Tolnamegyei Ujság, 1920 (2. évfolyam, 1-54. szám)
1920-10-09 / 42. szám
II. évfolyam Szekszard, 1920 október 9. 42. szám. TOLNANEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szerkeszt«: SCHNEIDER JÁNOS. Megjelenik mir.de« szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi jászét illet« közlemények a szerkesztőséghez küldendők. j Hirdetések Arai: A legkisebb hirdetés dija 25 korona A hirdetés az utolsó oldalon egy 60 mllhséter széles hasábon odlhaéter sorosként 1 körösébe, i a szövegoidaloo I korosa 50 fillérbe, s hírrovatban elhelyezett NMÉÉ I hir tálán:int a nyilttér 2 koronába kerül. Családi hírek és vállalati hirdetések külön árszabás szerint „Bátor sző az ősi vármegyéért.“ Ezt a félig-meddig dicsekedem számba menő címet nem én adtam ennek a közleménynek. De a „ Vármegye“ a „Vármegyei Országos Közigazgatási Egyesület“ hivatalos közlönye. 1919 március havában hat nap múlva kitört a proletár diktatúra, a mikor az ősi vármegyéről irt közle menyem megjelent s a „Vármegye“ azóta elhunyt érdemes szerkesztője csodálkozásának adott kifejezést, hogy „ma, amikor nagyon ritka hang az, amely pártját meri fogni a magyar alkotmány ezer éves védőbástyájának, egy vidéki újság meg meri írni őszinte véleményét a vármegyei törvényhatóságokról“. Akkor * „szabad sajtó“ korsza kában eleinte csodálkoztam ezen a szerkesztői megjegyzésen — egyrö- v dke hétre aztán értésemre adták, hogy a „proletár diktatúra vas ököllel fojtja belém a szót, hogy ha ilyes félét merek közölni“. Ez is egy ok tehát arra, hogy akkori cikkemet felelevenítsem. A másik ok pédig az, hogy a helyzet ma sem változott. Ma sem több a vármegyének a jó barátja, de — talán még több az ellensége. Álljanak itt tehát az igy bevehetett közleményből a következők : „Divat ma sárral dobálni az ősi vármegyét. Hányán megrugdalják s szemébe vágják, hogy „korhadt, elavult intézmény. Dobos, hullaszaga kripta, bagoly vár.“ „Nem szállók perbe a nyelvöltö getőkkel, akiket megrészegitett a tavaszi szellő, az „uj kor“ mámoros levegője." „Volt ez máskép is. Néhány esztendővel ezelőtt a most „vesszen" t kiiltozók előtt is a vámegye volt az utolsó, az egyedüli „alkotmány- biztosíték". Sok torkot hallottam én akkor a legmagasabb C-n énekelni a Kossuth nótát, amely torok most gyászindulót, halált üvölt a „korhadt, vén, dobos, penészes bástyára, a maradiaág fészkére." Akkor kö- rülköntörfalazták még„alkotmánybiz- tositási törvényekkel" is Persze, mert akkor a vármegyék az akkori politikusok szája ize szerint beszéltek. S ezek az akkori politikusok már egészen el is feledték, hogy mi is volt — akkor . . „Bizony-bizony pedig egy kicsit több kegyeletet érdemelne az ősi vármegye. Nem szabad elfelejtenünk a letűnt ezer év alatt teljesített hű és becsületes szolgálatait. E hossza idő alatt talán Dem a mai ekrazit- bombákkal s mérges gázt lehellő lö- vegekkel lövöldöztek rá, de hatalmas rohamokat vert vissza igy is ez az ősi bástya, mert mindig a magyarság, a magyar nemzeti szellem és állameszme védő vára volt. A sokat csúfolt rendi alkotmány sáncait hasztalan ostromolta a bécsi erőszak. Minden vármegye külön fej volt, a melyet egyenként kellett levágni..." „De hiszen ez a múltban volt, mondják azok, a kiknek minden mult: Hekuba s a kik csak a jelenre esküsznek. Elfelejtik azonban, hogy semmi sem uj a nap alatt s voltaképpen minden fejlődés, minden haladás a múlt talajából sarjadoz elő. önállóság, függetlenség? Hát nem ez volt minden magyar ember titkos I vágya évszázadokon át ? Nem a vár ! inegyék feszitik szembe melleiket a7 abszolutizmussal, a beolvasztási ki Bérletekkel ? A Bécsböl nyakunkra ültetett adminisztrátori intézménnyel ? Hát az igazi egyenlőség eszméje hon- non indult ki? Bizony nem az ak kor még elfojtott sajtóból, de a régi jó táblabirák meleg szivéből, becsű ! letes magyar leikéből“. „Ezek látják meg legelőször zz emberben — az embert. A kik földet osztotok, örök bérletet, bérlőszövetkezeteket, telepítési törvényeket terveztek — elfelejtetitek, hogy ezek a nagy kérdések már ezelőtt 80—90 esztendővel is tanácskozási