Tolnamegyei Ujság, 1921 (3. évfolyam, 1-54. szám)

1921-08-27 / 36. szám

2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1921 augusztus 27. szomorú időszak utolsó ténykedése és a balkáni hiénák eltűntek az éj sötétjében . . . A magyar vitézek bevonulása. Bátaszék és Alsónyék népe remegő szívvel várta az elnyomók kitakaró* dósát és a felszabadítók bevonulását. Még szombat délután fenyőgalyakat szedtek össze és két diadalkaput akartak építeni a főutcában. A szer- bek azonban megtiltották a diadal- kapuk felállítását és gyújtogatással fenyegetődztek. Az előkészületeket tehát abba kellett hagyni és csak éjfélkor a kitakarodás után folytat­ták a diadalívek feldíszítését. A lakos­ság a szombatról vasárnapra hajló éjjelen alig aludt valamit. Alig szűr* kült, kora hajnalban már talpon volt mindenki. Reggel 5 órakor már a község apraja nagyja* künn nyüzs- gött az utcákon és hatalmas tömeg­ben hullámzott a nép — a leányok egy része magyar ruhában, pártásan — a bevonuló katonaság elé, akik Herschmann őrnagy parancsnoksága alatt érkeztek. Alsónyék határában lovaBbandérium élén Mező László jegyző és H a r c z i László üdvözölte a harcosokat és a parancsnoknak Bocskay Bözsike virágbokrétát nyúj­tott át. — B át aszókén a diadal - kapunál várta a közönség a magyar vitézehet, akiket a képviselőtestület élén Purth István főjegyző meleg be­szédben üdvözölt. A tüzoltózenekar a hymnuszt intonálta és a több éves lidércnyomás alól felszabadult lakos­ság boldogan énekelte nemzeti imád­ságunkat. A katonák a zenekar in­dulói mellett vonultak azután a köz­ségbe, ahol elszállásolták és megven­dégelték őket. A közigazgatás átvétele. A katonasággal együtt vonult be a felszabadult területekre a magyar közigazgatás is: Forster Zoltán alis­pán, Bajó Pál főszolgabíró és dr. Berze Nagy János kir. tanfelügyelő, akik a vármegye és a kormány üdvözletét tolmácsolták a magyar hazához visszacsatolt lakosságnak és azonnal intézkedtek, hogy a jogbiz­tonság megóvására a hatóságok min­den lehetőt elkövessenek. Az isteni tisztelet. Tíz órakor ünnepi isteni tiszteletre gyűlt össze a közönség a gyönyörű góth stilü bátaszéki templomban, amelynek első padsoraiban ott láttuk a közigazgatás tisztviselőit Förster alispánnal és a tisztikart Herschmann őrnaggyal az élükön. Hradek espe­res-plébános két lelkész segédletével ünnepi misét mondott és a kóruson a remekül fegyelmezett gyermekkar orgona- és zenekisérettel gyönyörű énekeket adott elő. A misét a Hym- nusz zárta be. A népgyűlés. Tizenegy óra után egész Bátaszék és Alsónyék közönsége a templom előtti téren felállitott tribün körül gyűlt össze. A szónoki emelvényt a katonaság és a község előkelőségei vették körül'. Lelkes taps üdvözölte az emelvényen megjelent Pécsy Er­zsiké magyar ruhás tanítónőt, aki nemes páthosszal, bensőséges érzés­sel és igaz magyar szívvel adott elő egy gyönyörű irredenta költeményt, amelynek az elnyomott vidékeken szokatlan hangja mélyen meghatotta a hallgatóságot, amely szűnni nem akaró tapsokkal jutalmazta a jeles fizavalónőt. Az ünnepi beszéd. Óvári és szentmiklósi Pongrácz Lajos bátaszéki gyógyszerész, a bá­taszéki társadalomnak köz*becslésben álló vezéregyénisége lépett ezután a közönség elé és a következő nagy hatású beszédet