Tolnamegyei Ujság, 1921 (3. évfolyam, 1-54. szám)
1921-11-12 / 47. szám
TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1921 november 12. Rabmagyarorsság segítségét kérő fohászát hozza a szellő szárnya Csonkamagyarország lakóihoz; viszont az idegen igát nyögő magyaroknak a harangok hirdessék naponta a szabad magyarok kömény fogadalmát, hogy felszabaditásnkon estig- gedetlenül dolgoznak. Amit Bokán akarnak, annak teljesülni kell! Ha naponkint lesz egy pillanat, melyben az önkényesen meghozott határokon innen tnl fajkülönbség nélkül minden magyar összeforr érzésben és vágyakozásban, ez az egy pillanat fogja nralni egész napánkat, a nap a heteket, ezek a hónapokat s akkor ebben az egy pillanatban oly erő tömörül, mely a vágy beteljesedésére évekig várni nem enged. A lelkeket átjáró néma érzésnek mindig a lelkipásztorok voltak a hivatott hirdetői. Most is az övék a feladat, tndatOB érzéssé változtatni a milliók keblében öntudatlanul meghúzódó nemes érzéseket. Hirdessék papjaink az igéket, magyarázzák meg a népnek, hogy miért sir ma Magyarországon minden harang déli tizenkét órakor. Kérésünk hazánk ÖBSzes lelkészeihez, hogy november 13-án a trianoni békeszerződés becikkelyezésének évfordulóján minden szentbeszéd a csonkitatlan nagy Magyarország feltámadását szolgálja s a hívek szívé-, ben meggyujtva a lelki világosság fáklyáját, azok lelki szükségletévé tegyék, hogy a déli harangszó hallatára minden nap elmondják a magyar hiszekegyet: Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában) Amit kérünk, az fáradságnak nem sok, hatásában kiszámíthatatlan. Hozassátok meg a harangot minden déli tizenkét órakor, mint eddig, a régi magyar dicsőség emlékére. A megszállást nyögő Rabmagyarország egyhazai mást ne tegyenek, de Csonka- ■ magyarország minden tornyában a harangozás után figyelmeztetésül három konditást mindaddig, míg a magyar hazaszeretet Rabmagyaror- szágot Csonkamagyarországgal szabad, hatalmas, boldog, független Magyarországgá újra nem egyesítette 1 Az idegen megszállás alatt nyögd Rabmagyarország vezérlő-tanácsa. DetronizAcM. Talán inkább királyrablás cimet adhattam volna cikkemnek. Mert arról is irok. De ez pár nappal odább esik tőlünk, amaz pedig közelebb s mi, akik az események orkán- szerű zuhatagában úgy vagyunk, mint a félig agyonvert, élettelennek látszó hulla, egy rúgással több, vagy kevesebb, mit sem változtat rajtunk: az utóbbi rúgást véljük érezni. Meg azután szebben is hangzik ez, mintha a mi zengzetes magyar nyelvünkön írnám ki a fenti cimet. Aki nem érti, legalább nem pirul el önmaga előtt. Hogy miért, megmondom azt is. Ha ezeréves történelmünk lapjait forgatjuk, sok-sok drámai részt lelünk. De a maihoz hasonlót egyet sem. Marcangoltuk egymást, mint vérengző vadak. Keresztülgázolt rajtunk a tatár, a török; elvesztettünk országrészeket, de mindez becsületes, ám szerencsétlen küzdelmek nyomán történhetett. Máskor is letiportak, megraboltak, hajlékunkból kivertek, de lelkünket nem Behúzták meg ennyire soha. Koronás királyunkkal is meg- hasonlottunk, de ügyünket elintéztük mi magunk : bizonyság erre Visegrád. Azonban amit most, a mi megkérdezésünk nélkül, saját portán kon, a szemünk előtt hajtottak végre s amit nem a győző jogán, csak az ököljog címén, idegen parancsra mi magunk is cselekszünk: