Tolnamegyei Ujság, 1922 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1922-12-23 / 52. szám
Ara 10 korona. IV. évfolyam. Szekszárd, 1922 december 23. KERESZTÉNY POLITIKA* ÉS TÁRSADALMI HETILAP. 52. szám. 0 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épfiletébea. Teiefonszám 85 és 102. Egyes szám ára: 10 korona. Előfizetési dij a jövő évnegyedre 120 korona. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hird«tisek Arai t A legkisebb hirdetés dija 50 korooe. A hirdetés egy 60 mUlméter szélű besébon mlllméter soronként 5 korona. Vállalati, köz- gyÜési stb. hirdetések 10 korona. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. A hírrovatban elhelyezett reklámhtr, eljegyzést hír, családi hír, valamint a nyllltár soronként 50 koronába kerül. | KARÁCSONYKOR. Irta: BODNÁR ISTVÁN. Mi volt rég a szent karácsony?: Égből leszállt tündérálom. Arany kapocs: a szeretet Összefűzte a lelkeket. Örült szüle, gyermek, cseléd, Hangos kacaj szállott feléd . . . S ma a karácsony, óh, mi? —■ mondd!: Gond, a sötét, fekete gond! Ma már csak a — gyermek örül- S apja, anyja könnyet törül. Nézése oly bús, tétova.: Kis öröm is mily drága ma! Még jó, aki fácskát vehet S láng serceg az 6 dísz felett, De hol — egy szál gyertya sem ég, Ott lehet csak a szív '■— setét! Meddig tart még, jó Istenem: Fát, irogy nem küld a Tátra, fenn ?! Gond is nyomor meddig rikat ? Hogy mi helyettünk más vigad?! — Oh, jó Uram, tégy már csodát. Adj legalább meleg szobát! Meleg szobában nő a — hit S be, égi fényesség vakít. . . Nem lesz addig boldog világ, Míg üres a karácsony-ág. Míg könnyes a szülök szeme S ökölbe szorul két keze . . . De újra mosolyg föld, az ég, Ha — míg csókolja gyermekét: Apa, anya ismét nevet... — Uj világ kél a rom felett: Megszületik a szeretet! Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy Isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen. Magyar karácsony. Iámét eljöttél hozzánk kedves ünnep, Karácsony ! Jöttéi, mint a jóság fekérszárnyu angyala, tele áldással, ajándékkal. Halkan suhansz el a házak felett... és minden ablakban felragyog a fény... és minden lélek nyer tőled valamit. A gyermekek bogárszemében a karácsonyfa gyertyalángja lobban, mint százezernyi harmatcseppben a hajnali sugár. A szülők és minden felnőtt lelke egy- egy . tündöklő csillag. Te cselekszed ezt, áldott karácsony ! Még a legszegényebb hajlék is derűt ölt magára. Még a legsivfárabb szív is feleszmél. A szomorúság, a baj erős, komor sírfeliratai meghalvá- ayadnak, mint templomrom fakó márványemlékoi. (Csak te nem derülnél fel, levert magyar ? Csak Te néked nem volna karácsonyod, édes Hazám ? Csak a te börtönöd vak sötétségét nem ra- gyogja be mennyei fény ? Égen és földön csak te nem találsz semmi örö- met, angyali békességet ? 'Tan magyar karácsony 1!.. Van e nemzet számára öröm, báné, áldás, retiény, élet!.. Van e Jeláncolt hazában bethlehemi csillag, mely kitartott vetíti rá sügarát egy diadalmas üzettet igen egyszerű nyughelyére ! Ünámitás volna ezt a magyar karácsonyt egy két jól elhelyezett frázisban találni Balgaság volna az Ünnep természetes, pillanatig tartó szug- gesztiv hatásában kerésni. Nagyon jól tudja azt itt minden ember, hagy nemzeti életünk tökéletes kiépülésé tői messze vagyunk. Világosan lát- hatjttk a reánk szakadt viharnak következményeit: hogy a társadalmi osztályok bizalmatlanul méregetik egymást; hogy különböző formákban megnyilvánul az elégedetlenség ; hogy kok az éhezés, a köznyomor miatt panaszkodó száj; hogy itt fa nincs, ott ruha nincs, emitt kenyér nincs, aittbtt fedél ninös és végül némely helyen semmi sincs; hogy százan és százan takargatják még mindig gyó gyűlni nem akftró sebeiket; hogy oly mindennapos sokaknál | köny, | sébajtozás! hogy történnek bűnös elvonások, gyalázatos visszaélések, szennyes igazságtalanságok, cégéres gazságok. Oh igen határozottan tudjuk, igen világosan látjuk mi magunk iá mindezeket és sok más elképzelheti gonosz dolgokat. És mégis, sőt amsál határozottabban hangsúlyozzuk, bogy van e nemzet nagy egyetemét felölelő, áldott, igaz, magyar karácsony ! Az imént felsorolt dolgokban van az. Ott a sok bajban, egyetemes nyo