Tolnamegyei Ujság, 1922 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1922-05-13 / 20. szám
/ 6 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG gyűl Szel rles mell Anc tósá háti; ifpf Dák tár* litiV a k kis mej hal Jár Má Sál jelt lót* 159 A ‘ szá tes rol les séf évi II dó Iá» L inl sá. mv öa!f él in a ■: a él ki Vi no d rr b n fiúi E B S h gedte, a só árának kifízethetése végett kamat ellenében 100.000 K kölcsönt adott neki, sőt a sónak nyerészkedés céljából való értékesitése körül az eladás által közreműködött. A kir. törvényszék ezért: I. Szuliman György vádlottat az 1916. évi IX. te. 1. és 5. §-ainak első bekezdése alapján kettő (2) havi fogházbüntetésre mint főbüntetésre, ezenkivül kettőezer korona pénzbün tetésre, továbbá egy évi hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlatának ugyanilyen tartamú felfüggesztésére, mint mellékbüntetésére ítéli; a pénzbüntetést behajthatatlansága esetére az 1921. évi XXVIII. te. II 3. § ának 2-ik bekezdése alapján húsz (20) napi fogházbüntetésre kell átváltoztatni. II. Horacskő Sándor vádlottat a btkv. 66 §-a, az 1916. évi IX. te. 1. és 5. § ainak első bekezdése alapján keltő (2) heti fogházbüntetésre mint főbüntetésre, azonfelül 1000 K pénzbüntetésre, továbbá egy évi hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlatának ugyanilyen tartamú felfüggesztésére, mint mellékbüntetésre ítéli. A pénzbüntetést behajthatatlansága esetére az 1921. évi XXVIII. te. II. 3. § ának 2 ik bekezdése alapján tiz (10) napi fogházbüntetésre kell átváltoztatni. A szabadságvesztés büntetést megkezdésének napjától, a hivatalvesztést és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztését, a szabadságvesztés- büntetésnek vagy a szabadságvesztés kiállásának befejezésétől kell számítani. A pénzbüntetést az Ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt kell végrehajtás terhével a szekszárdi kir. ügyészségnél az 1892: XXVIII. te. 3. §-ában megbatározott célra megfizetni. A vádlottak a Bp. 400. és 401. §-a értelmében kötelesek az eddig felmerült bűnügyi költség fejében 920 koronát egyetemlegesen, az ezután felmerülő bűnügyi költségeket pedig külön külön az államkincstárnak megtéríteni. A kir. törvényszék ' a lefoglalt és bűnjelként őrzött sónak elkobzását a Btk. 61. § a alapján elrendeli és a bűnjelet az ítélet jogerőre emelkedése után a Közélelmezési Minisztérium rendelkezésére bocsátja. Az 1916. évi II. t. c. 5. § ának 3-ik bekezdése alapján a bíróság elrendeli, hogy ez az ítélet jogerőre emelkedése után, indokolásával együtt a „Tolnamegyei Újság“ és a „Tol namegyei Nemzedék“ cimü helyi lapokban a vádlottak költségére köz- zététessék és a közzétételre a két vádlottat kötelezi. Indokolás. * A vád tárgyává tett és az ítélet rendelkező részében megállapított tényállás mellett elkövetett bűncselekményre vonatkozólag Szuliman György első rendű vádlott tagadta bűnösségét és előadta, hogy 1919. év október havában a Szekszárdon időző aDgol missió sofforjeitől 14 koronás kilónkénti árban Szekszárdra szállítva sót vett 30 métermázsát. Azt beismerte, hogy mivel a további kérdezősködésére az antant missió tisztjeitől azt a felvilágosítást nyerte, hogy amennyiben még több sóra lenne szüksége, ez esetben csak egy waggonra valót kaphat, kévés sebbet nem. A lekötött só mennyiség helyett 1919. év december hó 31 én 100 métermázsa sót átvett és az árát I kifizette a vasútállomásnál és Ho i rácskó Sándor Il-od rendű vádlott üzletében 20 koronás kilogrammon- í i én ti árban áruba bocsáj tóttá, k Beismerte azt is, hogy a só forgalomba hozatala végett való beszerzésére hatósági engedélye nem volt. Arra hivatkozott vádlott, hogy ezt azért tette, mert akkor a Szekszárdi Kisgazdák Egyesületének az ügyvezetője volt és tekintettel az akkori nagy sóinségre ily módon óhajtott a kisgazdák szükségletéről gondoskodni. Jóllehet 14 korona és néhány fillérjükbe került nekik a sónak kilogrammja, amelyhez hozzászámítandó a kilogrammonként fizetendő 3 korona adó és igy mivel a sót 20 koronájával nem vették és igy a sót később ez okból kilogrammonként 15, 16, legmagasabb 18 koronás árban volt kénytelen eladni, az üzletben tulajdonképen vesztesége van. A