Tolnamegyei Ujság, 1921 (3. évfolyam, 1-54. szám)
1921-03-05 / 10. szám
III. évfolyam Szekszárdi 1921 március 5. 10. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Szerkeszt«: SCHNEIDER JÁNOS. Telefonszáin 85 és 102. Előfizetési ár: egész évre 80 K, félévre 42 K, negyedévre 24 K. Vidéken: 88 K, 46 K, 26 K. — Egyes szám ára 2 K. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések éra): A legkisebb hirdetés difi 30 korona A hirdetés az utolsó oldalon egy 60 mlllméter széles hasábon mlllméter soronként t kor. 20 I-, a szövegoldalon 2 korona, a hírrovatban elhelyezett reklémhtr valamint a nyiltter soronként 20 koronába kerül. Családi hírek és vállalati hirdetések külön árszabás szerint. Irredenta-est. Fehér Vilmos színtársulata hétfőn irredenta estét tartott. — A színház zsúfolásig megtelt. Ott láttuk azokat, akik a hazátlanság sokszor keserű kenyerét eszik közöttünk, a kiknek szeme az édes otthon siratá sától lesz naponta könnyes. Eljöttek erre az estre, hogy felrázassák lel küket a csüggedéshŐl, a hazafias szinmüvészettel reményt fakasszanak szivükbe. Ha ott lettek volna ezen az estén azok, akik nem akarják megérteni, hogy a szinmtivészetnek a kultúra terjesztésén kívül, a mai időkben egy nagy, szent hivatása van, felrázni a csüggedő magyar lelkeket, ébrep tartani az irredentizmus soha meg nem bocsájtó, soha meg nem alkuvó, örökké égő tüzét, akkor tán a szemükből felcsillanó köny meggyőzte volna őket arról, hogy a színészet ma az irredentizmus fáklyavivője, mint egykor a nemzeti nyelv fen tartója volt és ez az egy körülmény elég, hogy ne szükkeblüek legyünk velük szemben, amikor a köztől némi kis áldozatot kérnek. Az est a „Nem, nem, soha“ gyönyörű irredenta himnusz hatásos éneklésével kezdődött, azután Bokor Viktor lépett a függöny elé és elmondotta Teflcesitően, szépen a társulat irredenta költőjének, Várhalmy Oszkárnak megrázó, könyfakasztó és a sziveket lángra gyújtó gyönyörű „Prológját“. A vén irredentát hatásosan mutatta be Sári János, a társulat újonnan szerződtetett tagja. — Fehér Vilmos a „Szatmári nólá“ val ért el nagy tetszést. Kertész László két kis költeményt szavalt jól, Per- czel Olga pedig Révfy két dalát énekelte kedvesen. Barabás Samu Kolozsvárról kiüldözött lelkész nem jöhetvén meg, a Területvédő Liga szekszárdi csoportjának elnöke, lelkes vezetője: Gödé Lajos ref. lelkész mondotta el az ünnepi beszédet. Nem a bosszúálló, nem a véres, híinem a hivő, a ntunkálkodó irredent zmust hirdette az I kedves búgásu | angján. Sajnáljuk, hogy nem hallgattuk Barabásnak, az élő irredentizmusnak lángoló szavát, de köszönjük Gödé Lajosnak, hogy az ő hivő, lelkes szavával rámutatott arra, hogy az Isten örök igazságosságában való bizalommal, önfeláldozó, kitartó munkával is arra az útra érünk, amely a győzelemhez, Magyarország régi nagyságához vezet. Farkas Gusztáv igazi művészettel adta elő Ábrányi Emil „Mi a haza?“ c. melodrámáját, nagy hatást érve el. Peéry Ilus „Piros hajnal, fehér álom“ P dalnak kedves, lebilincselő éneklésével könnyeket csalt, tapsot aratott. Utána a társulat tagjai mutatták he a „Mikes“ c. színdarab IV-ik képét, Bokor, Sári János, Bognár és Kolossay kitűnő játékával. Rövid szünet után Sándori Margit énekelt két szép Révfy dált meleg érzéssel. LőrincZy Aranka, aki annyiszor kacagtatott meg bennünket alakításaival, ma Papp Váriné „Hitvallás“ c. imádságos versének szavalásával mélyen megilletett, kiérdemelve sok tapsot. Bokor Viktor Tillger két ezép dalát énekelte bánatos átérzés- sel, gyönyörűen. Peéry Ilus jelent meg ismét a szinen, hogy mélyen átérzett, hánatot, fájdalmat, hosszút, reményt és hitet sikoltó szavalatával tépje, szak- gassa sebeinket, ökölbe szorítsa ke zeinket, a azután irt nyújtson fájdalmainkra, megnyugvást lelkűnkbe és a reménység hitét szivünkbe. Nagy hatást ért el, mint mindig, akár könnyet, akár mosolyt csalt sze