mórban, börtönben, rabságban, ieve- rettetésben, tévedésekben. Ott van a magyar karácsony a magyar nemzeti élet minden dicső, vagy elszomorító megnyilvánulásában, ha azt nem egy sivár önzés kicsinyes szempontjából nézzük. Ha telitoe vagyunk fenkölt honszerelemmel, egyéni életünk időleges bajait örök érlékké váltjuk fel és hem a jóllakás fogja eldönteni énünk magatartását, hanem embereknél többet érő szempont. A kuruc kor hősei rongyos ruhában, szegényen, éhesen, fázva, száműzve égtek egy magasabb szem pontért, fenségesebb eszméért. Rá kóczi vármegyékre terjedő birtokai, családi boldogsága olyan semmit érő volt ebben a szent égésben — őelőtte. A torinói Hontalan lelke árva- hazája felett lebeg szüntelenül . . És, ób, hány millió ólet égett el egy ezredév alatt a Te oltárodon, H izám !! Mit akarsz hát te, barátom, a te kis bajoddal, mikor nagy, örök érdekekről van szó ? Vesd le annak bu- sitó köntösét, szabadulj láncaiból, ízleld meg a hazáért hozott áldozat édességét. Tanulj meg egyéni tövis- koszorúdban, a magad könnyében eguetemes dicsőséget látni. A haza hívja és várja a te minden körülmények között változatlan áldozatkészségedet, lemondásodat. Ebbéli értéked csak egy kis ágacska, talán csak egy levelecske, de nézd, egyetemesen összetéve hatalmas fává izmosul, koronája az égig ér, rajta angyali ének zendül, tisztelettel fog rá visszanézni a jövő. Mit akarsz hát, magyar ’ testvérem, rabtestvérem f Áldd az Istent velem együtt sorsod minden mostoha percéért, áldd az ő jóságát, hogy te vagy áldozata az ő szeretetének. Lásd, nagypéntek keresztje teszi fenségessé a karácsonyt, Jósas halála istenivé az ő születését — h>dd e! nekem, a te lemondásod, örönilelenséged a magyar karácsony fensége. Jánosi György. Dicsőség az Istennek, békesség az embereknek! Irta: Dr Vérlesi Frigyes. Egy — látszólag a koldusok közt is koldus — gyermeknek angyalok éneklik a bölcsődalt: „Diesőség az Istennek“ ... Mi dicsősége lehet áz Istennek abból, hogy egy koldus született ? Hogyan hoz békét az embereknek, hisz még a császárok és királyok sem tudtak békét teremteni | Pedig mégis igy van. A betlehemi kis Jézus hozta mindakettőt, csakhogy elválaszthatatlanul! Nagy dicsőség az, ha valakinek az akaratát sokan ellenmondás nélkül cselekszik. Az Ur dicsősége, amelyet az emberek adhatnak, abban áll, hogy mindenki mindenben engedelmeskedik* Van ennél még nagyobb dicsőség is: mindenkinél jobban, mindenek felett szeretve lenni! Tudja e az ember szeretni az Istent mindenek- feiétí ? Öt, akiről a költő is azt mondja, hogy a bölcs lángesze fel nem éri, csak titkon érző lelke óhajtva sejti? Tudom e szeretni ezt a lényt, aki — bár mindenütt jelen van — végtelen hatalma tökéletessége folytán messzebb van tőlem, mint a tejút légtávolabbi csillaga, vagy akár az étertenger széle ? Lehet e egyáltalán szeretni a végtelen hatalmat, a mérhetetlen Erőt, azt, akinek a tekintetétől a hegyek megolvadnak, mint a viaszk ? (96. Zsolt.) Félni, reszketni tőle — igen, de szeretni ?... De ha ez az Erő megmutatja, hogy végtelenül Szeret, vájjon nem fog-e kelteni nagy viszontszeretétet ? Éb ha megmutatja ügy, hbgy meg- | látja az a gyermek, mint a felnőtt, tudatlan, mint a tudós, úgy, hogy & szeretet kézzelfogható lesz, vájjon ki zárja el előle a szivét? És az Ur Isten megmutatta, hogy végtelenül szereti az embert. A megközelíthetetlen Hatalmas, síró, fázó, éhező kisdeddé lesz. Micsoda távolság a mindent mozgató és mégis — tökéletességéből kifolyólag — mozdulatlan, a kiterjedésében, összetételében megmérhetetlen világot aikotó, fenntartó és pusztán akaratával kormányzó Isten és a gyengeségtől mózdnlni alig tudó, a hidegtől és éhségtől kiűzött gyermek közt! Az Ur ezt a mérhetetlen távolságot megtette, mert az ember iránti szeretet« végtelen. Leket ezt az Istent nem mindenek- felett szeretni ? Akit szerétéit, annak szívesen mégteszem az akaratát, teljesítem a parancsát, tehát teljesíteni fogom az Ur Isten parancsait; mert szeretem ót, akit nem szeretni nem lehet. Ha szeretem az Urat, szeretni fogom mindazt, ami az Övé, főként ami ő hozzá hasonlít. Az ember pedig az Ur képmás« és mindén i ember. Az egyik szebb; á másik ! kevésbé szép képmás, de mindegyik I az. Szeretem tehát az embert ia és
