Tolnamegyei Ujság, 1922 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1922-07-22 / 30. szám
2 TOLNAMEGYEI UJSAO 1922 július 22. Mentsük met a tyermekeket! Felesleges Tolnavármegye birtokossága előtt bővebben szólani a „Napközi Otthoniról, hiszen két éven át ennek a társadalmi osztálynak páratlan áldozatkészsége tette lehetővé, hogy a szegény és nyomorgó kis gyermekeket táplálni tudtak. Az elmúlt évben az ellátásnál a legnagyobb nehézséget a mindennapi kenyér beteremtése okozta. Azért most idpjében óhajtunk fordulni birtokosaink nemes szivéhez. Most, amikor megpendíti a kasza, megkezdődik az aratás, azon kérelemmel fordulunk az éhező gyermekek nevében azokhoz, kiknek Isten jó aratást adott, hogy a termésükből legalább egy métermázsa búzát ajánljanak fel a „Napközi Otthon“ céljaira. Kérjük ezen nemes elhatározásukat a „Napközi Otthon“ vezetőségének bármelyikével közölni szíveskedjenek. A természetben beszolgáltatandó búza gyűjtőhelye részben Szekszárd Selyemgyár, részben báró Fiáth Ti bor gazdasága Apáti puszi. Mindkét ponttól távolabb fekvő gazdaságokban levő gabonát centralizálni fogjuk és úgy beszállittatui. Hisszük, hogy kérő szavunkat c varmegye nemesen érző birtokos osztálya meghallgatja. Szekszárd, 1922, évi julius hó 1. Ifj. Bernrieder Józsefné, Csapó Vilmos, hr. Fiáth Tiborné, Forster Zoltánné, Gőzsy Tiborné, Sztankovánszky Margit. Sass Lászloné, bíborok, hova tUntek a színes, kerekrózsás, tölgyfaleveles, kispénzes, islangos hímekkel szépségesen kihint ezett bukóujju biboringek ? Hol vannak a buja vászonból való bibo rok gyönyörű végeikkel, hol a hi inas jegy kendők, hol van a lányok ked vés, bájos hajviselete, hol vannak a gyöngyékek, a piros kapcák és apró papucskák és hol mindazok az apróságok mik hozzátartoztak a Sárköz gyönyörű szép, szindus, a festői művész ecsetjére való népviseletéhez és népszokásához, a párták, kis , középéé nagybársonyok ? Horthy Miklós kormányzó ur Őfő— méltóságának Bátaszéken történt látogatása alkalmával bejártam az egész Sárközt, kértem, biztattam a lányokat, hogy a pártákat el ne hagyják, abban jöjjenek Bátaszékre, mindenütt csak azt a feleletet kaptam, hogy ne n divat az már, meg nincs is már; dehogy is nem volt, dehogy is nem divat, csak akarni kellett volna, hogy feléledjen. Alsónyék meg* szivlelte kérésemet; Pilisen megígérték, mégis a mai ízléstelen hajviseletben jelent meg néhány leány. Mikor a nyékiek felvonultak és felálltak a kormányzó sátra mellett a vidék, a vármegye összesereglett népe, kormányzó ur és kísérete gyönyörködve szemlélték őket s a pilisiek szegények, szégyenteljesen kénytelenek voltak félrehuzódni, még a bátaiak is különbek voltak. Távoztuk alkat mával mondták nekem, ha ők ezt tudták volna, ők is felöltöztek volna ! Amire csak anpyit feleltem, mondtam, kértem, ígérték, még sem 'ették, vessenek magukra. Nemrégen egy kis társasággal jöttem ide Ocsénybe, hogy bemutassam a sárközi szép. szindus népviseletet. Szomorúan kellett itt is tapasztalnom, hogy a régi kedves hajviselet helyett egy keskeny szalagpánttal leszorított, a homlokra csúfosan bodoritott s hátul kontyos hajviseletük van a lányoknak. Utána jártam, hogy miért vaD ez igy s megtudtam, hogy azért, mert nincs aki uj pártát csináljon, emiatt aztán ezt a se nem sárközi, se nem magyar, hanem Isten tudja honnan való idegen beszármazók által behozott ízléstelen hajviseletet kapták fel. Nos igen, mert Szekszár- don Hellebrandtné asszony, aki ké- szitette a pártákat, még a háború előtt meghalt, most már aztán végé nek kell lennie a világnak, meg a sárközi ősi, kedves hajviseletnek. Műit ősszel szedegettem össze a himea főkötőket, hogy a muzeum gyűjteményeit kiegészítsem, ekkor még azt kellett tapasztalnom, hogy ez is kivész, az utolsónak maradt gyönyörű sárközi főkötőhimzés, mert a varró asszonyok kiöregedtek, szemük már nem való erre a finom, művészi varrásra. Még nagyon megörültem, mikor a fentebb említett népviselet bemutatásain alkalmával úgyszólván valamennyi őcsényi lánykán, sőt