Tolnamegyei Ujság, 1920 (2. évfolyam, 1-54. szám)

1920-05-08 / 20. szám

II. évfolyam. Szekszárd, 1920 május 8 20. szám. TOLNANEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Saerkesztóség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Előfizetési ár: egész évre 40 K, félévre 22 K, negyedévre 12 K. Vidéken : 45 K, 24 K, 14 K. — Egyes szám ára 1 K. Minden javaslatunkat elutasították! Lapunk zártakor vettük a hirt, amely megkínzott lelkűnknek utolsó reménysuga­rait is szerte tépte. A győző nagyhatalmak minden javaslatunkat elutasították, amely a békefeltételek módosítására vonatkozott. Szétdarabolják hát ezt az ezeréves Magyarorszá­got, amely évszázadokon keresztül a védőbástyája volt a nyugat civilizációjának a kelet barbárságával szemben ! De mégsem. Talán ez a megrázó pillanat összehoz bennünket! Talán ezekben a gyászos percekben íelébred a magyar okosság, a magyar szívósság, a magyar bátorság. Az érvényesülési hajsza megáll, elül a kufár zsivaj és a politikai élet vezetőségéből a nagyhangú stréberek helyébe a dolgozni tudó, akaró és csak az ország érdekét tekintő hivatottak kerülnek a fórumra. Es ha ez megtörténik és a magyar összeforr ismét a hazaszeretet semmi áldo­zattól vissza nem riadó érzésében, akkor az antant végső Ítéletébe belezúg el nem nyom­ható orkánként a „Nem, nem, soha!“ hatalmas kiáltása, amely el kell hogy érjen a Versaillesben ülésező gőgös nagyhatalmakhoz, de kell, hogy meghallják és megértsék azok a nemzetek is, akik a Károlyi gazságától elhódított nemzet pillanatnyi kábultságát arra használták fel, hogy ezeréves birtokát elrabolják. Pillanatok előnyhöz juttathatják az igaztalanságot, de a történelem meg nem hamisítható tanúságai azt bizonyítják, hogy a jogtalanságok megtorlatlanul nem marad­hatnak. Egy ezeréves nemzetet le lehet gázolni, de megölni csak akkor, ha fiai gyávák és nyomorultak. A magyar férfiak még nem azok, a magyar gyermekek még tudják, hogy mi az a hazaszeretet. A versaillesi ítélet még nem az utolsó ítélet, még jönni fog egy újabb, amikor ez az ezeréves nemzet ítél és akkor, bár véres, de dicsőséges és szent lesz a magyar — feltámadás! S. Változás a kormánybiztosi állásban. Arról értesültünk, hogy dr. Battlay Dezső kormánybiztos lemondását a közeli miniszter- tanács elfogadja és a kormánybizto&ág veze­tésével dr. Klein Antal földbirtokos, biritó- pusztai lakost bízza meg. Azt hisszük, hogy a vármegye egész közönsége őszintén sajnálja dr. Battlay Dezsőnek a kormánybiztosi mél­tóságból való távozását, ür. Battlay Dezső nemcsak az ellenforradalmak előkészítésében szerzett kiváló érdemeket, amelyért is tiszte­lettel kell, hogy viseltessünk iránta, hanem kormánybiztosi állásában is oly munkásságot fejlett ki, amely minden mozzanatában e vár­megye összeségének kulturális és anyagi hala­dását célozta. Minden tettéből, mißden szavá­ból, a mélységes hazafias érzés és a közügy­nek lelkes szolgálata sugárzott ki. Hatalmas koncepciói voltak, széles látó­köre és nagy műveltsége, amelyek magasabb vezető állásra is predesztinálták őt, mint a kormánybiztosságra. És e tulajdonságaival az ügyes-bajos embereknek, vallási és politikai hovatartozandóságuk figyelmen kívül hagyá­sával, a legkészségesebben intézte el ügyeiket, nemcsak ígért, de telhetőleg cselekedett is. .4 keresztény kurzusnak lelkes és tánto­ríthatatlan hive, de ezt a kurzust, igen helye­sen nem nagy hanggal, igazságtalan erősség­gel, de öntudatos keresztényi meggyőződéssel és etikával szolgálta. Mint politikus, sohasem az előnyt biztositó pártkeretet kereste, hanem azt, hogy a rombadöntött, letiport Magyar- országot mely irányban, mily