Tolnamegyei Ujság, 1920 (2. évfolyam, 1-54. szám)
1920-01-31 / 5. szám
IL évfolyam. Székszárd, 1920 jannár 31. 5. szán. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési ár: égés* érre 40 K, félévre 22 K, negyedévre 12 R. Vidéken 5, illetve 2—2 K-val több. — Egyes szám ára 1 K. Megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. Rend és béke. Irta: Niefergall Nándor. Megdönthetetlen alapigazság, hogy rend és fegyelem nélkül államot, vagy nagyobb tömegben •gyüttesen élő embereket kormányozni és igazgatni nem lehet. Nem lehet pedig azért, mert a rend és fegyelem az emberi élet személyi fejlődésének, haladásának és békés munkálkodásának •gyik legfőbb emeltyűjét és leghathatósabb biztosítékát képezi. Ezen biztosíték teszi lehetővé, hogy a nagyobb tömegben együttesen élő emberek bizonyos meghatározott keretek között, képességük és egyéni hajlamuknak megfelelő'' tevékenységet fejthetnek ki és kitűzött céljuk elérésénél a káros tényezők ellenében megvédeimeztetnek. Egyes emberek, gyenge erejük és egyéb eszközök hiányában, ezen feladatok megoldására nem képesek Egyedül az állam, az ő nagy hatalmával és rendelkezésére álló végrehajtó szerveivel tadja azokat a biztositékokat megadni, melyek nek alapján polgárainak fejlődése és tevékenység* akadályokba nem ütközik. Igaz ugyan, hogy az államhatalomnak azon joga, mellyel a napi élet eseményeibe bel* nyúl, a személyes szabadságot nagymérvben korlátozza, mégis, az államhatalomnak ezen jogát és rendészeti tevékenységét, a jogos köz- és magánérdek megvédése céljából, megnyugvással kell fogadni. Kifogás nem emelbetó ellene abban az esetben, hogyha az állam polgárainak egymáshoz és az államhoz való viszonya, valamint a rendőri jogokat gyakorló hivatalos szervek jogköre, félreérthetetlen világossággal és határozottsággal körülirt jogszabályokban meghatározva van. Amiáltal az állam polgárainak személyes szabadsága a rendőri önkény és hatalmnskodás ellen megfelelő törvényes védelemben részesül. De nem kifogásolható az állam rendőrhatalmi jogköre és tevékenysége még azért sem, mert nincs az egész világon olyan hely, vagy földterület, ahol az emberek korlátlan sza badságot élveznének. Sőt még a legsötétebb Afrikában élő vad néptörzsek szabadsága is bizonyos korlátok közé van szorítva. Hova vezetne az, ha minden ember saját érdekében azt tehetné, amit akar és olyan tevékenységet fejthetne ki, aminőt jónak vél ? Nem-e örökös viszály és egyenetlenség dúlná fel az emberek békéjét éa nyugalmát ? Eiképzelhető-e, hogy ilyen viszonyok mellett a jog és társadalmi rend fen- tartható lenne? Nem az volna * a természetes következménye, hogy az emberek felmerülendő vitás kérdéseiket a jogrendet bizt*sit<5 törvények és jogszabályok helyett a fizikai nyers erő, az ököljog alapján intéznék el egymás között? Ilyen állapotokat ép elméjű ember nem kívánhat! Azért tehát az államhatalomnak első és elengedhetetlen legfőbb feladatát az képezi, hogy a kormányzására bízott népek között békét és rendet teremtsen, hogy ezáltal az állam polgárai a törvény keret«: között napi munkájukat háborítatlanul elvégezhes •ék, gyarapodhassanak, fejlődhessenek es kitűzött céljuk elérésében senki által meg ne akadalyoz- tassanak. Szép magyar hazánkban a forradalom előtt rend és béke uralkodott. A fejlődés és boldogulás útja minden polgár előtt nyitva állott. Az állam polgárai olyan szabadságot élveztek, aminőt csak egyedül az igazi szabadság és aikotmányos élet hazájában: Angliában lehet fellelni. Szinte feleme- lőleg hatott az a fejlődés és gyarapodás, melyet a magyar nemzet közgazdasági és kulturális téren elért. El lehet mondani, hogy a magyar név az egész müveit világban általános tisztelet és becsű lésnek örvendett. Annál leverőbb és fájdalmasabb a* a vigasztalan helyzet, melyben a magyar nemzet jelenleg sínylődik. Kik idézték elő ezeket az állapotokat? Senki más, mint azok a politikai kalózok, galile- isták, a’heistak, «zabad gondolkodók, akik az ut- *áu, az iskola tantermeiben, zártkörű intézményekben é* a «ajtó terén kifejtett tervszerű destruktiv gonosz munkájukkal aláásták az ország