egyikmásik fiatal menyecskén is, a tipikus sárközi királyszin selyemkendőt láthattam. Na hála Isten, ez még megmaradt,' noha nem kézimunka, hanem boltban vett gyári árucikk, mégis megörültem, mert a Sárköznek ez ősi viselete s bizony valamikor nem selyemből volt szőve. Megmondom, hogy milyen ősi viselet ez. Szent László királyunknak eltűnt holttetemét midőn Nagyváradon újból felfedezték 1565 ben, a holttetem királyszinü kamuka szövetbe volt burkolva s ebben temették el újra. Ugyanebből a XVI., továbbá a XVII. es XVIII századból Bzámos hagyatéki leltár maradt reánk, melyek majd mindegyikében megtaláljuk az „Aszszomom királyszin szoknyája“, item leányasszony kuályszin partaöve (Sárközben szoritkó), item két rend ki- rájyszin posz ó és igy tovább. És, hogy egyebet ne mondjak, Tolnavar megye zászlajának színe is király- szili' Nem az a sötétkék és lilavörös, amilyenek a közhasználatra való, a vármegyeházra kitűzni szokott zászlók voltak, melyek távolról nézve gyászlobogóknak látszottak, hanem annak a selyemzászlónak a színei, amelyet II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazahozatala alkalmára a vármegye színes címerének alapján az én szinmegállapitásom szerint készíttetett a vármegye.^ Ezt a királyszint tartotta meg Sárközünk népviseletül a mai napig is és kell, hogy ezt meg is tartsa mindörökre, mert ősi» magyar szinviselet. De menjünk tovább. Hogy Hellebrandtné asszony meghalt Szekszár- don, hogy a főkötőhimző asszonyok öregek lettek a Sárközben, épen nem kifogás és nem ok arra, hogy a haj - viselet megváltozzon, hogy a himes főkötő viselete kivesszen. Ha meghalt Hellebrandtné asszony Szekszár-" dón, fel kell támasztani egyet, sőt minden sárközi faluban legalább is egyet — ha nem többet — aki pártákat készítsen és a régi hajviselet ismét életre ke'jen. Ha megöregedtek a főkötő varró asszonyok, hát meg kell őket fiatalítani, uj fiatal hímzőket teremteni. A sárközi népnek velük született művészi érzékük és képességük van, mutatják ezt a sárközi gyermekrajzok, melyekből az első gyűjteményt en szereztem össze mnzenmnnk számára s folytatta Ács Lipót barátom, ki a külföldi iparművészeti kiállításokon városról-városra vitte az összegyűjtött anyagot s a kiállításokon megjelent külföldi iparművészek csodálkozásukkal adóztak a kis sárközi lápykák művészi rajzainak, szétkapkodták a kiállítási anyagot, mint művészi kincseket s ma már Olaszország, Svájc, Németország, Anglia, a messze Japán ipar- művészeti iskoláiban egy egy gyűjtemény hirdeti a tolnamegyei Sárköz kis lányainak művészi érzékét és készségét. Hát kérem szeretettel, ezt nem szabad parlagon hevertetni, valósággal bűn Volna közönyösen venni, meg kell tartatni a lányokkkal ezt a tehetségüket és fejlesztetm tovább. Már az iskolában, az ismétlő iskolásoknak a tél folyamár az legyen egyik főfoglalkozásuk, hogy a him* varrás elemeit megtanulják, fejlesz- szék, hogy mikor arra kerül a sor, saját maguk varrják meg főkötőik híméit. Amily hasznos ez, époly lélekemelő is, vetélkedhetnek, hogy melyik tud szebb hímet rakni a főkötőre, a bibor UmiJg ujjaira. Tanulja meg mindeD sárközi lány a főkötő hímzést, a bibor ümög hímzést, hogy a legszegényebb is viselhesse, készíthesse magának s ne kelljen a csi- náltatásért pénzt kiadni, a vagyono sabb lányok pedig ne arra legyenek büszkék, hogy van amivel megcsi »áltathatják, hanem arra, hogy ők varrták, a maguk ízlését, hogy úgy mondjam lelkét rakták fel hímeknek a bibor ümögre és fökötőre. Tanulják meg a lányok a párta- készitését is, ha nem is olyant mint a milyen volt, hát másfelét, most igen csinos, bájos pártaviselet kezd lábra kapái az nrilányok között, ebből fogunk megszerezni néhány példányt mintának. Egyszerű és olcsó a készítése, nem kell más hozzá, mint egy darabka vastag pappen- dekli és színes fonállal, vagy gyöngygyei kihimezett színes szövetdarab, mellyel a minta szerint kivágott vas tag papír be lesz borítva. Minden lány, a legszegényebb is elkészítheti magának s ezzel meg van oldva