Tolnamegyei Ujság, 1921 (3. évfolyam, 1-54. szám)
1921-10-08 / 42. szám
2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1921 október 8. tartásában oly sok századon át szilárdnak bizonyait. Ezt a vezért tiszteljük és ünnepeljük Főméltóságodban és Tolnavármegye keresztény papsága a saját és hívei nevében a legmelegebb hódolatát és legbensőbb háláját tolmácsolja ma általam Főméltóságoduak és ígéri, hogy Főméltóságodat magasztos törekvésében a keresztény Magyarország újraépítés ében és fel virágoztatásában mindenkor lelkesen, híven és rendületlenül követni fogja. Isten óvja és áldja a hazát, Isten óvja és áldja Főméltóságodat! Purt Adolf bátaszéki főjegyző az elöljáróság és a szomszédos községek küldöttségei élén ekképen hódolt a kormányzónak: Főméltóságu Kormányzó ni ! A legbensőbb és legőszintébb hazafias alattvalói hűséggel és hódolattal üdvözlöm Főméltóságodat Báta- szék község közönsége, valamint Bátaszék széleskörű vidéke számos községeinek jelenlevő szellemi vezetői és képviselői nevében és megbízásából, amidőn abban a kitüntető szerencsében részesülünk, hogy Főméltóságod, mint az aj Magyarország megteremtője szerény falaink között személyesen felkeresett bennünket a legnemesebb kormányzói érzésre és elhatározásra valló azon célból, hogy a közel három évig tartott szerb megszállás rabszolgaságából néhány hét előtt történt felszabadulásunk felett érzett határtalan örömünkben közvetlenül részt vegyen. És ezen valóban fejedelmi tettnek van apostoli küldetése és hivatása is, amelyet abban látok megnyilvánulni, hogy Főméltóságod kormányzói kőrútjában közvetlenül megismerve alattvalóinak, az ország népének érzelmeit, gondolkozását és helyzetét, a honmentés egységes irányú vállvetett munkájának sikerét biztosi tandó: a szivekből az elfogultságot, a széthúzást, a gyilkoló önzést, a kishitűséget kiirtsa, Magyarország újjá teremtésére praedestinált apostoli egyéniségének varázserejével a szi vekbe testvéri szeretetet, önzetlenséget, sziklaszilárd hitet és bizalmat, törhetetlen erőt és kitartást öntsön, az elmékben világosságot gyújtson, hogy tiszta látással, megingathatlan meggyőződéssel, lankadatlan munkával és szorgalommal építsük ki Fő- méltóságed bölcs terve szerint megalapozott uj Magyarországot ismét naggyá, erőssé és boldoggá. Isten áldása kisérje FŐméltóságo- dat eme kormányzói és apostoli munkájában. A községi képviselőtestület tisztelr gése után a pártás diszmagyarba öltözött Klósz Teruska adta át a vármegye nagy vendégének a hölgyek csokrát, amely megkapó esemény után Horthy Miklós kormányzó az üdvözlésekre a következő beszéddel válaszolt: A kormányzó beszéde Örömmel főttem először életemben e szép vidékre, hogy az egész magyar hazának telkes örömét és meleg üdvözletét tolmácsoljam az idegen megszállás alól felszabadult polgárságnak. Kötelességem mindenkit figyelmeztetni olyan dolgokra, amelyek e kimondhatatlan nehéz időkben a politika nehéz munkáját még jobban megnehezítik. Most jövök Mohácsról, ahol az országot fennállása óta ért legnagyobb katasztrófa emléke mered felénk. Az akkori, majdnem tökéletes megsemmisülésnek, a mohácsi csatavesztésnek és az utána következő szomorú idők borzalmainak az a széthúzás volt az oka, amely hátulról, orozva