Tolnamegyei Ujság, 1920 (2. évfolyam, 1-54. szám)

1920-10-02 / 41. szám

I \ 1920 október 2. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG ság ! Ez és már a múlt beszédeid­ben megjelölt ut az én utam. Ezen az utón akarom én vezetni a rám bízott megyét és annak ügyeit. Erre az útra kérem én Önöket kísérőül és támogatóul. Hitem, hogy ennek az útnak a végén van : a föltámadás. Tekintetes Törvényhatósági Bízott ság ! Elmúlt a virágfakasztó tavasz, el a pompázó gyümülc3érlelő nyár; itt van az ősz. A kopár mezőket, a ködboritotta hegyeket, pusztákat, fal­vakat és városokat elfogja egy borús áhitat. Október van. Lelki szemeink előtt 1849 és 1918 októbere. A magyarság legszomorubb és leg­gyászosabb hónapja. A magyarság mártírjainak évforduló, a nagy ma­gyar nemzet halotti hónapja. Es az évfordulók éjjelén templom nélkül imádkozik, emlékeztető nélkül em­lékezik, ki csak valaha is érezte, hogy magyar. 1918 októbere! a hosszú IiŐbí,harc után a nemzetgyilkosok munkája kö vetkezik ! A védelmet fölborítva, a _ harc mezejéről rohannak haza gyil­kolni magyart! Kiknek az ellenség számára nem volt golyójuk, belerö pitették a legigazibb magyarba. Hű­séges hitvese oldalán gyilkos golyó­val találva elbukott az utolsó évtize­dek egyik legnagyobb államférfia ! S vele bukott nemzete ! A hitves jaj­kiáltása a magyar nemzet halál- sikolya. S a nemzet roliant-rohant lefelé a lejtőn, a szenvedések, a meg­próbáltatásoknak hosszú lejtőjén. És e hónapban az emlékezés per­ceiben csak “az ima jön ajkúnkra : „Ura uraknak és szolgáknak, gyil­kosoknak és mártiroknak, győzők­nek és legyőzöttüknek Istene! De profundis ... a kétségbeesés mély­ségéből kiálltunk feléd: Vedd el tő­lünk a keserű poharat, legyen vége a szivelrázó próbáknak 1“ Nemzetek nemzője! így imádko­zik magyarod még mindig a bú zá­porával, a hit hűiégével, a hála ere­jével! Hisszük, hogy azért sújtottad a magyart, hogy megtérve fentartead, millió qiagyar hős vérével újra meg- - kereszteljed! Add, hogy a nemzet vérző sebei­ből fehér virág fakadjon s^a mártir- ságmik szépsége maradjon csupán ! Az maradjon, éljen és lelkesítsen... mindörökre ... mig magyar él a földön ! A főispáiii beszéd után. A hatalmas programmot adó be­szédet lelkes tüntetéssel fogadta a törvényhatósági bizottság, nem egy szemben csillant fel a megértéskönnye, araikor hazánk szomorú sorsáról szó­lott és nem egy kéz szorult ökölbe, nem egy arc pirult ki és a szemek­ben fejcikázott a dacnak, a harcra- kész vágynak Uize és a reménység visszfénye. A törvényhatósági bizottság nevé­ben dr. Éri Márton főjegyző üdvö­zölte a következő szavakban az uj főispánt: . Méllóságos Főispán Ur! Egy hosszas gyakorlat által meg­teremtett kedves kötelességnek kí­vánok eleget tenni akkor, amikor vármegyém közönsége nevében ma­gyar lelkem egész melegével óhaj­tom Méltóságodat ezen ünnepé­lyes alkalommal üdvözölni s amit annál nagyobb örömmel cselekszem, mert ezen fontos közjegi aktus, fel­dúlt államéletünknek minden haza­fias érző lelket megnyugtató és oly rég várt konszolidációja hajnalhasa dását jelenti. /. Es jóllehet a történelem a ma­gyar nemzet ezer éves életében szám­talan nehéz és válságos helyzetről tesz emlitóst, soha nehezebb körül­mények között országunk még nem volt, mint ezúttal. Mert mig a Mohi pusztán ért ve­szedelem szülte pusztulásból a nem­zet .egy bölcs király áldásos mun­kássága révén újra feltámadhatott