Tolnamegyei Ujság, 1922 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1922-03-18 / 12. szám
TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1922 március 18. ntáoján, sok-sok küzdelmes évvel terhelten, itt állok, önök előtt, még miodig bizakodó reménnyel, lelkemben erős elhatározásokkal és nem laukadó mnnkakedvvel; e mellett az "őszinte hála és köszönet szent érzé sével szivemben irántatok kedves tisztviselő társaim, a kik hossza éveken át örömben ób bánatban, jó és balsorsban velem kitartottatok, engem soha el nem hagyva, meg nem tagadtatok, s ugyancsak önök iránt kedves barátaim, a kik hossza közéleti szereplésemet mindenkor jóakarattal méltatták s gyengéimet elnézve, barátságukba fogadtak. Istenfélelem és a becsületesség. És még csak egyet Miként eddig, ezután is az én egyszerű, de emelkedett lelkületű boldogult jó atyám által megjelölt utón: az Isten félelme és a becsületesség utján kívánok haladni s arra kérem önöket, hogy bizalmukkal, becsülésükkel és szerc- tetükkel csak addig ajándékozzanak meg, a mig erről az útról, le nem térek* Bocsássanak meg, hogy ha egy kissé hosszúra nyúlt beszédemmel türelmükkel visszaéltem és fogadják még egyszer leghálásabb köszönetemet azokért a gyönyörű megnyilatkozá sokért, melyekkel nekem ilyen feledhetetlen napot szerezve, boldoggá tettek. Az alispánt pompás beszéde után szívből üdvözölték és a társaság a késő délutáni órákig kedélyes hangulatban maradt együtt a kaszinó termeiben. egy kivételével, a régi főkortesei mind dr. Őrffy Imre pártjának oszlopos tagjai, nem mutat hajlandóságot sem a fellépésre, sem valamely barátjával való kísérletezéshez. A Szulitnan párt kiáltványt bocsájtott ki, de úgy értesültünk, hogy izgató, bécsületsértő és valótlan tartalma miatt az ügyészség felhívására a rendőrség a falragaszokat elkobozta és eltávolíttatta. Dr. őrffy Imre megválasztása bizonyosra vehető, mert a kerület ősz- szes községeinek választói a legszilárdabban kitartanak mellette, megbecsülvén azon értékes és fáradhatatlan munkát,, amelyet dr. őrffy a köz és egyesek érdekében kifejtett. Tamásit kerületben dr. Battlay Dezső, vármegyénk volt kormány- biztosa és lapunk kiváló munkatársa jelöltsége van előtérben, aki mellett Ozora, Pincehely és más nagyobb községek választói foglaltak állást. Dr. Battlay, aki kormányzópárti programmal lép fel, már a legköze lebb megkezdi körútját. Vasárnap tartja első programmb íszédét. Tolnai kerületben dr. Battlay Dezsőt óhajtották felléptetni, de ő nem vállalta Renczes Jánossal, a párt hivatalos jelöltjével szemben a jelöltséget. Választási hírek. Bonyhádi kerületben Weber János nem vállalta újabb felkérésre sem a jelöltséget és így az egyédüli jelölt dr. Eibach Kornél, akit a legnagyobb valószínűség szerint a közeli napokban az egységes-párt hivatalosan is jelölni fog. Dombóvári kerületben Pallavicini György őrgróffal szemben az egységes-párt országos intézősége eddig még, tudomásunk szerint, hivatalos jelöltet nem állított. A kerületben Balogh János, az Országos Földmives Szövetség főtitkára járt lent, akinek úgy hirlik, erős pártja van. Az egységes párt másik emlegetett jelöltje, báró Petricsevits Horváth Emil, a menekültek kormánybiztosa és a nép jóléti minisztérium államtitkára, még, eddig nem utazott le a kerületbe. Úgy tudjuk, hogy a kormányzópárt csak egy jelölttel megy a választási harcba Pallavicini ellen. Gyönki kerületben Haypál István hivatalos jelölttel szemben szintén a kormányzópárt programújával dr. Pesthy Pál vállalta a jelöltséget. Mindkét jelöltnek igen erős pártja van, e kerületben u.