Tolnamegyei Ujság, 1921 (3. évfolyam, 1-54. szám)

1921-05-28 / 22. szám

2

TOLNAMEGYEI UJSAO

1921 május 28.

teléBsel, amit igazságnak tartottunk és hittünk. Lehet, hogy tévedtünk egyes esetekben, hiszen emberek vagyunk, de hogy átlátták és érezték Tolnavármegye lakói becsületes szándékunkat és törekvésünket, annak fényes bizonyítéka, hogy lapunk ma is 1900 példányban jelenik meg és bár nem ad helyet botrányoknak és érdekfeszitő szenzációknak hasábjain, azért mégis — és ezt jóleső megnyugvással szögezzük le — keresett és olvasott.

Manapság egy lapnak előállitása felette sokba kerül. A nyomtatás költségei 16 hónap alatt 137.189 K 50 fillért tettek ki. Bár a Molnárféle nyomdai müintézet alig valamivel drágábban számitja az előállítás költségeit, mint amennyibe neki kerül, mégis ezen költségek, a grafikai szakmában megállapított magas munkabérek és a papirdrágaság következtében a folyó évben még jelentékeny emelkedést mutatnak, úgy, hogy a folyó év első négy hónapjában e cimen 63.769 koronát fizettünk ki, ami a múlt évhez viszonyítva közel 100.000 korona évi többkiadást je- lent. Hogy ezen jelentékeny kiadások dacára múlt évről vállalkozásunkat szerény haszonnal tudtuk zárni és hogy arra a folyó évben is kilátásunk van, annak magyarázata, hogy a szerkesztői költségek a legminimáli- sabbak, társaságunk ügyvitele pedig teljesen ingyenes. A Mezőgazdasági- Kereskedelmi részvénytársaság in gyen helyiséget bocsájt a lap kiadó- hivatalának rendelkezésére, a Szekszárdi Hépbank pedig a pénzkezelést ingyenesen végzi. A szerkesztőség tagjai részben teljesen ingyen, részben pedig igen mérsékelt díjazás mellett dolgoznak, előttük nem anyagi érdekek, hanem a kitűzött nemes cél önzetlen szolgálata lebeg. Nem törődnek azzal sem, hogy önzetlen

munkájukért személyes inzultusokban és igaztalan támadásokban van ró szűk. Amikor a kereszténység eszméjéért felvették a tollat, tudták, tudhatták, hogy ez a szolgálat részükre még keresztény embertársaik részéről sem jelent elismerést, hanem küzdelmet és megpróbáltatást, — A kereszténység nagy megalapítója megmutatta azonban a példát a kereszt türelmes hordozásában és az eszme becsületes szolgálatában van valami felemelő, valami hatalmas érzés, ami e'feledteti a töviseket, megerősíti a szivet és nem engtd mást látni, mint a kitűzött célt; a diadalmas győzelmet.“

A felügyelő-bizottság jelentését Vendl István fb. polgármester olvasta fel. Ennek elhangzása után a közgyűlés az 1920. évi számadást és a tiszta nyereség felosztására vonatkozó javaslatot elfogadta és az igazgatóságnak és felügyelő bizottságnak a felmentvónyt megadta.

Ez szerint 5349’88 K nyereségből a társaság osztalékot nem fizet, hanem 4000 koronát tartalékalap létesítésére fordít. 1349 K 88 fillért pedig 1921. évre hoz át.

A felügyelő-bizottság tagjaivá újból megválasztattak : Antal Pál, Bodnár István, Hock István és Vendl István.

Az ülés, befejezése előtt még felszólalt Schneider János ügyvezetőigazgató és kérte az elnököt, hogy lemondási szándékát változtassa meg. „Bizonyos pozíciók betöltésével — úgymond — nemcsak a hazának, a köznek, hanem aunak a társadalmi osztálynak is hasznára válhatunk, a melyhez tartozunk — ezekre hivatkozással kérem az elnöki állás megtartására.“ Miután báró Fiáth Tibor lemondását fentartotta az ülés véget értKérelem vármegyénk Jegyzői karához!

