Tolnamegyei Ujság, 1922 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1922-07-15 / 29. szám

2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1922 julius 15 két népünk ősfoglalkozásaiban hasz­nál, beszélnek. Beszélnek ma is, for* máikkal, rendeltetésükkel s a hozzá­juk fűződő nyelvkinccsel visszavisz­nek Ázsiába, rávilágítanak az ott élt népek kultúrájára. Elmondják őseink ítéletét, erkölcsét s a körülöttük levő természet anyagát, elbeszélik a meg­telepedett népektől átvett foglalkozá­sokat, melyeken keresztül kapcsola­tot találunk Bokfelé. A néprajzi anyag szellemi része mellett, gyűjtő mun­kájukban mélyen tisztelt Uraim, he­lyezzenek súlyt a beszélő szerszá­mokra is .. •l" És jött utána Kovách Aladár. Is­mertette a magyar népviseletet s szomorú tényként mutatott rá, hogy a nemzeti viseletben rejlő gazdagsá­gunkra tulajdonképen vad ösztönü ellenfeleink figyelmeztettek először s e viseletét nem szabad — emberek — nem szabad nemzetközivé sülyeszte- nünk! Nekünk nemzeti, faji, szoros kötelességünk viseletűnk féltő meg­óvása I Össze is szidta egy kicsit a sárközieket, hogy levetkezve a régi szokást, a régi ruhát, rövidáru üzle­tek ízléstelenségében veszejtik el a szépanyák drága örökségét, az ízlést.“ Es mindenik előadónál az a nagy féltés, szorongás, aggódás 1 Siessünk, elkésünk! Mi lesz velünk . . . 1 Az ünnepély szépirodalmi részét impozáns styiusuan dr. Kramolin Gyula nyitotta meg „A decsi nem­zetőr“ című balladájával. Az arcokra ráült a figyelem s csodálatosan si­mult az én lelkemre is e népnek növekvő kulturBzomja. Bodnár István a törökvilágból vett regényes történetében a régi sárkö­zieket hozta kézfogásra az utódok felé. Mosoly és derű huncutkodott a sorokban s rálopta a szöveget az utódok barázdált, napsütötte arcára. Tenyérbe temetett fejek felejtették a napi gondot s a kalásztérlelő napot. A balkézben lehanyatlott a pipa s a jobbkéz is elfelejtkezett a homlok­törlésről. A fehér falra nem mozgó árnyékok rajzolódtak, melyek hirte­len, bosszúsan mozzantak, ha az ab­lakokon át bekiváncsiskodó zörgés tompította a felolvasó író hangját. Gödé Lajos kedves, meleg lelké­nek visszhangjaként csengtek még rímes sorai, de a „Zuider tónál“ cimü költeményénél-már orgonát szólalta­tott és én örülök, hogy igazi tónu­sát im, megtalálta! Dr. Berze Nagy János előterjesz­tésére nagy lelkesedéssel alakult meg a Néprajzi Társaság sárközi gyűjtő szövetsége, melyet pompás, magya- í ros lakomával pecsételtek meg. A számtalan felköszöntő nagy biztatás­nak, nagy akarásnak tanúságát tette, melyekbe hamisan huncutkodott bele Dani János decsi bíró talpraesett szónoklata. Pap János alsónyéki gaz dában az öntudatos, értékes magyar tisztult példányát ismertem meg. És ugy-e derék sárköziek ? Az aggasztó jövőért tett fogadalom nem lesz délibábos ábránd, mely belepusz­tul a hétköznapok szürkeségébe ? Az önzetlen munka gyönyörű jegy az ösztönös élet előtt s a jövőhöz adtok reményes erőt, ha igy szegődtök el a nagy múlt szolgálatába! n. 8. A nagymányoki bányaszerencsétlenség. Lapunk múlt számában rövidesen hirt adtunk már arról, hogy az Esz­tergom—Szászvári kőszénbánya Rt. nagymányoki bányájában tűz ütött ki, amelynek — sajnos — halottai is vannak. A részvénytársaság a bal­esetről pár soros jelentést adott ki, elmondva, hogy a tüzet a kompresz- szor robbanása okozta és' hogy a bányában két munkás halt meg. Egy újságíró Nagymányokra utazott, hogy részletes híreket szerezzen a szeren­csétlenségről. Beszélt a bánya fő­mérnökével, a munkásokkal, vala­mint a bányahatósággal. Az érdekes