nehezedett a nemzetre. A hiba, épen úgy, mint most, akkor is bennünk, magyarokban volt és ennek az ősmagyar visszavonásnak nevet is adtak azóta. A turáni átok az a hiba, amelynek most már végre-valahára meg kell szűnnie, mert ha a szivek hamarosan nem forrnak össze, ha a kezek nem ta• lálkoznak, akkor rövidesen második Mohácsnak nézünk elébe! Olyan kevesen vagyunk mi magyarok, olyan sok az ellenségünk, őlyan sok a feladatunk, hogy mi csak magunkban bizhatunk és csak a saját erőink- kel tudjuk kivívni országunk megerősítését. Hogyha a széthúzást nem bírjuk magunk közül kiküszöbölni, ha nem tudjuk a haza minden polgárát egy táborba terelni, akkor kár belefogni a munkába, mert a sikerre a legkisebb kilátásunk sincsen. Mikorra ez a szép vidék felszabadult, akkorra már odafenn .Budapesten elfelejtették mindazt a sok szenvedést, amelyben a vörös uralom alatt részük volt az embereknek. Kérem a most itt összegyül- ieket, hogy ne kövessék a hamar felejtő nagyváros példáját, ha• nem lebegjen mindig szemük előtt a magyar élet egyetlen célja, amely egyedül kelt, hogy minden magyar célja legyen: a haza boldogságai Boldog haza nélkül az ember nem lehet boldog. Ne hallgassanak sohasem a hamis prófétákra, akik odaígérik a csillagokat is, de tenni nem tesznek semmit a haza boldogságáért. Ebből a romhalmazból nem tudok semmit sem csinálni, ha a nemzet egységesen nem áll a hátam mögött. Dolgozzunk meg feszitett munkával a haza boldogságáért és csodákat foqunk mivelhetni. Dolgozzunk, hogy száz év múlva azután unokáink elmondhassák, hogy szerencse volt a nagy szerencsétlenség, amely rajtunk végig viharzott, mert ennek hatása alatt a Magyar megtalálta a Magyart l A kormányzó beszédét nagy tét* széssel és óriási lelkesedéssel fogadta az egybegyült ünneplő közönség. A bemutatások. Az éljenzés jecsillapultával ófő- méltósága leszállottt az emelvényről és pár pillanatig beszélgetett az alispánnal, aki odavezette gróf Ap- ponyi Sándor v. b. t. t. az arany- gyapjas rend vitézét, akinek a kormányzó a többek közt ezeket mondotta : „Nagyon hálás vagyok Neked és melegen köszönöm, hogy magas ko rod dacára ide fáradni méltóztattál.“ Azután az alispán bemutatta br. Fiáth Tibort, gróf Apponyi Antalt, Sztan- kovánszky Pált, br‘ Jeszenszky Andort, Dőry Hugót, Vizsolyi Ákostl br. Jeszenszky Józsefet, br. Schell Józsefet, Gözsy Tibort'és Dőry Frigyest, majd Purth Adolf bátaszéki főjegyző vezetése alatt* a bátaszéki, alsónyéki és bátai községi elöljáró ságot. A kormányzó megszólítással tüntette ki Purth Adolf, Mező László Sztrokay Nándor főjegyzőket.. Ofőméltósága azután dr. Éry Márton .vármegyei főjegyzőt, Bajó Pál és Szévald Oszkár főszolga bírákat, majd Vend! István szekszárdi li. polgármestert szólította meg és ez utóbbinak megjegyezte, hogy szekszárdi látogatása idejéből jól emlékszik reája. A papságot kérette ezután magához és Hradek Károly bátaszéki es peres, pápai kamarástól nagy öröm mel értesült, hogy minden keresztény felekezet lelkesen dolgozik együtt a haza javáért. Dr. Fent Ferenc szekszárdi apátot, Fekete Ágoston tolnai prépostot és dr. Jozgits Iózsef bony hádi prépostot szólította meg ezután ób megköszönte nekik, hogy a meglehetős távol fekvő lakóhelyükről is eljöttek