Tolnamegyei Ujság, 1920 (2. évfolyam, 1-54. szám)
1920-04-17 / 17. szám
II. évfolyam. Szekszárd, 1920 április 17. 17. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épOletében. Telefonszám 85 és 102. Előfizetési ár: egész évre 40 K, félévre 22 K, negyedévre 12 K. Vidéken : 45 K, 24 K. 14 K. — Egyes szám ára 1 K. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. Megjeleeik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdessek irat: A legkisebb hirdetés dija 25 korona A hirdetés az utolsó oldalon egy 80 miliméter széles basában 100 miliméter magasságig mlli- méter soronként 1 koronába, 100 miliméter magasságon túl 70 fillérbe ke* rfll. Az utolsó előtti, illetve a szövcgoldalon levő, valamint részvénytársasági hirdetésekért 20 százalék felárt számítunk. Reklámhlrek a hírrovatban garm.nd soronként 4 korona, petit soronként 5 korona, E hó 13-án tartotta vármegyénk törvényhatósági bizottsága dr. Battlay Dezső kormánybiztos elnöklete alatt rendes tavaszi közgyűlését, a melyen a bizottság tagjai sorából mintegy százan jelentek meg csak a lehetetlen és költséges utazási viszonyok miatt. Pontban tiz órakor nyitotta meg a közgyűlést dr. Battlay Dezső kormánybiztos mélyen járó, hazafias aggodalmakkal tele, gyönyörí beszéddel, amelynek a múlt történeteiből való konklúziója az volt, hogy nagy reménytelenségünkben és nyomorúságunkban ezeréves küzdelmeink annyiszor kipróbált védváraihoz, a vármegyékhez kell fordulnunk. A közgyűlések termeiben kell a személyi ambícióktól mentes politikai kérdéseket megvitatni és az egészséges gazdasági konszolidálás mozgalmát megindítani. Ha egy vármegye megkezdi és onnan a megerősödött és kialakult eszmék szétterjednek, akkor elérhetjük, hogy ez a darabokra tépett, politikailag, gazdaságilag és társadalmilag szerte tagozott, sokat .szenvedett ország ismét egy lesz és akkor remélhető még, hogy a mai haldoklást nj élet váltja fel . . . feltámadunk. Mélységes csendben hallgatta végig a tör vényhatóaági bizottság a kormánybiztos szavait, amellyel oly szivet markoló vonásokkal rajzolta meg hazánk jelenlegi siralmas helyzetét. Sokak agyában villant fel a gondolat, hogy a modern állami életben íb meg kell tartani ezt az oly sokszor megtépázott, annyira elkorhadtnak tartott ősi vármegyét, mert ez nemcsak régi hagyomány, disz, hanem vár, amelybe annyiszor menekültünk, mikor nemzetünk függetlenségét, életét kellett védeni és amelyhez nagy elhagyottságunkban és politikai széthúzásunk napjaiban most is reménnyel fordulunk. Jól esett hallani nekünk, akik meggyőződéséé hívei vagyunk a vármegyei önkormányzatnak, a kormány exponensének ajkáról e szavakat, a várme gye gyönyörű himnuszát. Megmutatta e beköszöntő szavaival dr. Battlay Dezső kormánybiztos, hogy ö, a vármegye élén állását nem egy politikai párt érdekei képviseletének, hanem az egyetemes nemzeti érdek és a vármegye közügyei odaadó szolgálatának tekinti. Egész eddigi ténykedése és a közgyűlésen elhangzott szavai ezért fogadtattak minden részről a legőszinjébb elismeréssel és a felzúgó taps nem csak a szép beszédnek, de a vármegye egész kö zönségének dr. Battlay Dezső személyéhez való ragaszkodásának és nagyrabecsülésének mindenhova elhangzó kifejezése is volt. Ezen érzelmektől áthatva állt fel id. Bern- rieder József, vármegyénk -ezen legrégibb és leglelkesebb bizottsági tagja, aki a közügyek odaadó szolgálatával sok sok generációnak mutatott példát és indítványozta, hogy a kormánybiztos beköszöntő beszéde egész terjedelemben jegyzőkönyvbe vétessék és kinyomattassák. A közgyűlés lelkesen csatlakozott id. Bern- rieder József indítványához. Ezek után bejelentette a kormánybiztos, hogy herceg Esterházy Miklós nemcsak birtokban, de a hazafias kötelességek teljesítésében is az ország egyik első főura, akkor, amidőn Nyugat Magyar- ország elszakitása ellen a legeredményesebben fáradozott, hirtelen elhunyt. A vármegye alispánja részvéttáviratot intézett a gyászoló családhoz, indítványozza, hogy herceg Esterházy elhunyta felett a közgyűlés is őszinte részvétének adjon kifejezést. A közgyűlés ezen indítványt elfogadta, valamint tudomásul vette azon