Tolnamegyei Ujság, 1922 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1922-11-04 / 45. szám
IV. évfolyam. Ära 10 korona. Szekszárd, 1922 november 4. 45. szám. TOLNANEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épOletében. Telefonszám 85 és 102. * Előfizetési ár: Helyben és vidéken negyedévre 80 korona. Egyes szám ára: 10 korona. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. legkisebb hirdetés dija 50 korona A hirdetés as alól só oldalon agy 60 mil lm star Hirdetések árait A _ széles hasiboti mlthnéter soronként A korona* a szöregoldalon 5 korona. Vállalati, közgyűlési stb. hirdetések 10 korona. Állási keresőknek 50 százalék engedmény. A hírrovatban elhelyezett rak. lémhlr, eljegyzési hír, valamint a nyíl ttér soronként 50 koronába kerül. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában, Amen. A veszendő morál. Irta: Nagy Endre. Lord Sheffield nekünk nem uj, de úgy látszik, ma már az egész kul- turvilágon szomorú érvényű s még katasztréfálisabb értékű igazságot sirt ki leikéből, amidőn a Cobden emlékére Budapesten megtartott nemzetek kö- zötti konferencián, mint fajának nem hivatalos exponense megállapította, hogy a világ erkölcsi értékei elpusztultak! Nem mintha e nemes lord egyénisége, vagy a kongresszusra tartozó további kijelentései olyanok lettek volna, melyek akár bennem, akár a gazdasági csőd halálkarjaiban sikoltozó társadalomban mélyebb visszhangot keltettek volna, mégis ide akarom állítani jól szabott, egészséges csontu alakját, hogy vonalas szája, idegen nyelve hirdesse szét közöttünk szélesebben a tényt, bogy az önérzetük görögtüzében fenséges kedő, hogy a diadalorditástól vastagra dagadt győzők ma már együtt jajjonganak velünk, Euróba kifosztott országúti rongyosaival, a pusztuló erkölcsi ‘ világrendért, a morál integritásáért! Bár a felelősség, mely e veszteséget bűnné minősiti, sok tekintetben közös, mégis '"a nevetségesnél többnek, nagyképünek érzem a triumpháió győztesek naiv csodálkozását az erkölcsi értékek pusztulásán, amidőn azt céltudatosan, mondhatnám mathe- matikai alapon készítették elő, amidőn az utolsó pontig körösztülbaj- szolt háború után győzelmük csupán erőszakban merült ki! A szent dogmák pyramisai már az első ágyulövésre összeomlottak s a felszálló porból millió bacillus tapadt az emberiség lelkére. A külön háborús célok általános igazságokon, a fegyver a fegyveren kívül erőszakot vett gazdasági életeken, kultúrákon, nemzeti önérzeten, nagyságba vetett hiteken s tényezőkön keresztül a morálon is. A különböző vallások aranyköté- ses könyvei hirdetik a z igét: »ne ölj« s az emberhústól lúhrágyázott föld már korán nyögött a vér irtó- zatában. »Ne lopj« ! hangzik át a világon a nagy erkölcsi tbézis, s a teljes éhséggel ut'raeresztett rablószenvedély jóllakott szájial tajtékzik ma is. Ha a szent, de külön-külön minősítésben szent célok jegyében kiöntött testvérvér egy éjszakán jajjgatni kezdene, a föld milyen mélyére kellene lestilyedniök, hogy §gy nívón legyenek saját embertelenségükkel s milliók kifosztott lelke, megrablott tűzhelyek átka, a mindent gyászoló ruhák fájdalma egy kézzé óriásulna, micsoda arculcsapást tudna mérni az erkölcsi világrend cinikus parricidái- nak arculatjába! Erről a sebről, erről az örök jegyről az idők végéig ráismernénk! „Tiszteld az embert és szeresd a megszentelt jogot, mert erre a fundamentumra épitette a múlt történelme a jövőjét“ s im a szivenrugott emberrel együtt belégyaláztak törté nelmébe s e feketeszinü vandalizmus nak nem volt sem köze, sem kész sége ethikáboz, joghoz, morálhoz Mintahogy learatott búzaföld