Egyesek azon hirt terjesztették lapunkról, hogy az negligálja a jegyzők érdekeit és egyesületi mozgalmaikról nem ad hirt; a beküldött ilyen közleményeket nem jelenteti meg. Ez a hir teljesen téves, szavahihető tanuknál is fényesebben megcáfolhatjuk ezt lapunkban megjelent közleményekkel. De érthetetlen volna lapunk ilyen magatartása, hiszen lapunk felelős szerkesztője egy évtizeden keresztül munkatársa volt a jegyzőknek és még ma is tagja a központi járás jegyzői egyesületének.

Midőn erről a suttogások és gyanúsítások eloszlatása érdekében • hirt adunk, egyben megragadjuk az alkalmat, hogy felkérjük a Jegyző Urakat, szíveskedjenek egyesületi életükről, valamint a közérdekű határozatokról és a községi érdemesebb eseményekről szerkesztőségünket értesíteni, lapunk hasábjai készséggel állanak mindenkor rendelkezésükre.

SdikOz villamos világítása.

Mielőtt a szorosan vett tárgyról szólanék, szükségesnek tartom röviden a Ármentesitő Társulat múltjáról, jelenéről és jövőjéről megemlékezni, anrél a társulatról, mely Sárköz villamos világítását is megoldani kívánja. Szükségesnek tartom azért, mivel a mai kor gyermekei; kik megszokták azt, ha Sárközön végig utaz nak és nem látnak mást, mint hullámzói vetéseket és zöldelő réteket, már hirből sem ismerik az időt, midőn azon a helyen, hol most a pa csirta éneke mellett aranykalászt termő hantokat túr fel az ekevas, egy fél századnak előtte lápok és ingoványok útvesztői között csak a vízi szárnyasok költöttek s keresni kellett a biztosan megművelhető gö- röndöket.

De nem tudják a mai kor gyermekei azt sem, hogy volt idő, midőn őcsény ás Decs községek népe csónakon járt be Szekszárdra a heti piacok napjain a kisebbszerü vizi áradások idejében s igen sokan nem tudják azt sem, hogy mindazon kulturális és műszaki munkálatokat — Sárköz földjének második honfoglalását, mely a régi állapotokat megszüntetve, a mostaniakat létrehozta — a Szekszárd—Bátai Ármentesitő Társulat végezte.

Tulajdonképen csak 1869 óta le» hét beszélni társulatunk megalakulásáról, de működése visszanyulik a 19 század elejére, sőt még a jóval előbbi időkre is, bár más formában és viszonyok között.

Neveket emlitsek-e, kik ezt a nagy munkát megkezdették, folytatják és szolgálatába szegődtek ? Beszéljek-e Ellmann Miklósokról, Szigeth Gáborokról, Tóth Károlyokról, különösen az utóbbiról, kinek nevéhez fűződik úgyszólván mindamaz eredmény, melyet társulatunk eddig felmutatott s kinek egész élete össze van forrva a társulat életével ? Én csak száraz, de annál ékesebben szóló tényeket sorolok fel.

Sárköz csak addig volt nevéhez hü, mig társulatunk meg nem alakult. Azóta a zajtalanul, minden feltűnést kerülő vizi mérnöki szorgalom csodálatos dolgokat végzett.

Megépítette a buda—eszéki országút és a Sió-csatorna kereszteződésétől le egészen a bátai hegylábáig húzódó 41 és fél kilóméter hosszú dunai védtöltéseket, mely átlag 1 méterrel haladja f lül az eddig észlelt legnagyobb árviz nívóját s ezzel egyszersmindenkorra biztosította Sárköz 65.000 hold kiterjedésű földjét a Duna árvizeinek kiöntései elől.

