Tolnamegyei Ujság, 1922 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1922-08-12 / 33. szám
IV. évfolyam. Ára 8 korona. Szekszárdi 1922 augusztus 12. 33. szám. I TOLNAMEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonsaim 85 és 102. Előfizetési ár: Helyben és vidéken negyedévre 60 korona. Egyes szám ára: 8 korona. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hlrd*t(sck árai t A legkisebb hirdetés dija 50 korona A hirdetés as atolaS oldalon agy 60 tnlllmaler asélas hasábon ml Hm éter soronként 3 korona, a szöregoldalon 5 korona. Alidat keresdknak 50 asázaléa engedmény. A hírrovatban elhelyezett reklémbti, eljegyzési hír. >.tem>r e nvtittér so ronkénl 50 koronába kerül, vállalitl hirdetések 8 korona. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában, • Amen. Segítsünk o földműves napszámosokon. A háborút követő áldatlan idők súlya — a siber és spekuláns hadat kiréve, mely még ma is minden jóban dúskál becsületes munka nélkül szerzett vagyonával — többé-kevésbé szegény hazánk minden néprétegét megviselte. Szenvedett a katona, szenvedett a gazdatársadalom. a becsületes kereskedő, iparos. És szenve dett a köztisztviselők, valamint a magántisztviselők legnagyobb része. A köztisztviselők talán még jobban, mint az a népréteg, amelynek érdekében szavamat emelem, mert a nap számos a drágulás során többé-ke vésbé mégis csak emelhette napszám bérigényét, mig a tisztviselő arra volt utalva, a mit kapott. Ez azonban rendesen megkésve jött.' Mindezek ellenére azért még élnek, még tengetik életüket Magyarország sze gény fiai, még van betevő falatjuk. Az idők legnehezebbje most következik: az ezidei tél! Nem tudjuk milyen lesz, enyhe-e vagy kemény. De bármilyen lesz, az elviselése csak nehéz, majdnem lehetetlen és ennek a súlyosabb fokozatai lehetnek. Minden n^prétegről fognak gondoskodni: a gazdasági cseledet, a gyári munkást, a köz , és magántisztviselőt, a kereskedelmi alkalmazottat a munkaadója látja el, a gazda, a kereskedő, az iparos pedig magáról gondoskod batik. A részes munkás megkereste szerény téli kenyerét. Minden nép rétegnek van biztató kilátása arra, hogy a télen átvergődik, csak egy- nek nem: a napszámosnak. A nvár folyamára, az ősz kezdetére esik a rohamos drágulás, amely lyel nem tarthatott lépést a napszám bér, mert a máról holnapra való drá gulás spekuláció és börzejáték ered ménye, mig a napszámbér a munkaalkalom és munkakereslet koojponen seiből tevődik össze, tehát lassúbb processus eredménye. Szerencsés az a napszámos, aki bármily csekély részes munkát kapott, mert azzal mégis keresett télire. De hogyan gondoskodhatott az a napszámos magáról, aki csak napról napra .kapott napszámbért. Mennyi is volt . ez ed dig ? 100—200 korona között változott. Ezen összeg elfogyott a napi élelmezésre. Ha nem fogyott el, kellett a vasárnapra, az esős napokra. Tegyük fel, hogy ma is megkeresi a napszámos a napi és ünnepnapi élelmet. De itt a tél fenyegető kepe! Miből szerzi meg 7000 koronás búzáját, 650 koronás zsírját, 8000 ko ronás fáját, 3000 koronás burgonyáját?) . . Télen a munkaalkalom minimális. A téli munkájából nem k^pes a téli szükségletet napról-napra megszerezni. Az állam ma súlyos pénzügyi gondokkal küzd és e mellett saját alkalmazottjairól kell gondoskodnia. A tisztességes nagytőke gondoskodik saját alkalmazottjairól. A nem tisztességes, hazafiatlan nagytőke — pedig van ilyen sok nálunk — nem volt szolidáris soha az embertársak iránt teljesítendő