Tolnamegyei Ujság, 1921 (3. évfolyam, 1-54. szám)

1921-12-31 / 54. szám

ül. évfolyam. Szekszárd, 1921 december 31. 54. szám. $z«*eutt8ég é> ktodéhivataí: Szekszárdi Népbank épületében Telefonszám 85 és 102. Einzrtftsl ár: Helyben és vidéken: egész évre 120 K, félém 65 K, negyedévre 35 K. — Egyes szám ára 3 K. Szerkeszt«: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illetO közlemények a szerkesztőséghez kfildendOk. Hirdettük árai i A legkisebb hirdet** dija 30 korona A hirdet*, as ntotoé oldalon agg 40 altimeter u*1et hasábon mHtaéter aoroakánl 3 korona, a aOvagddatoa 3 korona, a hirrovatban tlhslyeietl r.kMmhh rajamlal a nyUtter soronként 30 koronába ker&l. Családi btrak éa váltalaU Mr- datásah külöo ámabáa atarlnL Htozek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy Istent örök igazságban, Hiazek Magyarország feltámadásában. Ámen. Szilveszter napján. Lezáródott egy év, amelyet azzal a reménnyel kezdettünk meg, hogy ez kivezet a szenvedések a megaiá zások, a belső és külső politikai zűr­zavarból, összeomlott világunk tör­melékéből- és a megmaradt terüle- tünk* határai kiszélesednek, nyugati hatalmas ellenségeink, á diadalmas győzök megérezvén érdemtelen szen­vedéseink és megalázásunk nagysá­gái és igaztalanságát, mohó étvágyú szomefi'.éddink határtalan követelései­nek gátat vetnek, gazdasági segély­nyújtásukkal talpraállítanak bennün­ket, és végre megértvén itthon a ma­gyar a magyart, imádsággal az ajkán, szeretettel a szivében el' nem csüg- -gedő lélekkel és izmos karokkal fog a magyar állam felépítéséhez. Most, amikor ez elmúlt év esemé­nyeit vizsgáljuk, amikor számba vesszük az eredményeket, szembe­állítjuk a nyereség és veszteség té­teleit, a becsületes és lelkiismeretes k ékeskedő kétségbeesése' fogeV^betr- nünket. Egy kedvező reménységek­kel megindult s amelytől joggal annyit vártunk, ismét kedvezőtlenül záródott. Azzal az eredménnyel szemben, hogy a megszállt délvidéket Báska- járással felérő pusztítás után á szer­bek kiürítették, ott áll Nyugatmagyar ország egy ré zének eltakarítása. Erdély népének kiáltása, a felvidék sírása nem indította meg a népek önrendelkezéséért hevülő és , szent- háborút inditó Nyugatot, de az ulti­mátumok tömege zudalt reánk, ami­kor kísérlet történt, habár erőszakos formában is, a magyar királyi hata­lom Visszaállítására. Az kétségen felül áll, hogy ez a kérdés a magyar nemzet belügye volt. Lehetnek egy­mással szemben álló pártok és néze­tek a királyi hatalom visszaállitá- nak módja felől, de abban Csak egy nézetnek szabad lennie, hogy a nagy és kisántánt hatalmaknak ez a be­avatkozása újabb megalázásunk volt. Gazdasági kérdésben a letűnt óv semmivel sem vitt előbbre. Pénzügy­miniszterünk, akinek fanatikus ma­gyar hite az év .elején mindannyiun- kát elragadott, szétroncsolt idegekkel fekszik, milliárdos deficitekkel küzd költségvetésünk és még semmi lépést nem tudtunk tenni előre á megsza­kadt, az építő munka felvételére. Vám­sorom pók emelkednek körülöttünk minden oldalon, valutánk javítására alkalmas terményeink kivitelét majd­nem teljesen megakadályozva, más­részt a fényüzési cikkek özönlenek be, mert a könnyű lelkiismerettel, a becsület és erkölcs félrevetéBÓvel szerzett pénz nem törődik fizetőké­pességünk rohamos esésével, lelkének éa testének mocskát prémbe, se­lyembe, bársonyba óhajtja burkolni. Külpolitikánk nem tudott a leper­gett évben egyetlen barátot sem sze- s rezni, a ketreebe’zárt oroszlán módjára senyvedőnb, erőtlenedünk, napról“ Belpolitikánkban soha i lyoni *ür roll, ily ádáz gyűlölet nem lángolt, mint most, a turáni átok most üli diadalát felettünk és mi zihálva, elakadó lélekzette! ütjük, ragjuk egymást a közélet porondjáD, mert nincs nagyobb ellensége a ma­gyarnak az egéaz világon, mint a magyar. Csendül a harang! Templomba biv. Máskor, hajdan siettem e hivó hangra, bogy hálát adjak az év lo- zártávat a Mindenhatónak kegyel­méért. A mostani setétsóg, a boldognak remélt 1921. év sivár, kétségbeejtő eredménye megbénítja akaratomat. Hallom a