műnkbe. Széchy Emma brilliáns énektekni- kájával és szép hangjával á Hunyady- áriát és Rákóczi tárogatóját énekelte, hatalmas tapsot aratva. Fekete két vidám irfedeDta dala A Eahlűny megszüntetése. Irta: Moenich Károly. A békeszerződés erdőink 82 százalékától foszt meg bennünket. Hogy mit jelent ez, azt részben már szomorúan tapasztaltuk. Minden tudásunkkal, erőnkkel oda kell hatnunk, hegy csonka országunkban a fák iránti szeretetet úgy önmagunkban, mint másokban is felkeltsük és közös erővel munkálkodva, legalább gyermekeink, illetve utódaink jólétét iparkodjunk előmozdítani. Az 1879. évi erdőtörvény a kopár területek beerdősitésé.ről a 105. § ában a következőket rendeli: ,fO'y köp ti területek, melyeken hegyomlasok, hó vagy kőgörgeteg megakadályozására, szélvészek és vizek rombolásának, valamint a futóhomok továbbterje- désének meggátlása végett, a talaj megkötése közgazdászati szempontból szükséges, beerdösitendők“. Bár a törvény régóta elkészült, még mindig vannak olyan területek, amelyek kopaszon, beültetienül állnak és legjobb esetben gyenge legelőnek használva sem biztosítják azt a jövedelmezőséget, mintha okszerűen fásitva, erdőnek avagy ritkábban beültetve legelő-erdőnek használtatnának. Ezek a területek a fo'ytonos legeltetés és az időjárás mostohasága folytán évről évre szegényebbekké, értéktelenebbekké lesznek. A még rajtuk levő kevés termőfóldréteget a viz lehordja és idővel még a beültetésre is alkalmatlanná lesznek. Az ilyen területek, legyenek azok közvagy magánbirtokok, feltétlenül beer- dősitendők. Az állam az ilyen területeket adómentes kkó teszi (1875. VII te. 6. §. a.) mag és csemeték nek ingyen való kiosztásával, pénz- kölcsönökkel, esetleg pénzsegélyekkel támogatja. Ezen területek beültetésénél — akár erdőnek, akár le gelőerdőnek — elsősorban a közönséges ákác jöhet tekintetbe. Ez az Amerikából származó kitűnő fanem a talaj tekintetében nem válogatós. Túl nedves és vadszikes talajt kiveve minden talajon jól díszük. Gyorsan növő fája szerszám-, bánya-, vasúti talp , sőt még butorfának és szőlőkarónak is kitűnő. Mint tűzi- és mézelőfa elsőrendű, gyökerei a talajt jól kötik, sarjadzó kép tssége bámulatos. Ezen becses fanem ültetésével egyben a méhészet ügyét is szolgálatán Pékár Gyula „Magyar“ cimü allegorikus képét mutatták be Farkas, Biró, Kolossay és Peresei. Mind annyian kiválóan alakítottak, de Farkas játéka mégis erősen kidomborodott, nagyszerűt nyújtott. Az est a Hymnus éneklésével ért véget. Most is fülembe cseng, amint remegő hangon énekelte az egész közönség „Megbünhődte már e nép“. Isten, magyarok Istene, adj hát ennek a bűnös, dacos, de sokat szenvedett népnek egy boldog jövendőt 1 s. jak, amelyre mint mezőgazdaságunk egyik erős mellékágára, szinte nagy- fontossága feladatok várnak az ujjá- teremtés munkájában. Másodsorban szóba jöhetnek a nemes gyümölcsfák is, ha a kopár területek dél, delkelet, délnyugati fek- vésüek, szelíd a lejtésük és elég mély termőrétegük van. Utalok a bihari hegység nyúlványaira, a hol nagyarányú dióerdőket létesítettek. A béke utolsó éveiben Arad Hegyalján terveztek ilyeneket. Nagymaros és Kőszeg vidékén szelíd gesztenye erdőket találunk es valószinü, hogy a több mint százesztendős korponai cseresznyés társulat létesítésének pkát I is abban kereshetjük, hogy ott széles területen mindenütt cseresznye telcpi'tésékkel van, he yesebben volt borítva a vidék. Lehetne kísérleteket tenni lágy magvu gyümölcsfákkal, főleg körtével, esetleg almával ís. Vidékünkön a körte jobban díszük az almánál, kevesebb ellenséggel kell megküzdenie, mint az almának. A gyümölcsfa telepítésnél különös súly helyezendő arra, hogy egy-két fájta gyümölcsből alakítsuk a gyümölcsöseinket. Olyanból, amely azon a vidéken kitünően diszlik, de ebből aztán tömegtermeiesünk legyen. így s kkai könnyebb aztán annak az értéke sitése, mert a kereskedő szívesen