bejelentést, hogy dr. Bodnár József menekült tisztviselőt, törvényadta jogánál fogva, tiszieletbeli árvaszéki ülnökké ne vezte ki. Fekete Ágoston prépost indítványa. Mielőtt a tárgysorozat egyes pontjai letár- gyalására tért volna a közgyűlés, kormánybiztos jelentette, hogy Fekete Ágoston tolnai prépost egy politikai természetű indítványt adott be és kérte annak a napirend előtt való letárgyalását. Dr. Éri Márton felolvasta Fekete Ágoston következő indítványát : „A nemzetgyűlési választások megejtése után az egész ország népe várakozással néz a jövő nagy kérdéseinek, a háború, a reá kővetkező forradalom, proletárdiktatúra, majd a szigorú béke feltételek által agyonsanyargatott Magyarország talpraállitása és felvirágoztatása elé. Erősen előtérben állván közállapotaink konszolidálódásának mielőbbi biztosítása érdekében a végleges államfő kijelölésével kapcsolatosan az alkotmány biztositó törvények előzetes meghozatalának kérdése, szükségesnek tartom, hogy e tekintetben a mi törvényhatóságunk is előzetesen állást foglaljon s ezen állásfoglalását egyrészt a nemzetgyűléssel, másrészt hasonló állásfoglalás céljából a törvényhatóságokkal közölje, miért is mély tisztelettel kérem Méltóságodat: hogy Tolnavármegye törvényhatósági bizottságánák folyó hó 13 ára kitűzött közgyűlésén a kővetkező indítványomat a tárgysorozatba felvétetni szíveskedjék. Indítvány. Tolnavármegye törvényhátósági bizottsága bízik a nemzetgyűlés bülcseségében, hogy megfelelő időben, érett megfontolás utánj egyedül ennek az oly 'sokat szenvedett országnak érdekeit nézve, ki fogja jelölni azt a személyiséget, aki Szent István koronájának viselésére jogosult leend. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága hazafias aggodalomtól indíttatva, felír a nemzetgyűléshez, hogy a végleges államfő kijelölése előtt HlkottJishék meg, az alkotmány biztosi tó uj alaptörvény, ebben mondassák ki, hogy Magyarország koronás feje nem lehet egyúttal más olyan országok uralkodója is, melyek 1918 október 30-ika előtt a magyar szent korona országai közé nem tartoztak, nehogy egyrészt Írott alaptörvény hiányában az ország njabb alkotmány-küzdelmek prédájául váljon, melyek az uralkodó és a nemzet közötti szükséges egyetértést elhomályosítják s utóbbit a teremtő munkától elvonják, másrészt pedig a jövendő uralkodó családi politikája még egyszer idegen országok érdekkörébe utalhassa Magyar- országot, mely a múltak- szomorú tanulságai alapján a legtöbbre kell, hogy értékelje saját politikai és gazdasági függetlenségét.“ Az inditvány felolvasása után Fekete Ágoston gyönyörű beszédben okolta meg inditvánvát. A történelem tanúságait hozta fel érvekül. Nem volt a magyar nemzetnek évszázadok óta koronás királya, akinek szive megérezte volna ennek a hűséges népnek a szive dobbanását. A magyar nemzetet elnyomták a politikai intrikák, mert azt hitték, hogy ha ez a nemzet gazdnságilag is erős lesz, ez a hűség rovására megy Balhiedelem volt e feltevés, a gazdaságilag erős magyar nemzet hűségét csak erősbitette volna a nemzettel való egyetértés és belátása annak, hogy nem a fejedelem ad jogokat a nemzeteknek, hanem a megértett nemzet adja a jogot és hatalmat a fejedelemnek. A múltnak tanúságai vezették azon meggyőződésre, hogy a magyar nemzet csak akkor lehet újból boldog, ha olyan királya lesz, akinek egész szive dobbanása kizárólag a magyar nemzeté, akiről egész szent meggyőződéssel el lehet mondani, hogy a legelső magyar ember. Nem néz azzal a kétségbeeséssel és reménytelenséggel a jövő elé, mint az a kormánybiztos beköszöntőjéből kisugárzik. Igaz ugyan, hogy úgy állunk, hogy nemcsak a hármas halmot, hanem a három ezüst sávot is kiakarják törölni a magyar nemzet címeréből és nem akarnak mást hagyni, mint a kettős keresztet. Ámde a kereszt nemcsak a szenvedésnek, a halálnak a jelvénye, hanem a feltámadásnak is. Az igazi szónoki lendülettel előadott indokolás nagy hatást tett. Mindenki megérezte azt a magyar szív dobogását, amely ezt az indítványt sugalmazta és ha hangzottak is el ellene felszólalások, ha nem fogadtatott is el ez az inditvány egyhangúlag, annak oka nem az indítvánnyal való