kihallgatott Majsai István Töttös tanúnak a vallomásából kitűnik miszerint a Szekszárdi Kisgazdák Egyesületének a működése 1916. évtől kezdődőleg 1920. évig szünetelt és az egyesület működését újból csak 1920. évben kezdette meg. Kitűnik a vallomásból az is, hogy Szuliman György 1912. évben lett az egyesület titkárává 6 év tartamára megválasztva, mely megbízatása tehát 1918-ik évben lejárt. Kitűnik a vallomásból az is, hogy bár tanú a nevezett egyesületnek al- elnöke és választmányi tagja volt, nem tud róla, hogy Szuliman György vádlott a só ügyében a választmányi ülésen jelentést tett volna. Szűcs János Horváth tanú is azt vallotta, miszerint Szuliman György vádlott előtte egy beszélgetésük alkalmával említette, hogy hozat sót, de azt nem mondotta, hogy a Kisgazdák Egyesületének a nevére kapja a sót és azt sem, hogy a Kisgazdák Egyesületének a nevében hozatja a sót. A vádlott beismerésével megállapítható tény tehát az, miszerint a só forgalomba hozatal céljából való beszerzésére hatósági engedélye nem volt; a hivatkozott Majsai István . Töttös vallomásából pedig az a tény, I hogy vádlottnak a megbízatása a többször említett egyesületnél betöltött tisztsége tekintetében 1918. évben megszűnt. De megállapítható az előbb már megnevezett két tanú vallomásai alapján az a tény is, hogy vádlott arról, hogy a sót a Kisgazdák Egyesülete részére hozatja, soha egy szót sem szólt és azt a válaszmány- nak soha be sem jelentette. Minthogy ezek szerint vádlottnak 1919. év folyamán az egyesület előbb említett szünetelése miatt ennek nevében módjában sem állott ügyleteket kötnie; de ehhez joga sem volt, mert hiszen az előbb előadottakból kitűnik, miszerint az ő megbízatása már 1918. évben megszűnt, ennél fogva nem áll meg vádlottnak ez irányban tett az a védekezése, hogy ő az ügyletet a Kisgazdák Egyesületének az érdekében és ennek nevében tette. De ha el is fogadnók vádlottnak azt a védekezését, miszerint ő mint titkár az egyesület nevében működhetett, ez esetben sem volt joga az egyesület nevében oly nagy kiadással járó üzletbe bocsátkozni, mert az egyesület alapszabályainak 21. § ában a 4 ik bekezdés alatt meg van határozva, hogy a választmány jogosult csak arra, miszerint szükség esetén a költségvetés korlátain túl is halaszthatatlan kiadásokat megszavazzon és azokért a választmány mindig felelős, míg a közgyűlés által el nem fogadtatnak. Vádlott azonban még csak be sem jelentette a választmánynak a vádlott szerint az egyesület nevében kötött ügyletet Mindezekből kétségtelen, hogy vádlott, mint földmives gazdálkodó, sónak forgalomba hozatalával hivatásszerűen nem foglalkozik és az azzal való foglalkozás sem folyik rendes hivatásából, kétségtelen továbbá abból a körülményből, hogy a 4128—1916. M. K. sz. rendelet 1. § a szerint akkor a só maximális ára 3 koA1 a k u 11 1867-ben. Budapest, VI., Andrássy-ut 36,saját palotájában ■———_ á legfelsőbb helyen engedélyezett — ■■■ »Duna“ BIzlosifó-Társasás elfogad: 5. Szállítmány biztosításokat. 6. Életbiztosításokat, a legelőnyösebb feltételek szerint. 1. Tűzbiztosítást. 2. Jégkár esetére szóló biztosításokat. 3. Betöréses lopás elleni biztosításokat. 4. Üvegtörés elleni biztosításokat. A »Duna« Biztosító-Társaság, mely, mint ismeretes, 2# ksiPOiíaí SjyOPSail es nidtsnyoSSn állapítja IVIGg, fennállása óta kártérítések fejében több mint kettőszázezer negyvennyolc millió koronát fizetett ki biztositottjainak. A »Duna« Biztosító-Társaság elfogad az általa alapított »Danubius« Szavatossági és Balesetbiztositó Részvénytársaság részére baleset és szavatossági biztosításokat is. Alulírott főügynök a legfelsőbb helyen engedélyezett »Duna« és »Danubius« Biztositó Társaságokat a legmelegebben ajánlja a és teljes készséggel ad a biztosításra vonatkozólag felvilágosításokat, díjtáblázatok, biztosítási feltételek és bevallás-példányokkal díjmentesen szolgál és ajánlatokat átvesz. FÖLDVÁRI MIHÁLY a »Duna« Biztositó-Társaság szekszárdi főügynöke. HIRDETMÉNY. Értesítem Szekszárd r. t. város és Tolnavármegye közönségét, hogy Szekszárdon Béri Balogh Adám-utca 42. szám alatt levő házamban mezőgazdasági bizomány üzletet nyitottam; továbbá: Elvállaltam a »Duna« Biztositó