Tolnamegyei Ujság, 1920 (2. évfolyam, 1-54. szám)
1920-12-04 / 51. szám
51. szám. II. évfolyam. Szekszárd, 1920 december 4. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Sierkuztfeég és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében Telefonszém 85 és 102. EHHJzetési ár: egész érre 60 K, félévre 32 K, negyedérre 17 K Vidéken : 65 K, 35 K, 19 K. — Egyes szóm éra 1'50 K. Hlre«e«k árat: A l<eUt*bk blidatf* dl). ZS kan». A ktnfct* u >to.i« aUataa tgj tOalllBtor ii4!« kiiüu KilhaeMr ■orvekáal 1 kor.uk. * iiCvvgoUUloi I kársa« iO tUKrko, • fctrrowlbaa «UwtjtMU rakUa- bír TilMtm • aylIMr 1 kórsaiba körül. CalAál kirak ti TtttataU ktr- dfMsak kulik 4nuM> az triót. Az elvesztett háború a nélkülözések nyomorgó Lázárjai : a vagyontalan magyar hadiárvák nyújtják felénk esdeklő kezüket. Fázó, éhező, ron- gyoskodó ártatlan gyermekek fordulnak azok irgalmához, akik bőségben élnek és nem szep- vednek szükséget semmiben. — Közeleg a kaifccsony, a szeretet legszebb ünnepe. Melegítse át szívünket a jó érzés, olvadjon le réla a közöny jégkérge és szerezzünk boldog órákat azoknak, akik mindenüket elvesztették a háborúban. Nem igy gondoltuk valaha,- fel virágoz ott zászlók alatt masírozó deli vitézek hadbavonu- lása idején. Megdobbant a szivünk, büszkeségtől kipirult az arcunk, amikor hallottuk, hogy halálra szánt vitézséggel harcol a magyar katona és vérrel védi á vérrel szerzett földet. Bőven ömlött a magyar vér és pirosra i festette a galieiai homokmezö- ket, az orosz mocsarakat, a Kárpátok, az Alpok hómezőit, a Doberdó és a Karszt szikláit, a Balkán rengetegeit. Rohant a magyar a szürkén villogó szuronyok ellen, — nem azért, mert parancsolták, — hanem azért, mert szerette a hazát, a földet, úgy, ahogy csak' a magyar tud földet szeretni. Fél évtizeden át dörgött az ágyú, pengett az acél, az ezernyi halál rémes zenéje. Ez a rettenetes halálmuzsika pedig mind a magyar katona halálmegvető bátorságát hirdette szerteszét a nagyvilág minden népének. Es az itthon maradottak^ akik megmenekültek a harcmező poklától, szent fogadalmakkal igyekeztek megnyugtatni a csataterek vitézeit. Azt ígérték, hogy tudni fogják a kötelességüket és bőségesen fognak gondoskodni azokról, akiket büszkévé tehet az a tudat, hogy hősök árvái lettek. — A magyar katona pedig mosolyogva, ragyogó szemmel ment mindig csak előre és a halálos sebesülés pillanatában nem torzította el az arcát az aggódás rémülete, hogy mi lesz a szeretteivel, ki fog kenyeret ádni a hitvesnek, a gyermekeknek^ A magyar katona bizott a magyarban és harcolt, hogy Magyarország magyar maradhasson. Ezért harcolt, ezért lett nyomorékká és abban a tudatban halt meg, hogy az otthon maradottak nem fogják elhagyni a küzdő testvér árváit, hogy a bőlegszerencsétlenebbjei, ségben élők megosztják a ke* nyerőket azokkal, akiknek a kenyérkeresője a csatatéren halt hősi halált. Nem a nyomort álmodtuk akkor, hanem a győzelmet, a dicsőséget, a gazdagságot. Másképen történt. Összeomlottunk. Nagymagyarországot összeszoritották egy parányi, egy tenyérnyi területre: Csonka- magyarországra, ahol szeretet helyett most mindenki egymást marja, aki magyar. A rut önzés legundokabb fészke lett a világhíres hősök magyar hazája. Az erős nem nyújtja kezét a gyöngének, a gazdag nem segíti a szegényt és csak itt-olt, mint a sötét éjszakában járó ritka íénybogarakat lehet látni azokat a jólelkeket, akiknek szivét összefacsarja a mások fájdalma, szenvedése és akik megosztják fa- i latjukat a nélkülözővel. Dp milyen kevesen vannak ezek! És milyen sok és milyen nagy a nyomor és a szenvedés. Ezrével járnak