őt üdvözölni. Dr. Szappanos Gyula alsónyéki ref. lelkészszel elbeszéltette eklézsiájából a szerbek által való kiűzetésének történetét, majd Gödé Lajos szekszárdi református lelkésszel beszélt és megkérdezte, hogy mennyi a szekszárdi reformátusok lélekszáma. Az alispán végül bemutatta a kormányzónak Bocskár alsónyéki református tanitót, aki a kommüu alatt nagyon sok embert segített át a demarkációs vonalon és igy sokakat megmentett a vörösök üldözése elől. Őfőméltósága megdicsérte a hazafiasán gondolkozó derék tanitót, aki a saját biztonsága folytonos kockáztatásával igyekezett ‘másokon segíteni. Az elvonulás A cercle végeztével azutárf véget ért a bátaszékiekre és a megjelentekre nézve oly felejthetetlenül nagyszerű ünnepség éa a Kormányzó ur Ofőméltósága kíséretével együtt kocsikba és automobilba szállott, hogy a pályaudvarra menjen. A kocsisort a rend fenntartásával megbízott Havranek százados kocsija nyitotta meg egy testőrrel, a másik kocsiban ültek a szárnysegédek, a harmadikban a kormányzó, a többiekben pedig a kíséret. Valóságos diadalmenet volt a kormányzó útja a vasúti állomásig, amelyet a magas látogatás tiszteletére az államvasutak pécsi tizletve- zetősége pécsi kárpitosokkal a leg- pompásabban feldiszittetett. Ott várt már a „Túrán“ külön vonat, amelynek zavartalan indítását Hangéi Andor máv. felügyelő, szekszárdi osztálymérnök és Csuha György bátaszéki állomásfőnök ellenőrizték. Az indulás. A kormányzó a pályaudvaron még elbeszélgetett a tiszteletére megjelent notabilitásokkal, amikor Horánszky Gyula udvari tanácsos, MÁV. igazgató és Littke Jenő pécsi MÁV. üz latvezető jelentették, hogy a vonat indulásra készen áll. A Nagyur kíséretével beszállt a külön vonatra, a mely pontban 13 óra 35 perckor elindult Bajára, hogy a kormányzó a Duna és a Tisza közt felszabadult terület községeit is meglátogathassa. A vonat a közönség lelkes éljenzése közben gördült ki a bátaszéki pálya udvarról és a gyönyörű ünnepély kö- öznsége szétoszlott. Baján. A kormányzó és kísérete bizonyára még mindig az impozáns, lelkes bátaszéki fogadtatás hatása alatt voltak, amikor a Túrán_ küiörfvonat befutott az élénkforgalmu kereskedői város, Csonkabácsmegye jelenlegi székhelye Baja város ízlésesen dekorált pályaudvarára. A kormányzó előtt itt a város nevében dr. Vojnich Ferenc bajai polgármester, a vár megye közönsége nevében p?dig dr. Szabovljevics Dusán alispán lelkes üdvözlő beszédekben juttatták kifejezésre a felszabadult bácskai róna népének őszinte szeretetét és hódolatát, amelyekre Ofőméltósága igaz magyar érzéstől átfűtött meleg szavakkal válaszolt. Délután 15 órakor a bajai ipartestület székházában, 500 terítékű bankett volt, amelyen Őfőméltósága Ráthonyi ezredes, Baja város katonai parancsnoka mondott pohárköszöntőt, * Az igy külsőségeiben, mint belső hatásában is lélekemelő ünnepség képe bizonyára kitörülhetetlenül belevésődött minden résztvevő és szemtanú emlékezetébe. Fogalommá, hitté vált a felszabadult .területek lakosságának elméjében Horthy Miklós neve, a lelkek és a szétdarabolt haza diadalmas egységének rendületlen szent hitévé. Nem tehetjük azonban le a krónikás tollát annélkül, hogy meg ne emlékeznénk arról, hogy a bátaszéki nagyszerű fogadtatás külsőségének mintaszerű elrendezése, a rendezőség lelke Pongrácz Lajos bátaszéki gyógyszerész volt, akinek lelkes fáradozását az ünnepség fényes sikerében találhatott méltó jutalmat. L-iri-nrriii'—^-—r-rr.'