Tolnamegyei Ujság, 1921 (3. évfolyam, 1-54. szám)
1921-10-01 / 41. szám
2 Hagymássy Zoltán főszolgabirák s a nagy-, közép- és kisgazdák számos képviselője volt jelen. A vidéki vendégeket folyó hő 25 én a szakály—- hőgyészi vasútállomáson a gazdasági egyesület küldöttségének az élén br. Fiáth Tibor egyesületi elnök fogadta, ahonnét azután a teveli és kisdorogi kiváló marhatenyészet megszemlélése után kocsikon érkeztek Bonyhádra. Másnap délelőtt 200-nál is több tehenet és üszőt állítottak ki a díjazásért versenyző gazdák az állatvásártóren. Bőven akadt tehát dolga a Döry Frigyes elnöklete alatt álló bíráló bizottságnak, Körültekintő, komoly munka végeztével hozott ítéletüket báró Fiáth Tibor g. e. elnök hirdette ki. Az első tehéndijat, 5000 koronát, Klein István kisdorogi lakos tehene nyerte, az Apponyi Antal gróf által felajánlott bikaborjuval együtt. A két második dijat, 2000—2000 koronát, Goldmann JánoB murgai és Majer JánoB teveli lakosok tehenei nyerték. Az első Usződijat, 3000 koronát és az OMGE 1000 koronás diját März János murgai lakos üszője nyerte, a két 2000 koronás II. dijat pedig Doszpod János harci és Eret János kiBmányoki lakosok üszői. A díjazás után az evangélikus kör helyiségeiben ünnepi ebéd volt, amelyen melegen ünnepelték Sigora Lajos szekszárdi m. kir. állattenyésztési főfelügyelőt, akinek az állatorvosi főiskola katedráján kifejtett és az egész országban nagyrabecsült tudományos munkássága régóta ismeretes a szakkörök előtt. A főgimnázium tornatermében tartott vándorgyűlésen báró Fiáth Tibor megnyitója után Döry Hugó m. kir. gazdasági főtanácsos elnökölt. Érté kés előadásokat tartottak Barabás Imre, br. Jeszenszky Andor, Leidenfrost Károly, Weiser István, Well- mann Samu, br, Inkey Pál, Dorner, Halász, Frich Antal és Konkoly— Thege Sándor. Az előadások nyomán keletkezett vita eredményeképen a gyűlés a következő határozati javaslatot fogadta el: „Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület által rendezett bonyhádi vándorgyűlés szükségesnek tartja a bonyhádi tájfajta további kitenyész tését, különös tekintettel a tejelő képesség fokozására és helyesli a Tolnamegyei Gazdasági Egyesület erre vonatkozó terveit és módszereit. Különösen fontosnak és sürgősnek tartja a törzskönyvezés és tejtermelés ellenőrzésének megkezdését. Ilyen irányú munka végzésére a bonyhádi tájfajta létrehozásának jelentős tényezőjét, a Tolnamegyei Gazdasági Egyesületet kéri meg.“ A gyűlésnek minden tekintetben megnyilvánuló szép sikere az említetteken kívül, főleg John Sándor gazdasági egyesületi titkár érdeme. „Polémia a tolnamegyei földgázról.*' Vettük az alábbi levelet, amelynek egész terjedelmében helyt adunk, bár a vitatkozás hangjával nem azonosítjuk magunkat. Igen Tisztelt Szerkesztő Ur! A „Tolnamegyei Újság“ szeptember 10-iki számában „A tolnamegyei földgázról“ címmel Gaál István dr. egyetemi h. tanár tollából cikk jelent meg, amellyel, bár nevetséges naivitásról és megbotránkoztató tájékozatlanságról tesz tanúságot, az ügy érdekében foglalkoznom kell, mert mint a kincstári geológiai kutatások ezidő- azerinti irányítója, nem nézhetem el, hogy egyesek még ezen a téren is tudatlanságból, vagy szándékos rosszindulattal, érdekelt vidéki közönségünket félrevezessék és kétségben hagyják, a politika után immár a gyakorlati tudomány terén is. A kérdéses cikk azt mondja, hogy „valamennyi eddigi magyarországi gázfurás, melyet a Mrazec—Bückh elmélet alapján telepítettek, csalódást okozott.