köztünk szanaszét a hősök árvái. Sáppadt, sovány arcukról leri a legször- nyübb nincstelenség. Fáznak, éheznek. Nincs ruhájuk. Hová lett a fogadkozásunk? Hová lettek az ígéreteink? Elolvadtak, mint a tavalyi hó és a világ legelső vitézeinek a gyönge sarjait a pusztulás veszedelme fenyegeti, mert a magyarnak már nem az adott szava a becsülete, hanem a tömött tárcája, a duzzadó bugyellárisa, amely tele van értéktelen papirronggyal: a bankóval. Magyarom, a szeretet, a béke ünnepének közeledtére szállj magadba, térj vissza Önmagadhoz ! Te, aki keményszívű tudtál lenni a csatatéren, légy a nyomor láttára ismét lágyszívű, nagylelkű, gavallér, olyan, amilyennek ezer éven keresztül ismerte a világ magyart. Fogd meg a hősök temetőjében, Szibé- rih hótakarója, vagy a gyáva oláhok földje alatt álmodozó vitézek árvájának a kicsiny kezét, cirógasd meg a fejét, öleld magadhoz, törüld le a könnyeit és ha egyébré nem telik: szerezz neki boldog karácsonyt. Adj nekf rongyos ruhácskája helyett újat. Osszad meg vele Jcenyere- det és foszlós, fehér kalácsodat. Felejtesd el vele, hogy nincsen apja már; szeresd, szeresd, hiszen Magadat szereted és segíted benne. Magadat, jövő reményedet, a boldog, Nagy-Magyarországot, amelyet csak úgy szerezhetünk vissza, ha egy szent nagy érzésben egygyé olvad itt mindaz, aki magyar, b. f. A gazdák és az „adógabona.“ A Tolnamegyei Gazdasági Egyesület igazgató- választmánya hétfőn délelőtt igazgatósági Ülést tartott, a melyen a választmány tagjai a tárgyalásra kittlzött Úgy fontosságára való tokintettel csaknem teljes számban jelentek meg. Az Ülésen báró Fiálh Tibor elnök akadályoztatása miatt Sass Lásaló egyleti alelnök elnökölt. Az ülésen rósztvettek : Sztan kovánszkil János, Dőry Frigyes, Vizsolgi Ákos, Fekete Imre, Csapó Dániel, báró Schell József, Wéber János, dr. Leopold Kornél, báró Je szenszky József, ifj. Leopold Lajos, dr. Feslhy Pál, Forster István, dr. Kovács Sebestény Endre, Szlan- kovánszky Pál, Ifarlal Aurél, dr. Erdélyi Aladár, Faragó József, ifj. Bernriedtr József, Wolf Henrik, iVyéAi Mihály, Fray János, Dióssy EndratFcslhy Gergely, Gutái János, ár.,Klein Antal főispán, Forster Zoltán alispán, dr. Éri Márton főjegyző, dr. BernÖth Béla, báró Jeszenszky Andor választmányi tagok. Elnök elsősorban madi Kovács István elbunytárúl emlékezett meg kcgyeletes szavakkal. Ezután ismertette a gyűlés egy behívásának céliát, amely a gazdákra a gabona be nem szolgáltatása miatt kirótt 2000 koronás métormázsánkénti készpenzbirság ügyével, mely a gazdák nagy részét igazságtalanul éri, kiván foglalkozni. Elsőnek az ügyliöz dr. Klein Antal főispánszólalt fel, akiuek tapintatos kijelentései minden irányban teljes megnyugvást keltettek. Elismeri, hogy méltánytalan, hogy azok a gazdák, kik rossz termés okából nem voltak ab- buQ a helyzetben, hogy az előirányzott gabonamennyiséget beszolgáltassák, most 2000 korona pénzbüntetéssel sujtassanak minden be nem szolgáltatott méternaázsa gabona után, avagy pedig 2 métermúzsa tengerit tartozzanak beszolgáltatni. Szükségesnek tartja, hogy a pénzbírság behajtása előtt megállapittassék és pedig lehetőleg a vármegyei alispán ulján, az a kérdés, vájjon az illető gazdát a be nem szolgáltatás körül terheli-e felelősség s nem-e önhibáján I kivü! került abba a h jlyzetbe, hogy j nem tudott többet beszállítani, mely esetben a birság törlendő volna. Kiemelve egyúttal a küzélelmezéssel ■ járó fontos érdekeket és fennforgó ■ nehézségeket, azt indítványozza, hogy ; egy küldöttség menesztessek a köz- ; élelmezési miniszterhez, amely feltárva a helyzetet, kérje ‘ a kiróll