hivő hangot, de szivemre, agyamra, karomra, lábamra a der mettség jéghidegsége fekszik, hallom, de nem érzem az Isten harangjának szavát. Lázban égő szemekkel csak a jövő homályába bámulok, minden gondo­latom, minden érzésem oda akar be fúródni a titkos jövendőbe, hogy lesz e a ma piszkából, undok bűnei­ből újjászületés, megváltás, győz-e a pokol sötétségén a menyei világos­ság, lesz-e a magyar nemzetre valaha még feltámadás. S. Külföldi levél. Jila.; Haide teker lánca oki. mérnök Wöllersdorf, 1921 dec. 8. A napokban Bécsben a munkások felelőtlen csoportja, a kommunista- párt, melynek egyébként teljes moz­gási szabadsága van, nagyarányú mulatságot rendezett radikális alapon. A járókelők épületes gyönyörűsé­gére, de minden józanul gondolkodó ember elkeseredésére és megbotrán­kozására. Nagyon könnyen megad­hatjuk a feleletet erre az eljárásra", ha ismerjük egy kissé a tömeglélek­tant. Azonban a főekozója minden­nek természetesen a trianoni béke, mely durva kezekkel avatkozik be a legyőzött államok politikai és köz- gazdasági életébe. Feldarabolta az élő és virágzó államokat, lehetetlenné tette a pénzügyi konszolidációt, ngy, hogy most a test csonka tagjai vér­szegényen és kínosan vonaglanak és némi megmaradt erejüket a belső forrongások emésztik. A kereskede­lem, ipar, földmivelés — általában az egész közgazdaság — nagyobb arányokhoz mérten, még a háború alatt is kielégítő volt. De ma, ami­kor velünk együtt Ausztriát is meg­fosztották természeti javakban rop­pant gazdag, nagy területeitől éa azonkívül még az ant&ntmissziók, jóvátétel stb. rémea terhei alatt is keli nyögnie, természetes, hogy alig képeB legalább azt kivivni, hogy az állami deficit ne legyen mindig cask több éa több. Elképzelni is nehéz, hogyan tudjon pénzügyileg annyira megerősödni, hogy pénzének vásárló ereje a belföldön legalább egy-két százalékkal nagyobb és nagyobb, ne pedig folyton kisebb és csak kisebb legyen. Hogy tudjon ma a magyar, vagy az osztrák pénzügyminiszter számítani éa pénzügyi mérleget ké­szíteni) mikor a korona spekuláció« játékszere lett ezer éa ezer ügynök­nek csalónak, lelkiismeretlen ember nek? Mikor az erkölcsök annyira aülyedtek, a meggazdagedáa vágya annyira betegsége lett az emberek- uak, bogy a statisztika (ha kimutatja} seha ennyi lelkiismeretlen panamát, csalást nem tüntetett fel, mint ma­napság. Végül — és ez talán a leg­főbb baj okozója — a pénzügyi le­romlás az igazi, képzett közgazdá­szok. a gyakorlatban jártas széles látókörű, tapasztalt államférfiak sza­botázsában találja magyarázatát. Szerény véleményem szerint a mai nehéz helyzetben az a legfontosabb, bogy legyen egy férfi, legalább csak egyetlenegy, aki érti a dolgát, aki kézben tudja tartani a gyeplőt, aki ért az organizáláshoz. Mert ez hiányzik nagyon nálunk is, Ausztriá­ban is. Bár a jóakarat megvan, szor­galmas embereink is vannak az igen sok léhtitő között, de nincs ember, igazi gerinces, jellemes, önzetlen em­ber, aki életét, minden mellékhaszonra való tekintet nélkül, arra szentelné, hogy kivezesse hazáját ebből a káosz­ból. Mert mit látunk? Azt, hogy egyik pénzügyminiszter a másik után kénytelen otthagyni a bársonyszéket. Bizonyára nem azért, mert valami helyes utón jártak. Terveik nem feleitek meg a rendkívüli körülmé­nyeknek. Miért teszi egyik pénzügy- miniszter szabaddá a devizákat, amíg végre a másik tilosra állítja a sze­mafort. Azonban ezalatt már nagyon sok baj történt, mert rengeteg ősz- sregek hagyták e\, szegényitették fcZV" az amúgy is kífoaátoi»,' kihasz­nált, agyonnyomoritott Magyaror­szágot . . . Az osztrák közgazdaságnak nagy hibája a hihetetlen bankjegyinfláeió, mely segített rontani az osztrák ko­ronát ngy, bogy kevesebbet ért, mint a rubel, vagy a lengyel márka. Na, de ha a lavina megindul a lejtőn, nem is áll meg addig, mig le nem zuhan, szétzuzódva, a szakadékba. Ausztria csúszik a lejtőn, közel van már a völgy fenekéhez. Ha meg tud ^Jlni előbb, csoda lesz. Azonban azt mondom, jobb előbb túl lenni a roaz- szon, ám aztán jöjjön az