Tolnamegyei Ujság, 1920 (2. évfolyam, 1-54. szám)
1920-04-24 / 18. szám
2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1920 április 24. termelésre gazdaságosan átalakítható, mintegy har- madfélszáz holdnyi egységes területet (Bukodi), mely eddig is nagyra értékelt kaszálóföldje volt a szekszárdi gazdáknak. Megfelelő kezelés, esetleg öntözés révén ez a terület hatalmas lökést adhatna a szekszárdi kisgazdák állattartásának és a hegyi szőlők trágyázását előmozdítaná. A fbldmi- ves-iskola természetesen a kaszáló- és legelő-gazdálkodás (lecsapolás, öntözés, rétmüveléB, legelő- javítás, fűmag, mesterséges takarmány stb.) okszerű módozataival is megismertethetné Szekszárd gazdatársadalmát. VI. A főldmives-iskola felállítása. Az értekezleten a földmives-iskola felállításával szemben két nevezetes ellenvetés merült fel, az egyik a szekszárdi helyi fejlődés szempontjait, a másik a földmiveléstigyi minisztérium képviselője részéről, a jelen pillanat pénzügyi gondjait emlegette. Az első ellenvetéssel szemközt kénytelen voltam azon javaslatomat fentartani, hogy az iskola Ózsák-pusztán állíttassák fel és ne Palánkon, minthogy a földmivesiskola tanári kara és növendékei usyis az iskolai gazdaság területén kell, hogy lakjanak, de meg Palánk is 5 kilométernyire lévén Szekszárdiéi, oda és onnan a Szekszárdon lakó tanár és növendék éppoly kevéssé járhatna kibe, mint a 9 kilométernyire eső ózsáki iskolába. A palánki terv e pillanatban különben is megvaló- sithatatlannak bizonyult, minthogy a földmivelés- ügyi minisztérium szakértője az ott levő épületeket teljesen elégtelennek találta s jelenleg építkezésre gondolni sem lehet. De a legfőbb ok, hogy tiszteletreméltó ellenérvekkel szemben is a föld- mives-iskolának nem Palánkon, hanem ózsákon való felállítását ajánlottam, az a centrális irányitó szerep, amelyet az iskolának éppen az ózsáki nagybirtok közepén, mint az onnan eltávozó tőkeerő és szakszerűség magasrendü helyettesitőjének be kell töltenie s amely szerepet semmivel sem értékelem kisebbre a földmives-iskola szokványos oktató szerepénél. Azon ellenvetésre, hogy ily körülmények között minden felparcellázott nagybirtok közepére egy földmives-iskolát kell beiktatni, azzal válaszolok, hogy nem minden fölbontandó nagyüzem körül torlódott meg oly nagyszámú rokkant, hadiözvegy, menekült és pályaváltoztató tisztviselő, mint az immár 17.000 lakossal bíró Szekszárdon s hogy az ellátatlanok százaléka sem oly óriási a legtöbb felbontandó nagyüzem körül, mint a mi városunk polgárai között. Megengedem, hogy a földmives- iskolával való megoldás kivételesen jó, bizonyos mértékben idealisztikus, de talán erre az első kivételtevésre reászolgált némiképen az a Tolnavármegye, amely Magyarország mezőgazdaságának egyik legfontosabb erőssége 150 év óta, mióta a bonyhádi táj fajtát kitenyésztette. Abból a körülményből, hogy nem választhatjuk mindenütt a legjobb megoldást, még nem következik, hogy sehol se válasszuk azt. Ami pedig a pénzügyi ellenvetést illeti, ezt nagyon is megfontolandónak tartom, de viszont meggondolandó, hogy még ily altruisztikus célokkal kombinált gazdasági üzem sem kell, hogy az oktató-személyzet kiadásaitól eltekintve, a mai viszonyok közt deficites legyen, hogy továbbá elsősorban rokkantakról, hadiözvegyekről, menekültekről és tisztviselőkről van szó, akiket úgyis az államnak kell ebben vagy abban a formában eltartania, s jobb, ha ez a forma nem improduktív alamizsna, hanem termelő munka-alkalom. Az esetre, ha a föld- mivesiskola létesítése mindazonáltal nehézségekbe ütköznék, annak helyére iskola nélkül állami mintagazdaság