kereszt jeibe emberélesztette, szélvészhajtotta szikra kap belé s lépésről-lépésre hamvasztja el nagy remények, nagy fáradságok aranyértékét, úgy égette fel a háború s a háború utáni történelmi tűzvész ezer esztendők erkölcsi vetését, a lélek ódon fehér templomát, papjait s ez epidémikus tüzdémon legkészségesebb segítőtársául maga az ember ajánlkozott! A morál egy bizonyos kornak általános érvényű törvénye. Abból az időfolyamatból, melyre hatása kiterjed, nem lehet öt, vagy tiz esztendőt önkényesen. ragadozásra kikapcsolni s azt mindani azután: „folytassuk ott, ahol annak idején elhagytuk 2“ Az ember őslényi hajlama és ösztöne állandóan él és figyel. E bajiam pedig anarchisztikus, ösztönének külön evolutiója nincsen s létfentartási küzdelmében majoritásos vad sugalmai függetleníteni igyekszenek magukat minden törvénytől, legyen az társadalmi, erkölcsi, vagy tételes törvény. A különben lekötött őslényi,*mondjuk függetlenségi hajlamok a háború utján megnyilatkozásra szabad utat találtak, minden irányban, kövéred- tek a forradalmak alatt, úgy, hogy ma már kékes lánggal lobognak szerte s feketévé égetik a közösség érdekét szolgáló eszmék, jelszavak férkőzni akaró, ujrazöldült ágait. Az önzés nagyhatalommá nőtte ki A vármegye őszi rendes közgyűlése. magát. A morál belefagyott a sziveket burkoló jégbe, melyet az élni akarás és a jól élni akarás vastagit. A teremtett ember tanult a középkortól. De ma a törvénnyel, erkölcscsel, tisztességgel köt Treuga Deit s vasárnapja csak addig tart, mig meg nem hallja a ragadozó élet zaját, amelybe újra beleolvad! Hossz talaj lett az emberi lélek. Fertőzött futóhomok, ahonnan az önösség, a könyörtelenség most delelő* napja kiégette a régi plántát s az újra-ültetett nem gyökeresedik. Az önpusztitást a legyőzött nemzetek kezdték meg. Ez való igazság ! Érezzük ! De a háborút mélyen tisztelt Lord, Önök üzenték meg a morálnak, amidőn az eszméket és jelszavakat, amelyeket általános érvényűnek hirdettek s amelyeket az egész emberiség avatott azzá, kisajátították vak triumphu8ukban. Az ököllel térdrekényszeritett ember nem imádkozik. Ezt elfelejtették észrevenni, az emberiség legyőzött része pedig túl van a megérzéseken. A tények elvadították ! Az általánosnak és öröknek hirdetett igazságok pusztulása, illetve kisajátítása megindította a lavinát, az emberek lelkében befelé s az erkölcsi rothadás gyorsabban terjed, erősebben pusztít, mint I az árvíz, mert az élettel szembenálló akadályok is szörnyűbbek. Mi az arcunkkal és gyötrelmeinkkel gyászoljuk lelkünket és minden veszteségünket. Nyomorúságunk még sokáig tehertétele marad az erkölcsi világrendnek, de újra születünk majd az uj életre! Mert támadni fog belőlünk egy nagyobb Erő, egy nagyobb Akarat, mint a mi megtévelyedésünk. És ez meg fog javítani bennünket ostorral és erőszakkal, még ha para- ! doxon is ez ajmorál szempontjából. Önök azonban tovább fognak pusztulni, amidőn mi már megtisztultunk! Folyó évi október hó 31 én ült Össze a törvényhatóság őszi közgyűlése, amelyre a kedvezőtlen közlekedési viszonyok miatt a bizottsági tagok meglehetős gyér számban jelentek meg. A sok üresen maradt széksor is azt bizonyította, hogy a közgyűlésnek egyébként több mint négyszáz pontból álló tárgysorozatán nem szerepel olyan ügy, amely akár személyi, akár politikai vonatkozásánál fogva alkalmas lenne az érdeklődés felcsigázására, egy kis kedélyizgalom fokozására. Tiz óra után szólalt meg az elnöki csengő és Forster Zoltán főispán hosszabb beszéddel nyitotta meg a közgyűlést. |Rámutatott arra, hogy a társadalom felforgató elemek kárho zatos