*ii'~,*i*-V- rum^nj^. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában, Ámen. A tolnamegyei fOMgáxfurás ügye. — Levél a Szerkesztőhöz. — Vettük a következő sorokat: S Igen tisztelt Szerkesztő ur l Becses lapjának október 1-i számából ugyan azt látom, hogyha a cikkíró teljesen megfeledkezve a józan izlés legelemibb következményeiről, abszolút bárdolailan hangon kér is helyet, akkor is nyomdafestékhez jut az írása. Legyen szabad azonban megjegyeznem, hogy magamra nézve minden körülménynk közt kötelezőnek ismerem el. „az előkelőség kötelez“ elvét. A magyar szakkörök különben túlontúl tájékozódtak már Pávai ur vitázó írásainak színvonalát illetőleg s valóban sajnálatos, hogy angol ismerőseitől ezeknek bizonnyal jellemző hidegvérét és* gea- tlemanlike viselkedését cikkíró nem tudta elsajátítani. De ugye senki sem veheti nekem' rossz néven, hogy ebben a pillanatban eszembe jutott a cikkíró következő axiómája: „tehetségén és képességén felül senki sem produkálhat.“ 8 lássuk most a vitás komplexust. Cikkíró finom kitanitása után ic meg kell állapítanom azt a tényt, hogy „valamennyi gázfurás, melyet a Mrazeck—Böch elmélet alapján telepítettek, csalódást okozott.“ — Az> hogy a magyarsárosi, báznai, kiskapusi stb. fúrások eredményesek voltak, a Böckh-fale elmélettől absolute független dolog Hiszen a felsorolt pontokon ősrégi idők óta közismert volt a földgáz föltóduiása s pélául Báznán és Sároson a pásztorok a földgáz lángján sütötték meg a tejes törökbuzát. Ezeket a helyeket én előbb jártam be, mint a cikkíró s jóllehet „erre vonatkozó tudományos készültségem az absolut nulla alatt van“... csodálatos, de én is megjövendöltem (!), hogy a fúrások eredményesek lesznek. Igen tisztelt olvasó közönség ! Csak arra kérem, hogy azoknak a fúrásoknak eredményeit firtassa, amelyeket tisztán a Böckh-féle elmélet alapján telepítettek. Mert fúrási eredmény és kutatási fiaskó közt különbség van. S ezzel a vita tárgyi alapját ki is merítettem. Mert a cikk többi része, hogy tárgyilagosan fejezzem ki magam, egyszerűen pávaizmus. (Szakköreink ezt a műszót már ösmerik.) A pávaizmusok közül — az olvasóközönségre való tekintettel — csak kettővel foglalkozom. Ezekkel is csak nagyon röviden. Az egyik az önreklám. Ezen a cikkíró teljes joggal háborodik föl. Csakugyan nincs csúfabb valami, a mikor tudós ember saját magáról kürtöli világgá, hogy ő mekkora vi- lágreszgető tudós. Amikor például valaki azt kürtöli, hogy Lóczyval szemben, „aki pedig kétségtelenül meglehetős geológus volt“ 8 évtizedekig tanulmányozta a tuladunát, neki volt igaza, meg hogy valamely munkájáról egy angol (egy magyar napilapban ? !) a legnagyobb elragadtatással nyilatkozott.“ Pardon, most látom, hogy ez az önreklám épp a Tolnamegyei Újságban jelent meg s hogy ez is abban a bizonyos — pávaizmuasil telitett — cikkben olvasható Sőt talán önreklám az is, ha valaki a napilapokban hirdetést tesz közzé, fölajánlván páratlan szaktudását a közönségnek. Én nem hirdettem. ~ A második dolog, amikor cikkíró J