a régi bájos hajviselet visszatérése is. A sárközi ifjak pedig ne legyenek tudatlanabbak, ügyetlenebbek a lányoknál, faragják meg részükre a hímző rámákat, faragjanak díszes rokka szegeket, mintákat erre is szívesen adunk.; Elő tehát a szövőszékekkel, a csüngés csörgés rokkákkal mik a padláson a por és pókháló közt hevernek. Csonkamagyarország szomorú helyzete úgyis lekényszeriti azokat a padlásokról. Szőjék a szülék a bibor vásznat, varrjanak ingeket s a lányok hímezzék ki saját magák azok ujjait, az ősztől tavaszig tartó téli időt ne töltsék üres semmittevéssel, a lányoknak időtöltésük legyen a hímzés, a fiuknak a faragás a lányok részére. Ezt a munkálkodást mag fogjuk kezdetni itt Őcsényben s megyünk tovább Decsre, Nyékre, Pilisre. De, hogy ezen szándéknak érvénye is legyen, én erre a kezdeményező, megtartó és fejlesztő mnnkára segítségül a legilletékesebbeket a tisztelendő, főjegyző és tanítónő asszonyok őnagy- ságaikat és a hol van, a tanítónő kisasszonyt kívánom elsősorban is megnyerni, mert Ők tudhatnak leginkább és legjobban a sárközi nők, lányok szivéhez leikéhez hozzáférkőzni, felbnzditani a sárközi himes női népviselet újra felélesztésére közreműködni. Hazafiai és honleányi kötelesség, hogy minden kigondolható utón-módon emeljük, fejlesszük knlturánkat, művelődésünket; minden legkisebb kultnrmunka egy-egy lépés hazánk elrabolt területének visszaszerzésére. Ne csak a megélhetés köznapi munkáját végezzük és üres időnkben összetett kézzel várjak azt, ami önmagától nem repül az ölünkbe, hanem végezzünk kulturmupkát is. A kultnrmunka a lélek nemesitője, szó» rakoztatója, ilyen kultnrmunka lesz Sárközünkben az ojra feléledő szövésfonás, hímzés a nőknél, a díszes faragás a férfiaknál a téli időszakban., így gondolom én" az öreg himvarró- nőket megfiatalítani, Hellebrandtné asszonyt feltámasztani. Adja Isten, hogy az én édsa Sárközi népem megértse szándékomat s a beléje vetett szép reményeim valóra váljanak. ~ hirekT Csonka Magyarország nem ország* Egész Magyarország — mennyország. — Püspöklátogatás Dr. Ravasz László, a dunameiiéki ref. egyház- kerület uj püspöke f. ó. augusztus 26-án Budapestről az esti vonattal érkezik Szekszárdra, itt résztvesz a tolnai ref. egyházmegyének másnap délelőtti közgyűlésén, majd délután tovább iudulva őcsény, Decs, Sárpilis, Alsónyék, Báta, Mórágy, Váralja, Bonyhád, Medina, Kölesd, Kaj- dace, Nagydorog, Danaföldvár, Ma- docsa, Bölcske, Paks, Gerjen, Faddr Dnnaszentgyörgy, Szedres és Kis- tengelicz községek ref. egyházainak meglátogatása után Bzept. 16-án délelőtt indul vissza budapesti székhelyére. — Vitézek birtokavatása Fáddon és Bátaapátiban. Ismeretes, hogy vármegyénkben gróf Apponyi Géza v. b. t. t. és Bartal Aurél ny. k ormány - biztos voltak az ebők, akik faddi, illetve bátaapátii birtokukból nagyobb területet ajánlottak vitézi telkek céljaira. A kormányzó nr Őfőmóltósága 6 faddi és 3 bátaapátii vitéznek adományozta ezeket a telkeket és a hazaszeretet, vitézség, valamint a becsület megjutalmazásaként e hó 30 án Faddon, augusztus 6-án pedig Bátaapátiban ünnepélyes külsőségek között fogják az illetőknek a birtokot átadni. Az ünnepélyes birtokba helyezések díszközgyűlések keretében az illető községházán fognak lefolyni. Vajha a vármegye birtokosai minél számosabban köpetnék a nemes példákat és földadományaikkal minél többen igyekeznének a vitézi szék országépitő céljait előmozdítani. — Igazgatói kinevezés. A vallás és közoktatásügyi miniszter Paulies Géza szekszárdi gazdasági ismétlő iskolai tanitót kinevezte a moson- szolnoki gazdasági ismétlő iskola igazgatójává. ÁRU-, TERMÉNY-, INGÓ- ÉS INGATLANÉRTÉKESÍTŐ ______VÁLLALAT_______ Ig azgatóság: Székesfehérvár. Tolnamegyei üzletvezetőség: Szekszárd, Bezerédj-u. 15. Képviseletek az ország minden nagyobb városában. A „PIAC“ című ingyen-újság kiadója. MINDENNEMŰ termény-, ingó és ingatlan-vételek és eladások leggyorsabb és legszolidabb lebonyolítása. Szíveskedjék figyelemmel kisérni e lapban közölt hirdetéseinket