“ Ennek a gyakorlatilag nagyon is bevált teóriának az alapján A Béke kalmárjai. Irta: BODNÁR ISTVÁN. Sóvárgott Béke, te vagy a — halál, Gyilkos golyó, mely — épp szivén talál, Bárd, mely lecsapja, két karunk, fejünk . .. — Véres kendővel törlik a szemünk: Igazságot Ígérnek itt, amott, Meg is kapja, de már csak a — h a 1 o 11! Sírunkra jut tán egy-két szál virág: „Lovag nép volt!“ — majd mondja, fél világ. „Testével védett, mint a bástyafok ...“ S ránk törtök mégis, mint — bélpoklosok ?! .Kifosztott magtár már a Tisza-köz! Tág zsebét tömi a sok „örökös“: „Utolsó falat? — Mindegy, csak ide!“ — Oláhnak, csehnek — gyomor a — szive... S hogy ne lehessen senkiben se hit: Az osztrák „bajtárs“ testünkbe hasit... Oh, Páris, London! Bús jajunk sikolt: Mit akartok itt ? Még nagyobb nyomort ? ! Hisz éhezünk már, mint a kóbor eb, Fázunk, akár a meztelen vereb. Rongyos ruhánkra foltra folt se jut, Meghalt az élet, áll a gyár, vasút... A pénz — elgurult arany — kereken, Gyújtót sem adtok — papír — ezresen, S pénzt, pénzt! — a Béke mégis igy kiállt, — Most számitgatják, hogy: hány — milliárd ? ! S kését feni már a kalmár sereg, Bosszút lihegve : Magyar, jaj neked ! ... Pénzt, pénzt! — Kinek nincs, hát izzadja ki: Vérrel és könnyel... Ez csak van — neki ? Van, van! — Vagy csak — volt! — Ti, uj Shylockok, Lassan! — Szivünkbe kár kést vágnotok! Könnyünk, — vércseppünk, ez sincs már nekünk : -Ezer éve, hogy — ezzel fizetünk! _________TQINAMEGYE! ÚJSÁG___________ fú rta meg a magyar kincstár a sár- másitól eltekintve, amelyre kálisóku- tatás közben véletlenül akadtak a Földtani Intézet geológusai, a mező- záhi, magyar sárosi, mezősámsondi, báznai, kiskapusi és nádpataki óriási földgázmezőket Erdélyben, amelyeknek akkora volt a napi termelése, hogy Amerika után Erdély lett a világ második földgáz területe. Gaál professzor urnák ez a kijelentése tehát a valóságnak még az árnyékával sincsen takarva, minthogy az sem igaz, hogy Zalában már a háború előtt történtek földgáz kutatásra irányuló kezdeményező lépések, mert az első zalamegyei boltozatot 1920 januárjában mutattam ki s előbb ott senki sem kutatott ebben az irányban. Sajnos, az is merő valótlanság, hogy Kurdon már „nehány 100 méternyire fúrtak le“, mert összesen 46 méter a fúrólyuk. Ha Gaál urnák a tárgyi adatai ilyen abszolút tévesek, megnyugodhat úgy az igen -tisztelt Szerkesztő Ur, mint lapjának nagyrabecsült olvasó közönsége, hogy az egyetemi tanár urnák erre a tárgyra vonatkozó tudományos készültsége is az abszolút abszolút nulla körül mozog, de inkább az alatt, mint afölött, amint arra már évek előtt, egy polémiánk keretében, rámutatni szerencsém volt. Hogy Gaál és Kadic professzor urak ma sem tudnak a Dunántúl „észrevehető gyürődöttséget“ kimutatni, arról sem én, sem