az példa nélkül áll a oi- tágon, a független nemzetek életében. Az egyik nagyobb mint az orgyilkosság, a másik alacsonyabb^ mint a koldus megbunnyászkodása, de egy nemzet életében mind a kettő vérlázitó. Amit nem tettek meg egy politikai kalandorral, azt megtették a magyar nemzet koronás királyával. Amit nem követeltek egy királygyilkos, hitvány balkáni államtól, azt végrehajtatták a vitéz és dicső múltú magyar nemzettel, azaz annak a felelős kormányával, mert a nemze- i tét senki sem kérdezte. Ha megkérdezték volna .. . A magyar korona szentségét és misztikus fényét, amelyre oly féltékenyek voltunk, sárral mocskolták be, — ugyan ki kívánná ezt igy a fejére — azután elmetszették egyetlen ütőerünket, a függetlenségünket, amelyért annyi vért és életet áldoztunk — ugyan ki kívánkozna ezután már az élünkre — s ezek után már csak a lassú agóniát várhatjuk . . A sirt, hol nemzet sülyed el . . IV. Károly magyar királyt, aki ^ oktalan tanácsadói haza hoztak, ide* gén hatalmak kiemelték, elvitték hazánkból s alig két napra rá u gyan- csak idegen parancsra, uralkodói jogaitól az egész Habsburg-házat megfosztotta a magyar nemzetgyűlés. Hogy jó szemmel néztük-e és szívesen tettük-e mindezt, arra az antant hatalmak a legkisebb tekintettel sem voltak. A történelem lapjaiból megtanultuk a Habsburgokat kevésbbé szeretni, sőt a Caraffák és Haynauk idejéből gyűlölni. De ez a mi belső és kizárólag saját ügyünk s ez külön lapra tartozik és a történteket is mi magunk vagyunk hivatva minden külső befolyás nélkül megtorolni, vagy megbocsátani. Hol van itt a népek önrendelkezési joga, a kisebbségek védelme a lülső beavatkozás ellen ? Hol van a lires Népszövetség, amely elkorbácsolta volna a küszöbünk előtt ólálkodó farkas falkákat ? Hisz ha ellene szegültünk volna a Népszövetség által hozott határozatnak, a szabályzat szerint akkor is csak harminc nap múlva lett volna szabad ellenünk felvonultatni az. ellenséges haderőt. De mi ezt nem tettük, sőt — a nem is annyira győzők, mint hatalmasak parancsa szerint, — majdnem pacsit is adva engedelmeskedtünk, száműzni engedtük a magyar királyt — aki akkor még az volt — menesztettük az egész Habsburg-házat. S amíg ezt tettük, a kis antant nagy ricsajjal állta körül haderejével szükreszabott határainkat a tőlünk, a kifosztottaktól követeli mozgósítási költségeit. De itt még nincs kielégítve a farkasétvágy, Salómeként jelenlegi kormányunk fejét is tálcára kívánják, azontúl kimondani készülnek azt is, hogy Magyarország csak köztársaság lehet és igy tovább . tovább, amig győzzük türelemmel és megalázkodással. De ha majd egyszer kifogyunk mindebből és választanunk kell a becsületes élet, vagy a becsületes halál között, vájjon mi lessz akkor ? Szegény magyar nemzet, hiszesz-e a feltámadásban? Taksonyi János, * a Szekszárdi Kisgazdák Egyesületének ügyvezetője* 1 Hírek. Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország — mennyország. DÉLI HAR*NGSZÓ< Megszólalt újra az Úristen szive, meghúzták csendben a déli harangot. Nézz most az égre sápadt orcáddal te rab magyar, ki mint vakondok világtalan, üres szemekkel, tekinthetsz jobbra, balra, szerteszét, úgy látod, immár nincsen semmi sem csak vak Sötét, csak nagy Sötétt ... Megszólalt izne az Úristen szive, S meddig a Kárpát átölelve tart, az ezeréves Végek szent ölén minden toronyban ezt az ősi dalt zengik, kongatják áldott harangok, egymásnak adván a ringató hangot. Apró templomok kis csengetyüje egymást ölelve, összecsendülve . s' régi dómoknak öreg harangja testvéri Iónéban egyre kongatja, hogy ezt a földet akárhogy szabják, akárhogy őrzik szuronyok, szablyák mi elszakított rab véreinket: minden, de minden összeköt minket! Napsütés, szellő, búza kalásza s magyar harangok forró fohásza . . . Kicsi harangok, öreg harangok, áldassék mindig szerelmes hangjuk! Megszólalt újra az Úristen szive, egymást buzdítják magyar harangok. Koldus véreink, rab testvéreink áldjátok hittel mindig e hangot! Nap-nap után egy szemrebbenésre összeköt minket szent ölelésr, kik megmaradtunk — bármit akarnak — zsoltáros hittel hivő magyarnak . . . GYULA DIÁK. — A számvevőség uj főnöke. A pénzügyminiszter Péterffy István számvevőségi, főtanácsost Gyuláról Szekszárdira helyezte át és megbízta a pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőség vezetésével. — Házasság. Varga József leányát Máriát, f. hó 12 én d. u. 3 órakor vezeti oltárhoz a szekszárdi belvárosi róm. kath. templomban Szpiska Mihály m. kir. s. erdőmérnök. — Eljegyzés. Kistétényi Walther Editkót eljegyezte Brandeis (Börzsönyi) Béla hadnagy költő Budapesten okt. 30-án. (Minden külön értesítés helyett.) — A szekszárdi vasúti közlekedés. Littke Jenő, a magyar királyi államvasutak pécsi üzfetvezetője külön vonatával csütörtökön beutazta a sárbogárd—bátaszéki vonalat és ez alkalommal Szekszárdon meglátogatta az alispánt és a polgármestert helyettesítő dr. Bús Lajos tanácsost. A hatóságok vezetői megköszönték az üzletvezetőnek, hogy a menetrend szerkesztés alkalmával honorálta a közönség kivánságait és kérték, hogy a közlekedést oíyképen javíttatná meg, hogy a sárbogárd—szekszárdi vonalról Szekszárdra utazók ne legyenek kénytelenek az egész napot itt tölteni. Az üzletvezető megígérte, hogy amint Szekszárd és Bátaszék között, úgy Sárbogárd felé is hozzá kapcsoltat személykocsikat egy kora délutáni tehervonathoz és ezzel a panasz oka elesik. Az államvasutak viszont azt kérik a megyei és a városi hatóságoktól, hogy helyezzék el a megye területén levő waggonlakókat és szabadítsák fel a vasúti szállításhoz annyira szükséges vasúti teherkocsik százait. Olcsó építkezést tesz mindenki részére lehetővé a Magy. Kir. Szabadalmi Bíróság által S—10090. szám alatt szabadalmazott és törvényesen védett Sikos-féle salakbeton műkő. A kövek öntése, házilag készíthető minták segítségével, égetés nélkül, bárhol, bárki által, bármikor szakértő nélkül is, igen egyszerűen és gyorsan történik. A Sikos-féle salakbeton műkőből felépített üreges fal az égetett téglából készült fallal szemben be- bizonyithatóan 50%-kal olcsóbb, dacára, hogy azzal szilárdsági és hőszigetelési szempontból teljesen egyen-, értékű. A Szekszárdon felépítendő mintaház bemutatásáig is, a tavaszra aktuális építkezésekre vonatkozólag, — úgy gazdaságok, mint a községi házhelyakciók részére kimerítő felvilágosítást és összehasonlító költségvetést ad: Síkos Gyula építész, Szekszárd, ■■■■■■■ — A számvevőség köréből. A pénzügyminiszter Horváth József számvevőségi főtanácsost Szekszárd- \ ról Bajára, Székely Sándor p. ü. számvizsgálót, tamási-i járási számvevőt pedig Debrecenbe