Tolnamegyei Ujság, 1921 (3. évfolyam, 1-54. szám)

1921-03-05 / 10. szám

III. évfolyam Szekszárdi 1921 március 5. 10. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Szerkeszt«: SCHNEIDER JÁNOS. Telefonszáin 85 és 102. Előfizetési ár: egész évre 80 K, félévre 42 K, negyedévre 24 K. Vidéken: 88 K, 46 K, 26 K. — Egyes szám ára 2 K. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések éra): A legkisebb hirdetés difi 30 korona A hirdetés az utolsó oldalon egy 60 mlllméter széles hasábon mlllméter soronként t kor. 20 I-, a szövegoldalon 2 korona, a hírrovatban elhelyezett reklémhtr valamint a nyiltter soronként 20 koronába kerül. Családi hírek és vállalati hir­detések külön árszabás szerint. Irredenta-est. Fehér Vilmos színtársulata hétfőn irredenta estét tartott. — A szín­ház zsúfolásig megtelt. Ott láttuk azokat, akik a hazátlanság sokszor keserű kenyerét eszik közöttünk, a kiknek szeme az édes otthon siratá sától lesz naponta könnyes. Eljöttek erre az estre, hogy felrázassák lel küket a csüggedéshŐl, a hazafias szinmüvészettel reményt fakasszanak szivükbe. Ha ott lettek volna ezen az estén azok, akik nem akarják megérteni, hogy a szinmtivészetnek a kultúra terjesztésén kívül, a mai időkben egy nagy, szent hivatása van, felrázni a csüggedő magyar lelkeket, ébrep tartani az irredentizmus soha meg nem bocsájtó, soha meg nem alkuvó, örökké égő tüzét, akkor tán a szemükből felcsillanó köny meg­győzte volna őket arról, hogy a szí­nészet ma az irredentizmus fáklya­vivője, mint egykor a nemzeti nyelv fen tartója volt és ez az egy körül­mény elég, hogy ne szükkeblüek le­gyünk velük szemben, amikor a köz­től némi kis áldozatot kérnek. Az est a „Nem, nem, soha“ gyö­nyörű irredenta himnusz hatásos éneklésével kezdődött, azután Bokor Viktor lépett a függöny elé és el­mondotta Teflcesitően, szépen a tár­sulat irredenta költőjének, Várhalmy Oszkárnak megrázó, könyfakasztó és a sziveket lángra gyújtó gyönyörű „Prológját“. A vén irredentát hatá­sosan mutatta be Sári János, a tár­sulat újonnan szerződtetett tagja. — Fehér Vilmos a „Szatmári nólá“ val ért el nagy tetszést. Kertész László két kis költeményt szavalt jól, Per- czel Olga pedig Révfy két dalát éne­kelte kedvesen. Barabás Samu Kolozsvárról ki­üldözött lelkész nem jöhetvén meg, a Területvédő Liga szekszárdi cso­portjának elnöke, lelkes vezetője: Gödé Lajos ref. lelkész mondotta el az ünnepi beszédet. Nem a bosszú­álló, nem a véres, híinem a hivő, a ntunkálkodó irredent zmust hirdette az I kedves búgásu | angján. Sajnál­juk, hogy nem hallgattuk Barabás­nak, az élő irredentizmusnak lángoló szavát, de köszönjük Gödé Lajos­nak, hogy az ő hivő, lelkes szavával rámutatott arra, hogy az Isten örök igazságosságában való bizalommal, önfeláldozó, kitartó munkával is arra az útra érünk, amely a győzelemhez, Magyarország régi nagyságához vezet. Farkas Gusztáv igazi művészettel adta elő Ábrányi Emil „Mi a haza?“ c. melodrámáját, nagy hatást érve el. Peéry Ilus „Piros hajnal, fehér álom“ P dalnak kedves, lebilincselő ének­lésével könnyeket csalt, tapsot ara­tott. Utána a társulat tagjai mutatták he a „Mikes“ c. színdarab IV-ik képét, Bokor, Sári János, Bognár és Kolossay kitűnő játékával. Rövid szünet után Sándori Margit énekelt két szép Révfy dált meleg érzéssel. LőrincZy Aranka, aki annyiszor kacagtatott meg bennünket alakítá­saival, ma Papp Váriné „Hitvallás“ c. imádságos versének szavalásával mélyen megilletett, kiérdemelve sok tapsot. Bokor Viktor Tillger két ezép dalát énekelte bánatos átérzés- sel, gyönyörűen. Peéry Ilus jelent meg ismét a szinen, hogy mélyen átérzett, hána­tot, fájdalmat, hosszút, reményt és hitet sikoltó szavalatával tépje, szak- gassa sebeinket, ökölbe szorítsa ke zeinket, a azután irt nyújtson fájdal­mainkra, megnyugvást lelkűnkbe és a reménység hitét szivünkbe. Nagy hatást ért el, mint mindig, akár könnyet, akár mosolyt csalt sze műnkbe. Széchy