a Dunántúl nem tehet, hiszen tehetségén és képességén felül senki sem produkálhat, de semmi esetre sem jelenti azt, hogy azok a paralell gyűrődések nin csenek meg a Dunántúl altalajában, amelyet a Lóczy igazgatóval szemben, aki pedig kétségtelenül nagyobb geológus volt, mint az itt szereplő urak, kimutattam s amelyeknek a létezését Böckh Hugó és újabb, arra való tanítványaink igazolták, hogy ne említsem azokat a nagy nevű an goi geológusokat, akik Dunántúli munkámról a legnagyobb elragadtatással nyilatkoztak eddig, a helyszínén. Utalok ezek közül csak Sepper Gordon Willis-nek az „Uj Nemzedék“ szeptember 20 ibi számában megjelent nyilatkozatára, aki pedig legalább annyi petróleum-kutat látott már életében, mint amennyi petróleum lámpánál Gaál ur rontottaxel a szemeit annyira, hogy ma már a legelemibb hegyszerkezetü viszonyokat sem tudja felismerni. Egész természetes, hogy mint eddig sem, úgy ezután sem Gaál urra és más, ehhez a dologhoz nem értő, geológusokra nem fogja bizni a magyar kincstár az ő nagystylusu kutatásait, tehát nemcsak hiábavaló, hanem egyszerűen nevetséges Gaál urnák ez az önrekiámja, annál is inkább, mert bizonyos vagyok afelől, hogy a m. kir. Földtani Intézet sem szorult az ő protekciójára s annak a legkevésbbó örült. Mindenesetre jellemző, hogy Gaál ur nem a szakirodalomban, hanem a vidéki lapokban keres gyógyirt tájékozatlanságának sajgó sebeire. De a legszomorubb az, hogy rövidesen már a második geológus egyetemi tanár tett nyomtatásban tanúságot arról, hogy a gyakorlati geológia alapvonalaival sincsen tisztában s komoly veszedelemben kell látnom jövő generációnk egyetemi geológiai kiképzését. Ennek a veszedelemnek az elhárításában nyújt segédkezet igen tisztelt Szerkesztő Ur, amikor az igaz ügy érdekében, soraimat egész terjedelmükben közölni szives lesz s egyben készségesen ígérem, hogy amennyiben jövőre hasonló, szakbavágó, közleményei lesznek, felvilágosításommal rendelkezésére állok, nehogy Gaál úréhoz hasonló alaptalan cikkekkel — bár kétségtelenül jóhiszemüleg — olvasó közönségét tévesen informálja, Budapest, 1921.. évi szeptember hó 21 én. Dr. Pávai Vájná Feranc, m. kir. bányatanácsos, főgeologus. Hírek. Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország — mennyország. — Kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Nsgy Béla Tolnavármegye s. tanfelügyelőjét kir. tan- felügyelővé nevezte ki. Hosszas munkásságnak megérdemelt elismerését látjuk e kinevezésben, mert Nagy Béla a tanügy terén 25 év óta hasznos hazafias munkát fejtett ki. — Előléptetés. Kiss Ernő szekszárdi államrendőrségi s. fogalmazót, fogalmazóvá léptették elő. — Jegyzőválasztás. Felsőireg község főjegyzőjévé a f. hó 12-én Jen vay Kálmán ottani adóügyi jegyzőt választották meg. 1921 október 1. Kormányzó őfőméltósága szeptember Í0-én dr. Parra^h Gyula földmive lésügyi miniszteri titkárnak, dana- rzeutgyörgyi földbirtokosnak a mf. nisztéri osztálytanácaosi címet és jel! leget adományozta. J — A Tolnamegyei Általános Tanitó- egyesület október hó 13 án délelőtt 9 órakor Szekszárdon, a vármegye, ház nagytermében közgyűlést tart melynek tárgysorozatán szerepel az alapszabály módosítása, a Területvédő Liga kiküldöttjének előadása,» „Kalász“ szövetkezet ismertetése dr Gaál István kolozsvári egyet, tanár előadása Tolnavármegye természeti viszonyairól, Máté Albert áll. i8k. igazgató-tanitó előadása az integritás eszméjének ápolásáról a tanitó által a nép között, Grieszhaber Endre majosi ev. tanitó értekezése az egységes magyarnyelvi oktatásról a németajkú iskolákban, végül Imre Károly nagydorogi közs. ig.