kötelezettségben, erre tehát számítani nem lehet. A télen sok becsületes magyar testvércsaládot fog a nyomor meglátogatni. Ezeken segíteni kell. Segíteni kell mindazoknak, a kiknek lelkében az ember- és hazaszeretetnek és a magyar testvérszeretetnek csak egy szikrája is él: az egész becsületes magyar társadalomnak. Magyar- országon még nem halt senki ében, a jövőben sem Bzabad ennek megtörténnie. Nem uj gondolatok ezek. Országunk hazafiasán érző falvai, városai már megkezdték munkájukat, sőt Tolnamegyében is vannak községek, a melyeknek lelkes vezetői észrevették á veszélyt és a tél elé már felkészülve mennek. Mert nagy a veszély. Éhes gyomornak, nyomorral, kétségbeeséssel párosulva a géppuska sem tekintély. Pedig kevesen vagyunk ! Egy becsületes szegény magyarnak sem szabad ily gyarló ok miatt elvérezni, mert karjukra a hazának szüksége van még és szüksége is leszen. Ezt a kérdést a legtöbb helyen úgy oldják meg, hogy a község vagy Város vezetősége bizottságot Bzervez, a termelő kis és nagygazdák bevoná sával, a mely magara vállalja a tér mészetbeni adományok ki szközlósót és összegyűjtését. A város, vagy község az összegyűjtött terményeket elraktározza A kiosztás a legszigo rubb elvek alapján történik és csakis az igazán arra rászorulók részesülnek részben ingyen, részben csekély pénzösszegért — mely ismét segélyekre fordítható — természetbeni segélyekben. Az elbírálás oly szigorú, hogy még az is figyelembe vétetik, hogy ki hogyan használta ki a mun kaidejót, illetve a munkaalkalmakat. Ez azért szükséges, nehogy henye, hanyag, vagy saját hibájából nem kereső munkás, az igazán szeren esetlen és arra rászoruló becsületes munkás rovására meg nem érdemelt segélyben részesüljön. Azt talán mondanom sem kell, hogy az összegyüjtesisel és kiosztás sál járó mindennemű funkcióért semmiféle dijjazás nem járhat. És a kik ezt vállalják, embertársaik iránt érzett szeretettől kell, hogy tegyék, azzal a gondolattal, hogy ez is mintegy szeretetből fakadt adomány, az adakozó lelkét — nem pedig a zse bét — gazdagítja. Nepotizmusnak, protekciónak helye nincs. Az olyan igénylőket pedig, a kik mindenütt érvényesülni akarnak, a hol valamit ingyen osztogatnak, de feltétlen rászorulva nincsenek, a megérdemelt bánásmódban kell részesíteni. Magyarország sok városa és községe — mint előbb is emlitém — megértéssel, faj szeretettel munkához látott, hogy a saját hibájukon kívül nyomorúságos télnek eléje néző sze-. génysorsu lakóin segítsen, de igen sok város és község még nem tett semmit ily irányban. Etekhez szól ■ nak e sorok elsősorban, azzal, hogy siessenek, a mig'nem késő. De bzóII nak e sorok minden jóérzésü magyar I ember szivéhez, a kinek annyija van, | hogy abból egy morzsát juttasson az I igazán nyomorban levőknek, akkor, ■ a mikor a bizottság kopogni fog az I ajtaján. Sir . . Tolnavármeáye nyári közgyűlése. Bár a gazdasági munkák java idejére esett a vármegyének keddi közgyűlése, a törvényhatósági bizottság tagjai a legtávolabbi községekből is szép számmal jöttek össze a közügyek intézésére. Pontban tíz órakor foglalta el Forster Zoltán főispán az elnöki széket és a következő beszéddel nyi tóttá meg a megyegyülést: A főispán beszéde. „A törvényhatóság legutóbbi közgyűlése óta a magyar nemzetnek történetében oly események játszódtak le, melyek felett elBiklani nem lehet. A király tragédiája. Ezek közé sorolom e ső sorban is azon mélységes gyászt, amely minden magyarra nehezedett akkor, mikor a