munkája nem szünetel, most is folyik az aknamunka, amellyel alá akárják ásni a magyar állam belső rendjét, nyugalmát és nemzeti létünk erősségeit. Élénken igazolta ezt a budapesti rendőrség által a közelmúltban leleplezett messze elágazó kommunista összeesküvés is. A lelketlen agitáció nemcsak az igazi munkásságot keresi fel, hanem újabban különösen az aratórész nélkül maradt földmunkások körében is igyekszik elégedetlenséget szítani és felforgató terveinek stb. is hiveket akar szerezni. Az állami és társadalmi rend megóvása érdekében össze kell fogni minden hazáját féltő és szerető magyarnak és különösen most van szükség a társadalom áldozatkészségére, hogy a földmunkások nagy tömege számára biztosítva legyen a megélhetés, a mindennapi kenyér. Ez a célja a Kormányzó ur Öfőmél- tósága által megindított országos in- ségakciónak, amelynek sikere ma | nemzeti érdek. A törvényhatósági bizottság tagjait is az akció lelkes és odaadó támogatására buzdítja. Az éljenzéssel fogadott megnyitó beszéd után felolvasták a belügyminiszternek a „Horthy akció“ támogatása és a Jvár megy ében való megszervezése tárgyában, a törvényhatósághoz intézett leiratát. Ezzel kap csolatban felszólalt Ekés István bizottsági tag és kérte a birtokosokat és tehetőseket, hogy senki magát ki ne vonja az inségakció hathatós támogatásából. Utána dr. Eri Márton alispán rövid felszólalásában az akció felkarolására kérte a bizottsági tagokat. Sokkal többet kell Tolnavármegyének még áldoznia e célra, mint amennyit eddig tett, mert az a néhány millió, amit eddig az akció eredményezett, valósággal eltörpül pl. Békés és Jász-Nagykun Szolnok vármegyék százmilliót is messze meghaladó hatalmas felajánlásai mellett. A tárgysorozat első pontja az alispán időszaki jelentése volt, amely részletesen beszámol a vármegyei alapok állagáról, a vármegye köz- egészségügyéről, állategészségügyé • röl, mezőgazdasági viszonyairól, a közutak állapotáról s a tanügy helyzetéről. Az alispán jelentésében beszámol az anyagi válságban szenvedő vármegyei Ferenc-közkórbáa javára megindított segélyakciójáról, amelynek eredménye ugyan a várakozását ki nem elégítette, de mégis a nemesen gondolkodó adakozók pénz- és természetbeni adományaiban tekintélyes értékhez jutott a kórház. A nemesszivü adakozók közül kiemeli a jelentés br. Kornfeld Móric felső- regi földbirtokost, aki 500 000 koronát juttatott a kórháznak. — Az alispán indítványára a Döry Frigyes bizottsági tag által ajánlott módosítást is magáévá téve, a törvény ható-. ság elhatározta, hogy az ijesztő mértékben elharapózott mezőrendőri kihágások miatt a kormányt fefiratilag kéri, hogy a mezőrendőri törvényt vegye sürgős revizió alá, a jelenlegi büntetési tételeket lényegesen súlyosbítsa, úgy, bogy a mai viszonyokhoz mért pénzbüntetésen kívül elzárásbüntetés is kiszabható legyen, a. kihágások jelentős részének elbírálása a rendőri büntetőbíróságok hatáskörébe tartozzék és a mezei lopások meggátlása céljából a mezőrendőri szolgálat ellátására vagy egy külön, katonailag megszervezett mezei rendőrség jiétesittessék, vagy e teendők elvégzésével a m. kir. rendőrség, illetve államrendőrség bízassák meg. A közigazgatási bizottság féléves jelentésének tudomásulvétele után a tisztviselői nyugdíjalapra felügyelő választmány javaslatára nyugdíjazták Ujfalussy Sándor vm. Il-od főjegyzőt, aki 26 évi buzgó szolgálat után távozott a vármegyei tisztikar kötelékéből. A nyugdíjazás folytán megüresedett várm. másodfőjegyzői állásra Schultheisz Rezső szolgabirót, szolga- bíróvá pedig Nagy Barnabás tb. szolgabirót egyhangnlag megválása. KJ 1