tárgyai voltak a követküldő vármegyék zöld asztalának s éppen Tolnavármegye jeles főjegyzője; Bezerédj István volt az, aki ezeket a nagy eszméket itthou és az országgyűlésen is a leg méltóbban képviselte. Senki nem küzdött nála buzgóbban a nép felszabadításán. Ö volt a leglelkesebb elő- harcosa a jobbágyság szabad költüz- ködési és birtokszerezhetési jogának. Bizony polgártársaim, akkor még egy talpalatnyi földet és zsupp- fedeles viskót sem volt szabad örök tulajdonul megvásárolnotok, nem hogy szó nélkül birtokba venni egész uradalmakat, kom- munizálni gyárakat, üzleteket, ö volt a legelső, ki medinai jobbágyait mérsékelt v á 11 s á gösszegért már 1838 ban felmentette a terhes úrbéri szolgálmányok alól, aki az örök bérleti rendszer alapján a mai Szedrest telepítette (3 kataazirális hold földet juttatván minden egyes embernek), aki 1841 ben, mielőtt a földváltsági törvény még életbe lépett volna, ka- kasdi jobbágyainak már szabad tulajdonul adta át éa pedig a legminimálisabb áron az ottani földesúri birtokait, ó volt a legbuzgóbb elő- barcosa a közteherviselésnek is.“ „Még egy olyan hatalmas lángelme, mint Széchnyi István is, ellene mondott a nemesség adójának, vagyis a mai általános adózásnak. S a „pis- toly idő olőtti elsütésének* nevezte Bezerédj eljárását, amikor a vármegye 1844 decemberi közgyűlésén nemesi önként adózását, mint az országban legelső, felajánlotta vármegyéjének. S titkos választás ? Progresszív adózás? Még moat is csak szavalunk ellenük vagy mellettük ■ ő már akkor titkos szavazással választatta a kis Szedresen a birót s az adózásban az egyedüli igazságot annak progresszivitásában látta a bár kisebbségben maradt, de a ma legyalázott öreg vármegyék közül nem egy tapsolt bátor szavának s Tolna- vármegyét, mint az ország liberális haladásának fáklyavivőjét ünnepelték . . .“ „Ezeket meséli nekem a mult, a sok elsárgult régi írás. Isten látja tehát a leikemet, nem tndom levetkőzni hagyományos tiszteletemet a vármegyék iránt s meg tudom bocsátani még apró hibáikat is, mert eszembe jut Kossuth Lajos is. Gyönyörűen idézi őt Tolnavármegye 1848 május '8-iki jegyzőkönyve. Ekkor ig- tatták be fóiepáni állásába Sztanko- vánszky Imrét, a vármegye volt főjegyzőjét, aki azzal kezdte beszédét, hoo-y „A gondviselés hazánk védol- talusát a vármegyékbe helyezte“ a idézte Kossuth Lajost, aki kijelentette az országgyűlésen : „hogy számkivetné magát az országból azon percben, mihelyt annak municipális szabadsága megszűnnék, mert ő ott szeret élni, ahol a szabadság, ha egyik szegletben elnyomják, a másikban feltámad ismét és ismét felemelkedik. S hogy képes a felelős minisztériumot is a municipális szabadságnak — ha ezzel amaz összhang- zásbsn hozható nem volna — feláldozni.“ „Nem tehetek tehát róla, de szeretném visszatartani s megfogni azt a tollat, amely a régi vármegyék halálos ítéletét alá fogja írni. Vagy talán már is — aláírta f Én szerintem kár azt a régi sziklaszilárd épületet ekrazittal szétvettetni. Hatalmas kőfundamen- tumára tovább is lehetne építeni. Nem ejtek könnyet a virilizmus eltörlésén. De állítom, hogy az egész vármegyei intézmény összeroppan, ha onnan az intelligenoiát kizárjuk. — Nóra esküszöm ugyan rá, hogy kivált manapság, a megtoilasodott vagyonosok képviselik ott a kizárólagos intelligenciát, de igen is ezerszer állítom, hogy a yármegyék zöld asztala mellől száműzött virilizmus helyett be kell hozni az — értelmiségi cenzust A virilisták helyét iskolázott, tanult emberek töltsék be, mert ha nem, a város, vármegye, sőt a képviselőház tanácsterme is köny- nyen a nyers demagógia gyiilhe- lye lehet. . .