alapos gyó­gyulás. Az osztrák koronával való örült spekuláció segítette a romlást gyorsítani. A pénz értékének zuha­násával párhuzamosan — és ez igen természetes — emelkednek az árak, ezzel a munkabérek, ami ismét drá­gaságra vezet. A korona remláBa becsalta Béesbe a magasabb valutájú külföldieket, akik siettek minden kivihetöt, aranyat, drágaköveket stb. kivinni. Fogyott a nemzeti vagyon, a nemesfém készlet mindig csak csökkent és csökkent. És mi követ­kezik megint ebből ? — csak a drá- gaság. ' A levét pedig mindennek, ebben a rémes circulus vitiosusban a millió­kat érő áruk elrablása, a kirakat- táblák, művészi értékű portáloknak munkás fütykösökkel való beveréBe következtében a kereskedők voltak szerencsések meginni. Cseppet se akarom a Kärntnerstrassei milliárdos kereskedőket védelmezni. De azt le keli szögezni, hogy hiszen nem ők, hanem az általános közgazdasági krach, a politikai tényezők energiát lansága, a gyenge erkölcsi alapon álló kommunisták izgatása, mely a törnegindulatot zavarosban való halá­száéra kihasznált«, voltak az okai a béesi rablásnak és vandalizmusnak, mellyel megint csak rosszabbak let­tek a megélhetési viszonyok, ahelyett, hogy javultak volna. Ne de, Istenem, szórakozni csak kell valakegy. A színháznál ez min­denesetre olcsóbb mulatság. Igaz viszont, hogy ma a fosztogatásra leg­kevesebb oka a munkásságnak van. Erre több oka lehetné a hivatalno­kok ezreinek, akik. lerongyolódva, önmegtagadásban koplalnak, szenved­nek és becsületesen kitartanak. Ma, amikor egy kőműves tízszer annyit keres az ő 4 elemi iskolás képzett­ségével, mint egy mérnök műegye­temi oklevéllel, mégis az előbbinek áll feljebb, ö követel mindig többet és többet. Neki a szerényebb élet­nívón mégis kevés a havi 70,000 korona, nem felejtve el, bogy a többi családtag keresete is szép összegre rag. És amíg a mérnöknek, aki hi­degben, melegben éppen úgy ott áU az állványokon és este a tervek és elszámolások labirintusában teszi tönkre szemeit és idegeit, — egy hangOB szava sincs a szenvedésben, mert intelligenciája, komolysága ön­megtagadásra inti: addig a munká­sok — és itt hibáztatni a vezetőiket, kell, — képesek ielkiismeretienül a felelős személyeknek a konszolidá­cióra irányuló munkája elé sziBte legyőzhetetlen akadályokat gördíteni. Kommunisták lévén a főrombolók, ezek persze proletárdiktatúráról ál­modoznak, mert még nem volt elég a szenvedésből. Bécs még nem kós­tolta meg ezt az életlen gyümölcsöt. Mivel néhány ügyes gazember - jól akar élni, a gyáva és ügyefogyott embertársait kihasználja, hogy aztán még sötétebb napokat érjen meg az emberek komolyabb és jobbik része. Hogy Bécsben egy tojás ne 120 K, egy kg. sertéshús ne 1050 K stb. legyen, hanem még ennél is sokkal több, akár csak Oroszországban. Az osztrák pénzügyminiszter — és itt nevetni lehet, ha tetszik, — 1921. nov. 30 án egy expozéjában kifejtette, hogy Ausztria közgazda- sági helyzete javulni fog, a gyárak békebeli produkcióval dolgoznak stb. És másnap, 1921 dec. 1 én beverték a kirakatokat és az emberek fejét a Ring kellős közepén . . . Most kíván­csian várják a bécsiek a legközelebbi expozét, mert ismét alkalom lesz egy helyes kis utcai mulatság ren­dezésére. HÍREK. Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország — mennyország. OMközöiuftflnk meleg támogatása lehetővé tette, bogy lapunk következő számával a ne­gyedik évfolyamba lépjünk és bá­tor szóval harcolhassunk azokért a nemes eszmékért, amelyek propagá­lása érdekében a „Tolnamegyei Új­ság" megalakult. Égyénektől és pár­toktól függetlenül végeztük köteles­ségünket a keresztény magyar haza újjáépítésének nagy munkájában, amelyben tollúnkat mindig csak a közélet tisztaságának ideálja és a közérdek vezette. Hisszük, bogy közönségünk haza­fias kötelességünk teljesítésében ben­nünket továbbra is támogatni fog, bár az általános gazdasági viszonyok kényszere alatt fokozottabb áldozat- készséget kell kérnünk igen tisztelt előfizetőinktől. A nyomdai anyagoké zavar nem

Next

/
Thumbnails
Contents