anélkül, bogy külső ellenség fenye­getésétől kellett volna félnünk s amig török dulásnak kulturailag és gaz­daságilag századokra visszafejlesztő rombolásait is elszenvedhettük anél­kül, hogy az újraépítés munkájában, szomszédos vagy idegen nemzet ellen­séges rosBzakaratátóI kellett volna tartanunk, amig a dicsőséges negy­vennyolcas önvédelmi harcban elbu­kott nemzet méltóságteljes passzivitá­sával elérhette a megértésnek és meg- bakülésnek annyi előnyt adó 67 es kiegyezés létrejöttét, addig ma a veszedelem azért fenyegetőbb, állami életünkre, azért végzetesebb, mert az egy négy és féléves háború okozta óriási vérvesztéstől erősen meggyöngült,18 ennek révén támadt anyagi károsodások miatt leszegénye­dett, bszafiatlan és erkölcstelen erők­től keletkezett kettős forradalom ál­tal teljesen lehetetlenné vált, meg­csonkított országunkat acél abroncs­ként küiülvevő és csak kedvező al­kalomra leső ádáz ellenségektől ered. Ebből a szorító gyűrűből, a jelen­legi nehéz helyzetből azonban csak úgy tudunk szabadulni, hazánk biz­tos konszolidációját csak úgy tudjuk megteremteni s országuuk ezeréves határait csak úgy leszünk képesek visszaszerezni, ha állami életünk irá nyitása olyan férfiak kezébe van le­téve, kiknek minden törekvése, vágya egyedül csak a haza biztonsága és régi nagyságának visszaállítására s nemzetünk boldogulásának megterem tésére irányul; s akik mentesek a mai liazaíiatlan felfogások fertőzésé­től, erkölcsi integritásuk közismert 8 akik' valóban a költő nagy mon­dását tartják követendő szabályul : „A haza minden előtt.“ Ezért van nagy jelentősége a ra­jongó szeretet glóriájából övezett kor­mányzó ur üfőméltósága azon intéz­kedésének, hogy vármegyénk főis- pánjáyá nevezte ki, mert Méltóságod olyan férfi erényekkel rendelkezik, hiszen a barátság, megértés éa sze­retet hármas jegyében kezdte meg hivatala működését, melyek biztosí­tékul szolgálnak arra, miszerint vár megyénk vezetése ezekben a komoly időkben jó kezekben van letéve, hogy Méltóságod kiváló képességei, erős akaratereje révén, párosulva sziv- uemességével és emberbaráti gondol­kodásával hivatott arra, hogy ezer sebből vérző ueniaetünk meggyó­gyító nemes munkájából kivegye ré­szét, hogy megcsonkitott hazánk ezer éves határai visszaszerzésére irányuló törekvéseket, áthatva annak rnagasz tos gondolatától, hogy „Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország Meny ország“, megváló sitani segitsen, nem feledkezve meg ezek mellett szeretett vármegyénk kulturális és gazdasági érdekoiuek istápolásáról sem és biztosíthatom Méltóságodat, hogy az ország ujra- épitésések gigászi munkájában maga mellett fogja találni osztály és fele­kezeti különbség nélkül vármegyénk társadalmának minden erre hivatott azon tényezőjét, kiknek a haza sorsa igazán szivükön fekszik. Es amikor Méltóságodnak hazánk, nemzetünk, tehát mindnyájunk javát szolgálni hivatott komoly és hazafias törekvésére, munkásságára a Magya­rok Istenének áldásit kérem, várme­gyém közönsége nevében főiBpáni Méltóságában a legszivélyesehben, igaz bensőaéggel üdvözlöm. A férfias hanga üdvözlő beszédet általános lelkes éljenzéssel fogadták a termet betöltő bizottsági tagok éa ' vendégek. Miután a főispán megköszönte pár szóval a asivélyes üdvözlést, a be­iktató illés véget ért. Tisztelgések, A közgyűlés után a főispánnál a következő küldöttségek tisztelegtek : a t k. papság, vezette