ás programmá jelölt nem is próbálkozhat. Paksi kerületben az egységes párt még hivatalosan nem jelölt, arról értesülünk, hogy Bodor György volt képviselő más kerületben óhajt fellépni. Mi az egységes párt győzelmét dr. Erdélyi Aladárral látjuk legbiz- tositottabbnak, akit valószínűleg az egységes párt országos intézősége is hivatalos jelöltnek fog tekinteni. — Tahy Endre fellépéséről is beszélnek. Szekszárdi kerületben Drozdyék őosényi kudarca után újabb jelölt nem jelentkezett, bár egyes nyugba- tatlankodók szeretnék Batthyányt, vagy annak egyik elvbarátját megnyerni jelöltnek. Batthyány, akinek Március tizenötödike. Az öntudatra ébredt magyar szabadság felláDgolásának évfordulóját, a magyarság legszentebb hazafias ünnepét méltó fénnyel ünnepelték meg Szekszárdon is. A hivatalos istentisztelet a belvárosi róm. kath. templomban volt a hatóságok, a hivatalok, az iskolák és a nagy közönség impozáns részvételével.; A református, az evaugélikus és a zsidótemplomban szintén istentiszteletet tartottak az illető felekezetek lelkészei. Az istentiszteletek után a Garay- térre gyűlt össze a közönség, hogy részt vegyen a Magyar Nemzeti Szövetség szekszárdi szervezete által rendezett ünnepélyen. Az ünnepélyt a tűzoltó zenekar Szózata nyitotta meg, majd Forster Zoltán főispán, mint a Szövetség tolnavármegyei elnöke tartott lendü letes megnyitó beszédet, amely után Tóth Pál h városi főszámvevő elszavalta a „Talpra magyar“-t. A szekszárdi férfidalárda énekelte ezután a „Ne sírj, ne sírj Kossuth Lajos“ cimü hazafias dalt, majd dr. őrffy Imre, a kerület volt nemzetgyűlési képviselője tartott gyújtó hatású alkalmi beszédet a nap jelentőségéről, összehasonlította a negyvennyolcas időket a mostani viszonyokkal, amelyek sokkal kilátástalanabbak az akkoriaknál, ha egyek nem leszünk a bennünket környező ellenségekkel szemben a haza védelmében. A nagy tetszéssel fogadott gyönyörű szónoklat után a főgimnázium énekkara adta elő a „Nem, nem, soha l* irredenta dalt és az ünnepélyt a tűzoltó- zenekar Hymnusza zárta be. Az iskolák szintén megünnepelték a nagy napot és iskolai ünnepélyeket rendeztek a főgimnáziumban, a felsőkereskedelmi iskolában, a polgári fiú- és polgári* leányiskolában, valamint az összes elemi iskolákban is. A Kaszinó. A Szekszárdi Kaszinó évtizedes hagyományainak hódolva, társas vacsorát rendezett a nagy évfordulón. A vacsorán Tóth Henrik műszaki főtanáosos, a Kaszinó igazgatója mondott köszöntőt a kormányzóra és üdvözölte a mejelent tagokat, majd dr. Kramolin Gyula, a Kasznó volt igazgatója tartotta a következő ünnepi beszédet. Ünnepi beszéd. Mélyen tisztelt Uraim 1 Teljes há rom esztendei szomorú szünet után, ma végre újból szóhoz juthatnak a mi régi, ősi hagyományaink. Pedig, bogy a lelkek mily melegséggel csüggnek e hagyományokon, legjobban bizonyítja előttem az érdeklődés, mely ünnepi asztalunkat ily népessé* tette. — Ezen szomorú, viharos há rom esztendő alatt, közéletünknek a legelleatétesebb Bóra és Sirocco viaskodásától felkorbácsolt vizein, hagyományaink Dem egyszer már már eltűnni látszottak szemeink elől. Ámde azokon is beteljesedett régi, hatalmas nemzetségek büszke, diadalmas jelszava: „fluciuat nec mer- gitur,(, hánykoiódhatik, ingadozha tik, de el nem merül !<■— Olybá tűntek fel előttem hagyományaink ezen évek alatt, mint egy világító bója a tengeren: a magasan tornyosuló hullámverésben el-eltűnt szemeink elől annak fénye, de a hullámok elsimulásával ismét ott csillog, ott rezeg az a nyugtalan vizek felett, hogy a helyes irányt, a helyes utat mutassa. De hát miben is állanak volta- képen a mi hagyományaink ? Mélyen tisztelt uraim ! Kaszinónk a negyvenes évek, helyesebben a negyven- nyolcat megelőző másfél évtized két, egymással szemben álló s gyakran ellentétesnek látszó, de tulajdónké- pen egymást harmőnikusan kiegészítő eszmeáramlat benső frigyéből fakadt, annak egyesüléséből származott : Az egyik — a Széchenyi féle gondolat, mely a nemzet régi értékeinek megtartása, conserválása és az üj értékek hozzákapcsolása, hozzá- ölelése, az erők egyesítése, a kultúrának, a művelődésnek minden téren, minden vonatkozásban való kimélgitése, fejlesztése, erősitésé- vel igyekezett előrevinni a nemzetet egy szebb, boldogitóbb jövő felé. A másik, Kossuth lángleikének elragadó energiája, mely a szabadságjogok, a gondolatszabadság, a jogegyenlőség, az emberbecsülő szabadelvüség, ellenállhatatlan erejével ragadta előre a