Tolnamegyei Ujság, 1921 (3. évfolyam, 1-54. szám)
1921-04-02 / 14. szám
111. évfolyam Szekszárd, 1921 április 2. 14. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Tel efon szám 85 és 102. Előfizetési ár: egész évre 80 K, félévre 42 K, negyedévre 24 K. Vidéken: 88 K, 46 K, 26 K. — Egyes szám ára 2 K. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét iiletS közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb blrdelés dija 30 korona A hirdetés ax utolsó oldalon est; óO mlllméter széles hasábon mlllméler soronként 2 korona, a szövegoldalon 3 korona, a hírrovatban elhelyezeti reklámhlr valamint a nyíl ttér soronként 20 koronába kerül. Családi hírek ás vállalati hirdetések külön árszabás szerint. A vagyonváltságról. A vagyonváltságról, mint ismére* tes, Hegedűs pénzügyminiszter több törvényjavaslatot fog a nnmzetgyü- lésnek benyújtani. Az elsőt, mely a takarékpénztári betétek, folyószámlák és letétekre vonatkozik, már be is nyújtotta. Az ország talpraállitása szempontjából rendkivüli fontossággal bir, hogy az alkotandó vagyon- váltság-törvények, melyeknek köz- gazdasági, sőt társadalmi következményei is csaknem kiszámíthatatlanok, úgy az egyenlő teherviselés nagy elvének, mint a szociális kivánalmaknak megfeleljenek s emellett a háború okozta nagy és igazságtalan vagyoneltolódásokra is a lehetőségig figyelemmel legyenek. Miután a vagyonváltság tárgyi alapon nyugvó közterhekónt lesz megkonstruálva, kétségtelen, hogy a fenti kivánalmaknak teljes egészükben eleget tenni nem lesz lehetséges, mégis mindent el kell követni törvényhozásunknak, hogy kirívó igazságtalanságok ne történjenek. Ilyen igazságtalanság lett volna, ha a javaslatnak az az intézkedése, mely az egyes pénzintézetek közt abból a szempontból, vájjon azok mennyi badikölcsönt jegyeztek, különbséget nem tesz, megmaradt volna. — Tudvalevő, a budapesti nagy pénzintézetek ha annak idején jegyeztek is hadikö’csö- nöket, azokon rövidesen túladtak, mig a becsületesen és hazafiasán gondolkodó és anyagilag sokkal gyengébb vidéki kis intézetek erejüket jóval meghaladóan vettek részt a hadiköic8önjegyzésben s emellett köl- csönkötvényeiket meg is tartották. Ez a körülmény vezette a szekszárdi kerület képviselőjét, dr. Őrffy Imrét, a mikor ezeknek a kis pénzintézeteknek a nemzetgyűlés pénzügyi bizottságában védelmére kelt s feltárta azoknak rendkívül nehéz helyzetét, indítványt tett, hogy azok mentői nagyobb mérvben hadiköl- csönkötvényekkel róhassák le vagyon- váltságukat. Az indítvány eredménye az lett, hogy ezekre a pénzintézetekre kimondta a nemzetgyűlés pénzügyi bizottsága, hogy azok, a mennyiben alaptőkéjük és nyílt tartalékaikkal legalább egyenlő, vagy kétszeres nagyságú hadikölcsönt jegyeztek, 40, illetve 50 százalékát a vagyonváltságuknak hadikölcsönben fizethetik. * Tudósítónk felkereste dr. őrffy Imrét, ki a húsvéti ünnepeket kerületében töltötte s megkérdezte tőle, vájjon a váltság-törvényjavaslatot most már megfelelőnek tartja-e ? Dr. őrffy nemleges választ adott, mert nézete szerint az lett volna méltányos, ha a hadikölcsönkötvényekkel való fizetést azoknál a pénzintézeteknél, amelyek vagyonukat sokszorosan meghaladóan jegyeztek hadikölcsönt, a kölcsönkötvényben való fizetés egészen 100 százalékig lett volna megengedve. Egyébként azt a bizottságilag megváltoztatni nem sikerült rendelkezését sem tartja dr. őrffy helyesnek és igazságosnak a javaslatban, hogy a börzén nem jegyzett részvények — ide tartoznak az ősz- szes vidéki pénzintézetek részvényei — értéke az osztalék ötvenszeresében áilapittatik meg. Ez azt jelentené, bogy a vidéki intézetek, ha nem természetben kívánnák leróni a részvény váltságot (ami példa küzgaz- gasági és pénzügyi szempontból szerfelett kívánatos lenne) a részvények forgalmi értének két és fél, esetleg háromszorosát kellene lefizetniük, ami nyilvánvalóan lehetetlenség. Éppen ezért Őrffy a szó alatti kérdésben még a plenáris tárgyalás előtt akciót akar megindítani. Megjégyczte még dr. őrffy Imre, hogy nagy örömére szolgál, mint jogász képviselőnek az, hogy az ő