információkból az alábbi részleteket közöljük : Heinrich bányafőmérnök a katasztrófáról. Jonius 28-án délután öt órakor történt a baleset. A kompresszor gyulladt ki eddig ismeretlen okból. A gép mellett a szerencsétlenség pil­lanatában egyedül a gépkezelő volt, aki mintán kikapcsolta a motort, menekülni igyekezett. Azonnal meg­adták a vészjelzést és hat órára 72 embert felszállitottunk a bányából. A kompresszor 160 méter mélység­ben van, az akna 200 méter mély b közvetlen a forduló közelében, az első stáción dolgozott két munkás, Prohászka János és Borha Péter. Valószinüleg nem vették észre az aknából betóduló gázt, a többiek pedig elfelejtették őket figyelmez­tetni és amikor a menekülésre gon­doltak, már minden késő volt. A kompresszor kigyulladása folytán lángra kapott olaj olyan fojtó gázt fejlesztett, hogy föltétlenül percek alatt halott volt mind a kettő. Ami­kor észrevették, hogy Prohászka és Borha lent rekedtek a tárnában, a bányamester egy segédmunkással, tel jes mentőkészülékkel leereszkedett a tárnába, de a fojtó gáztól mindössze 120 méter mélységre tudtak csak lehatolni. Olyan sürti füst gomoly- gott ekkor már az aknában, hogy a mentőlámpák két méternyire sem vált, intézkedés történt, hogy az egész bányát azonnal gátolják el. A munkások erre befalazták a bányá­nak nemcsak a szállító, hanem a légnyilását is. A légnyilás falát az esetre három nappal, julius 1 ón fel­bontották, de ismét csak 120 méter mélységre juthattak le. Látták azon­ban hogy az egész akna izzik. Szom­baton délután száll ki a telepen a bányahatóság és ismét megkísérlik, hogy lehatoljanak a bányába és fel­hozzák a két szerencsétlen munkás holttestét, ha ugyan teljesen szénné nem égtek. Megmagyarázta még a főmérnök, hogy a Rezső akna, helyesebben a nagymányoki telep, sujtóléges bánya, azért van szükség a kompresszorra, amely eddig kifogástalanul működött és a vizsgálat fogja megállapítani, hogy mi okozta a hirtelen gyul­ladást. öt év óta, mióta a főmérnök a társaság alkalmazottja, öt halálos baleset történt a bányában. A két testvéraknában összesen 750 ember dolgozik huszonnégy órás állandó üzemmel és a munkások nyolc órán ként váltják egymást. Mit mondanak a munkások? A bánya munkásai szerint a sze­rencsétlenséget egyedül az a körül­mény okozta, hogy a kompresszor nem az akna nyílásánál, hanem 160 méter mélységben van és az olajjal táplált gép állandóan veszélyeztette a két­száz méter mélységben dolgozó mun­kások életét. Az akna mesterséges léghuzata ugyanis olyaD erős, hogy a kompresszornál fejlődő gázokat percek alatt elviszi a legmesszebb fekvő tárnákba is. Határozottan tud­ják, hogy a bánya nem volt kellő­képpen mentőkészülékkel felszerelve, a mentőlámpákat a szerencsétlenség után küldték el töltés végett Szász várra, de mire azok visszaérkeztek, természetesen mentési akcióról már szó sem lehetett. Az, hogy csak két ember pusztult oda, annak a körül­tudták bevilágítani a teret. Mintán minden mentési akció reménytelenné ménynek tudható be, hogy a mun­kások állandóan tartottak a veszély­Selyemkendót látni — Bakhel csókját várni — Párduc módra odakúszik Történjék is bármi! Majd, lecsap az asszony Seiyem^endőjére, Viszi, fut, de egy üldöző Szerb golyó a bére. Felriad a tábor A lövöldözésre — „Hol az őrszem? — „Ábris— elmenti“ Most veszik csak észre. Görnyedezve megjön Alig van benn’ lélek, A kapitány hamar végez: „Halálra Ítéllek 1“ „Nem vagyok én Uram Se gyáva, se bamba, De megkaptam a golyómat Már — az oldalamba! Kapitány ur kérem — Instáüom alássan, Engedjen el, hogy mégegyszer A falumat lássam!