Tolnamegyei Ujság, 1921 (3. évfolyam, 1-54. szám)

1921-10-29 / 45. szám

III. évfolyam. Szekszárd, 1921 október 29. 45. szám. TOLNAMEGYEI KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Efifizetésl ár: egész évre 80 K, félévre42K, negyedévre24 K. Vidéken: 88 It, 46 K, 26 K. — Egyes szám ára 2 K. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 30 korona A hirdetés az a tollú oldalon egy 60 Bilimetei széles hasábon mlllméter soronként 2 korona, a szöveeoldaloa 3 korona, a hírrovatban albalyezett reklémhlr valamint a nyilttér soronként 20 koronába kerül. Családi hlrak és vállalati hir­detések külön árszabás szerint Jesvzetek. A pécsi beszéd hatása alatt állunk. Ossze-vissza bogozott politikai éle­tünkben Bethlen István hatalmas programmja egy megtisztultabb, egy Őszintébb irányt jelölt meg és mi, akik mindenkor a béke, a megértés, az összefogó munka hirdetői voltunk, nem pedig egyes politikai pártnak szócsövei, igaz örömmel, szilárd el­határozással csatlakoztunk a pécsi zászló alá. Bár a programmnak egyes pontjait a közeli napok vétkes és kimenetelében könnyen végzetessé válható^,kalandja“ meghaladottá tette, még is a belső egységet, erőt, jog­rendet jelentő erős kormányt támo­gató pártban látjuk hazánk belső megerősödését, az alkotó munka megkezdését, a forradalmak végső bullám csapásainak az egység erős szikláján való összetörését és a nagy­jelentőségű függő kérdések higgadt, túlzásoktól ment, bölcs megoldásá­ban a magyar nemzetnek mai vazal- lusi helyzetéből való felszabadulását. Már az első pillanatokban egész lelkesedéssel csatlakoztunk lapunkkal a pécsi programúihoz, a közeli na­pok megpróbáltatásai után pedig még inkább. Programmja alapján követnénk Bethlen Istvánt akkor is, ha nem kormányelnök, hanem ellen­zéki vezér volna. * $ Budapest közelében ismét magyar vér folyt. A pécsi beszéd megfes­tette a képét annak, hogy mi fog bekövetkezni akkor, ha a királykér­dést akár' legitimista, akár szabad király választói szempontból erőszak­kal, nem pedig törvénnyel kezünk­ben és kellő diplomáciai előkészület­tel oldjuk meg. Még meg sem szá­radt a miniszter elnök programmját az országban szerte röpitő lapokon a nyomdafesték, már a legitimisták „Petur Bánjai“ megismételték a hús­véti puccsot. Rábírták a királyt, hogy jöjjön be az országba és sereg­gel a háta mögött, erőszakkal üljön a királyi hatalomba. Sajnos, a magyar történelemben nem ritka esemény, hogy ily módon akarták Szent István királyunk trón­ját elfoglalni. Megkezdődött a pre­cedens már az Árpádházbelieknél és végig ment minden uralkodóházon, De soha nagyobbat nem vétkezett egyik tróntigénylő sem a hazája el­len, mint Károly, király és azok,- akik e reá végzetes lépésre rá bír­ták és kisérték, mert a trónkérdés­nek egyik erőszakos megoldása se jelentette és jelenthette volna Ma­gyarországnak azt a teljes megsemmi­sülését, mint ma. Ezt tudnia kellett volna a királynak és híveinek. Ha nem tudták, a kormányzó éB a kor­mány meggyőzően megvilágították azt és erre a megvilágításra gép- f egy ver ropogás, magyar vér hullása volt a válasz. Azoknak az elesett ifjaknak kihullott vére, — akik az első felhivásra hazaszeretetük szent tüzével siettek a Kamara-erdő ellen, — a nagy- és kisántánt minden tiltako­zásánál hatalmasabb akadály, hogy Károly király kezébe vehesse ismét a jogart, mely Magyarország feletti hatalmat jelentené. sfr * A Kormányzó Őfőméltóságának és a kormánynak szilárd, határozott magatartása és fellépése, a hadsereg és a karhatalmi alakulatok hősies­sége, a meggondolatlan puccs végze­tes következményeitől megmentették az országot. Hiába volt külső ellenségeink gyors mozgósítása, a magyar nemzet veze­tői bölcsessége, fiainak hazaszeretete és a nép higgadtsága megmentették az országot a „casus bellitől“, ezt a megmaradt csonka országot nem lehetett újabb kockavetéssel szét­osztani. A népek önrendelkezési jo­gának a legfrivolabb arculcsapása a nagy- és kisántántnak a magyar ki­rályság kérdésébe való beavatkozása