Tolnamegyei Ujság, 1921 (3. évfolyam, 1-54. szám)
1921-06-25 / 26. szám
/ 111, évfolyam. _________ • Szekszárd, 1921 junius 25. 26. szám. Sz erkesztőség és kiadéhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Tel efon szám 85 és 102. Előfizetési ár: egész évre 80 K, félévre 42 K, negyedévre 24 K. Vidéken: 88 K, 46 K, 26 K. — Egyes szám ára 2 K. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai s A legkisebb hirdetés dija 30 korona A hirdetés az utolsó oldalon egy 60 mlllméter széles hasábon mlllméter soronként 2 korona, a szövegoldalon 3 korona, a hírrovatban elhelyezett reklémhlr valamint a nyiltter soronként 20 koronába kerül. Családi hírek és vállalati hirdetések külön árszabás szerint Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában, Amen. A modern test fejlesztés jelentőbe a nemzet életében. Irta: Dr. R. A. /Haypál Benőnek, ennek a kiváló testnevelési szakembernek lelkes kezdeményezésére néhány nap mulva megjelennek Szekfezárdon a megye középiskolai ifjúságának képviselői, hogy nemes vetélkedésben tegyenek tanúságot arról, hogy ügyesség és testi képesség dolgában mily fokon állnak.jS a hogy elnézzük ezeket a mosolygó, életkedvvel telitett csapatokat, amint rugékonyan, katonás keménységgel menetelnek, áhitatos szeretettel, reménybe gyulladó szemmel köszöntjük őket, mint a haladó, fejlődő élet, a magyar reménység, a magyar jövő önbizalomtól duzzadó eleven szinholumait. Vizsgáljuk ez alkalommal, kogy a testnevelés ügyének mily jelentősége van egy nemzet életében ? Az a nagy mozgalom, az a lázas munka, amely a világ kulturuépei- nél már 2—3 évtized óta folyik a testfejlesztés terén, nálunk is érezteti jó hatásait. — Nálunk is lassan axiómává emelte azon elvet, hogy a testnevelés ügyének helyes és céltudatos megoldása az állam egyik legvitálisabb érdeke. •^Az elmúlt, s ránk nézve oly végzetes eredménnyel járó háború tapasztalatai, az az emberfeletti megerőltetés, amelyet a modern hadviselés a katonára ró, mindjobban rá irányították a figyelmet az emberi fizikumra, amelynek teljesítő képessége igen gyakran döntő súllyal esett a harcok mérlegébe.^ Az eugenikusok, a fajnemesités lelkes apostolai is munkához láttak s rámutatván azokra a rettentő pusztításokra, melyeket a hosszú hadviselés az emberek egészségében, s főképpen : idegéletében okozott,'mindenütt igyekeznek felhívni a figyel-, met, hogy ezek a beteges, kóros tulajdonságok az átöröklés folytán az utódokra is átszármaznak s így a degenerálódásnak az a folyamata, a mely ezideig főképpen a tudás, a műveltség magasabb fokán álló népeket támadta meg, ma már az egész emberiséget fenyegeti. S midőn megkonditják a vészharangot, egyben rámutatnak azokra a módokra is, amelyekkel ez a folyamat megakasztható. Az eugenika főelve, hogy a létért való küzdelemben az erősebb, egészségesebb, az értékesebb tulajdonságokkal rendelkező egyéneknek van a legtöbb kilátásuk a győzelemre, tehát arra, hogy fennmaradnak, s hogy utódaik lesznek, akikben az ő értékes tulajdonságaik az átöröklés, b a szelekció (kiválasztás) következtében fokozatosan felhalmozódnak és megszilárdulnak. A létért való küzdelem számtalan generáción át folytatódik, s ez a természetes kiválasztás. Ettől a mesterséges tenyésztés, amelyet a növényi s állatvilágban látunk, csak abban különbözik, hogy a létért való küzdelem természetes kiválasztását, a tenyésztőnek céltudatos kiválasztása pótolja. Ennek a kiválasztásnak s egyben annak az ősi emberi vágynak, hogy csak szép, erős és egészséges emberek éljenek, megnyilvánulása, termé szelesen barbár formában, az ember- nemesítésnek a negativ (elimináló) módja, amelyet a régi spártaiak alkalmaztak, amidőn a testi, vagy lelki abnormitásban szenvedő gyermekeket a Taigetos ormáról a mélységbe dobták. Ily intézkedésekre a jelenlegi társadalmi felfogás mellett természete sen gondolni sem lehet, sőt az em- berjavitás pozitív módja is — igy a háborúk végleges megszüntetése, mely éppen az emberiség legértékesebb