létesítését ajánlottam, vagy harmad- sorban mindezek helyett a most annyi lelkesedéssel és munkakedvvel megkezdett katonai gazdálkodásnak ily központi és állandó üzemben való megkísérlését, amelynek részéről a környező parcellák, szakerők bevonásával, ugyanoly elbánásban részesülnének, mint ahogy azt fentebb a földmives- iskolával kapcsolatosan felvázolni megpróbáltam. Ha nálunk a földmivesiskola alternatívája valósulna meg, megkísérelhetnék mások hasonló esetekben az állami mintagazdaságból, vagy katonai üzemből való központi szervezést. Mint Európa legtöbb részében, Tolnamegyében is a mezőgazdasági kultúra, a főzelék- és gyümölcsmüvelés első tanítómesterei a középkor kataklizmás változásai után a szerzetesrendek, a nyugatról és délről bevándorló müveit papok voltak. Az őserdők hős csendjében apátságok és monostorok köré gyűltek össze a békére sóvárgó egyszerű emberek, vetőmagot és tanácsot kérni, bátorságot és okulást meríteni. Ma hasonló méretű kataklizma usán «z altruista munkaszervezés uj vadoni oskolait kell felállítani, mert a független lét s önálló í rundes feltételeit nem törvény, mérnök, bank adj- in g, hanem sz ikemberek önzetlen mezei vezérmunk ja Az ózsáki t"S<íg 50 éves történetének első fejezete ezzel bejárni. A dúvadakkal és tüskével ellepett pusztas -g, kz utakat és gátakat elnyelő, a csatornákat eliszapoló hírhedt ingovány évtizedeken át útját állta az eddigi gazda boldogulásának is. A messze földről hozatott vagy éveken át kitenyésztett vetőmagvak alatt újból és újból csak elkezdett szüremkedni a Dana vize, mely hazajárt a földalatti utakon, hogy visszaperelje jussát Tóth Károly urambátyámtól. Egy istálló bivaly állott mindenkor készen, hogy az ingoványba beszakadt ökrösszekereket kihúzza. A szekszárdi kisgazdák sokszor osztozkodtak velünk, mikor a belvíz egyszerre csak felbuggyant az épen megszáradt szénarendek között. Máról-holnapra tenger lepte el a csaknem kész aratást. A gőzeke hónapszámra nem tudott kimozdulni a majorból. Mikor végül kimászott, tiz hüvelyk mélységben kőrisfatuskók bentfeledett ezrei leselkedtek rá. A kis vasút egyes sindarabjait úgy kellett kihalászni a sár alól. Az igásjószág összeesett. \Az aratógépsii eltömődtek a nyirkos agyagban és ott feküdtek, mint lezuhant repülőgép. A lappangó tóság, az ármentesitő-tár- saság minden igyekvésével és belső levezetőárkainkkal dacolva- újra, meg újra megfertőzte a levegőt mocsárláz és tífusz miazmáival. De azért mégis, mégis, csak azért is keresztülvágtuk magunkat ama nehéz éveken is, kockázattal, szívós elszántsággal, kitűnő szakemberek és derék munkások sikeres segitsége mellett. Merítsenek ebből utódaink csüggedetlen türelmet. Ahova 1872-ben az első bérlő, Ózsák immár föld alatt pihenő Robinsonja, csónakon evezett be, hogy birtokba vegye azokat a kiálló egyes görön- döket, amelyek a mocsárból és őserdőből imitt- amott kilátszottak, s hogy ott megvesse lábát, ott ma 400 lélek él s 30 hatalmas épület áll ott ma 18 hold gyüinölcsös, népes iskola, ártézi kút, vízvezeték van, a munkáslakások szárazak, térések s a puszta halálozási százaléka a legalacsonyabb a vidéken. Az ózsáki föld ma Tolnamegye egyik legnagyobb, gőzműveléssel átdolgozott, belterjes kulturterülete. Nagyszámú uj urának, ki oda most a régi gazda helyére bevonul, kívánok szivem mélyéből boldogulást, egyenletes kedvet s az Istenbe vetett bizalmat. Mint ahogy a mocsárral folytatott évtizedes küzdelem s a 2300 holdnyi föld kulturterülettó való emelése csupán egyéni erőfeszítéssel és kockázattal volt keresztülvihető, ma, igénytelen nézetem ezerint, a gazdaság megérett