és ez ellen mindenkinek, aki ennek a maroknyi kis magyar földnek füg­getlenségére ad valamit, a legeró- lyesebben tiltakoznia kell. Századokig küzdött ez a nép füg­getlenségéért, óriási szenvedések, meg­csúfolások, az ország területe két­harmadának elvesztése után végre ehhez jutott a magyar nép és most, amikor felébred, látja, hogy ma min­den európai nemzet, még a kínai mandarin is jogot formál legbensőbb ügyeibe való beavatkozásra. He He He Mig a kamarai-erdő és Budaörs hőseinek sebeit kötözték a kórhá­zakban, azalatt egy másik csapat „nem kisebb hősiességgel* megostro­molta hazánk legmodernebb nyom­dáját és ott gépek felrobbantásával a nemzeti vagyonban sok millió kárt okoztak. Nem vagyunk az „Est“ barátjai. Ha mi dönthettünk volna az „Est“ forradalmi magatartása felett, akkor Miklós Andor nem él­vezné szabadon millióit és az „Est“ nem volna kapható Magyarorszá­gon, de a legnagyobb megbotránko­zásnak kell hogy kifejezést adjunk azon felelőtlen személyekkel szemben, akik a legváltságosabb perceket arra használják fel, hogy botránnyal, gaz­sággal szenyezzék be azt az eszmét, amelynek megvalósítási módozatairól lehetnek pro és kanra vélemények, de amelyeknek hirdetésére, életben tartására, a tisztulási folyamat érde­kében talán még szükség van. Ezt az eszmét azonban furkós bottal hir­detni, életben tartani, ennek az -esz­mének becsületet, tiszteletet vagyon- rongálással, fejbeveréssel, dinamittal és vasruddal nem lehet és nem szabad. A „felelőtlen elemektől“ meg kell szabadítani ezt a boteg órszágot, mert addig mig azok garázdálkodhatnak, még pedig megérdemelt büntetés nélkül, addig hiába a politikai párt- egység, nem lesz belső békesség, addig nem lesz talpraállásunkat biz­tositó munka és addig nem vergőd­hetünk ki a gazdasági összeomlás törmelékei alól, hanem mind több értékünk pusztul el és mindinkább távol esünk, a sokszor prófán ajkak-» kai is hirdetett, feltámadástól. Külföldi levél. Knittelfeld, 1921. X-19. Örülök, valahányszor magyar újsá­got látok és figyelemmel olvasom el az összes hireket; de különösen újabban, valami szorongó érzés vesz erőt rajtam az újságok olvasásakor, mert úgy látszik odahaza állandóan programmok kitalálásán törik az emberek a fejüket és rosszul esik az éjszakai nyugodalom, ha reggelen- kint nem lepi meg jó magyar népe­met újabb programm, újabb pártha­tározat, állásfoglalás, 12 pont, stb. Mért nincs ez így vájjon más orszá­gokban, Németországban, Ausztriá­ban ; ezeket is legyőzte „állítólag“ az entente és itt mégis komoly munka folyik, dolgozik minden épkézláb ember, mert úgy látszik, vele kell születni az emberrel a munka után való komoly törekvésnek és a véré­ben kell lennie minden embernek, hogy munka nélkül nincs . vagyon, érték; itt mindenki tisztában van azzal a közgazdasági alapfogalommal, hogy hiába a sok jelszó, programm, ígéret, ha nincs munka, nincs anyag, mely feldolgozásra vár és ezért nincs lakás, pang az ipar, drága minden, nyomorog a hivatalnok, a munkás és legfeljebb az őstermelő él jól. Pénzünknek nincs értéke. Egy magyar korona 0*8 centimest ér. Csak reális, kézzelfogható anyagi fe­dezettel biró pénz lehet értékmérő és ennek a pénznek a biztos bázi­sát még a termelő munkának éB ter­mészetesen a nemzet szellemi kin­cseinek, értékeinek is erősíteni kell. Termelés nélkül nincs vagyon, va­gyon nélkül értéktelen az a papir- bankó, azért kell mást, például bú­zát értékmérőnek alapul venni; a termelést politikailag is biztosítani kell; értem ezalatt azt, hogy a kor­mány tudjon garanciát nyújtani arra nézve, hogy a produkció sima me­netét nem zavarja meg bántóan sem kül- sem belpolitikai egyenetlenség, mert még mindig a bizonytalanság érzése vibrál az emberek keze mun­kájában és érezzük a bizalmatlanad got, mellyel a külföld viseltetik irán tunk. A korona árhullámzása két ségbeejtő volt az elmúlt hetekben Lassan, de biztosan lehet csak a hűl lámzásnak gátat vetni; céltudatos és kellő széles alappal bíró, gyakorlati pénzpolitikával kell a