Tolnamegyei Ujság, 1922 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1922-07-08 / 28. szám
2 / 1922 julius 8, TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 8. Hölgyek díjugratása. I. Stépán György „Árkáez“ nevű lova, lovagolta Mesterházy Edith, II. báró Jeszenszky Andorné „Guszti“ nevű lova, lovagolta a tulajdonosa. 9. Nehéz díjugratás. I. Kókay Pál „Adogató“ nevű lova, II. Stépán Ferenc „Zsuzsi“ n. lova, III. Schwartz Miklós „Alpár“ nevű lova, IV. Stépán Ferenc „AzértiB“ nevű lova, mind a négyet lovagolta a tulajdonosa. 10. Vigaszverseny. I. Stépán Ferenc, II. báró Jeszenszky Andor, III. Babies Gyula. Az igen szépen sikerült versenyt végignézőknek Schanzenbacher József kantinos kitűnő buffetje nyújtotta a hűsítőket. Mint értesülünk, a mostaninál nagyobb méretű verseny lesz őzszel is Tolnán, amelyre már most megkezdődtek az előmunkálatok, különösen a pályát javítják át az igényeknek znegfelelőleg. Két férfi halála. Izgató bűnügy hirét vesszük Tolna- némedibői, amelyhez hasonló talán lapunk fennállása óta egyszer sem fordult elő. Az eset még akkor is szenzációs lenne, ha szintere vala- mely gyárváros kültelke lett volna, de egészen érthetetlen, ha megmondjuk, hogy magyar faluban zajlott le és. szálai visszanyúlnak a romlatlan birtt egészséges magyar pusztára. Grósz Mihály sárpusztai asztalos segéd valóságos szerelmi viszonyt folytatott Fülöp István tolnanémedi származású kovács segéddel. Szerepeltek ebben igazi szerelmes levelek és minden egyéb hozzátartozó. Fülöp István egészen megrontójának hatalmában volt, aki a hipnotizmus és a terror minden eszközével dolgozott. Voltak szakítások és kibékülések, akárcsak egy szerelmi viszonynál, de az áldozat végül is érezte, hogy ezen természetellenes állapot teljesen tönkre teszi az idegrendszerét és a titokba beavatta szüleit, akik borzasztóan megrémültek, megbotrán- koztak s mint egyedüli eszközt a szabadulásra a menekülést, az el- bujdosást ajánlották. Fülöp István el is költözött Budapestre és bűntársával nem is közölte a lakáscímét. Grosz Mihály azonban nem tudott ily könnyen lemondani, utána utazott, kereste, még a bejelentő hiva nál is tudakozódott, de Fülöp óvatosságból nem jelentkezett. Az eredménytelen hajsza végleg elkeserítette & beteglelkü embert, aki életveszélyes fenyegetéssel akarta kényszeríteni az apát, aki tolnanémedi lakos, hogy fia lakcímét vele közölje. Az apa végre is kénytelen volt a csendőrséghez fordulni, aki nemcsak ezt az erő szakosságot, hanem magát a fajtalanságot is feljelentette az ügyészségnek. Julius 2 án este Grósz Mihály megjelent Fülöpéknél Tolnanémedi- ben és revorverrel a kezében követelte az apától, hogy a bizonyítékot szolgáltató szerelmi levelezést adják ki neki. Fegyveres kézzel beterelte az egész családot a szobába, hogy keressék meg a leveleket és időkö- zönkint a nyitott ablakon át a pisztollyal becélozva, sürgette őket. Érdekes, hogy a család egyik tagja, a 14 éves Ferenc, bátran szembe szállt a dühöngd emberrel és kijelentette neki, hogy neki nem .parancsol, ő nem megy be a szobába. Grósz a fiút nem bántotta, amiből látszik, hogy a bátorság imponált neki és j hogyha a család többi tagjai is igy tettek volna, semmi baj sem történt volna. Jellemző egyébként a falusi viszonyokra, az ottani élet és személy- biztonságra, amely igazán csak Isten kezében v&n, hogy hosszabb ideig tartó egész jelenetet a kora világos estén sok ember, köztük több erős férfi, közvetlen közelből tétlenül nézte végig! Fülöp Máté végre is, nem tudni mi okból, lehet hogy a kisebbik fiát féltette, kinyitotta a szoba ajtaját és kinézett. Ebben a pillanatban Grósz közvetlen közelből fejbe lőtte úgy, hogy szörnyet halt. A gyilkos azután a füstölgő pisztollyal a kezében elszaladt. Ekkor felébredt a bátorság a nézőkben is és üldözni kezdették, de megközelíteni ekkor se merték. Grosz keresztül gázolt a Kapóson, ahol többen halásztak, akik szintén üldözőbe vették. Az időközben értesített simontor- nyai csendőrőrsről Serák Ferenc tiszt- helyettes és Tóth János törzsőrmester kocsin üldözőbe vették a gyilkost, aki azonban eközben már je lentkezett a lajoskomáromi • őrsön, ahol a simoDtornyai csendőrök átvették, hogy nyomozás