“ IV. Hazakerül Ábris A réginek romja — Fájó, vérző oldalára Azt a kendőt nyomja — Sűrűn tele szövi Vérvörös virággal, Szerelemmel, lemondással, Szent szomorúsággal. Holdvilágos este — Egy más legény karján — Ott találja a szép özvegy Az ő kertje alján. Végvonagló ajkai Csak annyit lehelnek: „Meghoztam a selyemkendőt Halotti lepelnek!“ V. Künn a decsi hegyen Düledező viskó — A vén, púpos koldusa8szouy Rákhelnek — az is jó. Alig nyitja száját Beragadt szemét se’ Csak a lelke sötétjében Él egy emlék mécse. Sóhajtást fakasztó Régi, kínos emlék, Amikor benn’ a faluban Az Ábrist temették. Fele keszkenőjét Terítette rája Másik fele —1 szivén hordva —• Az ő végét várja Eljön ez a vég is Egy ziinankós este: Kinyujtózik utoljára Összegörnyedt teste Rongygyá foszlott kendő Az a szemfedője Rongygyá foszlott két szép élet Gyászos hirdetője! — —n. ! tői és most is az első fojtó levegő- ! áramlatra az aknához rohantak. Két özvegy ée négy árva. A szerencsétlenségnek mind a két áldozata fiatal ember. Prohászka Já­nos huszonhét éves bonyhádi lakos özvegyet és három árvát, Borha Péter huszonnégy éves nagymányoki lakos özvegyet és egy kis fiút hagyott hátra. A bányahatóság nyilatkozata. A bányahatóság bányarendészeti szempontból a technikai szempontok figyelembevételével mindennemű bá­nyagépezetnek elhelyezését és beren­dezését felülvizsgálja. Annak idején, amikor a nagymányoki bányába be­szerelték a kompresszort, az illetékes hatóság nem talált kifogásolni valót. A kompresszorok elhelyezésének ese­tei igen különbözők, mert sok he­lyen a felszínen vaió felállitás tech­nikailag meg nem oldható, mivel a légcsatornák és a villamosvezetékek elhelyezésének olyan akadályai lehet­nek amelyek a kompresszor műkö­dését teljesen lehetetlenné teszik. Minden kompresszor magától érthe­tően nagy hőt fejleszt és ha az ola­jozás kiányos, akkor a csapágyak könnyen begyulladnak. A kompresz- szór begynlladását a hiányos olajozá­son kívül teljesen kívül fekvő okok is- előidézhetik, amelyekre épp úgy nem lehet előre számítani, mint ahogy a múltkori vasutszerencsétlen- ségnél a sínek lerakásánál nem lehet előre gondolni a sintörósre. Valami­lyen idegen anyagnak, kevéske föld­nek, vagy kis kavicsnak a csepágyba való kerülése elegendő, hogy elő­idézze a begyulladást, mely azután természetesen komoly következmé­nyeket von maga után. A vizsgálat majd ki fogja deríteni az okokat és a részleteket, amelyek közre ját­szottak a kompresszor begyuliadásá- nál, illetve a, bányaszerencsétlenség előidézésénél. A részvénytársaság a tűzről. Az Esztergom—Szászvéri kőszén­bánya Rt. igazgatósága kijelentette, hogy a társaság a bányatechnika minden újabb vívmányával dolgozott a telepein. Az üzemekben a legelső bányamérnököket alkalmazták, akik­nek a lelkiismeretességében nyugod­tan megbízhatnak. A kompresszor­nak a felszínen való alkalmazása nem felel meg a technika 'mostani követelményeknek és ezért lent az aknában kellett alkalmazni. Telje­sen ismeretlen okból gyulladt ki a csapágy, amely azután előidézte a szerencsétlenséget. A gépek, amint azt a társulat-ellenőrző közegei jelen­ÁRU-, TERMÉNY-, 9NG0- ÉS INGATLANÉRTÉKESÍTŐ ______ VÁLLALAT ______ Ig azgatóság: Székesfehérvár. Tolnamegyei üzletvezetőség: Szekszárd, Bezerédj-u. 15. Képviseletek az ország minden nagyobb városában. A „PIAC“ című ingyen-újság kiadója. MINDENNEMŰ termény-, ingó és ingatlan-vé te le k ÓS eladások leggyorsabb és leg­szolidabb lebonyolítása. Szíveskedjék figyeleihmel kísérni e lap­ban közölt hirdetéseinket..; ( i

Next

/
Thumbnails
Contents