Tolnamegyei Ujság, 1921 (3. évfolyam, 1-54. szám)
1921-04-16 / 16. szám
III. évfolyam. Szekszárdi 1921 április IS. 16. szám. TOLNANEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Előfizetési ér: egész évre 80 K, félévre 42 K, negyedévre 24 K. Vidéken: 88 K, 46 K, 26 K. — Egyes szám ára 2 K. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hlrdtt&sek árai: A legkisebb hirdetés dija 30 korona A hirdetés az utolsó oldaton egy BO mlltmeier széles hasébon mllíméler soronként 2 korona, a szövegoldalon 3 korona, a hírrovatban elhelyezett reklénihlr valamint a nyllttér soronként 20 koronába kerül. Családi hírek és vállalati hirdetések külön érszabás szerint. 17.447 ebéd. Egész csendben, minden reklám és dicsekvés nélkül működött Szekszárdon a Napközi Otthon intézménye, amely néhány hónap alatt 17.447 adag bőséges, tápláló ebédet osztott ki a szűkölködő családok gyermekeinek. Jóleső érzéssel, hálás szívvel kell megemlékeznünk erről az akcióról, amely fáradságot és áldozatot .nem kiméivé azon fá-' radozott, hogy a nemzet jövő reménységét, -a gyermeket óvja, mentse a testi leromlástól, az elerőtlenedéstől és hogy ébren tartsa az emberekben azt a kötelességérzetet, amellyel mindenki tartozik a Hazának és az emberi társadalomnak. Aki csak egyszer is látta a szekszárdi Napközi Otthon boldogan táplálkozó, vidám gyermekseregét, az nem fogja sohasem elfelejteni azt a minden elismerésre érdemes munkát, amelyet ezen intézmény vezetői Forster Zoltánnéval az élükön kifejtettek. Figyelemmel kisérvé a fővárosi lapoknak a budapesti gyermek- és diáknyomorról irt tudósításait, mélyen megrendülve vehettünk tudomást arról a pusztításról, amelyet a háború és az összeomlás okozta nyomor és nélkülözés végzett .a magyar ifjúság törékeny, gyönge testében. Szegény gyermekeink — különösen a városi gyermekek — a háború kitörése óta azt sem tudták, hogy mi az igazi élet. Közel egy évtizede már, hogy a tejet, a fejlődő test legfőbb táplálékát, alig látták és csak < hírből ismerték. Nem is olyan nagyon régen, még minden apróságnak meg volt a reggelijéhez, uzsonnájához a maga fehér cipója. Jött azonban a háború és a kicsinyek velünk együtt a sár- kényeret, meg a romlott kukoricás vackot ették. És, Ifogy ne legyen olyan kemény, olyan Ízetlen ez az eledel, sokszor a szemük könnye puhította meg és tette sóssá a háború ajándékát. Csoda-e, hogy az ilyen viszonyok közt a drága ember- palánták — vér a mi vérünkből, hús a mi husiinkból — ahelyett, hogy szépen fejlődtek vo)na, elcsenevészesedtek, legyöngültek és fogékonyak lettek minden betegség, minden járvány, minden nyavalya iránt, amejy ezrével leselkedik, izzó telhetetlenséggel a gyermekhadra, — Szinte megdöbbentő, hogy a budapesti internátusok- ban a diákok fele tüdőcsucs- hurutban szenved. A főiskolák, az egyetemek hallgatóinak az arcáról lerí a rosszul • tápláltság, a nyomor, az éhség. Mi lesz ennek a vége ? Milyen lesz a jövő generáció? Borzalom reá gondolni, hogy milyen irtó, milyen pusztító hadjáratot fog ezek közt végezni a legborzalmasabb v betegség: a tüdővész. Mi lesz ebből a szerencsétlen magyar hazából, ha törékeny testüek lesznek a jövő emberei akkor, amikor emberfeletti munkát kell végezni, hogy újjá építhessük az elpusztult országot. Nagy megpróbáltatásnak nézünk élébe. Olyan kötelesség, olyan munka vár a következő nemzedékre, amilyen súlyos a megpróbáltatás nehéz munkája még sohasem volt. Hogy fog azzal a nagy feladattal