végett a tett színhelyére visszakisérjék. Először természetesen a forgópisztoly után érdeklődtek, amelyről a tettes azt állította, hogy a Kapósba dobta, amit azonban a halászok, mint szemtanuk megcáfoltak. E bűnjel előkeri- tése végett betértek a gyilkos sári- pusztai lakására, hogy ott házkutatást tartsanak. Mialatt a tiszthelyettes a fegyvert keréste a lakásban, a gyilkos a törzsőrmester őrizete alatt megbilincselve a kocsin maradt. Mikor eegyedül maradt az egyes csendőrrel, hirtelen leugrott a kocsiról és elszaladt. A törzsőrmester azonnal üldözőbe vette, de a fiatal, ügyes, gyorslábú és a terepet ismerő gazembert megfogni nem tudta. Végre is kénytelen volt 120 lépés távolságról futtában rálőni. A lövés altestén találta a futó embert, aki azonnal összeesett. A tiszt- helyettes nyomban orvost hozatott Ozoráról, aki az első segélyben részesítette, azután pedig beszállitatta a szekszárdi kórházba. Sérülése igen súlyos, de lapunk zártakor még életben volt. KözsazMunk bajai. Irta: Haidekker János mérnök. Az újonnan összeülő parlament tagjainak a vállaira hihetetlenül súlyos teherként nehezedik az ország szétzilált anyagi viszonyainak a rendezése. Sajnos, ez előreláthatóan nehezen fog menni, mert ismét felülkerekedik az átko3 osztálypolitika, győz a turáni átok; civakodás lesz összetartás és szorgalmas munka helyett. Ez az osztálypolitika tesz minket, magyarokat — szerény nézetem szerint — tönkre. Ma nem szabad és nem is lehet úgy gondolkodni, mint tiz, vagy ötven évvel ezelőtt; ma nem szabad kisgazda-, kereskedő , hivatalnok-, mérnök-, orvos osztályról beszélni; ma nem lehet azt nézni, hogy ez, vagy az az osztály részesül-e előnyben, hanem igenis az egye temes, nemzeti érdek követeli, hogy minden egyes osztály egyformán részesüljön a kiváltságokban, kedvezésekben, avagy terhekben, melyeket az államhatalom, vagy a közgazda- sági viszonyaink neki juttatnak, illetve reá rónak. Teljesen igaz a gazdáknak amaz állítása, hogy a szilárd bázis, amelyre a pénzügyi kormányzat támaszkodik — a mezőgazdaság. Különösen igaz ez ma. Csonkán állunk, kifosztva mindenünkből. Bányáink, erdőink, gyógyfürdőink, aranyunk, vasunk, sónk ellenségeink kezében van. Ennek ellenében azonban megállapítható, — és ez nagy szégyene mezőgazdaságunknak, — hogy a prima ma gyár földből, majdnem 50®/o al kevesebb termést tudunk produkálni, mint a németek az ő rosszabb földjeikből. Az ok a német vasakarat és a fejlettebb kultúra! Ha csak egy mázsával termelünk többet magyar holdankint, mondjuk búzából, az is már sok sok súlyos millióval esne a latba, óriásit nyomna a deficittel dolgozó államháztartásunk mérlegében és valutajavitó hatása el nem maradhatna. Javulna a koronánk és a javulásnak meg lenne a reális alapja, (nem afféle hullám). A korona javu lásával fokozatosan javulna a termelő helyzete. A jólét szétáradna a többi osztályra is, mert hiszen a megélhetés az államháztartás javulásával párhuzamosan könnyebb és könnyebb lenne, nemcsak a gazdagok, hanem a szegényebbek számára is. Vagyonos rétegre minden államnak szüksége van, lévén a vagyon a kultúra erőforrása. Már pedig ne künk magyaroknak a kultúránk az egyedüli kincsünk. Olyan kiucs, amit nem vehet el tőlünk senki. Végtelen károkat szenvedünk élelmességünk hiánya miatt is. Tapasztaltam Bécsben azt a szomorú tényt, hogy a Balkán inkább vásárol Ausztriában, mint nálunk. Ennek részben az elmúlt évek kül- és belpolitikai zavarossága lehet az oka, részben pedig, mint előbb említettem, az élei messég hiánya. Az idegen kereskedő sohasem volt biztos abban, hogy áruját mikor tiltjuk le a határon, a koronánk folyton ingadozik, a kiviteli engedélyekkel panamáztak stb Pedig például a német export, mely nek útja a Feketetenger-felé Budapesten keresztül kell, hogy vezessen, örülne egy biztos, fejlett magyar transitó kereskedelem szolgálatainak. Csak legalább a dunai kikötő lenne készen, hogy nagy raktárakkal állhat-, nánk a külföldiek rendelkezésére, rögtön fellendülne a hazai kereske delem is. Ha már magától nem jön az idegen, akkor csalogatni kell. Éa ha meg vannak velünk elégedve, ha képesek leszünk a forgalom lebonyolítására, akkor lassan majd csak hozzánk szoknak a Balkán és