javaslatára mellőzte a pénzügyi bizottság a javaslatnak azt a rendelkezését, amely az ügyvédi és közjegyzői titoktartás megszüntetését akarta kimondani, továbbá, hogy mint kisgazdapárti képviselő résen lesz, hogy a legközelebb benyújtandó váltságtörvényjavaslatok tárgyalásánál a rövidesen amúgy is nagyon nehéz helyzetbe jutó kis agrárius exisztenciák, földmive- sek teherbíró képességük határán túl semmiesetre se sujtassanak. I Dr. Komäroiiy Gyula. | Ércnél maradandóbb emléket állított magának az emberek lelkében a szekszárdi polgárság orvosa, aki fáradságot nem kímélő, becsületes, munkás élet után husvét hétfőjén reggel visszaadta lelkét Teremtőjének. Ravatala egész a temetés órájáig valóságos bucsujáró hely volt. A végső tisztességtételén megjelent óriási közönség elállta az egész Főutcát, mert hirtelen halála a legszélesebb körben keltett őszinte részvétet. Páciensei ugyanis benne nemcsak a test nyavalyáinak gyógyítóját, hanem igazán szeretett barát jukat is elveszítették. Azok között, akikhez orvosi működése kötötte, ismert mindenkit. Nemcsak a betegeket, hanem az egészségeseket is. Nemcsak a testi bajok érdekelték. Tudta ő mindenkinek a búját, baját, örömét egyaránt. Dolgos, jő magyar ember volt és ba néha szidta is, úgy szerette meleg magyar szivével ezt a polgárságot, mint ahogy kevesen. Rajongója, sőt rabja volt a magyar fajtának, szívesen fáradozott érte és tűrte a sokszor kiszámíthatatlan divatos szeszélyeket is. A kedélyesség és a tréfa volt az alapeleme. Bármennyi dolga volt is, mindig akadt ideje arra, hogy az ismerős polgárasszonyokkal, akik a humoráért nagyon szerették, az utcán meg a piacon elcsintalankodjék. A könnyű, múló természetű eseteknél rendesen tréfával adta tudtára a betegeknek, hogy hamarosan meggyógyulnak és hogy többé ne hivassák. Ha azonban komoly volt a baj és közel volt a veszedelem, nem nézte, hogy éjjel van e vagy nappal, jó-e az idő, vagy rossz, mindannyiszor felkereste a beteget, valahányszor az újabb tünetek azt szükségessé tették. Fáradhatatlan orvosi működésén, kedélyes modorán kívül volt még egy tulajdonsága, amelyiknek a páratlan népszerűségét köszönhette. Ez az volt, hogy sok esetben csak ház'i- szereket rendelt és ha már patikaszer kellett, akkor rendesen nagyon olcsó orvosságokat irt elő. Az volt ugyanis a hazafias érzése, hogy nem szabad a pénzt külföldre küldeni azért, amit idehaza termelt vagy gyártott olcsóbb szerekkel meg lehet gyógyítani és nem fzabad a drága külföldi speciális orvosságokat, megvásárolni. — Egyébként meggyőződése volt, hogy csak 25—30 olyan orvosság van, a melyik igazi hatÓBzer. A többi csak úgynevezett vivő, ízesítő szer, amibe a tulajdonképeni medicinát bele kell pakolni, hogy ne legyen rossz az ize, színe, vagy a szaga. És hogy az ő egyszerű páciensei is megértsék az ő elvét, a saját élete példáját tárta eléjük szuggeBztiv erejével mondván nekik: „Én, aki magamnak tudok takarékoskodni, tudok a betegeimnek is.“ Dr. Komáromynak, a szegények orvosának, a jó szive mellett többek között ebben rejlett az a sikere is, hogy az összes itteni orvosoké között az ő praxisa volt a legnagyobb. Ötletességéről, sajátos gyógyító eljárásairól sok adoma kering. Mikor évtizedekkel ezelőtt egy uj orvos Szekszárdra került, csodálkozva hallotta, hogy dr. Komáromy erős vörös boros borogatásokat szokott egyes betegségek ellen rendelni. Az uj kolléga sehol sem találván a nyomát az orvosi könyvekben a vörösborral való külső gyógykezelésnek, egyenesen magához dr. Komáromyhoz fordult és megkérdezte, hogy melyik orvÓBtáfiártóI tanulta azt | gyógymódot Dr. Komáromy elnevette magát és ekként válaszolt : — Ha én a szekszárdi polgárnak vizes borogatást, vagy Priessnitzet rendelek, az csak hosszas magyaráz- gatás után hinné el nekem — ha egyátalán eih'nné — a hideg viz gyógyító hatását. Vörösboros borogatást irok tehát elő, mert azt itt mindenki tudja, hogy a vörösbor jó belső gyógyszer. Könnyebben elhiszi tehát, hogy külsőleg is használ. Külön trükkje volt az öreg urnák arra is, hogy miként csalja ágyba azokat a kimerült