestv ereim, szenvedő, siró, kétségeskedő magyarok! . . . ... És a kereszt lábainál leborulva, láncravert kezeimet bittel emelem a nevetekben az Ég felé! Könnyeimen át diadalt látok és jól hallom Isten fenséges szavát: Eljövök hozzátok. .! .'.. Hiszem, hogy eljön .1... Nemzetgyűlési választók figyelmébe!