magyarok koronás királya száműzetésben meghalt. A magyar nép lelkében az ezer éves szent Korona oly magasztos és szent, hogy arra mindenki a legmélyebb tiszte lettel és hódolattal tekint fel. A sors- üldözött király tragédiáját az tette még tragikusabbá, oly végtelen fájóvá ennek a nemzetnek minden gyermeke előtt, hogy az "ő száműzetésével ezt az amúgy is megalázott* nemzetet még jobban a porba tapos ták. Viszont az a körülmény, hogy szt István koronájának viselője országából, száműzetve idegen földben alussza álmait, minden magyar lel kében oda emelte őt fel, hoi a szám űzött nagy fejedelemnek Rákóczinak, és a Tűnni Aggastyánnak soha el nem múló emleke él. A vármegye részvéte. Mikor e gyászos es«uieuy után elő szőr van alkalmam a Tekintetes Tör vényhatósági Bizottság tagjaihoz szó lani, engedjék meg, hogy mindany- nyiók nevében e helyről (a bizottság tagjai részvétük jeléül felállanak és a főispánnak a királyról szóló Bza vait állva hallgatják végig) azon mélységes gyászunknak adhassak ki fejezést, mely a nemzetet akkor érte, mikor koronás királyának tőlünk elszakítva, o y végtelen tragikus körülmények között, idegen földön kel lett szemét örök alomra lehuaynia Egy pillanatra szálljon lelkünk oda az ő sírjához és a megertes es a tisz telettejes részvétnek virágait hintse arra. ■ Elhunyt bizottsági tagok. Méltóztassanak m geugedoi, hogy [időn e gyászos megemlékezéssel vezetem be mai közgyűlésünket, megemlékezzem arról a gyászról is, mely vármegyénk közéletét ép a közeli mnltban érte, midőn a halál oly egyéneket ragadott ki körünkből, akik mindenkor szeretettel ápolták vármegyénk érdekét. Kötelességemnek tekintem megemlékezni, — azokra a régi kurucokra emlékeztető — Bar- tál György bizottsági tagról és arról a puritan, csöndes visszavonultságban dolgozó, pé dás életű egyházi férfiúról, dr. Fent Ferencről, kikben a törvényhatóság oly értékes, mindenki által becsült tagjait veszítette el Midőn elmúlásuk felett a törvényhatóság részvétet fejezem ki, egyben úgy érzem, hogy úgy én, mint a törvény- hatóságnak minden egyes tagja tisztelettel és kegyelettel fogja inegőrizni emléküket. A képviselőválasztások. A második nevezetes mozzanat, amelyről szükségesnek tartom megemlékezni, a nemzetgyűlési képviselő választások. Ott állott minden magyar ember azon nagy kérdés megoldása előtt, hogy szavazatával Magyarország újjáépítésének egy ezredevre szó>ó alapjait rakja-e le, avagy a forradalmak által felzaklatott hangulatot követve, az ezer éves Magyar- országot rut balállal a sírba teszi? Hala a magyar nép józanságának, hogy a uehez körülmények között, megértve az időknek figyelmeztető szavat, oly nagy tömegekben állott az egységes pártnak zászlaja alá. Az ország jövője. Közismert dolog az életben, hogy az erőknek szetforgácsolásával, azok az elemek kerülnek uralomra, akiknek hatalmát Magyarország jövőjét illetőleg a legkevesbbé sem tartjuk kívánatosnak, őszinte elismeréssel kell adóznom Tolnavármegye egész lakosságának azért a lelkes, hazafias és nyugodt magatartásáért, amelyet a választások alkalmával tanúsított. Tevedaénk azonban akkor, ha azt hinnők, bogy most már ölbe tett kézzel várhatjuk a további fejleményeket. A destrukció. A kik közöttünk a nemzetgyűlésnek munkáját figyelemmel kísérik, akik’megfigyelik azokat a beszédeket, amelyek egyesek részéről a nemzetgyűlésen elhangzanak, a magyar léleknek megdöbbenésével konstatálhatják azt, hogy a legjobb törekvések dacára is, még ma is oly sza-
