Tolnamegyei Ujság, 1921 (3. évfolyam, 1-54. szám)
1921-09-03 / 37. szám
III. évfolyam, Szekszárd, 1921 szeptember 3. 37. szám. gzerkesztfcégéa kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefon szám 85 és 102. Ellflzetési ár: egész évre 80 K, félévre 42 K, negyedévre 24 K. Vidéken: 88 K, 46 K, 26 K. — Egyes szám ára 2 K. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Elfifizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illetS közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hlrdstések árai: A legkisebb hirdetés dija 30 korona A hirdeti« ax ntolso oldalon egy 60 mtllmcter széles hasábon millméter soronként 2 korona, a sxövegoldalon 3 korona, a hírrovatban elhelyezett reklémhlr valamint a ayinter soronként 20 koronába kerül. Családi hírek és vállalati bír- detések külOn árszabás szerint A vármegye. Pestvármegye székházában múlt hó 25-én a megyei törvényhatóságok kiküldöttei országos ülésre jöttek ösz- sze, hogy felemeljék tiltakozó szavu- kat azon törvényjavaslat ellen, ame lyet még a múlt évben készített el Ferdinándy akkori belügyminiszter és amely javaslat a képviselőház őszi ülésszakán kerül tárgyalásra. A köz- igazgatás'reformja kérdésében a mi lápnnknak álláspontja ismeretes olvasóink előtt. Már mait év augusztusában lapunk vezető cikkében erősen állást foglaltunk dr. Weisz Istvánnak a „Nemzeti Újság“ augusztus 4-i számában közzétett azon cikkével szemben, amely a vármegye köz- igazgatásának reformjával foglalkozott, múlt évokt. 9-i lapszámunkban pedig Bodnár István jelez történetiró és poéta barátunk „Bátor szó az ősi vármegyéért“ cimü vezércikkével igyekeztünk tompítani azt a hangulatot, amelyet tagadhatatlanul akkor politikai érdekből és jelszavaktól ösz- tönöztetve mesterségesén keltettek és fokoztak. Eme álláspontnnk lesaögezése dacára fájdalmasan és az ügy érdekében megdöbbentően hatott reánk az a nang, amelyet az ülésen Bakovszky Iván előadó használt. A vármegyék reformkérdése, szerintünk, nem politikai kérdés, hanem Magyarország létérdekét képező állambiztdnsági kérdés. Ehhez az ügyhöz nem szabad a politikai gyűlölet hangján szólani, ezt a kérdést nem lehet és nem szabad a mai nemzetgyűlés lebecsülésével, tekintélye rontásával tárgyalni és ezzel a múlt és jelen harcát vinni e reformba. Ebhez Tisza István izzó magyarságára, Deák Ferenc bölcsességére és Kossuth Lajos demagógiától mentes demokráciájára vau szükség és arra, bogy a reform kérdését a föld- birtokos osztály és a parasztság ne az egymás elleni gyűlölködés hangján tárgyalják, hanem a háza közös aieretetével. Nem foglalkozunk azzal a kérdéssel, hogy a mai - nemzetgyűlés jego- sitott-e az ezeréves alkotmánybástyához nyúlni, csak azt igyekszünk megvilágítani, hogy, amikor a Szent István alkotta államot „a népek szabad rendelkezési jogáért“ küzdő án- tánt, e jogok legkirívóbb arcul csapásával szétdarabolta, amikor Bókkal sürgősebb és nagyobb, az állam közjogi és gazdasági kiépítésének kérdései várnak megoldásra, elengedhetetlenül szükséges e, hogy a nagy király alkotásához, amelyet az 1526 ik mohácsi összeomlás fejlesztett ki igazi erejére és rendszerére, ma, az eddigi összeomlások legnagyobbikának gondterhes idejében, a forradalmi lázaktól még mindig terhelt Ítélőképességgel nyaljunk ? A vármegye rendszere közel ezeréves. Bármily összetételű volt is, de mindenkor vár volt, a magyarság vára, akár tartoztak annak urai közé a főpapok, a főurak és kir. haderő vezérei, akár azok a köznemességgel és várjobbágyokkal, akár pedig az 1886. évi XXI. törvénycikkben meghatározottak. Ez a történelmi fejlődés azt bizonyítja, hogy ez a rendszer nem csak jó volt, de annak urai megértették mindenkor az idők kívánságait, úgy az Árpádok korábani, mint az 1848 iki.* jogkiterjesztésnél. Véleményünk az, hogy az 1886.