Társaság szekszárdi főügynökségét és annak átszervezését egész Tolnavármegyére kiterjedő hatáskörrel. Megszereztem a Nagel Adolf budapesti zsák és ponyva-cég tolnamegyei vezér- képviseletét nagy bizományi lerakatta! és a budapesti »Takarmánygyárak« tolnamegyei bizományi képviseletét. Ennek következtében vállalom a biztosítási szakma minden ágazatába, mint a tűz jég, baleset, betöréses lopás, rablás és üvegtörés felleni, a szavatossági, podgyász és’ szállítmányozási _és az életbiztosításokra vonatkozó biztosítások kötését; vállalom a mezőgazdaság körébe tartozó mindennemű termékek és árucikkek bizományi vételét eladását és közvetítését, továbbá zsák és ponyvaáruk, zsineg, kévekötöző, valamint ló tehén’ sertés és baromfi etetésére felette ajánlható melasse-takarmány g|[({f([$(jf Szekszárd, 1922 május 12. „ * FÖLDVÁRI MIHÁLY ^ Béri Balogh Ádám-utca 42. szám. ■■■■■■■KUBDBa 1922 május 13. róna volt, ez is miszerint vádlott I sónak kilogramonként 20 korona árban szándékolt és megkezdett eladásával a maximális árnál jóval magasabb árat számitott, tehát nye. részkedés céljából szerezte be a sót amely kétségtelenül közszükségleti cikk, végül kétségtelen az is^ogy a beszerzett só mennyisége meghaladja a vádlott házi és gazdasági szükségletét, nemkülönben az i8 miszerint a só beszerzésére hatósági, engedélye nem volt. Minthogy az ekként bizonyított és az ítélet rendelkező részében előadott tényállás mellett elkövetett bűncselekmény az 1918. évi II. te. 1. § ának első bekezdésébe ütköző árdrágító visszaélés vétségének a tényálladéki elemeit kimeríti, a büntethetőséget megszüntető, avagy a beszámítható- ságot kizáró okot pedig a bíróság fenforogni nem látott, ezért vádlottat ebben bűnösnek kimondani és a megállapított és az elkövetett bűncselekmény fokával arányban állónak talált büntetéssel büntetni kellett. A büntetés mértékének a megállapításánál a vádlott részbeni beismerését és eddig büntetlen előéletét enyhitő körülményekül vette, viszont azt, hogy mint a sónak forgalomba hozatalával nem hivatásszerüleg foglalkozó, az árunak a fogyasztóhoz juttatásánál szükségtelen közbeneső kereskedést folytatott, ezzel a só árának drágulását* idézte elő épen akkor, midőn saját bismerése szerint is a 1 közönség só nélkül volt és igy ezt az Ínséges helyzetet használta ki a ' jótékonyság álarca alatt a nyerészkedésre, nemkülönben azt, hogy cselekménye leplezésére a Kisgazda Szövetkezetének cégére alatt kötötte meg az üzletet, ennek címével kapcsolatban adatta fel vasútra a vásárolt sót, súlyosító körülményül vette. Horacskó Sándor II. r. vádlott, bár a terhére rótt tényeket beismerte, tagadta bűnösségét, azzal védekezett, miszerint nem tudta, hogy a só eladásában részt venni és ezt meg- könnyitenie nem szabad. Minthogy azonban kétségtelen, hogy neki mint kereskedőnek tudnia kellett, hogy Szuliman Györgynek a só nagybani beszerzésére és magasabb áron tovább eladására jogosultsága nincsen, ennek dacára raktárát és üzlethelyiségét a só elhelyezésére 1000 korona ellenében nemcsak hogy átengedte, hanem még a só árának ki- fizethetése végett Szuliman György vádlottnak 100.000 korona kölcsönt is adott, ennélfogva a kir. törvényszék ellenében a btkv. 69. §-ának 2. pontja szerinti bünsegédi minőségét bizonyítva látja. Az ekként bizonyított és az ítélet rendelkező részében megállapított tényállás mellett elkövetett bűncselekmény ellenében mint a btkv. 69. §-ának 2, pontja szerinti bűnsegéd ellen az 1916. évi XX. te. 1. §-ának első bekezdésébe ütköző árdrágító visszaélés vétségének a tényálladéki elemeit kimeríti, őt ebben bűnösnek kimondani, tekintettel arra, hogy a büntethetőséget megszüntető, avagy a beszámithatóságot kizáró okot a bíróság fenforogni úgysem látott és figyelemmel büntetlen előéletére, mint enyhitő körülményre és arra,. hogy a bűnsegéd enyhébben büntetendő, mint a tettes, viszont mint a súlyosító körülményre figyelemmel, hogy ő is az akkori ínséges helyzetet használta ki nyerészkedésre, az Ítéletben megállapított s megfelelőnek talált büntetéssel büntetni kellett. A többi rendelkezés a vonatkozó helyeken felhívott §§ okon alapul. Az elkobzott só mint közszükségleti és ogyedáruságot képező cikket