egyet nem értés volt, hanem a jövőbe tekintés aggodalma. A mai helyzetben nemcsak érzésünk vezethet bennünket a királyság kérdésében, hanem nemzetünk felemelése, elszakítani tervezett területeink megtartása, visszaszerzése. Nem láthatunk a jövőbe, még csak egy halvány fénycsik sem üti át magát a sötétség ködén. Kivánatos-e a nemzetgyűlés oly irányban való lekötése, amellyel esetleg elodázzuk, vagy megnehezítjük hazánk területi integritásának visszaállítását. Mindenikünk napi imája, hogy jöjjön a magyar király, akinek az egész szive, minden gondolata a miénk, magyaroké, de -ez a király hozza magával a megcsonkitatlan Magyarországot is, va^y annak biztosítékait. Az indítványhoz elsőnek Bartal Aurél szól és rövid beszédben kifejti, hogy mikor az uralkodói jogok ideiglenes gyakorlására a nemzetgyűlés kormányzót választott, az indítványban foglaltakat nem tartja sürgősnek és most, araikor a jövő kialakulása teljes homályban áll előttünk, célszerűségi okokból nem helyeselheti, hogy a nemzetgyűlés oly iránybani lekötötséget vállaljon,, amelyet, ha be akar tartani, vele a legfontosabb érdekekkel ; Magyarország területi integritásának biztosításával és országunk hatalmának megalapozásával kerülne ellentétbe. Bár hazafias érzületével a legnagyobb örömmel támogatná Fekete Ágoston indítványát, oportunitás szempontjából a napirendre való térés mellett kénytelen állást foglalni. Dr. Battlay Dezső kormánybiztos úgy látja, hogy Bartal Aurél az indítványt félreértette, tehát magyarázó felvilágosítást ad és kérdi, hogy ezek után is fentartja felszólaló indítványát. Bartal Aurél indítványát fentartja. Dr. Pesthy Pál a nemzetgyűlésre kívánja bízni, hogy amikor az időszerű lesz, döntsön vajon lehet-e más c-azág. uralkodója a magyar király. Pőcz József pincehelyi gazdálkodó Fekete Ágoston indítványa mellett szól. Simontsils Elemér nem tartja az indítványt időszerűnek. Van az országnak ideiglenes államfője, aki az uralkodói jogokat gyakorolja. Mikor ezer és ezer nagy kérdés vár megoldásra, amikor az együttmunkálásra és egyetértésre soha nem érzett szükség van, akkor az indítványban foglalt kérdésnek a vármegyék gyűlésiemébe és a nemzetgyűlés elé való vitelében csak a széthúzásra amugyis igen hajlandó magyarság minden célszerűségi ok nélkül való izgalomba hozását és pártokra való szakítását látja. A király megkoronázásában a nemzet mostani nagy küzdelmének betető-, zését kívánná látni. Reflektál a kormánybiztos szép beköszöntőjére, ő nem látja oly sötétnek és kétségbeesettnek a jövőt. Bizik Horthy Miklós kormányzó személyében és nagy kvalitásaiban, hogy ebből a mostani káoszból ki tudja vezetni a magyar nemzetet. Javasolja, hogy az inditvány vétessék le a napirendről éB akkor hozassék a törvényhatóság elé njból, amikor az időszerű lesz. Haypál István nemzetgyűlési képviselő szükségesnek tartja, hogy a nép megnyugtattassók, hogy a királyi jogok nem olyanok lesznek, mint a múltban voltak, ő is azt tartja helyesnek, hogy Magyarország királya ne viselhessen más koronát is. A Demzetgyülés azonban no foglalkozzék most már ezzel a kérdéssel, hanem akkor mondja azt ki, amikor a legszükségesebben tartja. Kun Lajos a király koronázását a nemzet eredményes küzdelme gyökerének, nem betetőzésének tartja, mert ebben az országban a lejáratott tekintélyt és jogtiszteletet csak akkor lehet ismét helyreállítani, ha koronázott királyunk lesz. A kettős korona viseléséből a magyar nemzetre oly mérhetetlen sok szenvedés háramlott, hogy ennek a fontos kérdésnek leszögezését már most égetően sürgősnek tartja, mert még mindig kisért a királyság örökösödési joga. Fekete Ágoston élt még a zárszó jogával. Miután dr. Pethy Pál külön indítványt nem tett, Bartal Aurél pedig Simontsits indítványához csatlakozott, a kormánybiztos elrendelte a szavazást Fekete Ágoston és Simontsits Elemér indítványa között. A törvényhatósági bizottság nagytöbbsége Fekete Ágoston indítványát fogadta el. Hozzászólások az alispáni jelentéshez. A magas színvonalon álló vita ntán a déli órákban került a sor csak az alispáni jelentésre, amelyhez hárman szólaltak fel. Vármegyénk tavaszi közgyűlése.