Í évben alkotott törvény nem olyan al-j kotás, amelynek reformálása tulsür-1 gős Volna. A törvényhatóság összetételének radikális megváltoztatására irányuló törekvések hamis jelszavakkal indultak meg és annak tervezői abba a hibába estek, hogy csak a budapesti viszonyokat látták e reformnál is. A vármegyék reformjánál két téves kiinduló pont volt, amelyek egyikét Milotay István lapja még a napokban is Bakovszky előadói beszédére való reflektáló cikkében erősen hangoztatott, hogy a „zsidó bérlők“ uralják a helyzetet a virilizmns jogán a megyei gyűléseken, továbbá, hogy a nép széles rétegei nincsenek bent a megye gyüléstermeiben. Az első jelszó hatáBa alatt a reformot ngy tervezték, hogy ezzel kiszorították volna igen nagy mérték ben a történelmi osztályt és a nép széles rétegeinek bevonása agy festett volna, hogy az iparos és az értelmi osztálynak az a kevés képvi Belője is kimaradt volna, akik az újabb időben virilis jogon is már csak elvétve kerülhettek a törvény- hatósági bizottságba. Mi ismételten hangoztatjuk, hogy a vármegyék reformját nem politikai kérdésnek tekintjük, hanem nemzetünk újraépítését, országunk területi integritásának visszaszerzését magában foglaló, kulturszinvonalun- kát fentartó kérdésnek és ha ezen szemszögletből nézzük a dolgokat, akkor megállapíthatjuk, hogy a törvényhatósági bizottság összetétele az 1886. évi törvény alapján eléggé demokratikus, képviselve van abban igen jelentős mértékben a kisgazda társadalom is. A Vármegye ügyeinek vitelébe beleszólása van 1886. évtől, akit születése vagyonba ültetett, akit szorgalma és munkája vagyonhoz juttatott és akit polgártársai bizalma erre kijelölt. A bizottság fele teherviselési alapon, a másik fele teherviselés mérvére való tekintet nélkül foglal helyet a bizottságban. Ez szerintünk nemcsak demokratikus, de igazságos alap is. A vármegyének és a községeknek ügyeibe ne biztosítás sék majorizálási jog sem az előkelőségnek és a vagyonos osatálynak, Bem pedig a nincBtelenségnek és a tudatlanságnak. A vármegyék életében már rég távol vagyunk attól az időtől, hogy a vármegyék ügyeit egyes nagybir tokosok intézik teljhatalommal, amikor a tisztviselők ügye egy-egy já rási vagy megyei nagy befolyású birtokostól függ. A történelmi osztály jobb felfogása, a középosztály meggerinceződése és a polgárság ér telmi színvonalának emelkedése megteremtették a megyei közigazgatásban is az egészséges felfogást és az igazságos jogelbirálást. A&ik ezt látni nem akarják, azok vagy vakok, vagy olyanok, akik pillanatnyi ősz- tályuralom megvalósításáért képesek ezt az annyi nyomorúságban küzdő nemzetet, még egy sötétbe ugrás veszélyének kitenni. Kimondjuk nyiltan, Hogy a történelmi osztály hatalmi befolyásának, absolut fölényének korát nem tartottuk igazságosnak és jónak, de egy másik osztály teljes uralmának biztosítását még veszélyesebbnek tartanánk. A közigazgatás reformja elől mereven elzárkózni nem lehet, de annak helyes megoldásához nyugodt időre, forradalomtól mentes lelkiállapotra van szükség. Mielőtt a választási törvény revízióját a nemzetgyűlés meg nem ejtette, addig a vármegyék kérdéséhez nyalni bűn, feladása egy várnak a nemzeti újjáépítés, az egymás megértés, megbecsülés és a magyar nemzet kultúrájának szempontjából. A vármegye rendszere, nem any- nyira a törvényhatósági bizottság összetételében, mint egyéb részeiben reformra szorul, de e'zt a. reformot úgy lehet megcsinálni, mint gróf Bethlen István miniszterelnök mondotta unnak a küldöttségnek, amely az országos nagygyűlésből tisztelgett nála: „A fejlődésre igenis szükség van, a fejlődés elől elzárkózni nem lehet, de ez csak akkor egészséges, ha az a magyar tradíciók alapján áll.