erkölcsi alapját é* tekintélyét. Hazafiatian és nemzatelle- ne* sajtójukkal és ezennyirodalmi termékekkel megmérgezték az emberek lelkét. Gúnyt űztek a val lásból. Erkölcstelen éa haaeellenes tanokat hirdet i tek az iskolában. Lerombolták a köztekintélyt. Megingatták a törvénytiszteletet. Megtámadták a | tulajdonjogot. Szétzüllesztették a hadsereget. Meg- : gyilkoltatták a magyar haza egy nagy tudás*, széles látkörü, láDglelkü, igaz, hű fiát és büszkeségét. Forradalomba és rémes kommun-uralom alá kergették a nemzetet. A magyar haza egy jelentékeny nagy részét idegen nemzetek kezére játszották át. Auyagilag és erkölcsileg tönkretették az országot. Vérző szivvel állunk meg e borzalmak előtt, keresve azt a kivezető utat, amelyen a magyar nemzet a rend és béke áldásos viszonyai közé visszatérhetne. De még mindig nem jelent meg a nemzet szine előtt az a magyar államférfiu, aki alapos tudása, bölcsessége, lángoló hazaszeretete, szilárd tiszta jelleme és törhetetlen akaraterejével az országban a rendezett állapotokat megteremteni tudná. E helyett a nagy pipája, de kévé* dohánya álprófé ák éa utcai demagógok folytonos pártoskodások, személyes torzsalkodások és gyűlöletet szító utcai izgatásokkal sorvasztják.el a magyar nemzet életerejét. Ma már nem létezik olyan igaz jó magyar ember, aki szive mélyéből ne óhajtaná a törvényes rend és fegyelem mielőbbi helyreállítását. Minden kinek az a hő kívánsága, hogy a romok mihamarabb eltakurittassanak és kiirtassék a nemzet testéből az a kóros méreganyag, mely azt meg- feriőzte, hogy ezáltal egéseséges *j élet fakadjon és ineg lehessen kezdeni a termelés és alkotás áldásos munkáját. \ Ezeket a beteges állapotokat rideg törvény- szakaszokkal, vagy lelketlen szigorral a mai viszonyok között meggyógyítani nem lehet. A gyó gyitás munkáját egész alulról, megértő testvéri szeretetteljes neveléssel kel) Megkezdeni. A templomban, iakolában és zártkörű intézményekben kell legelőször megkezdeni a gyógyítás munkáját. Ahol is bele kell csepegtetni az emberek lelkebe újból a valláserkölcsös, érzületet, törrénytiszteletet és rendszereidet Vissza kell állítani a nép között a köztekintélyt. Meg kell értetni a néppel, hogy vallás, erkölcs, rend, fegyelem nélkül a társadalmi rendet f-nlartani nem lehet. Ezeknek a majdnem emberfeletti erőt meghaladó és nagy tapintatot igénylő feladatoknak u megoldásánál a lelkészek, tanitók, jrgyzők és államhatalmi szerveken kívül, minden magyar embernek segédkezni és közrehatni hazafiui erkölcsi kötelességét képezi. Aki szereti a hazáját és valóban kivanja, hogy őseink által megszerzett és súlyos véraidozatok árán ezer éven keresztül fentartott rasgysr haza mindaddig fennáljon, arnig e földön magyar ember élni fog, annak szive egész melegével, vérének minden sejtjével és testének minden idegasalával részt kell venni e nagy munka keresztülvitelében. Mert ha mindenki csak egy porszemmel járul is hozzá e mü kiépítéséhez, már akkor méltóvá és érdemessé tette magát a magyar névre. A legkíméletlenebb törvényes eszközök igény- bevételével is le kell szorítani a közszereplés te réről azokat a közismert hazug népbolonditó parazitákat, akik nem a tisztességes becsületes mun kából, nem a hazáért, hanem a „hazából“ élnek és az utcai salak alacsony indulatainak felkorbá csolásával szerzik meg mindennapi kenyerüket. Még mai nap is lehet hallani őket, amint az utcán, zártkörben v.igy a kínálkozó alkalom adtan el- puffogtatják kongó frázisokkal telt lázitó beszédei két. Kedves „testvéreimnek“ szólítják azokat, a kiknek elemük a rombolás, pusztítás es zavarosban való halászás. Nagyobb batas elérése végett a be szédjeikkel semmifele összefüggésben nem áiíó ilyen jelszavakat szoktak bizonyos előszeretettel használni: „fekete kenyér, fehér becsület“, „kard és a király“, „cserebogár sárga cserebogár“. Az utcai nép sokszor napokig eltűnődik zzon, hogy micsoda jelentősége lehet ezeknek zz elmondott beszéddel össze nem függő érthetetlen tzavaknak. Ezek azok az emberek, akik a forradalom kitörésekor nemcsak rovott múltú emberekkel, de még az ördögökkel iz szövetkeztek