arra, hogy szakszerű vezetés mellett kisüzemekre legyen bontható. Az első gyarmatosnak, Ózsák-puszta megalapítójának fia Isten áldását kéri mindenkire, aki azon a földön valaha is dől gozni fog. B Szociális misszi&ársuíaí. A bennünket ért testi és lelki katasztrófák, a nagy összeomlás után úgyszólván semmi egyebünk sem maradt, csak a magyar voltunk és a keresztény hitünk. Nem is olyan nagyon régen még tejjel-mézzel folyó Kánaán volt a mi országunk, amely most szomorú romhalmazzá lett. Nem volt elég, hogy földünkre éhes szomszédaink szívós aknamunkával készítették elő Magyarország ! szétrombolását: idehaza belső ellenség szúja rágta nemzeti és erkölcsi létünknek, magyarságunknak és keresztény hitünknek gyökereit. Dicsőségteljes, legendás harcaink után a szomszédok keresztül gázoltak ugyan rajtunk, azonban a nemzet uj életre ébredt és soha nem álmodott erős akarattal kíván tovább is haladni a nagy ősök által kijelölt utón. Ismét régi fényében ragyog hazánk szent szimbóluma: a kereszt. A hit és a keresztény erkölcs, amelyet sehonnai bitangok kitépni igyekeztek szivünkből, ismét úrrá lett a lelkűnkön. Büszkén valljuk magunkat keresztényeknek és Magyarország jövő állami és társadalmi életét a kereszt jelében akarjuk tovább folytatni. Felujul a keresztény hitélet és az egész magyarság lelke meleg szeretetével fordul az erkölcs legszilárdabb biztosítékaihoz, a keresztény intézményekhez, hogy azokat a társadalom támaszaivá tegye. A keresztény magyar társadalom figyelme legújabban a Szociális Missziótársulat felé fordul. Ez az intézmény, amely közel két évtizede alakult, már jóval a háború előtt is szép eredményeket mutatott fel, dacára annak, hogy a keresztény alkotó munkától távol álló és az egyéni ambíciók szűk körébe szorult irigy é3 kritikus lelkek sok gáncsot vetettek elébe. Szekszárdon is megalakult ez a társulat, amely budapesti szociális iskoláját tudományos életünk legfényesebb nevű egyéneinek közreműködésével még 1914-ben alapította meg. Központi Nővédelmi Hivatalának vezetése alatt állanak a vidéki hivatalok, amelyeknek munkaköre a segélyezés, tanácsadás, családgondozás, gyermekvédelem (Napközi otthonok, Gyermeknépkonyhák, Szünidei Gyermektelepek) és állá'sköz- vetités. Ilyen hivatalok vannak Budapesten, Budafokon, Gödöllőn, Kecskeméten, Zentán, Zombor- ban, Nagybecskereken, Aradon, Temesvárott, Békésgyulán, Nagyváradon, Nyíregyházán, Miskolcon, Tótmegyeren, Győrben, Kisvelencén. Kőszegen, Sárbogárdon, Zalaegerszegen, Keszthelyen, Kolozsvárott, Gyöngyösön és Erdély számos városában. A szekszárdi hivatal május hó l én nyílik meg. A társulat szervezi a Leányclubokat, ahol az intelligens fiatal leányokat a későbbi szociális munkára készítik elő tanulmányi összejövetelek és szociális gyakorlatok által. A Leányegyletek és Leánykörök a nép leányait tömörítik egyesületekbe a valláserkölcsös szellem megszilárdítása és népjóléti ismeretterjesztés céljából. Eszközeik : a vasárnap délutáni összejövetelek, etikai leckék, ismeretterjesztő előadások, könyvtár, énekoktatás, közös szórakozások. A szekszárdi Leány Club rövid fennállása óta már eddig is szép eredményeket mutatott fal. A fiatalkorúak védelmére és pártfogására létesült Patronázs Szervezet szintén a társulat alapítása a „Mária-Mercedes Leány-otthon“-nal együtt és a Budapesten nagy áldozatokkal fenntartott intézet átmeneti menhely és nevelőhely a züllés veszedelmének kitett fiatal leányok számára. Ugyancsak a Szociális Missziótársulat szervezte a szikszói Bethánia szeretetházat. A szeretetház reforma- tórium, azaz javító nevelőintézet, amelyben 100 züllésnek indult, serdülő