Emma brilliáns énektekni- kájával és szép hangjával á Hunyady- áriát és Rákóczi tárogatóját énekelte, hatalmas tapsot aratva. Fekete két vidám irfedeDta dala A Eahlűny megszüntetése. Irta: Moenich Károly. A békeszerződés erdőink 82 szá­zalékától foszt meg bennünket. Hogy mit jelent ez, azt részben már szo­morúan tapasztaltuk. Minden tudá­sunkkal, erőnkkel oda kell hatnunk, hegy csonka országunkban a fák iránti szeretetet úgy önmagunkban, mint másokban is felkeltsük és kö­zös erővel munkálkodva, legalább gyermekeink, illetve utódaink jólétét iparkodjunk előmozdítani. Az 1879. évi erdőtörvény a kopár területek beerdősitésé.ről a 105. § ában a következőket rendeli: ,fO'y köp ti területek, melyeken hegyomlasok, hó vagy kőgörgeteg megakadályozására, szélvészek és vizek rombolásának, valamint a futóhomok továbbterje- désének meggátlása végett, a talaj megkötése közgazdászati szempont­ból szükséges, beerdösitendők“. Bár a törvény régóta elkészült, még mindig vannak olyan területek, amelyek kopaszon, beültetienül állnak és legjobb esetben gyenge legelőnek használva sem biztosítják azt a jö­vedelmezőséget, mintha okszerűen fásitva, erdőnek avagy ritkábban beültetve legelő-erdőnek használtat­nának. Ezek a területek a fo'ytonos legeltetés és az időjárás mostohasága folytán évről évre szegényebbekké, értéktelenebbekké lesznek. A még rajtuk levő kevés termőfóldréteget a viz lehordja és idővel még a beül­tetésre is alkalmatlanná lesznek. Az ilyen területek, legyenek azok köz­vagy magánbirtokok, feltétlenül beer- dősitendők. Az állam az ilyen terü­leteket adómentes kkó teszi (1875. VII te. 6. §. a.) mag és csemeték nek ingyen való kiosztásával, pénz- kölcsönökkel, esetleg pénzsegélyek­kel támogatja. Ezen területek beül­tetésénél — akár erdőnek, akár le gelőerdőnek — elsősorban a közön­séges ákác jöhet tekintetbe. Ez az Amerikából származó kitűnő fanem a talaj tekintetében nem válogatós. Túl nedves és vadszikes talajt kiveve minden talajon jól díszük. Gyorsan növő fája szerszám-, bánya-, vasúti talp , sőt még butorfának és szőlő­karónak is kitűnő. Mint tűzi- és mézelőfa elsőrendű, gyökerei a talajt jól kötik, sarjadzó kép tssége bámu­latos. Ezen becses fanem ültetésével egyben a méhészet ügyét is szolgál­atán Pékár Gyula „Magyar“ cimü allegorikus képét mutatták be Far­kas, Biró, Kolossay és Peresei. Mind annyian kiválóan alakítottak, de Far­kas játéka mégis erősen kidomboro­dott, nagyszerűt nyújtott. Az est a Hymnus éneklésével ért véget. Most is fülembe cseng, amint remegő hangon énekelte az egész közönség „Megbünhődte már e nép“. Isten, magyarok Istene, adj hát en­nek a bűnös, dacos, de sokat szen­vedett népnek egy boldog jövendőt 1 s. jak, amelyre mint mezőgazdaságunk egyik erős mellékágára, szinte nagy- fontossága feladatok várnak az ujjá- teremtés munkájában. Másodsorban szóba jöhetnek a ne­mes gyümölcsfák is, ha a kopár te­rületek dél, delkelet, délnyugati fek- vésüek, szelíd a lejtésük és elég mély termőrétegük van. Utalok a bihari hegység nyúlványaira, a hol nagy­arányú dióerdőket létesítettek. A béke utolsó éveiben Arad Hegyalján terveztek ilyeneket. Nagymaros és Kőszeg vidékén szelíd gesztenye er­dőket találunk es valószinü, hogy a több mint százesztendős korponai cseresznyés társulat létesítésének pkát I is abban kereshetjük, hogy ott szé­les területen mindenütt cseresznye telcpi'tésékkel van, he yesebben volt borítva a vidék. Lehetne kísérlete­ket tenni lágy magvu gyümölcsfák­kal, főleg körtével, esetleg almával ís. Vidékünkön a körte jobban dísz­ük az almánál, kevesebb ellenséggel kell megküzdenie, mint az almának. A gyümölcsfa telepítésnél különös súly helyezendő arra, hogy egy-két fájta gyümölcsből alakítsuk a gyü­mölcsöseinket. Olyanból, amely azon a vidéken kitünően diszlik, de ebből aztán tömegtermeiesünk legyen. így s kkai könnyebb aztán annak az értéke sitése, mert a kereskedő szí­vesen keres fel