céljaik elérése végeit. Megtették azt is, hogy a proletárdiktatúra által felállítani szándékolt „féltőbb népakadémia“ céljaira lelkes, buzdító hangú levél kíséretében nagyobb összeget adakoztak. Jelenleg pedig, jó kék pénzért, * lecsukott kommunisták kiszabadításán fáradoznak és ártatlanságuk mellett aláírásokat gyűjtenek. Csodálatos, hogy ezeknek az embereknek még a hajuk szála sem görbül meg, holott mindenki ismeri őket és viselt dolgaikat. A lecsukva levő kommunisták sok értékes adattal és bizonyítékokkal tudnának szolgálni jellemrajzuk megállapításához. A magyar nemzstiChadsereg lánglelk 11 főve zére: Horthy Miklós, egyik nyilvános beszédében az utcáról és azok szereplőiről ezt a bölcs és igen találó kijelentést tette: „jövőben nem fogom tűrni, hogy az utca és az illetéktelen elemek intézzék az ország sorsát és közügyéit. A legnagyobb görög bölcsek egyike Plato szerint is: „a költőkés szónokok nem alkalmasak az ország ügyeinek a vitelére.“ Ezek mind olyan araDy igazságok, melyek nemcsak megszivielésre, hanem valóban méltók a követésre is. Azért tehát, ha mielőbb rendet és békét akarunk, akkor azon kell igyekeznünk, hogy a köz- ügyek és az ország ügyei ne az utcán intéztesse- nek el. Fogjunk kezet és szövetkezzünk a haza e nehéz óráiban. Tegyünk félre minden pártoskodást. Szűnjön meg miudan gyűlölet és személyes torzsalkodás. Egyedül a haza sorsa lebegjen szemeink előtt. Lelkünk egész melegével arra törekedjünk, hogy szép magyar hazánkban a törvényes rend és béke mielőbb helyre álljon. Vezessük testvéri szeretette] vissza a népet napi munkájához Hatoljunk le a föld mébébe és hozzak felszínre a fekete gyémántot a szenet, a különböző értékes érceket és ásványokat, amelyeknek segélyével a zakatoló gépek és egyéb ipari eszközök utján meg lehessen kezdeni azt a mánkat, mely a magyar nemzet jövőjét és felvirágoztatását van hivatva előmozdítani. Igyekezzünk a föld népével az okzzerü földmivelés ismereteit megismertetni, hogy necsak minőség, de mennyiség tekintetéből is nagyobb áldás jutalmazza meg verejtéke* fárasztó munkáját. Legyünk rajta, hogy hazafiui szeretettel csüngjön a nép azon a földöD, mely a költő szavai szerint: „az Isten kalapja és hazánk a bokréta rajta.“-Igaz magyar lélekkel éa szeretettel fogjunk hozzá »z áldott magyar föld megműveléséhez, hogy rengő aranysárga buzakalászaival, mézedes gerezdtl szöllőfürtjeivel, Ízes és zamatoz gyümölcseivel uj erőt leheljen a csüggedő magyar lélekbe a további nagy és kitartó munkához, hogy szép magyar hazánk ismét megelégedett, boldog, nagy és hatalmas legyen. A választások. Lezaj'ottak a nemzetgyűlési választások. Nem voltak szinpompás felvonulások, az agárdi és bá- taszéki trombitások nem fu t»k egymással versenyezve, de küiön-külön táborban a Kossuth meg a Rákóczi indu ót, egy-egy rikolytás sem zavarta a csendet, zászlók sem lengtek, azok nyelei sem intéztek el holmi politikai ügyeket. A választás kü ső képe csendes volt, csak az emberek belsőjében izzott egy, az eddigi választásoknál nem tapasztalt érzés: az osztály és faji gyűlölet. Mi lapunk hasábjain mindenkor a megértét és béke hirdetői voltunk, nem bolygatjuk ezt a kérdést, csak épen, hogy felemlítjük, mint a mai kor veszedelmes jelenségét. Bmnünket, nem tagadjuk, a csüggedés érzése fog el, amint a- csendben lefolyt megyenkbeli választásokra visszatekintünk. Hazánk ott fekszik a Parisban székelő nagyhatalmak boncasztalán Ott szabdalják, osztják szét a voni ó hiénák között. És amikor ezer sebből vérzüok, mikor a gazdasági tönkrejutás koldusbotját nyomják kezünkbe, akkor mi itthon a szenvedésben való összeforr** helyébe a* osztálygyüiölet érzését dobjuk, azt élesztjük. Ha nem tudjuk a háborúval et a kom- munismussal felszabadult alantas, piszkos, önző ál Cs*k hitvány életünkért remegő érzésektől megtisztítani magunkat, ha a gyávaságot nem váltja fel szivünkben a hazaszeretet ée áldozatkészség fensége, akkor hiába védi három népnek nyelvén Apponyi Albert gróf nemzetünk ügyet, igazát, e* as ország elpusztul, megöli nem az ellenség, ha nem a maga hitványsága, a maga élhetetlensége
