Tolnamegyei Ujság, 1922 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1922-04-08 / 15. szám

iV. évfolyam. Szekszárd, 1922 Április 8. IS* szám. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. * Telefon szám 85 és 102. EiSfizetésI ír: Helyben és vidéken: egész évre 120 K, félévre 65 K, negyedévre 35 K. — Egyes szám ára 4 K. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 30 korosa A hirdetés •» atoll* oldatos egy 60 salllmtter szélei hasábos mllhaéter sorosként 2 korosa, a ssövcgoldalos 3 korosa, a hírrovatban elhelyezett reklétshlr valaadat a sylllter soronként 30 koroséba kerül. Családi hírek és vállalati Űr* detések kiilfis árszabás szarlnt Szikratávíró vitte szét a hirt az egész világba, hogy íunchali rabságában meghalt egy uralkodó, meghalt a magyar király. Ez a hir megállította egy percre a bosszút lihegők seregét, akik a győzelem diadalittas mámorában porig alázták a ma­gyar nemzetet, rabbá tették, a halálba küldték, de meg nem törték a magyar királyt. A megalázott nemzet, a halálhírre mintha feleszmélt volna, a halálnak csontos keze mintha belemarkolt volna a gyűlöl­ködő szivekbe és mindent elnyomó erővel, a döbbenetes gyász érzését lobbantotta volna lángra és azok, akik halálos ellenségként állottak egymással szemben mig élt IV. Károly, most együtt gyászolják, együtt siratják a Szent István koronájával felkent fér­fiút, a messze idegenben elhunyt magyar királyt. Úgy érezzük, hogy a Madeira szigeten felravatalozott koporsóra nemcsak az ifjú özvegy, a hét árva, Csonkamagyar- ország népe tekint könnyes szemmel, hanem a leszakított területek millióinak szivét is fájdalom, gyász tölti el, elszakadt véreink felbugó zokogással siratják Nagymagyar ország királyát és mintha az a funchali halott, a titkos reménységek, a vágyódó vágyak egy hatalmaá talizmánját vinné magával a sir sötétjébe, a halál reménytelenségébe. Szent István koronájának misztikus fénye áttört a távolságon, az óceáni szigetet körülvevő ködön és mikor a rabság a leg- kinzóbb volt, amikor ott Északon, Keleten és Délen a gyáva rablók bilincse és korbácsa a legégetőbben vágott bele a magyar húsba, akkor ez az elhomályosithatatlan fény, daccal, bátorsággal, reménységgel töltötte el a megkínzott lelkeket; türő-türéssel, a vonagló testet. Es mikor északon megmozdult az ezeréves viharban együtt szenvedő és egy ezredev dicsőségében osztozó tót­testvéreink lelkiismerete, felsírt horvát testvéreink bűnbánó panasza, az erdélyi románok, a brassói szászok, a bánáti németek, a bácskai bunyeváczok sóhaja, akkor annak a koronának fénye, annak a koronának rab viselője, a régi Nagy-Magyarország képét, a magyar uralom alá tartozás vágyakozó-vágyának és reménykedő reménységének el nem oltható tüzét lobbantotta‘fel. Madeira szigetén a harangok zúgnak, idegen népektől kisérve, magyar zászlóval betakarva eltemették, amint a magyar lapok írják Nagymagyarország utolsó királyát. A capo di montei temetőben egy sirhalommal több van és a magyar sziveké t egy kínzó érzés szaggatja, vajjön nem szállt-e a sir mélyébe a nagy halottal a magyar integritás is és a koporsóra hulló hantok dübörgése nem gyászdala-e a régi magyar nagyságnak? És az Óceánt szántó szelek meglobogtatják a szemfedő magyar zászlót és a tenger zúgása, a hantok dübörgése, milliók zokogása egy szent hitvallás felsikoltó fogadalmába vegyül össze és megy vizeken, hegyeken és völgyeken keresztül, hogy a halálból vigye az életreménységet: Funchalban nem temették el Nagymagyarország utolsó királyát! $. Br. Griff