a csenevész sereg megbirkózni ? — Mindannyian elveszünk, ha meg nem mentjük a Magyar Jövőt: a gyermeket. Most már az utolsó óra is elkövetkezett. Ha kissé kéáő is," még sokat tehetünk Magunkért, a magyarságért. Mindenki adja oda feleslegét és tegyen jót magáért a jóságért. Ne engedjük, hogy a gyermekszájak éhezzenek. Lássuk el őket mindennel, amire a fejlődő, gyenge szervezetnek szüksége van. Adjunk minden szükölködőnek abból, amit Isten adott, mert csak úgy teljesítjük igazán emberi kötelességünket, ha nem hagyjuk veszni a fajunkat, amely egy ezredév minden viharát hősen kiállva, végigszenvedve : most a legnagyobb katasztrófa, az elpusztulás szörnyű veszedelme előtt áll. Szent a reményünk, erős a a hitünk, hogy ez a nemzet, amely mindig olyan bőven ontotta vérét az igaz ügyért, méltó lesz önmagához, méltó lesz régi nagyságához és megmenti a jövő nemzedékben magamagát. Ez azonban csak úgy követ- kezhetik be, ha nagyszerű áldozatkészséggel előteremti, rendelkezésre bocsájtja mindazokat az eszközöket, amelyek a legnagyobb nemzeti veszedelem elhárításához olyan sürgősen és olyan nélkülözhetetlenül szükségesek. Az a 17.447 ebéd, amelyet jó nagy darab fehér kenyérrel megtoldva Szekszárdon kiosztottak, biztató példa arra, hogy a nemzet kezdi felismerni legszentebb kötelességét és hogy a közel jövőben mindent megtesz arra, hogy a legdrágább érték: a gyermek többé szükséget semmiben ne szenvedjen. Mert ha a magyarság nem ismerte fel ezt a legelemibb kötelességét, akkor csakugyan megérdemli sorsát' és megérett arra, hogy megsemmisüljön és a föld színéről örökre eltöröltessék. b. Éjjeli zene. „Éjjeli zeneu------------varázslatos szó! Bűbájos hangok, tele szerelmes leányszivek csendes, titokban sejtő megremegéseivel, sóvárgó ifjak epedé suttogásával! Mi voltál hajdan, apáink idejében, mi voltál ifjú korunkban, mi voltál még 10—15 éve is és mivé lettél napjainkban ?!? A világháború és a forradalmak durvasága mennyire végiggázolt rajtad is, mennyire sárba taposta minden poézi- sidet! Hangszereiket előre készen tartva, lábujjhegyen, nesztelenül lopták magukat a barna fiuk a kedves ablaka alá s minden-jóravaló cigány becsületbeli kötelességének tartotta soha el nem árulni küldőjét! Halkan, piano-pianissimo rendült fel az „Alvajáró“ bűvös, édesen fájdalmas dallama, a „Serenade-walzer" átfino- multan szenvedélyes akordjai, közbe szőve maguk közé & „Csak egy szép lány . . .“-t, a Kedves nótáit, esetleg azon emlékeztető tánczenát, melynek ütemére boldog els&édüléssel keringőztek egymással az illetők a legutolsó bálon. Benn pedig, a fodrozott párnák ölén, megdobbant egy leányszív és édes felriadással szivta be mámoros lelke a letompitott, bűvös hangokat, melyek szelid hullámai egy rózsás jövő\álmaiba ringatták. Talán néha meg is lebbent egy- egy csipkefüggöny a zárt ablakok mögött s egy futó pillantás kémlelte át az utcát, de csak úgy, hogy , jaj! észre ne vegyék!“ Ám hasztalan kíváncsiság: a lovag nem volt Iát— hstó sehol, alakja a sejtés ködébe burkolva maradt, mert diserét félre- huzódással, egyedül simult bele valami közeli kapu árnyékába, vagy csak az utca sarkáról küldte sóvárgó, epedő sóhajait az imádott ablaka felé. Személyének rikitó előtérbeto- lását a szerelmi imádat e rítusában szinte szeotségtöréBnek érezte volna és talán szóba sem állottak volna többé vel«£ ha az imádottat ily módon, idő előtt hirbe hozza ! ? Sejtelmes találgatás tárgya maradt az egész, mint egy illatos virágcsokor, melyet meglepetésszerűen asztalunkra varázsol egy titkos imádó. És most??? Zajos hangolás, zümmögő veszekedés, a nagybőgő áruló puffanásai közt vonul fel a cigány, az egész utcának előre hirdetve, h*ogy „készül valami!