eszközökkel és pártárnyalattal, miként lehet újból felemelni. De ha ebben, valamely irányban, kijegecese- dett a véleménye, azt bátran ki merte mondani fent és lent egyaránt és meggyőződésének ki­váló állású férfiakkal szemben is érvényt szer­zett. Hosszabb idő óta azon dolgozik, hogy a Kisgazda és Földmives Párt kormányzóképes­séget biztosíthassa és csak azért nem lépett be eddig a pártba, mert ezzel kerülni óhajtotta azt a ma sem ritka színezetet, hogy ezt a lé­pést nem meggyőződésből, hanem állás meg­tartás céljából teszi. Ha mindezek elvenulnak szemeink előtt, akkor mi, akik lapunk hasábjain a közpályán mozgók sem igaztalan támadásának, sem szolgai dicsérésének helyei nem adunk, hanem csak az érdemek előtt hajiunk meg és a téve­déseknek és botlásoknak vagyunk igazságos ostorzói: a legmélyebb sajnálattal látjuk dr. Battlay Dezsőnek, íolnavármegye éléről való távozását és azt az egész vármegyére veszte­ségnek tartjuk. E helyen ki kell térnünk még arra is, hogy szerelnénk, ha ennek az országnak a konszolidálódás útjára való lépését az is je lezné, hogy a vármegyék élére ne kormány- biztosok, hanem főispánok kerülnének. Ennek a megkülönböztetésnek nemcsak alkotmány­jogi jelentősége van, hanem személyi is. Kor­mánybiztosi ideig óráig tartó megbízatásokat a vármegyék vezető állásban levő emberei nem vállalhatnak, ez pedig a vármegyék vezetése szempontjából, — most, amikor nagy kérdések kerülnek az egész vonalom megoldásra és a kor­mánybiztosi (főispánt) állás nem csak reprezen­tatív, hanem olyan hivatal, hol egész lélek­kel, a tudásnak és a közigazgatási gyakorlat­nak nagy felkészültségével, kell dolgozni, — nem előnyös. Most a politikai párthoz tarto- zandóság az egyedüli fontos rugó a várme­gyék vezetőjének megbízásánál, ez pedig nem elégséges arra, hogy ezt az országot, — a ter­mészet rendje szerint, alulról felfelé, — meg­építhessük. Újdonságok. — Tiltakozó népgyülés. A békekonferencia visszautasító hatarozatat nem hagyhatjuk szó nél­kül. Vasárnap délelőtt tiltakozó népgyülést tartunk a városháza előtti téren. A népgyülés tiltakozását táviratilag fogjuk közölni Horthy kormányzóval, a külügyminiszterrel és a nemzetgyűlés elnökével. Felkérjük a vármegye összes községeit, hogy kö­vessék a szekszárdi példát és tiltakozzanak hazánk feldarabolása ellen. „Ne tűzzön senki fekete lobogót, ne viseljen gyászjeivényt, mert mindnyájan tudjuk, érezzük, hogy a történelmi Magyarország nem halhat meg. Házunkon nemzeti lobogó legyen, jelvényül pedig jövőnkbe vetett reményünk es törhetetlen bizalmunk jeléül zöld lombot, vagy jelvényt vi- j seljünk“. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 25 korona A hirdetés az utolsó oldalon egy 80 milimeter széles tusában 100 miliméter magasságig mili­méter soronként 1 koronába, 100 miliméter magasságon túl 70 fillérbe ke­rül. Az utolsó előtti, illetve a szövegoldalon levő, valamint részvénytár­sasági hirdetésekért 20 százalék felárt számítunk. Reklámhirek a hírrovat­ban g&rmcnd soronként 4 korona, petit soronként 5 korona, — Ml lesz az ellenséges idegenekkel? Ha végig nézzük a vasúti pályaudvarokat, majdnem minden állomáson látunk nyomorgó, a megszállott területekről kiutasított waggon lakókat, mert a megszállott vidékeken az entente határozott tilalma dacára sem szünetelnek a kiutasítások. Helyesen tenné a kormány, ha’ retorzióképen az itt — akár már hosszabb idő óta — lakó oly egyé­neket is kiutasittatna és kitoloncollatna, akik a megszálló államok eredeti területének pol­gárai. A magyar állam az idegenekkel szemben mindenkor rendkívül liberálisan járt el és a már valósággal vérré vált szokását még a megszálló