Tolnamegyei Ujság, 1922 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1922-08-12 / 33. szám
4 1922 augusztus 12 tósére áldozatot hoz, az nem a hadsereget és tisztjeit támogatja, hanem a maga javát, a maga üdvét mozdítja elő, a maga vagyonát, birtokát, házát, a maga családjának a tisztaságát és becsületét védi. Mindennel támogatnunk kell a hadsereget, belé kell népünkbe vinni katonaságunk szere- tetét, hogy akkor, ha majd a haza ismét a zászlók alá hívja fiait, olyan hatalmasan tudjon minden magyar viaskodni, mint ahogy a hatalmas testű és ravasz agyú angol tudott. Az üdvözlések. A tábornok beszéde után Szongott szolgabiró indítványára hódoló táviratban üdvözölték a Kormányzót, a református lelkész indítványára pedig a vitézi telkek távollevő felajánlóját: gróf Apponyi Gézát. Hosszú kocsisorban vonult ki ezután a közönség a vitézi telkek helyszínére, hogy tanúja legyen a birtokba adás aktusának. A nemzeti színű zászlókkal kijelölt vitézi telkeken ott várta már a közönséget lelkészének a vezetésével a szomszédos Véménd község lakossága. A birtokba iktatás. Két római katholikus és egy ág. ev. lelkész szép beszédek kíséretében megáldotta a vitézeket, családjukat, és a vitézi telkeket. Az egyházi funkció végeztével a Kormányzó képviseletében Tihanyi székkapitány a következő szavakkal adta át a vitézeknek a telkeket: „Ez a rög azt a földet jelképezi, melyet most a kormányzó Ur Ófőmól- tósága képviseletében birtokotokba adok. Ez a Vitézi Telek osztatlanul, kizárólagos tulajdonotokat képezi és örökül száll át fiaitokra, apáról fiúra és nemzedékről nemzedékre mindaddig, amig a Vitézi Esküvel fogadót- I takat hűen megtartjátok. Amint a haza nem feledkezett meg Rólatok, úgy Ti se feledkezzetek meg soha a haza iránti kötelességeitekről. Terjesszétek ki családfátokat s neveljetek a hazának sok olyan derék jó hazafit, mint Ti vagytok.0 Ezzel az ünnepség véget ért és a közönség visszatért a községbe. Az ebéd. A Szeiler-féle vendéglőben ebédre gyűltek össze a vitézi ünnepély vendégei. A lakomán az első felköszöntőt Szongott Edvin szolgabiró mondotta, aki a főispán és az alispán nevében a Kormányzóra ürítette a poharát, kifejtvén, hogy mivel tartó zik a magyar nemzet az ország második honfoglalójának. Majd gróf Apponyi Rezső emelkedett szólásra és a vitézekhez intézte szavait. A háromszinü nemzeti lobogónak a színeivel kapcsolatban a nagy kiváltságokkal járó kötelességekre is figyelmeztette a lelkes vi tézeket. A földnek, a vitézi telek reményt nyújtó zöldjéből — úgymond a gróf — pirosán lobogjon az ég felé lángoló hazaszeretetük a fehér szín által jelképezett mocsoktalanságban. A gróf után a ref. lelkész üdvözölte a vendégeket, utána Tihanyi székkapitány emlékezett meg a távollevőkről, amit édes atyja nevében gróf Apponyi Rezső köszönt meg. Báta- apáti község főjegyzője szép szavak kíséretében fogadta a község fiaivá a vitézeket, mint Bátaapáii uj birtokos lakosait, ezt pedig követte vitéz Kulacs Alajosnak mindkét vitéz bajtársa nevében is mondott lelkes köszöneté és a jövőt illető szent fogadalma. A ref. lelkész gróf Apponyi Rezső érdemeit méltatta, majd a hon- j védaég érdemes munkájának a ki- 1 emelésével a hadsereget éltette. | j TOLNAMEGYEI ÚJSÁG A honvédkörlet területén elhelyezett csapatok nevében Szeiffert tábornok szólalt fel-és nagy tetszést keltő beszédben rámutatott arra, hogy a mai honvédség a régi dicső hadsereg honvédségének, a régi 48 as honvéd ségnek a folytatása. Kérte a falvak népének apáit, anyáit, hitveseit és menyasszonyait, hogy ne tartsák vissza övéiket a katonai szolgálattól. Sőt mindig és mindenkor büszkéi kedjenek hozzátartozóik katona mivoltával. Mert amint a háborúban is a lelkesedéstől átszellemülve ment a magyar a harcmezőre, hogy a legdrágább kincsét, az életét is feláldozza a haza oltárára : úgy kell ennek lennie most is, mert különben nemsokára oláh, vagy szerb bocskor fog azokon a küszöbökön ki be járni, amit most magunkénak nevezünk. Délután aztán