fokozott mér­tékű termelésnek párosulnia, hogy a stabilizáció sikerrel elérhető legyen. A márkát, sterlinget, az osztrák ko­ronát nem akarják javítani, mert akkor vége a kivitelnek, ami pedig életfeltétel a nemzetek kölcsönös egymásrautaltságában. Egész Cseh­ország a knittelfeldi email gyárban rendeli ilynemű szükségletét. Az it­teni gőzfürésztelepek ugyancsak alig győzik lebonyolitani az épület és bu- torfa megrendeléseket; úgyszintén a cementgy árak. Az építőipar nagyon fellendült. Olcsó és gyors és amellett tartós, masszív építkezés folyik Ausztria és Németországban beton és vasbeton­ból. Ez a közeljövő építőanyaga. Mióta az építkezési vállalat meg­bízásából itt tartózkodom, az osztrák szövetségi vasutak 3 egyemeletes la­kóházat 35 lakással, 3 kétemeleteset 48 lakással, 6 földszintes, kis lakást és „nőtlenek otthonát“ képező betonalapu favázas házat épitettek. így van ez a többi nagy eégnél is, melyek mindegyike el van halmozva munkával. Érdekes, hogy újabban sok mozit építtetnek. Még Budapestről és kér­tek ajánlatot, mert a német Groffits és az osztrák Schnell-féle betontég- lákkal való építkezés gyorsabb, ol­csóbb és minden tekintetben prakti­kusabb a téglaépitkezésnél, már azért is, mert a tégla égetéséhez szüksé­ges nagy mennyiségű szenet ilykép- pen más hasznos célra lehet fordítani; kavics és homok van bőven a folyók medrében. A mozi egész szerkezete az operatőr kamrától a legalsó lépcső­fokig vasbetonból készül; ablakok, ajtók felett nem alkalmazzuk a régi és drága u. n. vastraverzeket, hanem vasbetontartók hordják a felettük levő faltestet. Válaszfalak, melyek megterhelve nincsenek, a még olcsóbb salakbetonból készülnek és jól vá­lasztott keverési aránnyal elérhető az ilyen betonfalak szegelhetősége és ezzel megoldódik a betonnak lakás­építésre való alkalmazása minden aggodalom kizárásával; a minimális vastagságra szoritássai pedig jobb térkihasználást érhetünk el. Csator­názásnál, a drága öntött vascsövek helyett, formák segélyével betonál­juk a szükséges méretű, rendesen tojásszelvényű csatornát. A munká­sok nagyszerűen értik a dolgukat. Van akkord munkásunk, aki 3 óra alatt elvégezte egyik mozi operatőr- kamra fedelének a betonál ását armi- rozásaal együtt és keresett ily rövid idő alatt 1370 magyar koronát. Munkás, ki egy 40—60 cm. méretű salakbeton téglát 3 perc alatt kó- Szit el: 4 koronát keres ez idő alatt. Heti jövedelme egy közepes kőmű­vesnek 2000 magyar korona (a mai zürichi jegyzés alapul vételével). Az építőmesterek és mérnökök elég jól vannak fizetve; kezdő mérnök fel­megy havonta 5000 magyar koro­nára, de ez itt persze több, mint otthon, mert az ipari cikkek sokkal olcsóbbak. Az emberek általában meg van­nak elégedve és ami a fő, nem so­kat politizálnak, legalább is nem annyit, mint odahaza. És ez igen fontos. Kevesebbet politizáljunk és többet dolgozzunk, mutassuk meg a németnek, hogy mi sem maradunk el mögöttük nemzetünk régi nagy­ságának helyreállítását célzó hatal­mas, rengeteg fáradságot és kitartást követelő nagy munkában. Haidekker János mérnök. Hírek. Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország — mennyország. 11918 október 31. | napon döntöttek az őrültek és gazok Magyarországot abba a sírba, amely­ben ma is vergődik és ezen a napon ölték meg most a már minden párt előtt igazolt, minden magyar ember emlékezetében kegyelettel felmagasz­tosult Tisza István grófot. Az esti szürkületben eldördült mannlicherek golyói megállították bárom évvel ez­előtt dobogásában azt a szivet, amely televolt királyhüséggel, de még inkább a magyar baza szeretetével, erőtlenné tették a hatalmas, izmos, küzdelemtől vissza nem riadó, kormányzásra, ve­zetésre hivatott kezet, amelyre azok­ban a végzetes érákban a legnagyobb szükség lett volna. Bénultan hanyat­lott le az a fő, amelynek hatalmas agyveleje ki tadta volna fürkészni, meg tadta volna jelölni a nagy zűr­zavarból a kivezető ntat. Három év 1 Minden szenvedéssel, minden meg-

Next

/
Thumbnails
Contents