-tanitó méltatja Nagy Béla 25 éves tanfelügyelői érdemeit. — A szénkéneg drágulása. A földművelésügyi miniszter értesítette a vármegye alispánját, hogy a lényegesen megdrágult nyersanyagbeszer- zési és gyártási költségekre való tekintettel folyó évi szeptember i 3-tól kezdve a szénkéneg árát métermá- zsánkint 3500 korona helyett 4500 koronában állapította meg. A szén- kéneget továbbra is a Magyar Mezőgazdák Szövetkezeténél és a vidéki bizományi szénkénegraktárak utján lehet beszerezni. — Eljegyzés Újlaki Rácz Ilonkát folyó hó 27-én az örömszülők 31 éves házasságának évfordulóján eljegyezte magyarhoni és kiskinizsi Szathmáry József a nemzeti hadsereg ezredese. Szpiska Mihály m. kir. erdőmérnök eljegyezte Varga Máriát. (Minden külön értesítés nélkül.) — Késik a közalkalmazottak lisztje. A Szekszárd és vidékén lakó közszolgálati alkalmazottak köréből az utóbbi időben folytonos panaszokat hallunk, hogy a lisztellátásuk az uj gazdasági év kezdete óta állandóan késedelmesen történik. Maholnap már októberben járunk s ők még a szeptember havi lisztjárandóságukat máig sem kapták meg, ami még inkább elkeseríti a napjainkban legtöbb nélkülözésnek kitett 8 mégis önfeláldo- zóan dolgozó tisztviselőket. A Tisztviselői Szövetkezet Központi Vezetőségének lenne kötelessége gondoskodni arról, hogy a szekszárdi el-, osztó helyére idejében érkezzen meg a tisztviselők lisztje, hiszen a késedelmes és lassú intézkedés több ezer embert sújt, mert az állami liszt elmaradása esetén szerény jövedelmükből a mai horribilis Jisztárakat megfizetni képtelenek. Értesülésünk szerint a vármegye alispánja a budapesti máv. igazgatósághoz távirati megkeresést intézett, hogy a lisztet szállító Dunaföldvári Polgári Gőzmalom a szükséges waggonhoz sürgősen hozzájuthasson. így tehát remélhető, hogy az alispán közbelépése mielőbb eredményre vezet. . — Munkásbiztositási bérhatár fölemelése. Az 1882—1921 M. E. sz. kormányrendelet a kötelező betegségi biztosítás bérhatárát 1921. évi április hó 18-ától kezdve a magántisztviselőkre, művezetőkre, kereskedelmi alkalmazottakra és általában hasonló állásban levő, rendszerint havi vagy évi fizetéssel alkalmazottakra vonatkozólag évi 48.000 koronában állapította meg, mig a többi munkás és alkalmazottak — úgy mint eddig — bérösszegekre való tekintet nélkül biztosításra kötelezettek. — Kereskedők és iparosok figyelmébe. Az üzleti világot rendkívül érdeklő akció sikere érdekében fél* hivjuk a külföldről vásárolni szokott iparosokat, kereskedőket szíveskedjenek a kaposvári kereskedelmi és ipar* kamarával levelezőlapon közölni, hogy 1919, 1920. és 1921-ben mily ér-, tékü árut vámoltattak el. mily v$m