a Véméndről és Mórágyról induló vonatokon szétoszlott a társaság egy feledhetetlen szép nemzeti ünnepnek az emlékével és azzal az érzéssel, hogy az erény, a bátorság és becsület mégis csak diadalmaskodni fog. * * Hisszük, hogy vármegyénk birtokos urai követik az eddigi példákat és hamarosan újabb és újabb felajánlásokról és birtokbaiktatásokról számolhatunk be olvasóközönségünknek. Hagy propaganda-szüret Szekszárdim. A történelemben is meg van. írva, hogy a szekszárdi borok már az Árpád-házi királyok idejében is hírnevesek voltak, sőt mivel akkor még a tokaji aszú bölcsőjében ringott, a dicsőséges Istvánok, Andrások, Bélák és Lászlók királyi asztalán a „szekszárdi bikavér0 foglalta el a legelőkelőbb helyet. Ugyancsak az Árpádok alatt nyertek nemesi oklevelet a badacsonyi, somlói, ruszti, soproni, szentgyörgy- hegyi borok is, mig a világverő tokaji aszú ezekhez képest valóságos parvenü, mert nemességét csak az Anjouk korától kezdődően tudja kimutatni s hercegi rangját csak a XVI. században nyerte. Ugyebár, ily körülmények között tökéletesen érthető, hogy az ezeréves nemességü szekszárdi bor nem tud és nem is fog belenyugodni abba, hogy holmifále „homoki vinkók0 elébe tolakodjanak és a bocskoros „lőrékkel* meg a paraszti „bicska- nyitogatókkal0 állíttassák egy sorba. A szekszárdi hegyeknek a filoxera pusztításai után újratelepített szőlő - rengetegei ugyanis ma is azt a nedvet ontják, mint az Árpádok idejében s így semmi elfogadható indoka nincs annak, hogy a kereskedelemben — akár a legkiválóbb minőségű homoki borokkal szemben is — hátrányban maradjon. Igaz, hogy a filoxera pusztításai után nemcsak az ősi hegyeket, hanem — merő kapzsiságból — sok sikfekvésü, búzatermő területet is szőlővel ültettek be, amelyek képtelen bőséggel ontják a silány minőségű úgynevezett „lapi borokat0. Innen van, hogy a kapzsi kereskedelem a szekszárdi márkát bitorló ezen borok után vetette magát s ezeket mint szekszárdi borokat hozván forgalomba, hovatovább annyira kom promittálta a szekszárdi márkát, hogy az már-tnár teljesen hitelét vesztette, anélkül, hogy ez ellen a hegyi termelők eddig bármit is tenni tudtak volna. Többféle terv merült már fel a szekszárdi hegyi borok ősi hírnevének helyreállítása érdekében, eddig azonban egy sem látszott kivitelre alkalmasnak. Legutóbb több hive akadt annak a gondolatnak, hogy valamiképen szabályozni kellene, hogy csak feltétlenül hegyi és bizonyos maligand-fokot meghaladó, kiváló minőségű borok legyenek „szekszárdi0 néven forgalomba hozhatók. Eltekintve attól, hogy ez a módszer csak hosszú idő múlva hozhatna valamelyes eredményt, nem is tudjuk elképzelni, hogy miként volna ez gyakorlatilag megvalósítható és ellenőrizhető. Nagyon talpraesettnek látszik azonban az a terv, amely az érdekeltek körében egyre több hívet hódit magának. Sokan azt vallják, hogy „in natura0 kell a szekszárdi hegyi borokat bemutatni az országnak s ezt úgy képzelik, hogy az idei szüretre meghívják az összes fővárosi és jelentékenyebb vidéki napilapok és közgazdasági szaklapok egy-egy kép- piselőjét, akiknek a termelők 2—3 napon keresztül bemutatják a szekszárdi bor születését s a pincék rengeteg labirintusában végig kalauzolva őket, sorra kóstoltatják a szekszárdi hegyek méltatlanul mellőzött pompás nedűit. Mindezekkel persze aktuális ünnepségek, szüreti mulatságok is együtt fognak járni. A szekszárdi propaganda-szüret, amint halljuk, a Tolnamegyei Gazdasági Egyesület védnöksége alatt október elején tartatik meg. Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország — mennyország. — A nöegylet uj elnöke. Az Egye sült Szekszárd—Tolnamegyei Nőegylet folyó hó 5 én tartotta a közgyűlését, amelyen nagy sajnálattal vette tudomásul gróf Apponyi Gézámé elnöknő lemondását. Az egylet elnökül Csapó Dánielnét választotta meg. — Szeifert tábornok a vármegye közgyQiésÓn. A törvényhatósági bizottság keddi közgyűlésén megjelent Szeifert Sándor tábornok is, aki a főispán engedélyével tájékoztatta az egybegyült urakat a Pécsett rendezendő katonai sport és lovasjátékokról. Ezekre a versenyekre-a honvédség nívójának az emelése érdekében van szükség, hogy megteremthető legyen az a mag, amely köré a majdan dicsőséges magyar hadsereget, hazánk védelmi felkészültségét meg lehessen szervezni. Mivel a versenyeFALK és ZINNER terméskövet, mórágyi gránitbányája a legjutányo- sabb áron ajánl építési célokra alkalmas építkezésekhez való ztizott gránitkavlcsot, valamint udvarok, gyalogjárók, elő- A pé n Iff fif alAb ml terek és kerti utak feltöltéséhez való 1.6 lm O M Most megnyílt modem mészégetőjük korlátlan qAaIaH IHfifVAl mennyiségben, a legjutányosabb árban szállít B2f(*I(”U 111 (SS Z Bit Posta—Vasút—Távírda: Mórágyi Tolnamegye. * két nemzeti sportéletünk fellendítésére tervezik, felkérte a tábornok a törvényhatósági bizpttság tagjait, hogy áldozatkészségükkel tegyék lehetővé a katonák számára az egyéni vetélkedés minél nagyobb arányú kifejtését. Egyben a rendezőség nevében fej. kérte az urakat, hogy lehetőleg ma- guk vásárolják meg vándordíjaikat, illetőleg a tiszteletdijaikat, mert a 1 katonaság a mai árviszonyoknak megfelelő dijakat a rendelkezésre álló összegekből beszerezni nem tud. A bizottság tagjai a tábornokot lel. késén megéljenezték. — Bírósági kinevezések. Az igaz. ságügyminiszter Deák Ferenc dr. és Kamarás Géza dr. szekszárdi törvényszéki, Sigora Lajos dr. dombóvári, Guttyán József dr. bonyhádi járásbirósági jegyzőket bírósági titkárokká kinevezte. — A polgármester szabadságon. Vendl István polgármester 4 heti időtartamra HévizfürdŐre utazott, hogy a harctéren szerzett rheumáját gyógykezeltesse. Távolléte alatt dr. Bus Lajos főjegyző helyettesíti. — Ántánt spiclik Szekszárdon. Csütörtökön délben automobilon án- tántbizottság érkezett Szekszárdra, hogy a katonai létszámot és a fel- szerelési anyag mennyiségét ellenőrizze a vármegyében. A bizottság tagjai: M. Gauthier francia ezredes, két fiával, Marcellel és Lionnal, M. Craig angol őrnagy, Henry Lecou- cois, Armand Foncault francia vezérkari tisztek. Magyar összekötő tisztjeik : Cupidó főhadnagy és Zsi- bovec hadnagy, akik a kiséret kellemetlen kötelességét teljesítik volt ellenségeink oldalán. Megérkezésükkor, még mielőtt fegyverek és katonák után kutathattak volna, meggyőződhettek a saját fajtájuknak, a civilizáció nagy nemzetének, a franciának egy gazságáról. A városunkban lakó Seper Kajetán nyelvtanitónak a francia származású felesége fogta el az ezredest az utcán és elpanaszolta nekik, hogy milyen saj- nálatraméltő körülmények közé jutott a saját honfitársai, a testvériség nemzetének a jóvoltából. Seperné a háború előtt ment férjhez az urához Párisban, aki ott több, mint egy évtizedig dolgozott nagy buzgalommal és rajongó szeretettel az egész emberiséget összekapcsoló nemzetközi kultúra, az esperanto nyelv szolgálatában és ezen a téren a világ kultúrájának igen jelentős szolgálatokat tett. A háború elején a franciák a katonai szolgálatra nagyfokú rövidlátásánál fogva teljesen alkalmatlan Sepert a francia feleségével együtt elfogták és Afrikába internálták. Mivel állását a háború után mással töltötték be, a fegyverszünetet követő pár hónap múlva szabadon bocaáj- tották és két kisgyermekükkel együtt kitoloncolták őket Franciaországból. Azóta a 4 tagú család 5 tagúvá lett és itt nyomorog Szekszárdon. A nagylelkű és nemes nemzet ezredese ezeket hallhatta Szekszárdra érkezésekor. Olvasó közönségünk tudomására adjuk, hogy ezek a bizottságok az országban több helyen házkutatásokat tartottak. Énhez azonban még a ránk kényszeritett békeszerződés szerint sincsen joguk. Tehát ha az itt utazgató bizottságnak az eszébe jutna házkutatásra gondolni, a lakosság teljesen jogosan jár el, ha a házából kidobja ezeket az ország pénzét szóró idegen spicliket. Jól tenné a vármegye magyarsága, ha érzelmeit a bizottsággal szemben minden alkalommal kifejezésre is juttatná. — Látta-e már az évad filmszenzációját, a Lengyel vér-t?