mondotta el: Kedves magyar Testvéreim! Bátaszék polgársága megbízásából Isten nevében keresztényi üdvözlettel köszöntöm Önöket. Teszem ezt azért, mert még soha oly közel nem állot­tunk Istenhez, soha az Istent any­nyira nem kívántak, mint ezekben á rettenetes időkben a már már véget érni nem akaró megszállás alatt. Minden gondolatunk, minden sóha­junk Hozzá száll, egyrészt hogy vég­telen hálánknak adjunk kifejezést azért, hogy megengedte érnünk azt a pillanatot, hogy Európa e legsze- metebb népének uralma alól felsza- . badultunk, másrészt alázatos kéré­sünket küldjük Hozzá azért, hogy a még megszállás alatt lévő magyar testvéreinknek is mielőbb megadas­sák a miénkhez hasonló öröm. Végsőkig felcsigázott és megfeszí­tett türelmünk és kitartásunk végre is megérlelte az első gyümölcsöket s amit közel három éven keresztül büntetlenül kimondani nem lehetett, de amit fájó érzéssel, ökölbe szorított kézzel, összeszoritott ajkakkal még álmunkban is éreztünk, ma ismét nyíltan, örömmel, büszkén és hango­san kiálthatjuk oda a világnak: magyarok vagyunk! Tagjai egy mindenkitől elhagyott, tagjai egy meggyötört, megalázott, kinpadra feszített nemzetnek, de a melyet minden gyötrelmeken, minden megpróbáltatáson keresztül híven szol­gálni és szeretni Boha meg nem szűn­tünk. Tagjai vagyunk egy még nem is olyan régen hatalmas nemzetnek, melynek valamikor Európa sorsára döntő befolyása volt. Ma rombadőlt hatalmának pusztulása helyén, testé­nek szétdarabolt részei fölött Európa csőcseléke, hiénái osztoszkodnak. —. S ha meg nem dörzsöljük szemein­ket s fel nem ébredünk nyomasztó álmainkból, elmúlik egy két évtized s a következő generáció talán már tudni sem fogja, hogy ama vérrel öntött rónák, völgyek és bércek fölött valamikor egy hóditó nemzet ha­talmának és egységének rettegett jel­vénye: a kettős kereszt ragyogott. Ez történik most. És alig több százesztendejénél, hogy egy nálunk területre és lélekszámra egyaránt nagyobb nemzet: Lengyelország, könnyű szerrel feldarabol tatolt s az önálló életet élő és számottevő* nem­zetek sorából töröltetett. — Ki ne látná, vagy . ki tagadhatná, hogy a pusztulás oka mindkét esetben egy és ugyanaz. Ezek a népek nem ismerték fel a létért való küzde- delemnek bünhődés nélkül el nem hanyagolható komoly feladatait s az egységre, összetartásra s a vállvetett munkára való törekvés helyett a meghasonlds, a bomlás, a széthúzás, osztályharc dúl soraik sorhik között, szóval, hogy egymás ellen küzdöttek, ahelyett, hogy együtt küzdöttek volna nemzetük létérdekeikért. A mi megtörtént azt visszacsinálni nem lehet, de a mi lerombolódott, lehet újra fölépíteni, a mit elvesz­tettünk lehet újra megszerezni. Ez csak tőlünk, csak a mi törhetetlen akaratunktól függ. Világosan beszélő históriai intel­mek ezek kedves magyar testvéreim, s ez ünnepélyes pillanatban úgy ér­zem, kötelességem rámutatni erre, hogy tanulságaik ne maradjanak okulás nélkül. Mi ez alatt a közel három év alatt megtanultunk magyarságainkért türn i, szenvedni s megtanultunk gondol­kodni a fölött, hogyan jutottunk idáig, s meggyőződhettünk róla, hogy áldjon vagy verjen sors keze, e rög­höz ragaszkodnunk, itt élnünk hal­nunk kell. Soha idők nem tanítottak jobban a szabadságok megbecsülésére, mint