“ Riasztóan vág neki a zene, lármás csárdások, indulók, duhaj nóták reszkettetik meg a kedves ablakát, mely alatt ott énekel — borízű és borközi hangon — a lovag is, rendesen többedmagával, a cigányt hangosan dirigálva és elvárva, követelve, hogy gyűljék ki odabenn a gyertya és az imádott leány az ablakban való megjelenéssel, hivatalosan vegye tudomásul a rugdalódzó szerelem éjszakai tüntetését! A régi — egy fiinom, diserét, lovagias hódolat volt; a mai — egy bántó parlagiasság, valóságos paródiája a réginek, melyet sértő gúnynak, amolyan kifigurázáB-félének is lehetne érezni. Talán jó volna először spanyolul tanulni annak, aki a spanyol szerenádok nyelvén akar beszélni! ? n. Hírek. Városi közgyűlés. E hó 9-én délután tartotta Szek- szárd város képviselőtestülete rendkívüli közgyűlését, amelyen a következő tárgyak szerepeltek : Tudomásul vették Tolnavármegye közigazgatási bizottságának leiratát a szekszárdi önálló gazdasági iskolának épülettel és felszei’elésBet leendő ellátásáról, valamint a törvényhatósági bizottság véghatározatát a képviselőtestületnek a Magyar Aszfalt Részvénytársasággal kötött szerződése felbontásáról. Bejelentették a polgári fiú- és a leányiskolában a katonaság által okozott károk helyreállítására szolgáló összeget és határozatot hoztak annak elfogadására vonatkozóan. Tudomásul szolgált egy darab városi ló eladása és egy másiknak elhullása. — Bejelentették a szekszárdi Ferenc közkórház vil'amos áramdij tartozását és elfogadták a polgári iskola alapvagyonához tartozó épület kijavítására vonatkozó tanácBjavaslatot. Az üresedésben levő 3 községi szülésznői állásra való pályázati hirdetésre megadták a felhatalmazást és elfogadták a szülésznői illetmények megállapítására vonatkozó tanácBjavaslatot. Tudomásul szolgált a gazdasági ismétlő iskola 1919. és 1920. tanévi számadása, valamint Makk András pöcegödörtisztitónak a takarítási dijak felemelését kérő folyamodása. Határozatot hoztak Vági Ferenc és társai kérelmére a katonai előfogatok dijainak a felemelése, Molnár Mihály h. városi őrmester kérelmére az 1920. évi Ií. felére jjáró ruha és lábbeli illetmény megtérítése, valamint Gyimóti Ferenc kérelmére a piaci és vásári helypénzek felemelése iránt. Ghika Jenő áll. anyakönyvvezetö kérelmére az anyakönyvi magáumun- kálati dijak átengedéséről határoztak és 'megállapították Pénzes József fogyasztási ellenőrnek husvizsgálói minőségben teljesített munkadiját. Kamarás Béla képviselőtestületi tagaak gyümölcsfák szaporítása ügyében beadott indítványát elfogadták. Zsig- mond Dezső, Bakó Antal és Helfert Antal városi tisztviselőknek szabadságot engedélyeztek éB határoztak Polgár József Mátyás, özv. Ácsáéi Istvánná, Hellinger' (Koch) Mária, Bárdos Erzsébet ég Salak Erzsébet községi illetősége ügyében. — A magyar selyemtenyésztés uj vezetője. Eszterhay Jenő miniszteri tanácsos, a selyemtenyés^tési ügyek miuiszteri meghatalmazottja e hó 15-én Szekszárdra érkezett és ideiglenesen átvette a hivatala vezetését. Eszterhay miniszteri tanácsos, aki a gazdasági szakoktatás ügyeit Is intézi, nem marad állandóan Szekszárdon, hanem Budapestről fogja irányítani a selyem- tenyésztési felügyelőség- munkáját.