betegeit, akiknek pihenni kellett, de akik munkaszerető természetűknél fogva mindig húzódoztak attól, hogy a doktor látszólag semmiségért lefektesse őket. Az ilyennek egy fej savanyukáposztát köttetett a combjára és a lelkere kötötte, hogy ennyi, meg ennyi ideig ott legyen rajta ez a furcsa orvosság. A beteg persze lefeküdt, kipihente magát lg meggyógyult. Ezekből a vázlatos apróságokból tevődött össze az ő markáns egyénisége és jellegzetes tulajdonságai között külön ki kell emelnünk egyszerűségét, valamint mély vallásos érzését. Jó keresztény volt és saját elbeszélése szerint, ha egy egy nehezebb műtéttel kellett megbirkóznia, az operáció megkezdése előtt mindig Isten segedelméért fohászkodott, * Dr. Komáromy Gyula régi magyar családból származott. Dr. Komáromy Józsefnek és Lendvay Katalinnak volt I gyermeke és az 1847. évben szü- . letett a torontálmegyei Zsombolyán, ahol az atyja orvos volt. A gimnáziumot a szegedi piaristáknál végezte, majd a bécsi egyetemre került orvostanhallgatónak. Az akkor fénykorát élő egyetemen Hyrtl, Rokitansky, Billroth és egyéb világhíres professzorok előadásait hallgatta. Egy ideig főorvos volt a honvédségnél, ! majd kilépett a katonai szolgálatból I és 1876-ban, mint gyakorló orvos Szekszárdon telepedett le. 1879 ben megválasztották községi orvosnak, majd a rendezett tanáccsá való átalakulás uián városi tiszti főorvos lett. Erről az állásáról azonban nemsokára lemondott. Több, mint két évtizedig volt a kerületi munkás- biztositó pénztárnak és az államvasutaknak is orvosa. Halálát özve- gye, valamint leáDya dr. Szilágyi Ernő kir. törvényszéki biró neje és ennek családja gyászolják. ba ToMrmesye Rözayülése. (Folytatás.) A főispán beszéde után a közgyűlés a következő tárgysorozatot intézte el: Megszavazták a. vármegyei házi pénztár szükségletének fedezésére az 1920. évi XXVII. törvénycikk alapján az 1920. évre a 6 százalékos vármegyei pótadót, elfogadták az alispán időszaki jelentését, a köz- igazgatási bizottság féléves jelentését, valamint tudomásul vették a számonkérő székről felvett jegyzőkönyvet. Tudomásul vették gróf Teleki Pál miniszterelnök, dr. Gratz Gusztáv külügyminiszter, dr. Tom- csányi Vilmos Pál igazságűgyminisz- ter ideiglenes belügyminiszter kinevezéséről szóló leiratokat, valamint az 1886. évi XXI. tö. 2. § ának c) pontjában biztosított jog helyes értelmezéséről szóló belügyminiszteri és a katonai előfogatok térítési dijának felemeléséről szóló honvédelmi miniszteri leiratokat. Bizottsági előterjesztések. Jóváhagyták az állandó választmány közigazgatási szakosztályának azt a javaslatát, hogy a szabadoktatás céljait szolgáló helyiségek fűtése és világítása a községeket terhelje, az ebadót tízszeresére emelték az állandó választmány pénzügyi szakosztályának javaslata alapján és az 1920.1 évben szükséges vármegyei útadót 15 százalékban szabták meg. Rendezték a vármegyei alkalmazottak kiküldetései alkalmával felmerülő illetményeket, valamint a vármegyei utmesíerek utiátalányát és megállapították özv. Molnár Józsefné és özv. Zsiginond Ferencné nyugdiját és kiskorú gyermekeik nevelési járulékát. Körlevelek és megkeresések. Magyarország vármegyéiből Budapesten egybegyült értekezlet megkeresést intézett az alispánhoz a vármegyék reformja ügyében. A megkeresésre válaszul a törvényhatósági bizottság fenntartotta e tárgyban a decemberi közgyűlésen hozott határozatát. Tudomásul vették Esztergom- és Veszpremvármegye hasonló tárgyú átiratát, Zalavármegyének a kormányzóhoz intézett feliratát, Budapestnek a Nyugat-Magyarország el- szakitása elleni tiltakozását, Szatmár- vármegyének a teljes vasárnapi mun- kaszücet törvénybe iktatásáról, Pest- Pilis-Solt-Kiskunmegyének az általános munkaköteiezettség törvénybe iktatásáról, Győrmegyónek a nyilvános italmcréseknek vasárnapi zárvatartá- sáról cs I főrendiház visszaállításáról, Somogy vármegyének a trianoni béke elleni állásfoglalásról és a-megszállott területek kiürítéséről, Debrecennek a cukorfogyasztási adóból a törvényhatóságok részére átengedendő hányadról, Sopron vár megye.