“ Ezeket írtam akkor, amikor mindezeket tnegirni „bátorság“ volt. Állom ma Is. A közel múlt tapaszta latai azonban megtanítottak valamire. Ma mar,, még a „virilizmust“ sem áldoznám fel teljesen. A nagy vagyon mégis bizonyos intelligenciát jelent, mert eszköz a tudás, műveltség a szakértelem megszerzésére. S ma, amikor annyi sokat hangoztatjuk az úgynevezett történelmi múltat, a történelmi családok teljes kizárását is bűnnek tartanám. Hagy juk meg tehát a vármegyénél, városoknál, községeknél a virilistákat is legalább egy harmad részben. Hiszen nem lehet az igazi demokrácia: valakiről határozni, az illető nélkül. A bíróság is meghallgatja a bepa- naszlottat. De ne választassuk őket is a néppel, amint tervezik. így legfeljebb az újabban megtollasodottsk jutnak be csak, akiknek még nexusok van a néppel. Hanem sorsoljuk ki a virilistákat évente, mint szokták az esküdteket. Egy harmad rész ben aztán legyenek közgyűlési tagok az úgynevezett középosztályból, a papokból, orvosokból, tanárokból, Írókból, művészekből s kereskedőkből, iparosokból is Egy harmati rész ben találjon helyet aztán a polgári elem is. így lesz egy igazi népakaratot képviselő vármegyei, városi, vagy községi közgyűlésünk. Egyébként meghonosítjuk az ujabbi osztályuralmat. De várhatunk az ily irányú reformmal is még jó ideig. Bengeteg dolga lesz még a mai nemzetgyűlésnek a béke ratifikálással, a pénzügyi kérdések, külkereskedelmi szerződések ideiglenes rendezésével. Ezer éves épület szétbontásához különben sem elég sz éles csákány. Nem bebe hurgya, de szakértő kéz kell ah- I hoz. Én például, hogy ebben a kis I tovább fejtegetésemben is legyen egy kis „bátorság“, ki merem mondani, bogy a mai nemzetgyűlést jelen ősz- szetételében nem is tartom illetékesnek e nagy horderejű kérdés megoldására. Erre nem kapott megbízást. Csupán arra, hogy nyugodtabb mederbe terelje az ország sorsát. Nem vonom kétségbe jó akaratát, de mikor hiányoznak a parlamentből a legkitűnőbb szakerőink, igazi közigazgatási, törvénykezési, pénzügyi kapacitásaink, tanultabb kereskedőink, iparosaink, értelmesebb munkásaink, a nemzetgyűlésnek is úgy kellene tenni, mint tesz a lelkiismeretes doktor. Avagy többé kevésbbé nem tanulja e minden orvos az egyetemen a sebészetet is s mégis, ha súlyosabb operációra van szükség, az ahhoz jobban értő — „speciálietához“ küldi a beteget. Ma már fogat sem húz minden orvos. Mert a fájdalomnélküli foghúzás nem abból áll, hogy az orvosnak ne fájjon. De hogy a beteg ne szenvedjen sokat. S pláne, hogy bele ne haljon. Ffa ezer esztendőig reá értünk (vagy tán reá nem értünk) a vármegyék megreformálására, várhatunk talán még egy két nyügodtabb esztendőt. Mert agyon üe reformáljuk a 63 vármegyéből megmaradt 14 et. Hisz akkor elvész ez a 14 is! Bodnár István. A hollandi föltimloelésdtni kormány Kiküldöttel Tolna- oármetyéhen. Az immár európai hirtt tolnamegyei bonyhádi tájfajta szarvasmarha tanulmányozására, valamint, hogy az eddigi hollandi tehénimportok relativ sikertelenségének okait hivatott tényezőkkel megbeszéljék, a németalföldi kir. töldmivelési kormány 3 tagú missziója érkezett szeptember hé 24-én reggel, a Magyar Folyamhajózási r.-t. hajójával Szekszárdra, illetve a domborii hajóállomásra, hegy onnan háromnapoa körúton Bonyhá« és Dombóvár vidékének állatállományát megszemlélhessék. Domborii hajóállomáson Tolnavár- raegye részéről Eőrdögh Zoltán m. kir. gazd. felügyelő és John Sándor vm. gazd. egyesületi segédtitkár várta a missziót, melynek tsgjai voltak báró de Vos von SteeDwijk, a holland parlament tagja, Mansholt Th. I., a hollandi földmivelésügyi minisztérium osztályfőnöke és Amott T. J. C. limburgi kormánybiztos, továbbá elkísérte a társaságot egész útjában Fledderus J. C., a hollandja budapesti főkonzula, a magyarság ismérv nemes barátja. Megérkezéskor Eördögh Zoltán m. kir. gazdasági felügyelő fogadta és üdvözölte a bizottságot, melyre Fledderus J. C. főkonzul magyar nyelven hálás köszönetét mondva, társaival autóba szállt, hogy Szekszárd vendégszerető népét minél hamarább megismerhesse. A Tolnamegyei Gazdasági Egyesület részéről Szekszárdiéi kezd- va br. Fiátb Tibor elnök és John Sándor s. titkár, a vármegye nevében dr. Klein Antal főispáD, Forster Zoltán alispán, Sigora Lajos m. kir. állategészségügyi főfelügyelő, Eördögh I Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszirdi Népbank épületében.' Telefon szám 85 és 102. Előfizetési ár: egész évre 60 K, félévre 32 K, negyedévre 17 K. Vidéken : 65 K, 35 K, 19 K. — Egyes szám ára T50 K.
