Tolnamegyei Ujság, 1922 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1922-02-11 / 7. szám
IV. évfolyam. Szekszárdi 1922 február 11. 7. szám TOLNAHEGYEI DJSÄG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szerkesztőség ét kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Szerkesztő: SCHNEIDER JÄNOS. Telefonszám 85 és 102. Előfizetési ér: Helyben és vidéken: egész évre 120 K, félévre 65 K, negyedévre 35 K. — Egyes szám ára 3 K. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések érái i A legkisebb hirdetés dija 30 korosa A hirdetés az utolsó oldatos tgy 60 műiméi er szélet hasábon mlllméter soronként 2 korona, a szövegoldalon 3 korona, a -hírrovatban elhelyezeti reklémblr valamiéi a syllttér soronként 30 koronába kerül. Családi hírek és vállalati hirdetések külön árszabás szerint. Gondolatok a választójog körül. Irta: Dr. BATTLAY DEZSŐ, Tolnavármegye volt kormánybiztosa. A magyar politikai élet öncélú megoldásra váró kérdései között nincs talán egy se, amely annyira izgalomban tartaná a közvéleményt, — nincs egy ne, amelynek mikénti megoldása érdekében az újságok hasábjain tudóssá kinőtt tekintélyek annyira latba vetnék minden igyekezetüket, — és nincs egy se, amely mellett annyi tetszetős jelszót s annyi európai p#él- daadást sorakoztatnának fel a küzdő pártok, mint épen a választójog körül. . Tegyük azonnal hozzá, hogy mindez könnyen is érthető: a választójog mikénti megoldása következményeiben egyike az államélet legfontosabb és legnagyobb körültekintést igénylő kérdéseinek. Megoldásának mikéntjétől függ a parlament nívója, munkássága és főleg a szelleme, mely ezt a munkát áthatja. Ezt ösztőn- azertileg megérzi a magyar közvélemény, még azok is, akik egyéb kér déeekben a pártszempontokon felülemelkedni nem igen tudnak. . Engedtessék meg nekem, hogy sine ira én is hozzászóljak ehhez a keléshez, most, mikor az m-gint aktuálissá vált. Nem szándékozom sem tudományos értekezést írni, sem a kérdést kimerítő módon boncol- ' gatni. Mindkettő tulmenne azon a határon, melyet e lap keretei s az Önfegyelmezés szabnak elém. Egykét gondolatot igyekszem csupán csokorba fűzni, rámutatni a lényegre, melyből a megoldás önként kínálkozik, mert úgy látom, hogy a vita anyagába célzatosan bedobott jel- gsavak következtében ez a lényeg már már teljesen elkallódott. Nem árt tehát erre újból rámutatni, habár i— igy fogva fél feladatomat — fej tegetéseim nem is fognak az újság ingerével hatni. Állapítsuk meg mindeneke’őtt, hogy a tudomány által leszűrt törvények e kérdés eldöntésénél vagy egyáltalán nem jöhetnek számításba, vagy legalább is nem olyan ménekben, ahogyan az illető tudósok azokat e fogadtatni szeretnék. Mert a tudomány csupán elvont törvényeket kepes megállapítani, a választójog kérdésé pedig épen azért kiválóan politikai, mert mikénti eldöntésénél elsősorban teendő mérlegelés tárgyává e joggal felruházni célzott állampolgárok műveltségi foka, vérmérséklete, jellem keli sajátságai, mentalitása stb , stb., vagyis olyan faktorok, amelyeknek vizsgálata az exakt államtudomany határain kívül eBÍk. Már maga az a körülmény, hogy ennek dacára mégis látunk tudós tekintélyeket felsorakozni, pont a legtu'zóbb álláspont támogatására, óvatossá kell hogy te gyen bennünket, mert a tudomány érvei itt majdnem mindig egy egy bedobott jelszó igazolását célozzák, amiket a tudomány fegyverei nélkül idegenkedve fogadna a jóh’szemü és józan magyar közvélemény. Ugyanilyen megítélés alá kell, hogy essenek a külföldi példák is, amelyeket pedig szintén nagy előszeretettel és igyekezettel hoznak a küzdőtér porondjára. Az, hogy egyik állam a választói jogosultság terén ilyen vagy olyan elvet tett magáévá, csak azt bizonyítja, hogy az ottani viszonyok és nemzeti sajátosságok mellett az államraison szempontjából ez az elv volt ott elfogadandó, — de egyál talán,nem indokoja azt, hogy más viszonyok és más népi sajátosságokkal rendelkező nemzetek ugyanazt az elvet magukévá tegyék. Hogy, ennek a felfogásnak helytelensége minéi kézzelfoghatóbb legyen vigyük azt ad absurdum. A tudomány le szűrt álláspontja és egyes, szabadságukkal élni tudó nemzetek gyakor lati példája szeriül is a legideá isabb államforma a demokratikus köztársaság, mely az állampolgároknak teljes, minden felsőbb hatalom önkényétől mert szabadságot, önrendel- kezest biztosit — és meg s, hogy ennek Magyarországra vaió doktriner átültetése hova vezetne, azt a múlt. szomorú története elég érthetően bizo nyitotta. /£ tervbe vehető különféle választási eljárásoktól eliekintve, — ame lyekre eppen feltett szándékomnál fogva ezúttal kitérni nem kívánok, — két kérdés körül forog főleg a vita: legyen-e a szavazati jog általános, vagy korlátozott, — titkos vagy Dyilt? Nézzük közelebbről e két kérdés meztelen lényegét. Mi a választói jogosultság értelme ? Lehetőség, jogosultság, hogy valaki szavazatával az állami akarat létrejöttét elősegítse, amiből önként kö vetkezik, hogy — erkölcsi