keres fel bennünket, esetleg befektetésekre is .hajlandó, ha nagy mennyiségű áruról van szó. De az őriztetése is sokkal könnyebb, mert egyszerre érik a termés. A ivarosoki illetve a községek fásítása alkalmával is az elsőség az ákácfáé legyen a többi díszfákkal szemben. A fényűzést ezen a téren sem engedhetjük meg magunknak, ha csak nem kulturális okokról van szó. Az utcák, terek, sétányok, ligetek, temetők, .vásurállások, a kato naság által használt gyakorlótér nagy része, régi, használaton kívül helyezett bánya- és szeméttelepek, á legnagyobb részben ákácfával üite- tendők be. A méhészét érdekeit figyelembe véve, ugyanezen helyekre ültethetünk még Japán ákácot, hársfát és balványfát (kitünően mézel, szikes talajon is meghonosítható), ko pasz vagy mezei szilfát, amely gazdag lombozata elsőrendű fa s a ned vés, szikes talajt is jól bírja. Kitűnő fája mellett nagy előnye, hogy gyori san növekszik. I Nedvesebb helyekre, rétek szegélyezésére, folyam, csatorna, patak- I partokra fűzfákat, különösen a fehér | füzt (ez is igen jól mézel), kopasz v. mezei szilfát, fekete nyárfát és kőrisfát ültessünk. A szélesebb dűlő utak, árokpartok, határvonalak, mar- hadelelők, a községi kutak melléke mind alkalmas hely a fásításra. Értéktelen, vad, nedves rétek befási- táSH által nagyban emelnék azok értékét Némely községben sok fát lehetne ültetni a templom körül. Szomorú, hogy úgy egyes nagyobb magánbirtokokon, mint egyes községi területeken a fásítások kezelése körül a szükséges szakértelem és a fák iránti .szeretet teljesen hiányzik. A kihasználások után az utánpótlás vagy egyáltalában nem, vagy pedig kedvezőtlen arányban történik. Ott, ahol pár ezer darab értékes, gonddal tenyésztett mű és szerszámfa állhatna, alig néhány száz darab csenevész, a nyesés alkalmával örökre tönkre nyomorított fát találunk. Látásukra összeszorul az ember szive, bogy ilyen fainségben, ; nyomorúságban, hogy is eshetik meg az iiyen barbár módon való gazdálkodás. Közgazda- sági szempontból időszeiü lenne, ha ezen fásítások, illetve a fatelepítések ügyé a vármegyei közigazgatási bizottság által iranyittytnának és ellenőriztetnének. A lakóház környéke is mennyivel kellemesebb és egészségesebb, ha kellően be van fásitva. Figyelni keli azonban arra, hogy tulsürün ne ültessük a gyümölcsfáinkat, ha azokról termésre is számítunk s ha azt akarjuk, hogy a sokféle kártékony állat és a különféle gombabetegség által idő előtt ki ne pusztuljanak. Minden fának, különösen ü nemes gyümölcsfáknak napfényre, melegre, világosságra van szüksége. Szabadon álló, napfénynek, levegőjárásnak kitett fákon a gombabetegség, sőt még a vértetü sem képes érőhöz jutni. A gazdasági udvarokban is minél több |at ültessünk. Hányszor tapasztaltuk ugyebár, hogy a szérüskertekben kiütött tüzeset alkalmával az élő lombos fák saját életük árán mentették meg épületeinket vagy szomszédaink vagyonát Nézzük csak meg azt a gazdit csépléskor, a kinek a lójárgánya környéke fásitva van, mennyivel elviselhetőbb ott emberre, állatra egyaránt a kánikulai forróság. Nem elég azonban, hogy a fákat elültetjük, gondozni is kell azokat szakértelemmel és szeretettel A legtöbb kiültetett fiatal fa, a mely elszárad, nem a helytelen ültetés következtében pusztul el, hanem az által, hogy a további gondozásuk csak a Gondviselésre bízat k. Pedig de sok jó és olcsó könyv jelent meg erre vonatkozólag a könyvpiacon, amelyek közül a legtöbbnek egyik gazda, illetve fatulajdonos asztaláról sem volna Szabad hiányozni. Ha mindenki fontolóra veszi azt, hogy mily országos c-apás a mostani fainség, nem gondolnám, hogy sokan akadnának, akik már gyermekeink jövőjére való tel 1 's, ne tennének meg mindé' faültetések a közel jövőt gyobb mértékben megír Adja IsteD, bogy ug Tiszteljük, szeressük fákat, mert azok a rr mozditéi. LJiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. "N Amen.