államok polgáraival szemben is gyakorolta eddig, mert az volt a magyar államnak és a társadalom­nak a magas erkölcspolitikai véleménye, hogy egyes nemzetek bűneiért azoknak esetleg ártatlan polgárait nem szabad személyükben felelőssé tenni. Ez a türelem azonban nem tarthat örökké s a húr máris annyira megfeszült, hogy kénytelenek va­gyunk azt követelni, hogy a megszálló hatal­makkal szemben ugyanazon eljárás folylattas- sék, mint amilyeneket azok a mi ártatlan vé­reinkkel szemben gyakorolnak, már csak azért is, mert ezzel tartozunk azoknak a kiűzött pol­gárainknak, akik a magyar állammal szemben kü­lönösen hűségesek voltak. • — Szerbek elöl menekült fóldmivesek Szek­szárdim. Négy szerencsétlen magyar földmives polgár járt szerdán délelőtt a városházán működő menekülteket segítő bizottságnál, ahol előadták, hogy muH hó 30-án több szerb tisztből és polgári egyénből álló bizottság jelent meg a baranyavár- megyei Udvari község határában, amely község alatt egy egy kilométer szélességű semleges vona­lat állapítottak meg. Udvari községben lakott ez a négy magyar polgár, akiknek birtoka azonban a megállapított vonal mögé esett. A bizottság maga elé idézté őket és a következő kérdést intézte hozzájuk: — Miután birtokuk szerb területre fog esni, nyilatkozzanak, magyarok kivánnak-e to­vábbra is maradni, vagy pedig szerb alattvalók? — A négy magyar paraszt, akik egyenként is több ezer hold szántóföld birtokosai, minden gon­dolkozás nélkül egyszerre jelentette ki: »— Ma­gyarok voltunk mindig, azok is maradunk. Ma­| gyarságunkat megtagadni sohasem fogjuk. — Erre j visszakisérték őket a faluba, de ott nem engedték ! el a 8zuronyo8 katonák, hanem a falun keresztül állandó ütlegelés között elkísérték a demarkációs vonalig, amíg szabad földre nem jutottak. A rabló martalócok természetesen pénzüket is elvették tő­lük az utolsó fillérig. Vendl István h. polgármes­ter és a Move szekszárdi csoportjának javaslatára dr. Cs. Papp Jenő, a menekültek városi bizott­ságának elnöke a város közönségétől beérkezett adományokból rögtön segéllyel látta el e kiüldö­zött magyar véreinket, akik elhatározták, hogy azonnal Budapestre utaznak, hogy panaszt emel­jenek az antantmisszióknál és a szerb konzulátus­nál keresztülvigyék családjukhoz való visszatérésü­ket. Érdekes, hogy e földmives polgárok Szek­szárd város áldozatrakész közönsége iránt érzett hálával fogadták a segítséget és becsületszavukra kijelentették, hogy mihelyt otthonukba visszatér­nek, legelső kötelességüknek tartják a pénzt na­gyobb adománnyal kiegészítve visszaküldeni. — Kinevezés. A belügyminiszter Nagy Viktor állami tanítót, tart. alhadnagyot államrendőrségi segédfelügyelőnek nevezte ki és szolgálattótelre Szekszárdra osztotta be. — Egyházmegyei tisztviselőválasztás A kül­sősomogyi ref. egyházmegye 3 lelkószi és 3 világi tanácsbirói, valamint 1 lelkészi aljegyzői állásra beérkezett szavazatokat felülvizsgálta az illetékes bizottság. A lelkészi tanácsbiróságnál abszolút több­séget nyert Vince Elek felsőmocsoládi lelkész, a világinál dr. Jakab Lajos dombóvári ügyvéd. Az abszolút többséget nem nyert állásoknál pótválasz­j tás lesz az aránylag legtöbb szavazatot nyert egyé- j nek között és pedig a lelkészi tanácsbiróságnál : ! Kálmán Gyula tb. esperes, ságvári lelkész, Kosa I Ferenc gyönki lelkész, Szabó Dezső kazsoki lel- i kész és Kájel Endre endrédi lelkészek között. A I világi tanácsbiróságnál dr. Thury Zsigmond szer- j kesztó, Haypál István képviselő, Székely János Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. Megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők.

Next

/
Thumbnails
Contents