érettség és ehhez hasonló pós.ulainmokiól el tekintve — az állam ügyeiben való jártasság, az állam céljának, feladatainak, magasabb erkö c*i r<*ndelteté sének megértése az egyedüli feltétel,, mely erkölcsi jogot ad a választójoggal való felruházásra. Ainih-z vi szont az állam részéről egy kö'ele- zt-ttseg járul, hogy mindazok, akik a politikai érettségnek ezt » fokát elértek, a választói jogosultságot I tényleg meg is kapják, attól egyoldalú pártszempontokból meg ne j fosztassanak. Ebből a szemszögből ítélendő meg tehát az általános szavazati jog is. Feltételezve a politikai érettséget, államraison, hogy a szavazati jog minél általánosabb legyen, az azzal élni tudó állampolgárok minél széle sebb rétegére terjedjen ki, minél több társadalmi osztályt öleljen fel, mert hiszen az összes társadalmi osztályok közös érdekei adják összetételükben az államérdeket s ezzel együtt az állami akaratot. Ha egy-egy osztály érdekei az államakarat megkonstruálásánál nem vétetnek tekintetbe,' éppen azért, mert annak, az osztálynak tagjai az államakarat létrejöttebe sem közvetlenül, mint képviselők, sem közvetve, mint választók nem folyhatnak be, az így létrejött állami akarat egyrészt hiányos, tehát téves ieBz, másrészt igazságtalan, mert nem minden társadalmi osztály érdekeit egyformán fe'ölelő. Knndu'áei pontunkból önként következik, hogy az általános szavazati jog intézményes megvalósulása csak idő kérdésé s minden különösebb törekvés és harc nélkül Önmagától bekövetkezik abban a pillanatban, amikor a helyesen elgondolt és következetesen keresztül vitt közoktatás ügyi politika mellett azok az állam po gnrok is bele fognak a kategóriába esni, aáiket ma a választójoggal fel— j ruházni veszélyes lenne. Az államra | tehát az a kötelezettség hárul, hogy I minden erejével igyekezzek a meg | kivautató műveltséget általánosítani I s ezzel az állampo garok legszélesebb rétégét az állami alko ó munka részesévé tenni. Azonban a megkíván ] tató politikai érettségre való tekintet nélküli osztogatása | választójognak I fiiius ante pntrem lenne, a gyakor latban pedig ezt eredményezné, hogy történelmi b<-lyze üi kben rej ő tömeg kul'uralis hati«Uíar»dott8agunk kö vei kéziében oyan tömeget teremtenék meg a jegükk»l észszerűen élni nem tudó szavazóki ak, akik önző érdekeik vagy indulataik sugalmazására hall gatva, az összes államj.o'gárok érdé ken egyaránt c-'zó á lamakara' létre jöttét könnyen meg k»dalyozhatnák s helyébe reszieges erdekekei.fe ölelő államakaratot ültetnének. Gyakran hallottam azt az ellenve test, meg komolyan számba veendő oldalról is,, hogy teljesen felesleges a választói jogosu tságot előzetes politikai iskolázottsághoz, vagy puli tikai érettséghez kötni, mert a képviselőjelöltek programmbeszédeikbea úgyis felölelve az aktuális politikai kérdéseket, a választóközönséget mintegy kitanitják legalább is annyira, hogy minden lelki tusa nélkül képesítve lesznek, szavazó jogukat gyakorolni. Akik a -gyakorlatban láttunk egy- egy választó küzdelmet, azok előtt nem lehet kétséges, hogy mennyire téves ez az álláspont. Nálunk a korteskedés a legtöbb esetben a nép BzéleB rétegeinek tetszetős jelszavak bedobásával, tehát az indulatokra való appellátással megy véghe, ahol a demagógia összes fegyverei igénybe vétetnek és pedig annál nagyobb mérvben, min 1 gyengébb mentalitású az illető válaaztóközönség. Igazi tanító igyekezetét nagyon keveset látunk, azt is inkább esak nagyobb városokban, ahol az intelligens elem túlsúlya azt indoboltá teszi. Hogy a politikai érettségnek hol a határvonala, az gyakorlati kérdés, melyre a leszűrt elv a<apján nem lehet nehéz a felelet. Miuthogy azonban ennek az elvnek szigorú keresztül vitele mellett az állampolgároknak csak igen kevés hányada lenne szavazói jogosultsággá felruházható, ennek demokratikus kiterjesztése érdekeben szükségesnek mutatkozik, legalább egyenlőre, kisegítő jogcímeket is felvenni, mint a vagyon, magasabb adó, katonai rendfokozat, front szolgálat, stb, stb., melyek ha önmagukban nem is fokmérői a megkívántaié értelmi tehetségnek, de mégis olyan zsinórmérteket adnak, a melyen fe ül »z allamélet minden erőszakos megrázkódtatásának- kockázata nélkül időleges jogosultság nyerhető a választói jogosul ságra. Ami már most azt a kérdést illeti, hogy a szavaz-ts formája nyílt vagy titkos legyen e, — hasonló könnyedséggel fele hetünk erre is, ha a lényeget minden hozzá tapadó mellék- gondolattól kihámozzuk. Titkosnak kell lenni a szavazásnak oh, ahol a kormány, hatóságok, munkaadók az állampolgárokat szavazati joguk tekintetében terrorizálni képesek, —titkosnak, kell lenni még annait dacára is, hogy az nagy hátrányt rejt magaban, azt tudniillik, hogy a szav.-Zis titkos, masok által nem e enörizheiő volta a szavazókat felmenti a felelősségérzet alól s így azt könnyelművé teszi Mikor Európában a szavazás titkossági mellen annak idej m megindult a propaganda, egészen más volt a helyzet, mint ma. Mindenütt