dr. Fent Ferenc szekszárdi apátplébános, pécsi püspöki helynök, a református és ágostai ev. egyház, vezette : Szakács Imre lelkész, a katonaság és csend­őrség, vezette: Paternos ejrodes, a varmegye, a város és a kórház, ve­zette : Forster Zoltán alispán, a tör­vényszék, járásbíróság éa ügyészség. vezette: dr. Pesthy Pál törvényszéki elnök, a pénzügyigazgatóság, szám­vevőség és állampénztár, vezette: Kaminszky János, az áll&mépitészeti hivatal, vezette: Tóth Henrik mű­szaki főtanácsos, a tanfelügyelőség és a polgári iskolák, vezette: dr. Berze Nagy János tanfelügyelő, az államreDdórség, vezette : Rácz József rendőrtanácsos, a főgimnázium, ve­zette dr. Resch Aurél igazgató, -a posta, vasúti állomás és osztálymér­nökség, vezette Horváth Antal posta főfelügyelő, az erdőfelügyelőség és erdőgondnokság, vezette Ullreich min. tanácsos, a közalapítványi uradalom, vezette Szabó főfelügyelő, az izraelita hitközség, vezette dr. Rubinstein Má tyás főrabbi, a Gabonagyüjtés Or­szágos Kormánybiztossága, vezette dr. Bereczky, a Vármegyei Gazda­sági Egyesület, vezette br. Fiáth Tibor elnök, vármegyei jegyzőegye­sület, vezette Illés Gyula elnök, Szek­szárdi Kaszinó, vezette Tóth Henrik igazgató, a szekszárdi r. k. nőegylet, vezette Kovács Dávidné, a szekszárdi r. k. óvodaegyesület, vezette Fent Ferenc apát, a Turul Sportegylet, vezette dr. Pesthy Pál elnök, a Szek­szárdi Általános Ipartestület, vezette dr. Zsigmond Ferenc, a völgységi járás polgárságát dr. Hagymdssy Zoltán főszolgabíró. Bankett. A tisztelgések után a Szekszárdi Kaszinó helyiségében bankett volt, amelyen 150-en vettek részt. Az első felkÖBzöntöt dr. Klein An­tal főispán mondotta Horthy Miklós kormányzóra, nagy hatást keltvén színes, hazafias érzéssel és remény­kedéssel telq kerekded szép beszé­dével. Dr. Fent Ferenc apát, Sza- kách Imre mórágyi ref. lelkész a fő­ispánt éltették, Forster Zoltán a nem­zeti hadsereg képviselőire emelt po­harat, Paternos ezredes a katona ság és a polgárság sikeres együtt­működésére és egyetértésére, dr.\ Őrffy Imre a vármegyék reformjáról beszélt éa az uj vármegyét éltette, Halász Géza a termelés és a keres­kedelem egymást kiegészítő össz- hangu működéséről beszélt. Szent- iványi József szálkai plébános, mint gyermekkori barát, a főispán szülő­faluja Garda község és bácska ne­vében köszöntötte a főispánt. Eibach Kornél a völgységi járás nevében. Dr. Rubinstein Mátyás a zsidóság hazafias érzelmeit bizonyította, Kuu Lajos segédlelkész dr. Klein Antal főispánt, Weber János a vármegye tisztikarát és annak vezetőit Forster Zoltán alispánt és dr. Éri Márton főjegyzőt éltette. Morvái László a főispánra ürítette poharat, Wéber János és Schneider János a törté­nelmi osztálynak és demokrácia kép­viselőinek megértő együtt munkál­kodására emeltek poharat és a fő ispán figyelmet felhívták, hogy az ipar és kereskedelem képviselőinek is helyt kell juttatni a vármegye közéletében való munkálkodáshoz. Beszélt még Halász Géza, aki a nem­zetiségek megértéséről beszélvén Kre- zics Frimilián grábóci zárdafőnököt éltette. Renczes János ünneplése Harcon. Renczes Jánóat, a tolnai kerület népszerű képviselőjét e hó 28 án, Szent Mihály napján szép ünneplés­ben részesítették politikai barátai s Harcz község lakossága. E napon volt ugyanis évfordulója annak, hogy Renczest a tolnai kerület képviselő­jévé jelölték. Budapestről ez alkalommal lerán- dultak