részét pusztítja el, a tébolydák megszüntetése, mely a lelki betegeket egészségileg úgy a hogy helyreállítva lehetővé teszi, hogy szellemileg, testileg degenerált utódaik lehessenek, a városba való tömörülés megakadályozása, mely szintén de generáló hatású, a degenerált gyermekek mindenáron való megtartásá nak s a közeli rokonok egymás között való házasodása lehetővé tételének radikális megszüntetése, s egy speciálisan magyar jelenség, az egykerendszer lehetetlenné tétele — a mai társadalmi és gazdasági berendezke dés mellett — képtelen dolog. Keresnünk kell tehát azt a módot, mely a fajjavitás célját a jelenlegi viszonyok közepette is megfelelően szolgálja. Ez a mód : az életszükségletté vált rendszeres testedzés. A modern atbletikai sportok nemes vetélkedései a legbecsesebb erőket, a legértékesebb energiákat váltják ki. Hozzászoktatják, hozzáedzik az ifjúságot a küzdelmekhez. A vérükbe viszik át a küzdeni tudás, a biztonság, a határozottság érzését s csak természetes, hogy ezek az emberek teljesen felvértezve kerülnek bele az élet kíméletet nem ismerő nagy csatájába. Amikor a turista emberfeletti megerőltetés árán legyőzi a természet legyőzhetetlennek Játszóvakadályait, s diadalmasan letekint a hegyorom ról, amikor a vivő, vagy birkózó minden ideg és izomerejének latba- vetésévcl kicsikarja ellenfelétől a már elveszettnek látszó győzelmet, amidőn a futó az utolsó tizedmásodperc- ben centiméterekkel előbb dobja rá magát ellenfeleinél a győzelmet je lentő célszalagra: mindez — az eugenika szerint — a létért való küzdelemben a győzelemhez szükséges értékes tulajdonságokat váltja ki. Meg kell hogy értse tehát az egész magyar társadalom, hogy az, hogy testünket egészségessé, erőssé igyekezünk tenni, nem csupán az egyén önzésének megnyilvánulása, hanem egyben gondoskodás a jövendő generáció életképességeinek fokozásáról s magasabb rendű fejlődésképes Bégéről. A nemzetek gerincét mindenütt a testileg-lelkileg erős, erkölcseiben tiszta társadalmi középosztályok képezik. S épen ezen osztály tagjai azok, akik fejlődési ide jük túlnyomó részét az iskola padjaiban kénytelenek tölteni s a később választott életpályájuk is kizárólag szellemi munka végzésére szorítkozik. Társadalmi utón kell tehát odahatunk, hogy aki nem fizikai erejének felhasználásával tölti be helyét a társadalomban, tudatára ébredjen annak, hogy a szervezet a fel nem használt izom- és egyéb erőt kiküszöbölni kívánja, s hogy az a körülmény, hogy az emberek nagy része a természet ezen kívánalmának ele get nem tesz, megtámadja az idegzetet, pusztítja a szervezetet, s egész generációkat tesz romboló, kóros állapotok szekkelyévé. Tudatára kell, hogy ébredjenek, hogy a rendszeres testedzés az egyedüli mód ezen élet- szükséglet kielégítésére, amely amellett még erőssé, kifejletté, s ellenállásra képesebbé teszi a szervezet minden részét. Ebből a szempontból tehát rendkívüli horderővel bírna, ha a Turul sportegyletek tervbe vett országos megszervezésével, az embersportok iránti szeretetet a társadalom minden rétegébe sikerülne belevinni. De politikai szempontból is megbecsülhetetlen szolgálatot tehetnének a Turul sportegyletek. Mióta a bolsevizmus, ez a szörnyűséges átók, rázuhant szerencsétlen hazánkra, jelszó lett a polgári erők tömörítésének ábszolut szükségessége. Ám a tapasztalat megszámlálhatatlan bizonyítékát szolgáltatta, hogy nálunk a magyar polgári társadalmat politikailag megszervezni képtelenség, mert a magyar társadalom a turáni átok végzetszerü súlya alatt marcangolja tulajdon testét s végigtipor rajtunk az örök magyar sors, a lebirhatatlan, lenyűgöző végzet, az aeterna Hungarica. Az egész magyar polgári társadalom politikai megszervezéséről tehát le kell .tennünk, ellenben ugyanezt a célt szolgálná, a testnevelés országos organizálása mellett, a Turul egyesületek nagyszerű eszméje. * Népek, világfelfogások gigászi méretű mérkőzéseinek idejét éljük, melyet a gyűlölet fűt s a rablás, bestiális hajlama irányit. A