pénzbírságoknak az alispán ulján való felülbírálását, amelyeknek elI engedésére indokolt esetben az alispán legyen jogosult, másrészt pedig j ajánljon fel a vármegye gazdaközön- - gége a további rekvirálások elkerülése céljából 900 waggon tengerit, ! smi az adott viszonyok között meg is adható. I Dőry Frigyes utalt a gazdák ne- J héz helyzetére és az egész eljárást, J ] amellyel az úgynevezett „adógabo- j I nát“ "akarják sarcképp a gazdákra ,1 kiróni, sérelmesnek és helytelennek tartja, mert szerinte uj adóterheket tulajdonképpen Csákká törvényhozás van jogosítva megállapítani. Ifj. Leopold Lajos arra hívta fel nz igazgató-választmány figyelmét, hogy a tavasszal végzett becslés és előirányzat nem történt elég alapossággal és szakszerűséggel és hogy mennyire méltánytalan, hogy akinek silány termése volt s a legjobb akarat mellett sem volt képes nagyobb mennyiséget beszolgáltatni, most ezen felül még jelentékeny pénzbüntetéssel érzékeny vagyoni kárt szenvedjen, Utalt egyúttal arra az anomáliára, hogy míg azok a gazdák, akik kellő időben lelkiismeretesen beszolgáltatták a nélkülözhető egész menynyiléget, métermázsánkint 500 koronát kaptak a gabonáért, most az újabb rendelkezés szerint azok, kik utólag, vagyis csak késedelmesen szolgáltatják be gabonájukat, néhány száz korona külön prémiumoljcapnak mia- den métermázsa után. Egész terjedelemben elfogadja a főispán javaslatát, mindazonáltal felhívja a figyelmet arra a fontos körülményre, hogy biztosítékot kellene szerezni arra nézve, hogy a beszolgáltatandó 909 waggon tengeri tényleg a közélelme- zés céljaira fog felkasználtatni és nem lóg, mint az már megtörtént, sertéshizlaldáknak kiutaltatni. Még Forster Zoltán, báró Schell József, Bernáth Béla, Feslhy Pál, Wéber János, fíartml Aurél, dr. Éri Márton és dr. Klein Antal főispán szóltak a kérdéshez, mire a választmány egyhangúlag elfogadta az elnök és főispán együttes indítványát, mely szerint a gazdákra nézve any- nyira sérelmes kérdés orvoslása érdekében a vármegye főispánja és a gazdasági egyesület elnöke együttes vezetésével még e hét folyamán 12 tagú küldöttség fog tisztelegni Vus.s József közélelmezési miniszternél és hogy ugyanezen ügyben a Gazdasági' Egyesület sürgős átiratot intéz a Csonka-Magyarorsság összes gazdasági egyesületeihez. Síkos Gyula főhadnagy a G. O. K. részéről történt becslések tárgyában tett még tájékoztató megjegyzéseket, hangsúlyozván, hogy amennyiben a termés becslés kisebb lett volna, a kormány kénytelen lett' volna nagyobb beszolgáltaiási kulcsot alkalmazni, hogy az ellátatlanok igényét (3,500.000 métermázsátj biztosíthassa. Barlal Aurél választmányi tag felhívta a választmány figyelmét a keleti marhavész veszedelemre, amely már Erdélyben föllépett és amire Forster Zoltán alispán bejelentette, hogy bizonyos preventív intézkedésekre már felhívta a községi elöljáróságokat, dr. Leopold Kornél pedig a Jugoszláviából vármegyénk területén is nagy mértékben űzött állatcsempészetnek szigorúbb ellenőrzésére hívta fel a figyelmet. Dr. Erdélyi Aladár hosszabb felszólalásban fejtegette a mostani eljárással kapcsolatos mizériákat, melyek a -gazdáknak annyi kellemetlenséget és kárt okoznak. így a G. O. K. nem akarta engedélyezni, hogy ő cselédsége számira árpakonvenciót tartson vissza, az Áruforgalmi rt. pedig 500 koronás árajánlatával a tengeri áraknál magának a kincstárnak okoz versenyt és kéri, hogy a Szerkeszti: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjeleaik Miséé* UMhate*. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illeti közlemények a szerkesztiséghez kflldendfik.