helyezte át. Kinevezte továbbá a szekszárdi pénz- ügyigazgatóság mellé rendelt számvevőséghez pénzügyi számtisztekké Szabó Gábor dijnokot, Hemmert János t. hadnagyot és Takács Gyula t. badapródjelölt-őrmestert. — Miniszteri elismerés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Nagy Ilona, Nagy Margit, Salamonné- Schaffler Teréz dunaföldvári r. kath. tanítónőknek és Fehérváry József dunaföldváti r. kath. segédlelkéeznek a nép művelése terén tanúsított buzgó és sikeres tevékenységükért elismerését nyilvánította. — Aki viccel a Witzcel. Schwartz Mózes bonyhádi borkereskedő a múlt évben hamis bélyegzésü ezresekkel fizetett Witz Ferenc tolnai lakosnak a tőle vásárolt borért. Witz felhívta Schwartz figyelmét a bélyegzés gyanús voltára, azonban a kereskedő viccel próbálta elütni a dolgot. Witz feljelentetté emiatt Schwamot, akit a szekszárdi törvényszék hamis felüi- bélyegzésü bankjegyek forgalomba hozataláért 2 havi fogházra és 10,000 korona büntetés megfizetésére ítélt. — Énektanári megbízás A kultuszminiszter Klieber Gizella oki. középiskolai épektanárt, aki a szekszárdi főgimnáziumban már évek óta kiváló eredménnyel működik, a szekszárdi polgári fiúiskolában is megbízta az ének tanításával. — Felmentő fegyelmi ítélet. A közigazgatási bizottság fegyelmi választmánya folyó hó 9 én Forster Zoltán főispán: teendőkkel megbízott alispán elnöklete alatt tartott ülésen Köllőd András dombóvári állami ta nitót a kommunizmus alatti magatartásából kifolyólag ellene emelt vádak alól felmentette és ellene a fegyelmi eljárást megszüntette. — Az egyetlen gyerek tragédiája. Gallai Istvánná dunaföldvári lakos 14 hónapos gyermeke levette a ta- karéktüzhelyről azt a sörös poharat, amelyben az aDyja a lugkőoldatot tartotta és ivott belőle. A kis gyermek meghalt és a szekszárdi törvényszék most vonta felelősségre a szerencsétlen anyát, akit 1 heti fogházra ítélt, azonban az ítélet végrehajtását felfüggesztette. A megtört asszonynak ez volt az egyetlen gyermeke és sorsa annál tragikusabb, mert utóda nem is lehet neki. — A gazdasági felügyelőségek beosztása. vármegyénkben. A földművelésügyi miniszter vármegyénkben a -gazdasági felügyelőségi szolgálatot a következőképen szervezte át: Megmaradt a vármegyei gazdasági felügyelőség, amelynek vezetője Legény Oszkár m. kir. gazdasági felügyelő, helyettese pedig Elekes Imre m. kir. gazdasági felügyelő. A vármegyei gazdasági feltigyelőaégnekvannak alárendelve Szekszárdon, Dunaföldváron és Pakson szervezett járási gazdasági felügyelőségek. A szekszárdinak a vezetője Eördögh Zoltán m. kir. gazdasági felügyelő, működési területe a dombóvári és tamási-i járások. Végül a paksinak a vezetője Matt- kovich Sándor m. kir. gazd. s.-fel- ügyelő, s működési területe a dunaföldvári és a simontornyai járások. — Jubileum. A Szekszárd-belvárosi Róm. Kath. Olvasókör november 20-án (vasárnap) ünnepli meg 25. éves évfordulóját. E napon a d. e. 10 órakor tartandó hálaadó isten- tiszteletre zászló alatt fognak felvonulni a kör tagjai. Gyülekezés d. e. fél 10 órakor a Kath. Körben. A vezetőség elvárja, hogy minden tag rósztvegyen a föl vonulásban. Szent mise után közgyűlés lesz. — Visszahelyezés. Szörényi János és Szörényi Jánosnó menekült polg- isk. tanárokat a kultuszminiszter Pécsről Szekszárdra visszahelyezte-