Kisázsia kereskedői. Nagy bajunk még az is, hogy nem tudunk takarékoskodni. Egyedül a tisztviselő az, aki annyira leszorította az igényeit, hogy lejjebb már nem lehet. (A munkásnak nem kellett, mert az már le volt a békében is eléggé). Hanem a többi osztályon nem látszik meg az önmegtagadás, a szerényebb életmódra való hajlandóság, ma, amikor a jóvátétel molochja fenyeget, amikor állatállo mányunk nagy részét elveszik, a termésünk még közepes sem lesz, a terhek soha nem hallott súlya alatt roskadozunk és 'csúszunk, sülyedünk lefelé, mint Ausztria. Kivitelünk sokkal, de sokkal kisebb, mint a behozatal. A különbség sok milliárd korona. Mivel fizetjük ezt meg ? Azzal, hogy ^nyomatjuk a bankót, ami építkezés, vagy egyéb hasznos befektetés híján csak gyorsítja a korona romlását. Tőkénk nincs. Pedig nekünk, hogy talpraálljunk, többet kellene termelnünk minden téren. Ehhez viszont ismét nagyobb tőke kellene, amit a termelés jövedelméből kellene } megtakarítani. Hanem ehhez megint | az szükséges, hogy szerényebben éljünk és egyidőre minden luxusról mondjunk le. Az ádók már most is nagyok Adónövelés nem használ, mert hiszen ha csak ezzel akarjuk eltüntetni a deficit egy részét, akkor még na- gyobb, sokkal súlyosabb adókat kellene fizetnünk. Pedig azt az adózó polgárság nem bírná el. Emelni kell mindenesetre az adót addig, amíg nem veszélyezteti az exisztenciát. Mert, ha egyáltalán nem emeljük az adó- kát, hanem csak a bankóprést mű- ködtetjük, akkor ismét csak általános rosszabbodás áll be minden téren. Tervszerű gazdaságpolitikára van szükségünk, mert tönkre megyünk. A törvényt tiszteletben kell tartani. Fegyelem kell az adózók részéről.. Lássák be azt, hogy a súlyos adók szükségesek, ha nem akarunk még rosszabbul állni. A földbirtokreformot ügyes ember által olyan formába kellene öltöztetni, hogy az tényleg végrehajtható legyen, ha már egy. szer földreform nélkül nem lehet éini. A gazdasági élet csak úgy fejlődhet, ha a kereskedelem a törvényes korlátok közt, mindenféle akadályozó béklyózó rendelkezések hatályon kívül helyezése után, sz&ba dón mozoghat; ha a szabad verseny ismét az lesz, ami volt a háború előtti boldog korszakban. Mindezek biztosítják jövő boldogulásunkat. Ne bántsuk tehát egymást mi kifosztott, tönkre tett, széttépett, szerencsétlen magyarok, hanem fogjunk kezet és dolgozzunk. Ne nézzük azt, hogy iparos, kereskedő, vagy kisgazda-e az illető, hanem vállvetve munkálkodjunk a szebb,, boldogabb magyar haza talpraál.Irtásáért. HÍREK. Csonka Magyarország nem ország,. Egész Magyarország — mennyország, — Küldöttség a vallás és közoktatásügyi miniszternél. A műit évben Szekszárdon létesített magán kereskedelmi iskola állomositása érdekében dr. Eri Márton alispán és Yendl István polgármester vezetése mellett julius hó l*én egy küldöttség tisztelgett gróf Klebelsberg Kunó miniszternél. A küldöttség tagjai voltak: Debulay Imre, Gedeon Béla, Kelemen József Horváth, dr. Resch Aurél, Sohér István, Schneider János, dr. Zsigmond Ferenc, Zsigmond Elemér, Takler István, Takler József Főglein és Ujj Ferenc. Arikül- döttséghez csatlakoztak dr. Őrffy Imre, dr. Pesthy Pál és dr. Erdélyi Aladár képviselők is. Dr. őrffy Imre mutatta be a miniszternek a küldöttséget és a tisztelgés a képviselőház kupolacsarnokában folyt le. Vendl István polgármester terjesztette elő az államosításra vonatkozó kérelmet és átadta a legutóbbi képviselőtestületen ezen ügyben hozott* határozatot. A miniszter válaszában kifejtette, hogy a szekszárdi keres* kedelmi iskola ügye nem ismeretlen előtte, mert a képviselőválasztások után dr. őrffy azonnal közbenjárt nála az iskola ügyében. Programmja a gyakorlati pályákra előkészítő iskolák szaporítása és igy a szekszárdi iskola támogatását az állam teherbíró képességéhez képest kilátásba helyezi- Baja városának hasonló iskola felállítására való törekvése nem bírhat semmiféle hátránnyal a szekszárdi iskolára. Igyekezik a tolnamegyeiek kérelmét a leggyorsabban elintézni, Ígéri, hogy a helyiségkérdés és a felszerelések hiánya miatt a múlt évben megnyitott iskola beszüntetéséhez nem járul hozzá. A miniszter válaszát a küldöttség tagjai lelkesen megéljenezték. A miniszter ezután a