Imre fis a kis* gazdák óhajai. A szekszárdi és a környékbeli vá­lasztók előtt Szuliman György foly­ton azt hangoztatta, hogy dr. őrffy Imre képviselői működése alatt sem­mit sem tett a kisgazdák érdekében, óhajaikat nem ismerte és nem is volt abban a helyzetben, hogy eredmé­nyesen képviselhesse őket. Hogy ez az állítás mennyire nem fedi a valóságot, elég arra utalnunk, hogy dr. őrffy Imre állandóan érint­kezésben volt a szekszárdi kisgazdák egyletével és a kisgazdákat közelebb­ről érintő ügyekben mindig kikérte a földmives osztály véleményét, meg­tudakolta álláspontját és óhajait. A kisgazdák szekszárdi egyesülete ezek­kel az ügyekkel rendkívüli közgyű­lésein állandóan foglalkozott és hogy a kerület egész polgárságának kíván­ságai ismeretesek legyenek, az egyes ügyeket a szekszárdiak azonnal le­vélben tudatták a választókerület meg nem szállott községeinek Föld- mives és Kisgazda Egyesületeivel, amelyek közvetlenül adták meg a választ az informálódó képviselőnek. Dr. őrffy együtt dolgozott a Szek­szárdi Földmives és Kisgazda Egye­sülettel a bortörvény revíziója, a bor­adó megállapitása, a szekszárdi gaz­dasági iskola felállítása, az ózsáki puszta és a szekszárdi vásártér bér­beadása, a kisházhelyek, a kisüstök, a földbirtok vagyonváltsága, a csép- lési szén kiutalása és a földbirtok­reform ügyeiben. Azonkívül se szeri, se száma annak a sok utánjárásnak, amelyet az egyes gazdák, a hozzáforduló földmives vá­lasztók érdekében a legnagyobb ered­ménnyel végzett. Arról a nagyarányú működéséről és munkásságáról, amelyet.a földmi­ves osztály érdekében kifejtett, bárki meggyőződhetik, aki fáradtságot vesz magának arra, hogy átnézze a Szek­szárdi Földmives és Kisgazda Egye­sület jegyzőkönyveit és irattárát. A pokolgép. Magyar jellemre nem valló gyalá­zatos merénylet izgatja a sajtót és ennek a legázolt országnak szeren­csétlen lakóit. A rendőrség lázas iz­gatottsággal dolgozik, nem a kitűzött millió és ötvenezer korona jutalomért, de a magyar becsület hajtja és buzdítja, bogy a pokoli terv értelmi szerzőit és végrehajtóit a bíróság elé vibesse. Mig az államhatalom és közegei részéről a jogrend védelme és nem­zetünk becsülete érdekében a legeré­lyesebben folyik a rettenetes elvete­mültség kiderítése, addig a politika berkeiben és bizonyos körökben po­litikai színezetet óhajtanak adni a gaztettnek. Egyik rész politikai tőkét akar kovácsolni belőle, a másik fele­kezeti büntetlen terrort kíván meg­állapítani és nem törődve a nemzet érdekével, szállítják az egész világ­nak a gyanúsító, a rágalmazó birt. Tiltakozunk az ellen, hogy ehhez a rettenetes emberi sülyedéshez a politikának köze volna, hogy a leg­szélsőbb keresztény irányzat legel­fogultabb exponensei ennek örülni tudnának. A kereszténységnek és a magyar politikának soha sem volt fegyvere a pokolgép, ez a forradalmi elvetemültségnek, a földalatti csator­nák gyáva patkányainak fegyvere. Ezeket láttuk vörös tobzódásukban a közelmúltban, látjuk milliókat éh­halálra kárhoztatva még mindig Oroszországban és tudjuk, hogy ezek vezérei, szellemi irányitói soha sem voltak keresztények, soha sem tar­toztak magyar politikai párthoz és egyaránt ádázán gyűlöltek mindenkit, aki nem volt oly söpredék, mint maguk. Ne akarjunk ebből a gyalázatból, a nemzet becsülete árán is, politikai tőkét és felekezeti vértannságot csi­nálni, várjuk meg a nyomozás ered­ményét, a magyar nemzet mostani vezetői becsületükkel állnak jót, hogy a gaztett büntetlenül nem marad. Meghalt a király!

Next

/
Thumbnails
Contents