ez emberiség salakjának uralma. Most látjuk jobban, mint valaha láthattuk, hogy népet edzetté, erőssé, kitartóvá, lelkessé, önfeláldozóvá és kötelesség- tádóvá semmi - sem tehet jobban, mint a haza és szabadságszeretet s ennek kitartó kultusza. Mi bennünk durva erőszakkal el akarták nyomni az érzelmeket, de ma elementáris erővel tör utat ismét, az eddig láncra- vert szabad véleménynyilvánítás, hogy mi mindannyian egy anya szülöttei a magyar föld szülöttei, magyarok vagyünk. Ma a mikor újra édes hazánk gyermekeinek tudjuk ^ magunkat, le­gyen előttünk folyton az a gondolat, hogy nemzetünk sorsa* csak fiaink erényén fordul meg. Támasszuk, fel magunkban a magyarság ősi haza­szeretetét, sziklakemény bátorságát, büszke-önbizalmát, nagyszerű mun­kaerejét, mely tulajdonságával le­győzte és túlélte egy ezredév mini­den támadását és támadóját. Ti pedig magyar testvéreink, akik eljöttetek hozzánk, hogy megváltsatok bennünket a rabszolgaság alól, legye­tek meggyőződve, hogy itt kivétel nélkül magyarokat találtok, akik általam szent esküvéssel fogadják, hogy mindent elkövetnek szegény meggyötört hazánk felvirágoztatására, akik szivrepesve vártak és szeretet­tel köszöntenek. Isten hozott benne­teket. Isten éltesse szegény hazánkat. Isten óvja és áldja országunk kor­mányzóját, Horthy Miklós Őfőméltó- ságát és növelje naggyá és hatal­massá mindnyájunk reménységét, a dicső nemzeti hadsereget. Szem nem maradt szárazon a gyö­nyörű szónoklat alatt és sokan vol­tak, akik egyes passzusoknál han­gosan felzokogtak. Lelkesen meg­éljenezték a szónokot, aki gyönyörű gondolatokban gazdag hazafias be­széde után alig győzte fogadni a könnyes szemű gratulálókat. A hitvallás. Klósz Téruska magyar ruhás pár­tás alakja lépett ezután a közönség elé és elképzelhetetlen nagy hatással adta elő Papp-Váry Elemérné „Hit­vallás“ át, a magyar „Hiszekegy^-et, amely mindnyájunk imája lett. A szűnni nem akaró éljenzés után a népgyülést a Hymnus zárta be. A lakoma. A népgyülés után a községházán összegyűltek a képviselőtestületi ta gok és az alispán és a főszolgabíró jelenlétében értekezletet tartottak a legsürgősebb teendőkről. Az értekez­let után a Népkörben 300 teritékes bankett volt, amelyen a felszabadul­tak szebbnél szebb szónoklatokban üdvözölték a megszabaditókat. Bevonulás Bátára. Hétfőn reggel vonultak be csapa­taink és a közigazgatás tisztviselői Bátára, ahol a község elöljáróságá­val az élén, szintén a leglelkesebb fogadtatásban részesítette a rég várt vendégeket, akiket a gavallér bátaiak fényesen megvendégeltek, A bajai bevonulás. A szerbek kivonulása. Bajáról csütörtökön, 18-án délután vonult ki a katonaság. 4 órakor in­dult el az utolsó vonat. Baján Dem fosztogattak, csupán a hajóállomást szerelték le. A Bzerbek kivonulá után két francia tiszt maradt Baiátv A nemzeti hadsereg első osztás« szt. István napján délután érkezett Bajára. Egy részük megszállta dunai hidat s a zsilipeket, 25 bement a városba. Baján szombat délutánra, majd éjfélre várták a katonák megérkező sét. Az éjszakai pihenését feláldozó közönség kitartott reggelig, mikor a hajókon érkezett a hadsereg a szer- bek által kifosztott hajóállomásra. A fogadás. Ersekesanádról reggel 4 óra 35. perckor indultak el a hajók. Elől a