De a társulat nem elégedett meg azzal, hogy az árvizet távol tartotta a védett területtől, hanem belviz- szabályozásra is berendezkedett és 1896 ban már üzembe ‘helyezte Bá- tán a 400 lóerővel rendelkező szivattyútelepét, hova az árteret behálózó mintegy 180 kilóméter hosz- szú belvizcsatornák ontják vizüket, hogy onnét a szivattyútelep által a Holt-Duna ágba vezettessenek.

Az eredmény óriási volt, de a rá következő évek beigazolták, hogy egy szivattyútelep, tekintve a természet adta csekély esési viszonyokat, nem elegendő, nem pedig azért, mivel a kis esés folytán a felső érdekeltség belvizei nem tudnak oly gyorsan lefolyni Bátára, hogy a telep állandó üzeme biztosíttassák, nagy belvíz idején pedig a telep nem bírja a sok vizet a Holt Danába elvezetni.

Meg kellett tehát osztani a belvizeket s meg kellett építeni a második szivattyútelepet Lánkócon a decsi határszélen a régi decsi zsilip helyén a Holt-Duna partján.

Az 1914. évben kimondott 'közgyűlési elvi határozat ma már testet öltött.

Áll a hatalmas második telep 430 lóerő teljesítménnyel, melyhez foghatót Csonka-Magyarxországon nem lehat találni, hirdetve a beléje fektetett szellemi és anyagi tőke nagyságát és érdekeltségünk áldozatkészségét, melyet lehetetlen időkben és viszonyok között kellett életre hívnunk.

A hozzá tartozó csatornahálózat még megépítésre vár, várjuk a pénzügyi helyzet jobbraforduiását, hogy azt is befejezhessük s beállíthassuk ezen telepünket is mezőgazdasági kultúránk szolgálatába érdekeltségünk s magyar hazánk javára és dicsőségére.

Hogy pedig azon mélyreható változást, melyet társulatunk működé sével az árterület művelési ágazatának kialakulásában végzett, számszerűleg is illusztráljam, legyen szabad a következő kis összeállítást közölnöm, mely az 1910. esztendőben készült:

1869-ben

19^10-ben

Szántóföld

IV 2°/0

50%

Rét

27 °/o

25°/o

Legelő

25 %

16°/o

Erdő

1172°/o

. 2%

Nádas

11 °/o

3°/o

vagyis az összes termékeny terület

76 °/o '

96%

összes terméket24 %>'

4%

len terület

Összesen

100 0/0

100%

A számok ékesen szólanak. 1869-ben az egész ártérnek közel % része terméketlen volt, ma már csak V25 része az. Akkor Sárköz népe szegény volt, ma gazdag, sőt elmondhatjuk a vármegye leggazdagabb népe lett.

A vidék eddigi egész művelési jellege megváltozott, megszűnt domináló lenni az eddigi, úgyszólván kizárólagos állattenyésztés, helyt adott maga mellett a szemtermelésnek olyan mértékben, mely az állattenyésztéssel kapcsolatban szilárd és biztosan jövedelmező mezőgazdasági kultúrát létesített.

De mi még ezzel sem elégszünk meg. Mi gazdasági és kulturális életünk fellendítéséhez hozzájárulni kívánunk azzal is, hogy tervbe vettük Sárköz villamos világítását is azáltal, hogy két szivattyútelepünket Bátán és Lánkócon egy egy villamos cen- trálévá fejlesztjük ki. Lackóéról világítjuk Őcsény, Decs, Sárpilis és Várdomb községeket és a határukban lévő uradalmakat, Bétáról pedig Alsónyék, BátaSzék és Báta községeket és a közeli nagyobb pusztákat.

Ennek a gondolatnak, ennek a szép és sok jövőt ígérő tervnek a szolgálatát célozzák e szerény sorok is.

A számítás biztos és egyszerű.

A mai nap úgyszólván megfizethetetlen sok-sok millióba kerülő hajtőgépek a társulatnak már rendel-' kezésére állanak s az év legnagyobb

részében úgyszólván kihasználatlanul, mivel ezekre csak belvizes időkben van szükség.

