Tolnamegyei Ujság, 1922 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1922-04-29 / 18. szám
EV. évfolyam. Szekszárdi 1922 április 29. 18. szám. TOLNAHEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP tzemeszKfeég és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Szerkeszt«: SCHNEIDER JÁNOS. Telefonszám 85 és 102. Oifizetési ár: Helyben és vidéken : egész érre 120 K, félévre 65 R, negyedévre 35 K. — Egyes szám ára 4 K. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 30 korona A hirdetés as a tolié oldalon egy 60 mlllmeter széles hasábon mlllméter soronként 1 koronát, a ssövegoldaloa 3 korona, a hírrovatban elhelyezett reklám hír valamint a nytltter soronként 30 koronába kerüL Családi hírek és vátlslaH hirdetések külön árszabás szerint. Egy Kossuth-arcképes kortesplakát előtt. Irta: Bodnár István. „Isten nevét hiába fel ne vedd !a — Erre tanít a szent parancsolat, Sajnos, ember ma nem ad rá sokat — 5 mit szóljanak, kik csak — félistenek?! Kossuth apánk, cégér lett szent neved,. Ezzel ordítják át e — csonk-hazát: Kik, mikor — nagy volt, rútul :— eladák. ■— Porladó szíved kíntól nem remeg? Nem feszíti fel kriptád fedelét A bús harag? — hogy — tépik köntösöd S hó palástodért kocka csörg-zörög! S kemény csont-öklöd nem sújt szerteszét? Hogy szétszórja a — Siserák hadát: Amely.— elárult és ma is — elad! Mszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. Jegyzetek. Valamikor régen, amikor a magyar nép lelkét még a háború és forradalmak nem durvították el, amikor még eszmékért, ideálokért lelkesedni tndtak, a sziveket 'nem az önös érdek hajszolása, hanem a múltat, a kort, az érdemes munkát megbecsülő tisztelet és szeretet hatotta át, sok- .sok polgártársunk ünnepi szobájában, egy turini ciprusz ággal, később a koporsót boritó koszorú egy levelével feldíszítve ott függött a szent öreg képe. A magyar nép úgy tekintette ezt a képet, mintha oltárkép lett volna, amely elé csak megtisztult lélekkel szabad közeledni, amelyhez megerősítésért lehetett fordulni, ha csüggedés fogta el a lelkeket. Mikor a kis gyermek először látta meg ezt a szoba legféltettebb kincsét, akkor a ház feje csak azt mondta: „Nézd gyerekem, ez Kossuth Lajos képe.* És a gyermeki szemben felgyűlt a lelkesedés tüz$, agyában zsongani kezdett a sok rege, amit a legendás szabadságharcról hallott, arca kigyult és szivében feltámadt egy magasztos nemes érzés, amit úgy hívtak akkor, hogy hazaszeretet. Ma trafikos bódék, utcaszögletek falát dismti a magyar szabadságharc megdicsőült alakjának, a magyar nép jogait kiküzdő „Kossuth apánknak* arcképe. Kortes eszköznek használja fel egy párt, az általunk szentnek tartott nagy ember képével festi át & pártnak képét, hogy ezzel eltakarja, elfeledtesse a hajdani vezéreknek: Károlyi Mihálynak, Lovászi Mártonnak alakját, akik sajnos, nem a megérdemelt rabságnak kenyerét fogyasztják, hanem a magyar föld kiizzadta jövedelemből ellenségeinknél gond nélkül élnek és árulják el tovább a magyar érdekeket, a még megmaradt csonka hazát. Nem keressük, hogy mit akarnak azok, akik a negyvennyolcasság köpenyébe burkolódzva azt hiszik, hogy a népnek csak frázis kell ma is, de tiltakozunk az ellen, hogy Kossuth Lajos eszméi letéteményeseinek hirdessék magukat, akik vezérüknek az egykor „vörös gróf* szerepében tetszelgő Batthyányi Tivadart tekintik. De tiltakozunk még inkább az el- ’len, hogy cirkuszi plakátok mellé oda függesszék minden jóérzésü magyar ember megbotránkozására Kossuth Lajos képét, mint reklámképet és e tettükkel mélyen sértsék azokat, akiknek leikéből még a mai élet rettenetes sok durva elfajulása sem tudta kiirtani a magyar nemzet , nagyjai iránti kegyelet nemes érzését. * Szép tavaszi nap volt. Csupa illat volt a levegő és benne a hatalmas ébredő élet zsongása. Benéztem a méhkas Üvegfalán. Láttam a zsongó életet, a lázas munkát, amint helyrehozni igyekeznek mindazt, amit a tél és annak segítőtársai, az ellenségek lerontottak, elpusztítottak. A munka zaja egy tompított hangú zsongás, amelyből az összhang nagyszerűsége ragadja meg érzékeimet, az egyetértő, összefogó munka fenséges muzsikája. Ez a muzsika eszembe juttatja, elém tárja az Isten legtökéletesebb teremtményének, az emberi családnak életét. Amint átnézek itt is az üvegfalon, látom a nyüzsgést, a lótás- futást. Apró emberkéket látok, éhes az arcuk, rongyos a ruhájuk, gyűlölet ül beesett szemükben, azután más csoportot, nem rongyosan, nem az éhség lárvájával, de gondteljes arccal, aztán a földet művelő nép után felvonulnak egymásután a kereskedő, iparos és a tisztviselő. És amint nézem azt a gomolygó tömeget, hiába keresem az összhangzatos munkát. Nem siet itt senki, hogy