“ Megértés kell a történelmi osztály részéről és a polgárság részéről nem bizalmatlanság, gyűlölködés.. Mint 1848-ban elődeik, hallják meg nagybirtokosaink ma is az idők szavát, ne helyezkedjenek a nem hallás, a nem látás, az észre nem vevés, a meg nem értés álláspontjára, azok pedig, akik jogokat óhajtanak, bölcs mérséklettel kívánják ezt és ne mások jogainak elvétele ntjín. Hogy a mi vármegyénk urainak többsége miként gondolkozik e kérdésben, annak biztosítéka elődeik felfogása. Abban a megyében, ahol Bezerédj István, ifj. Bartal György, Csapó Dániel, Sztan- kovánszky Imre harcoltak a nép jogaiért és a hol ezeknek a férfiaknak szelleme és tradíciói élnek, ott a jog kiterjesztés és a szenvedélytől mentes bölcs mérs> kletü reform nem akadhat meg, de hogy a mi polgárságunk álláspontja is tiszteletreméltó, annak záloga megyebeli képviselőinknek ál láspontja, akik a vármegyei reform kérdésben is távolál lanak a múlttal és jövővel Dem törődő, mindent legá zoló, erőszakos, túlhajtott radikalizmustól. Nyugatmagyarország népét ezekben az órákban a hazához való ragaszkodás szent lángja egybeforrasztotta, bár csapna át hozzánk is a^ egész kis megmaradt területre ez a fenséges Bzent tűz és lenne e földnek minden rangu-rendü lakója megértő, egymást tisztelő, önzetlenül munkálni akaró, semmi áldozattól visssza nem riadó, erőslelkü és hitü, a turáni átok alól felszabadult . . . magyar. s. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen. A Szehszárdon létesítendő Kislakások. A városi tanács a kislakások építése ügyében a következő javaslatot ajánlotta elfogadásra : Szekszárd rt. város képviselőtestülete a városi tanácsnak pénzügyi és az építkezési szakosztály véleményére alapított javaslatára Szekszár- dón létesítendő kislakásokra vonatkozólag elhatározta, hogy: A m. kir. kormány által kis- lakásépitési célokra Vendl István b. polgármesternek 25' évi 21/a°/o 08 annuitással felajánlott 5.125,000 ko rónát elfogadja. Beleegyezését adja a képviselőtestület, hogy a város által a m. kir. kormány utján kieszközlendő 5 millió 125,000 korona kedvező kamatozási és törlesztési feltételek mellett felvétessék. Kiköti a város azon jogot, hogy ezen utóbbi kölcsönt stornó nélkül bármikor visszafizethesse. Amennyiben a lakások bérjövedelméből, valamint a kilátásba helyezett forgalmi és fényüzési adóból befolyó összeg a város által felveendő kölcsön amortizációs részleteit, valamint a lakások fentartási költségeit nem fedezné, ngy a fedezetlen részekről az állam- tartozik gondoskodni. Az épitendő lakásokhoz a telket, (amely a villamosteleppel szemben lenne) ÍDgyen adja és a meglevő közmüveket a telek határáig a város létesíti a fennálló szabályrendeletek szerint. A felépítendő lakások azonnal a város tulajdonába mennek át, minden telekkönyvi korlátozások nélkül. Kizárólag a város joga legyen a telek kijelölése. Az állam a létesített épületeket 30 évi adómentességben részesítse. Az államvasutak a lakások építéséhez és a létesítendő közmüveletek- hez szükséges anyagokat fuvardij- mentesen szállítják. A képviselőtestület a fenti összegekből 5 darab 3 szobás, 30 darab 2 szobás és 30 darab 1 szobás lakás építését tervezi. Ha azonban fenti összegek erre kellő fedezetet nem Dyujtanánák, ngy a város csak a fedezeti* összegből köteles lakásokat építeni, viszont ha az előirányzott összegből több lakást lehetne épiteni, úgy az egész rendelkezésre álló alap felbasználtassék. A város kiköti magának azon jogot, hogy a kislakásokat ő építtethesse, amiből kifolyólag a verseny- tárgyalási hirdetmény kibocsájtása s a pályázatok elbírálása miniszteri jó váhagyáatói feltételezetten a varos joga legyen. Ha a versenytárgyalás alapján beadott ajánlatok között végösszeg tekintetében nagyobb különbözet nem áll fenn, úgy a város elfogadhatja a helybeli ajánlattevők ajánlatait még az esetben is, ha netalán ajánlataik esetleg más, de idegen helyen lakók pályázataiknál valamivel drágábbak. A város a kormány által készítendő szabványos tervtől eitérhet, azonban