magyarság vérrel öntözött ősi földjén prédára éhes oláh, szerb és cseh martalóc csapatok verik be a magyar fejekbe az „európai kultúrát“. Ocsmány, falánk hiénafajok lesnek ránk, hogy letépjék rólunk megmaradt rongyainkat is. A történelem előtti idők bes tiális káosza lett az élet, amikor minden fa, bokor és szikla mögött ember leselkedett az emberre, hogy elvegyen tőle mindent, s ha kell az életét is. Az életküzdelmek véresre marcangolták a lelkeket, a kultúra, a civilizáció üres, tartalomnélküíi frázis lett, s a nyers erő gladiátorai őrködnek az élet kapujában, melyen a finomabb, nemesebb érzések, a tisztesség, az erkölcs tüzében meg-, tisztult >. felfogás be nem teheti a lábát. ... És mindez a kultúra, a civilizáció szent nevében történik, éppen azon népek részéről, akik kérkedve szoktak hivatkozni arra, hogy ők csúcsán állnak az emberi igazságnak, jognak és kultúrának. De a világtörténelem ez irtozatos vajúdásának viharai letépték a kul túra maszkját a népek arcáról, s kitűnt, hogy a humanizmus csak chiméra, a kultúra csak bécsi pirosító az emberiség arculatján, s hogy minden csak illúzió, pár száz, vagy pár ezer esztendeig húzható hazugság. De azután minden kiderül. — Kiderül a bestialitás kutforrása. A népjogok szélhámosai, a szabadság, egyenlőség sarlatánjai lombikokban gyártják ma a népjogokat, az önrendelkezés s az egyenlőség igéit. Túl vagyunk a legcsodáltabb chémiai, orvosi technikai — és nem nagyképűsködésből mondjuk — etikai találmányokon is. Egyes tudós filozófusok tán már az állati és növényvilág fejlettebb fajtáit is emancipálnák és mégis kor- bácscsal hajtják egyik határon át, a másikra a népeket, akikről pedig megmondta Kossuth jóval régebben mipt Wilson, „nem állati csordák.“ Annak, akit porba sújtott a sors, élő, erős hitre van szüksége, hogy belekapaszkodhasson valamibe, ami előre lendíti az élet utjain. Vájjon kigyúl-e fölöttünk szegény, elesett magyarok fölött a hivatásunkba vetett hit fénye s mi lobbantja újból lángra reménységeink kiváló tüzét ? Felelet: a hivatottságunkba, magasabb rendeltetésünkbe való hitünk s az ifjúságban való rendületlen bizo- dalmunk Az ifjúságban, amely nekünk maga az élet, a jövő, a szabadság : a mindenünk 1 Fel tehát a fejjel s törhetetlenül előre a megértés, a szeretet, a munka utján. S csüggedt tekintetünk bizakodva pihenjen meg az ifjúságon, amely telítve van azzal a lelki heroizmusszal, amelyet egy nemzetnek egy nagy eszme megva'ósitásáért vivott harc adhat csak meg. Lelkűnknek minden melegét, gondoskodásunk minden szeretetét bőkezűen pazaroljuk rájuk, s minden figyelmességünket, minden anyagi erőnket állítsuk az ő testi és lelki kultúrájuk szolgálatába. Tegyük őket testben és lélekben edzettekké, erősekké, mert csak egy müveit lelkületű s a modern athletikai sportok nemes vetélkedéseiben megedzett generáció veheti fel eredményesen a harcot a jövő boldogulás, a magyarság megújhodásának ma még belát- hatatlanul súlyos küzdelmeivel. A reménytelenség kérgére pedig hulljon rá a/ remény, a bizalom éltető harmata és az életösztön mélyre nyúló gyökerein át szívódjon fel az izmokba, a gerincekbe, hogy nagy tettekre és cselekvésekre ösztönözzön A főispán a szekszárdi kisgazdáknál. Dr. Klein Antal főispán e hó 19 én meglátogatta a szekszárdi kisgazdákat a Rém. Kath. Olvasókörben, hogy viszonozza a mellette többször nyilvánított bizalmat és ragaszkodást. A látogatás alkalmával zsúfolásig megtelt a körpek egyébként tágas nagyterme, ahol felekezeti különbség nélkül együtt volt a munkás és a kisgazda. Lelkes ovációkban részesítették a főispánt, aki beszédében kiemelte, hogy a haza újjáépítésének a munkájában a nemzet rendelkezésére álló minden erőt egyesíteni kell és hogy mekkora kárt okoz az országnak egyesek féltékenykedési okokból inditott hajszája az ellen a politikai irányzat ellen, amely nemzeti életünk legnagyobb biztosítéka. A főispán csak a késő órákban távozott el a tiszteletére oly nagy számban összejött kisgazdáktól.