De mi nem akarjuk ezeket a drága gépeket, a~sok milliókat hevertetni mi dolgozni akarunk akkor is, midőn nincs vizünk s az alatt, mig szárazság van, meg akarjuk keresni a szivattyúzás költségét a belvizes időkre.

Sárköz népe, kinek kényelmét és kulturális céljait ezzel szolgálni akarjuk, ha ezen kérdés megoldatik, csak előnyét látja majd benne. Hiszen ők egyszersmind az ártéri érdekeltség is, kik ártéri adójukkal társulatunkat fenntartják. Ha a villamos világítás kérdése megoldódik, azért a pénzért, mit a világításért fizet, egyszersmind biztosítja magát a belvízi károk ellen is, mivel a társulatnak módot nyújt anyagiakban a szivattyúzás költségeit is viselni.

De mit jelent ez ? Jelenti azt, hogy az ártéri adó lassan a villamos vilá-, gitás jövedelmezősége folytán megszűnik s azzal, hogy ő világit — mit megtesz villamos berendezések nélkül is — lerójja ártéri adóját is. Eredmény tehát az, hogy ha a villamos világítás ügyé~testet ölt, vagy az ártéri adó szűnik meg s csak a világítást kell fizetni, vagy ártéri adót fizet az illető és ingyen világit.

Eddig mindkettő költségbe került, az ártéri adót fizetni kellett, a világítás pedig sok pénzbe .került és amellett rossz volt'. Hogy pedig a világítás nyújtása a belvizszivattyu- zás munkáját ne zavarhassa, srrólia gondoskodás történik.

Arról a sok előnyről, mi e terv megvalósulását követi, tán beszélni felesleges is. Egészségügyi szempontból az elektromos világitás felette jobb, a gazdasági téren pedig nagy átalakulást fogunk végezni.

Ezután nem fogunk vesződni gőzüzemű lokomobilokkal a cséplésnél, ezt elintézzük egy kis elektromotorral s a nagy uradalmak árterünkben (cca 25.000 hold) elektromos ekével szánthatnak s ezen kívül más egyébb gazdasági gépeik s kisebb meglévő és alapítandó ipaivállalatok üzeme is biztosítva lesz.

A társulat maga azonban mindezekre anyagiakban gyönge s ezt meg nem birná a maga erejéből oldani egyelőre.

Segitő kezet kérünk, tőkét egy olyan vállalathoz, melynek jövedelmezősége biztos, az eredmény pedig, amit el fogunk érni, díszévé válik nemcsak az alapítóknak, hanem hazánknak is s ezzel is hozzá fogunk járulni nem kis mértékben ahhoz, hogy a külföld jobban észrevehesse, hogy itt olyan nép lakik, mely a saját és a kultúra érdekében hatalmas erőfeszítésekre képes s nem ítélendő arra, hogy népét és földjét boncul dobják azoknak, kik nem méltók arra sem, hogy nevüket e helyen megemlítsem. m»

fliredSk $y illése Szehszdrtlon

Május hó 26-án volt az Ébredő Magyarok szekszárdi csoportjának végleges megalakulása, amely alkalomra az egyesület budapesti központja részéről dr. Hegedűs György nemzetgyűlési képviselő, az. ÉME országos alelnöke, dr. Dániel Sándor, az EME központi igazgatója, dr. Kmoskó Mihály budapesti egyetemi tanár és Hir György nemzetgyűlési képviselő, az Ébredő-mozgalom úttörő harcosai is megjelentek. Az ÉME szekszárdi csoportjának megalakulása a délelőtt folyamán a városháza előtti téren tartott nép- gyülés keretében történt. A gyűlést Fejős Imre kir. törvényszéki biró, a szervezőbizottság elnöke nyitotta meg.

Utána Hegedűs György dr. mondott beszédet, melyben ecsetelte azt a romboló munkát, amejyet a zsidóság az állami és társadalmi élet minden terén évtizedek óta kifejtett s a zsidó fajnak hatalmi törekvéseit,