nemzetet a haladás, fejlődés utján. Ezen két eszmeáramlat, melynek a 48-as március csak végső diadalmas kirobbanása volt, ennek a kettőnek egyesülése SBülte az országban az egyesületeket, a Kaszinókat s igy a mi Kaszinónkat is. Magától értetődik tehát, hogy a gyermeknek sem volt és nem lehetett soha más szelleme, mint amelyeket a szülőktől örökölte és az mindig melegen csüggött is ezen eszméken, melyek immár 81 éves pályafutása alatt mindig is irányították, vezették. — És mégis, különös: dacára ezen törhetetlen ragaszkodásának a márciusi eszméhez, dacára. eszmehüsé gének, nem mindig áldozhatott szabadon és őszintén ezen szent meggyőződésének.—Nem az elnyomatás legsötétebb, konok éveire célzok igen t. Uraim, mert hiszen az csak természetes, hogy a zsarnokság elnyomni, elfojtani, eltiporni igyekszik azon erőket, melyek lábai alatt a talajt felrobbanással fenyegetik, — hanem gondolok azon későbbi időkre, midőn — évtizedeken át— a mindennapi politika, az ő önző, kicsi nyes, gyakorlati céljaira, egyoldalu- lag oly módon kisajátította magának a márciusi eszmekört, hogy á másik oldalon — hatalmi positiójukat féltve egész erőktől — aggodalommal és féltékenységgel nézték azok kultuszát. Miután pedig a Kaszinó a. napi politika sarától mindig távol tartá magát és magasabb szempontjaiból, az ő „splendid isolation« - jából a napi politika terére sodródni nem akart: igy csak bizonyos tartózkodással, bizonyos óvatossággal, bizonyos kerülőkkel áldozhatott a kegyelet azon érzésének, melyek, lelkében égtek. — Ezen — mélyen tisztelt uraim — minden ierongyo- lódottságnak, minden szomorú helyzetünk dacára — ma már hála Istennek túl vagyunk ! A márciusi eszmék ma már minden magyar embernek nyílt hitvallását alkotják és mi is teljes, nyílt őszinteséggel hódolhatunk érzéseinknek 1 Annál szomorúbb, hogy még ma, jelenleg is vannak áramlatok, melyek a márciusi eszméket leszólni, leminősiteni, discreoitálni akarják t Hálátlanul megfeledkezve arról, hogy a hatalmas virágzás és fellendülésnek azon öt ven fényes éve, mely a háborút megelőzte a. márciusi magból eredt, a márciusi csemete virulása és terebélyesedése volt, ezen ötvec évet a hanyatlás korának szeretnék minősítem!? Megfeledkezve arról, hogy aki a fát és gyiimölosöt leszólja, az a magot és csemetét is lealacsonyítja, még komoly történet tudós is akadt, aki nem átallntta másként érdemps tollát odaadni, ezfen irány szolgálatának és „hanyaiim koru-n&k nevezi azt, amely már - magában hordta a destructió esi ráÜ ! ? Hát m. t. uram, vájjon tehet é arról a csemete, tehet-e arról k gyümölcsökkel gazdagon megrakott terebélyes fa, ha egy hirtelen', váratlan jégverés- egyszerre tönkre teszi a termését ? ?! 9 Ám, megérteni vélem t. Uram, ezen irányzatot is, legjobban megmagyarázza nekem ezt egy symba- lum. Ha kertünkbe lenézek, itt is állani látok egy büszke fát, mely előttem már nevével is a márciusi eszméket jelképezi; mert amint bál- - vángozó imádattal csüggink Kossuth gondolatain, ez a fa is a „bálvány-fad nevet viseli. Ismeri mindenki ».bálvány-fái,zz„ailanih- uslu. Hihetetlen gyors növésű, nagy életenergiáju fa, mely rövid pár év alatt húsz méter magasra is felnő, tiszta fa, hernyót, csúszó-mászó férgeket nem igen tűr magán ; virágzása idején szinte bóditóan baí- zsamos illattal tölti el a levegőt- és : apró, aranysárga csillagocskák ezreivel szórja tele földet, van azonban egy tulajdonsága, mely — ßleg régi, rozoga épületek tulajdonosai előtt — félelmetessé teszi: mélyen a földbe hatoló, messze szétágazó gyökerei keresztül-kasul járják a talajt, keresztül szövik, keresztül ‘ törik különösen a régi, repedezett vályogfalakat és ha a szél megingatja hatalmas koronáját, valósággal ketté roppantja, kiemeli még a fundamentumot is! Ezért félnek, rettegnek tőle! Neki állunk hát baltával irtani, letarolják, kiássák és fellélegzenek. Ám hiú ábránd ! Alig múlik el pár hó, jön a tavasz és a kipusztulhatatlan gyökerekből újból ieakényeseMl Igényeket csak a terpentines Pyram elégíti ki.