Badacsony őrhajó Schiavona korvett- kapitánnyal. Ezen a hajón utazott Meskó Zoltán miniszteri biztos és Keresztény Gyula törvényszéki biró. A Visegrád gőzösön a nemzeti had­sereg fél zászlóalja s a hivatalos személyek dr. Kiszely Gyula kor­mánybiztossal, ki az utolsó két napot Kalocsán töltötte. Amint a Visegrád hajó a kikötőbe ért, a parton felhangzott a Himnusz. A parton álló óriási népáradatban, valóságos örömmámor tört ki. Meg­kezdődött a bevonulás a városba. Elől a katonaság, utána a kocsisor. Az első kocsin Szalay József rendőr­kerületi főkapitány és Trenka Kál­mán rendőrtanácsos, a bajai állam­rendőrség vezetője. • A városháza hatalmas terén való­ságos emberáradat hömpölygött. Pep­iár alezredes hazafias tüzü, rövid beszéd kíséretében átadta a várost Vojnich Ferenc polgármesternek, aki a közönség fel-feltörő zokogása köz­ben szép beszédben üdvözölte fel­szabadított városát. Czeizlinger Lajos adminisztrátor magyarruhás lányok kíséretében lépett Pepiár alezredes elé és hatásos beszéd kíséretében gyönyörű fehér selyem Máriás-zászlót nyújtott át a hadseregnek, Imrék Sámuel evangélikus lelkész' üdvö­zölte a polgármestert és a koi’mány- hiztost. Hálaadó istentisztelet a bevonulás­kor nem volt. Ennek megtartására Várady L. Árpád kalocsai érseket kérte föl a felszabadult bajai három­szög lakossága. Az ünnepélyes hála­adást aug. 25-én tartották. Az üdvözlés után a városházán Keresztény Gyula törvényszéki biró, mint a kalocsai törvényszék h. el­nöke kihirdette a statáriumot, majd megkezdődött a különféle közigaz­gatási és egyéb hivatalok szervezése. Az ünneplő Baja. Vasárnap este fáklyásmenet' járta be a kivilágított város utcáit. Szere­nádot adtak Vojnich polgármester lakása s a plébánia előtt. Kápráza­tosán volt feldíszítve a zárda épü­lete. Hétfőn is még ünnepelt a la­kosság. Az üzletek is zárva voltak. Szedik le a cirilbetüs szerb felira­tokat s a falakról kapargatják le a szerb uralom emlékeit. Egyéb munka utcaszerte alig látható. Annál láza­sabb munka folyik a hivatalokban — Rendkívüli kiadásunk. Hogy la­punk helybeli előfizetőit és Szek- szárd közönségét a hírszolgálattól megkivántató gyorsasággal tájékoz­tassuk a vármegye megszállva volt részének a felszabadulásáról: hétfőn a kora délutáni órákban rendkívüli kiadásunkban számoltunk be a szen­zációs események lefolyásáról.. Hogy a külön kiadás anyagát vidéki elő­fizetőink is kézhez vehessék, azt —- részben — mostani számunkban is leközöljük. E helyen egyúttal szóvá tesszük azt a sajnálatos körülményt is, hogy az illetékes hatóságok szer­kesztőségünkkel szemben nem tanú­sították azt a köteles előzékenységet, amely bennünket nemcsak lapunk nagy elterjedtségénél, hanem mindez- ideig tisztességesen végzett becsüle* tes ujságirói munkánknál fogva is megillet. Amig például a bevonulás egyéb pontjain a hatóságok a helyi sajtó képviselőit pártállásra való te Az összes elemi és középiskolákban használatos, uj kiadású TANKÖNYVEK iró- és rajzszerek, irkák, füzetek és az összes iskolai cikkek kitűnő minőségben, dús választékban, a legjutányosabb áron * • beszerezhetők a Molnár-féle rt. könyv- és papirkereskedésében Szekszárd, Kaszinó-bazár. Vidéki megrendelések postafordultával eíintéztetnek

Next

/
Thumbnails
Contents