leány nevelkedik. Ezek a leányok az igazságügyi kormány rendelete alapján az igazságügyi minisztériumtól utaltatnak be. A növendékek a házi munka minden ágára és kertészetre, baromfitenyésztésre, méhészetre, szőlőművelésre, varrásra és fehérhimzésre taníttatnak. A Hadiárvák és özvegyek Budapesti Szakosztálya intézi a tanácsadást, munkára képzést, állásközvetítést, a gyermekek elhelyezését és a segélyezést. Egyelőre ezzel kapcsolatos az Anya- és Csecsemővédő szakosztály, amely a vidéki szakosztályokat, dispensaireket, tejkonyhákat- és népegészségügyi kurzusokat létesíti. Van Pomázon Hadiárvaháza, amelyben egyelőre 50 gyermeket helyeztek el. Megnyílt Csobánkán a társulat Szociális és Gazdasági Nőiskolái Internátusa is, amely hadiárvák, hadiözvegyek és a háborútól megkárosított hajadonok számára gyakorlati háztartási és kertészeti kurzust rendez. Szinte szédületes az a munkaprogramm, a melyet ez a csendben, . minden hivalkodástól és reklámtól mentes fiatal keresztény intézmény már eddig is megvalósított. Szekszárdon Fejős Imréné- nek, a keresztény és emberbaráti mozgalmak lelkes és hivatott vezetőjének a buzgólkodásával működik és ebb;n a városban is létesíteni kívánja mindazokat a szakosztályokat, amelyek keresztény és társadalmi szempontból annyira szükségesek és fontosak. A keresztény nővédelem gyökeréből fakadt ki ez az Ízig vérig magyar intézmény, a melyre szüksége van a társadalomnak, a világnak, hogy ily módon a régi krisztusi erőknek uj beállításával szolgáljuk a közügyet. Szükségünk van reá a közelmúlt erkölcsi katasztrófái után mindnyájunknak, hiszen érezzük, hogy kompromittálnék a régi nagy keresztény magyar múltat, ha egy erőteljes jelent nem tudnánk a világba beállítani. Magyar szívvel, keresztény lélekkel ajánlhatjuk tehát asszonyainknak, leányainknak, hogy a szép célok és feladatok megvalósítására legyenek tagjai minél többen a Szociális Missziótársulat szekszárdi szervezetének. I,,ÉW .......■ * * * ^u^íV^qrirnnrinj^Lri fl vármegyei közgyűlés. Mait számunkból — mint azt jeleztük is — térszüke miatt kimaradt a közgyűlésről szóló tudósításunk egy része, amelyet pótlólag a következőkben ismertetünk: Bizottsági előterjesztések. A közigazgatási bizottság javaslata értelmében a törvényhatóság felír a kormányhoz, hogy a szekszárdi „Ferenc“ közkórház az állam tulajdonába vétessék. Tudomásul vétetett az igazoló választmány jelentése a megejtett időközi megye- bizottsági tagválasztások tárgyában és némi módosítással elfogadtatott a pénzügyi szakosztály javaslata a jegyzői magánmunkálatokra vonatkozó szabályrendelet módosításáról. Az állandó választmány javaslata szerint a vármegyei alkalmazottaknak 260,000 korona egyszersmindenkorra szóló segély engedélyeztetett és a vármegyei szolgaszemélyzet elmaradt ruhajárandósága pénzben való megtérítése elrendeltetett. A községi jegyzői nyugdíjalapra felügyelő bizottság javaslata alapján Schultheisz Henrik keszőhidegkuti és Horváth János Ujdombóvári jegyző, valamint néhai Barta Károly kocsolai segédjegyző özvegyének a nyugdij- megállapittatott. Miniszteri leiratok. Tudomásul vétetett: Simonyi-Semadam miniszterelnöknek a kabinet kinevezéséről, valamint belügyminiszteri megbizatásáról, Beniczky Ödön belügyminiszternek felmentéséről és Emich Gusztávnak kereskedelmi miniszteri kinevezéséről szóló leirata. Ugyancsak tudomásul szolgált Pallavicini György őrgróf átirata, amelyben a dunántúli központi kormánybiztosságról történt lemondását tudatta, A közgyűlés a központi kormánybiztos lemondását sajnálattal vette tudomásul és köszönetét mondott neki hazafias munkálkodásáért.