sokorópátkai Szabó István kisgazda miniszter, továbbá Wéber János, dr. ürfjy Imre és Héjj Imre képviselők. Harc község apraja nagyja teljes számban felvonult délután a község háza udvarán, hogy meghallgassa a vendég minisztert és a képviselőket. Sokorópátkai Sznl>ó István minisz íer szép beszédben azt fejtegette, hogy a mindent leromboló kommu­nizmust csak a keresztény és nem aeti alapon álló polgárság rang, á! lás és vagyon különbségre tekintet nélkül való egyesülése akadályoz hatja meg. Beszélt az osztálygyü- lülködés ellen s dicsérte Renczes Já­nost okos, fáradhatlan törvényhozó munkásságáért. Utána dr. őrffy Imre szólalt fel, aki elmondta, hogy azért jött ki az ünnepségre, mert a választáskor Ren­czes ellen küzdött, do azóta meg­győződött róla, hog^ Renczes nem az, akinek ellouségei kiktirtölték, ha­nem egy nyíltszívű, nyiltszemtl, egye­nes férfin, akinek működését a tör­vényhozás házában mindig az okos mérsékletesség jellemezte s a kivel együtt dolgozni öröm ueki. Wéber János, mint a harciak régi ismerőse, pár megható szóval az év­forduló jelentőségéről beszélt, össze­tartásra és hazaszeretetre buzdítva a jelenvoltakat, hogy mindnyájunk kö­zös álma, a régi Magyarország men­tül előbb valóra váljék. Héjj Imre képviselő a szeretet éa bála hangján szólt Renezesről, aki megválasztásánál igen fontos szere­pet játszott. Végül pár meleg szóval várme­gyénk főispánja, dr. Klein Autal is megemlékezett Renezesről, nem mint politikusról, hanem volt közigazga­tási emberről, aki másfél évtizeden keresztül volt a község közszeretet­ben álló bírája. Este a pesti urak és a kerület községeinek vezető emberei Renczes vendégei voltak, annak páratlan ven­dégszeretetét élvezve. A Hove propaganda hangversenye Szekszárdim. Kinos szégyenérzettel vesszük ke ziinkbe a toliunkat, hogy megemlé­kezzünk a szekszárdi közönségnek a hazafias mozgalmak és komoly művészi események iránt tanúsított ujabh részvétlenHÓgéről. Ennek a városnak a lakosságát nem hatja meg a mások nyomora, bántó nem­törődömséggel nézik itt azokat az apostolokat, akik önzetlen munkával és nemes lelkesedéssel fáradoznak az egész magyarság egy táborba való tömörítésén és a megcsonkitott Magyarország épségének a vissza­állításán. Ha egy-egy cirkusz, vagy komédiástrupp vetődik ide, szinte verekszenek aa emberek a belépő­jegyekért, mig a Move országos el­nökségének propaganda előadásán, amely itt a legnagyobb ritkaság- számba menő művészi élvezetet nyúj­totta; szinte kongott az ürességtől a mozi helyisége. A bevezető beszédet Gödé Lajos ref. lelkész, a Területvédő Liga szek­szárdi körének az elnöke tartotta. Igaz hazafiasságtól áthatott, költői szépségű lelkesítő beszéde könnye kig meghatotta a jelenvoltakat. A Move keletkezését és mibenlétét is mertető szónoklata valóban a klasszi­kus remekművek közt foglalhat helyet. Csóka Béla fiatal baritonista éne­kelte ezután Leoncavallo „Bajazzók“ cimü operájának prológusát, majd Verdi „Álarcos bálijának René hossznáriáját. Mig ezeket a gyönyörű áriákat nagy énektudása mellett igazi drámai hatással adta elő a művész, addig a szünet után énekelt lyrai tartalmú dalok szivhez szóló előadá­sával a dalénekes szakma kiváló kép­viselőjét is megismertük benne. Putz őrnagynak, a tolnai gyalogezred szék szárdi zászlóaljparancsnokának, az ismert zeneszerzőnek „Esti dal“ és „Widmung“ cimü értékes, gyönyörű

Next

/
Thumbnails
Contents