a háború és forradalmak telének és ellenségeinknek rombolását eltüntesse és megépítse a hajlékot, amelyben a béke munkája folyhatna tovább, hogy a harcok szenvedéseiből a béke bolAmint értesülünk, Pálfy Dániel az Ipartestületek Országos Szövetségének elnöke André István szekszárdi, továbbá Kóbor István háta- széki ipartestületi elnökhöz levelet intézett, melyben rendkívül meleg hangon figyelmébe ajánlotta ezeknek a szekszárdi kerület jelöltjét, dr. őrffy Imrét. Nemcsak a kerület, hanem nyilván az egész vármegye kisiparosait érdekelni fogja ez a levél, * miért is alább egész terjedelmében I közöljük. dogságába léphetnénk át. Egymást gázolják a különféle csoportok, hamis a zászló, ami után mennek, bolonditó a vezér, aki elől halad, az önzés, mindent magamért — semmit másért, a tülekedés, a meg nem értő munka zaja zúg felém és a bábeli zavar rettenetes muzsikájából a gyülölség hangja emelkedik ki a legborzalmasabb hatalmasságával. Szép tavaszi nap, virágfakadás, uj élet és az én telkemet a tél dermedtsége hatja át, én nem látom az uj életet, előttem csak a halál lebeg, a sirt látom, amelybe a magyar nemzetet nem az ellenség hatalma, hanem az egymás iránti gyűlölet taszítja. A kis apró méhek zsongó munkája a romokból az uj élet számára uj épületet emel ób az Isten legfenségesebb teremtménye az ember, vadul tépi egymást a pártharcokban és vakságában rommá teszi azt is, ami még a nagy viharból megmaradt. * Távolról ének hangjai szűrődnek felém, öreg emberek és egész apró gyermekek ajkáról száll az imaszerü fohász: „óh népek Istene, küldj egy remény sugárt !* S« Budapest, 1922 április 27, Kedves Barátom! Az iparosságra most, amidőn az uj honfoglalás történik, rendkivül fontos hivatás vár. Én magam is nagy súlyt helyezek arra, hogy iparos társaim komolyan kapcsolódjanak bele ebbe a nemzetépitő munkába. Most a választások idején kínálkozik különös alkalom, hogy e helyes irány mellett foglaljon állást és azok a ve- l zető iparos férfiak, az iparosságot felvilágosítsák és helyes nyomra vezessék. Ne vegyétek tőlem roBsz néven, hogy a választással kapcsolatosan egy kérelmet intézek Hozzátok. En soha nem akartam 6enkit befolyásolni, nem is akarok ezúttal sem senkit a meggyőződésében megingatni, azonban agy érzem, mint az Ipartestül« - tek Országos Szövetsége ezidŐszerinti elnökének, kötelességem, hogy bizonyos dolgokra felhívjam iparoskar- társaim figyelmét. Az iparosokat agy ismerték a múltban is,‘mint akik a legjobb nemzet- fenntartó elem, mindig hazaBzerető, lelkes magyarok voltak és semmitől vissza nem riadva akkor kezdték az önálló vámterületet, a nemzeti hadsereget, Ausztriától való elszakadást és a keresztény irányzatot követelni, amikor még ezekkel a kérdésekkel jóformán senki sem mert Magyar- országon előállni. Az iparosságot tipikusan jellemezte az is, hogy azok iránt' a férfiak iránt, akik ügyüket felkarolták, végtelen nagy hálával voltak az iparosság iránt jóindulatot soha el nem felejtették és azokat a keveseket, akik iparosérdekekért küzdöttek, mindig megbecsülték. Azért kötelesBégsze- rüen felhívom a figyelmedet, mint a szekszárdi kerület iparosvezére, legyen tudomásod arról, hogy dr. őrffy Imre, aki volt nemzetgyűlési képviselőtök, milyen nagy szolgálatot tett a magyar kézműiparnak. A kisgazdapárt támogatása nélkül ugyanis soha nem értünk volna el olyan sikereket mint az Ipartörvénynél, ahol épen őrffy Imre és társainak támogatásával tudtam keresztülvinni azt, hogy a magyar kézmüiparosságnak évtizedeken át hangoztatott kívánságai 90 százalékban megvalósultak. Szives tudomástokra hozom azt is, hogy őrffy függetlenül az én akciómtól, amikor még öt nem is ismertem és amikor még politikai ellenfelek voltunk, a kisgazdapártban a kisipar fokozott védelmét állandóan sürgette. Aki e célból több képviselőtársával együtt a párt kebelén belül egy tekintélyes iparosbizottságot alakított. Ez a bizottság hosszú időn keresztül hetenként ülésezett és neki köszönhető, hogy a kisipart érdeklő összes ügyek állandóan' ébrentartat- tak. És hogy az Ipartörvényt a nemzetgyűlés tető alá hozta, őrffy Imre tolt az, ki a tanoncoktatás kérdésében is velem egy véleményen volt, de sajnos ebben a kérdésben a nemzetgyűlés bennünket leszavazott. Kedves Barátom! A fentiekre való tekintettel, kérlek az ősi tradíciókhoz híven kövessetek el mindent őrffy Imre megválasztása érdekében, mert nagy szükségünk van arra, hogy a párt is és a kormány is tudomást szerezzen arról a hathatós és jóakaratü támogatásról, amelyben az iparosság ennek a valóban jó szándéka magyar kormánynak a törekvését részesíti. Ha szükségesnek tarAz Ipartestületek Országos Szövetségének elnöke dr. OrIVy Imréért.