bennünket, esetleg befektetésekre is .hajlandó, ha nagy mennyiségű áruról van szó. De az őriztetése is sokkal könnyebb, mert egyszerre érik a termés. A ivarosoki illetve a községek fá­sítása alkalmával is az elsőség az ákácfáé legyen a többi díszfákkal szemben. A fényűzést ezen a téren sem engedhetjük meg magunknak, ha csak nem kulturális okokról van szó. Az utcák, terek, sétányok, lige­tek, temetők, .vásurállások, a kato naság által használt gyakorlótér nagy része, régi, használaton kívül helyezett bánya- és szeméttelepek, á legnagyobb részben ákácfával üite- tendők be. A méhészét érdekeit figye­lembe véve, ugyanezen helyekre ül­tethetünk még Japán ákácot, hársfát és balványfát (kitünően mézel, szi­kes talajon is meghonosítható), ko pasz vagy mezei szilfát, amely gaz­dag lombozata elsőrendű fa s a ned vés, szikes talajt is jól bírja. Kitűnő fája mellett nagy előnye, hogy gyor­i san növekszik. I Nedvesebb helyekre, rétek szegé­lyezésére, folyam, csatorna, patak- I partokra fűzfákat, különösen a fehér | füzt (ez is igen jól mézel), kopasz v. mezei szilfát, fekete nyárfát és kőrisfát ültessünk. A szélesebb dűlő utak, árokpartok, határvonalak, mar- hadelelők, a községi kutak melléke mind alkalmas hely a fásításra. Ér­téktelen, vad, nedves rétek befási- táSH által nagyban emelnék azok értékét Némely községben sok fát lehetne ültetni a templom körül. Szomorú, hogy úgy egyes nagyobb magánbirtokokon, mint egyes köz­ségi területeken a fásítások kezelése körül a szükséges szakértelem és a fák iránti .szeretet teljesen hiányzik. A kihasználások után az utánpótlás vagy egyáltalában nem, vagy pedig kedvezőtlen arányban történik. Ott, ahol pár ezer darab értékes, gonddal tenyésztett mű és szerszámfa állhatna, alig néhány száz darab csenevész, a nyesés alkalmával örökre tönkre nyomorított fát találunk. Látásukra összeszorul az ember szive, bogy ilyen fainségben, ; nyomorúságban, hogy is eshetik meg az iiyen barbár módon való gazdálkodás. Közgazda- sági szempontból időszeiü lenne, ha ezen fásítások, illetve a fatelepítések ügyé a vármegyei közigazgatási bi­zottság által iranyittytnának és ellen­őriztetnének. A lakóház környéke is mennyivel kellemesebb és egészségesebb, ha kellően be van fásitva. Figyelni keli azonban arra, hogy tulsürün ne ül­tessük a gyümölcsfáinkat, ha azok­ról termésre is számítunk s ha azt akarjuk, hogy a sokféle kártékony állat és a különféle gombabetegség által idő előtt ki ne pusztuljanak. Minden fának, különösen ü nemes gyümölcsfáknak napfényre, melegre, világosságra van szüksége. Szabadon álló, napfénynek, levegőjárásnak ki­tett fákon a gombabetegség, sőt még a vértetü sem képes érőhöz jutni. A gazdasági udvarokban is minél több |at ültessünk. Hányszor tapasztaltuk ugyebár, hogy a szérüskertekben kiütött tüzeset alkalmával az élő lombos fák saját életük árán men­tették meg épületeinket vagy szom­szédaink vagyonát Nézzük csak meg azt a gazdit csépléskor, a kinek a lójárgánya környéke fásitva van, mennyivel elviselhetőbb ott emberre, állatra egyaránt a kánikulai forróság. Nem elég azonban, hogy a fákat elültetjük, gondozni is kell azokat szakértelemmel és szeretettel A leg­több kiültetett fiatal fa, a mely el­szárad, nem a helytelen ültetés kö­vetkeztében pusztul el, hanem az által, hogy a további gondozásuk csak a Gondviselésre bízat k. Pedig de sok jó és olcsó könyv jelent meg erre vonatkozólag a könyv­piacon, amelyek közül a legtöbb­nek egyik gazda, illetve fatulajdonos asztaláról sem volna Szabad hiányozni. Ha mindenki fontolóra veszi azt, hogy mily országos c-apás a mos­tani fainség, nem gondolnám, hogy sokan akadnának, akik már gyer­mekeink jövőjére való tel 1 's, ne tennének meg mindé' faültetések a közel jövőt gyobb mértékben megír Adja IsteD, bogy ug Tiszteljük, szeressük fákat, mert azok a rr mozditéi. LJiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. "N Amen.

Next

/
Thumbnails
Contents