Tolnamegyei Ujság, 1920 (2. évfolyam, 1-54. szám)

1920-09-04 / 37. szám

♦

TOLNAMEGYEI ÚJSÁG

nek testvér a magyar és a székely, aki véreinek ismeri a hazáért elvérzett hősöket, az jöjjön mind ! Aki érzi, hogy az elveszett hazáért van keblében egy sóhaj*, amely másoknál visszhangot ébreszt,, szemében egy könnycsepp, amely mások szivét megtermékenyíti, kezében egy tiller, amelyet áldozatni hozhat, nyelvén egy hang, amely csak egy em- i bért is tettekre hevit, lelkében egy j szikra, amely világítani tud, az jőj- !

jön mind! Jöjjön tanítani, vagy tanulni. lelkesíteni, vagy lelkesülni, engedelmeskedni, vagy vezetni! Jöjjön munkabírásával, reménységével, elszántságával és azzal a szent tudattal, hogy egy nemzet naggyá csak a szenvedéseknek nagy lélekkel való elhordozása által lehet !

Gödé Lajos

a Tevéi Szekszárdi Körének _ alelnöke.

Az apáti gyermekotthon.

Lapunkban többször megemlékeztünk arról, hogy báró Fiáth Tiborné kezdeményezésére a környékbeli birtokosok Apáti pusztán a tavasz végével gyermekotthont létesítettek, a hol a menekült tisztviselők gyermekeit elhelyezték, azokat élelmezték, ruházták és magánúton taníttatták is. Most, hogy az iskolai év megkezdődött és a szülők mindegyike nyilvános iskolába kívánja járatni a gyermekét: a gyermekotthon feloszlott. A feloszlást ünnepély előzte meg, amelyre hivatalosak voltak mindazok, akik ezt a nemes célokat szolgáló intézméayt létrehozták. A záró-ünnepélyt a rossz időjárás miatt (amely a meghívottakat is megakadályozta a megjelenésben) az iskola termében tartották meg. Bőséges uzsonnával lepték meg a nyaraló gyermekeket, akik egyike >— Fejős Tusi — a kővetkező beszédet intézte báró Fiáth Tiborokhoz :

a hazaszeretet szikrája előtt, fejlesszétek lánggá e szikrát és • lángot elfojtani ne hagyjátok soha.

Ha majd bezáródnak mögöttetek az iskola kapui, büszkén, felemelt fővel nézzetek szembe az élet küzdelmeivel. Ne hallgassatok azok szavára, akik tagadják Isten létét, akik tagadják, hogy van haza, feiebbvaló. parancsoló, rang és azt állítják, hogy csak proletár van. Legyetek vallásosak, jó honfiak és honleányok, engedelmeskedjetek szüléiteknek, tinitóitoknak, később felebbvalói- toknak, tiszteljétek ‘ a rangot, az állást és akkor ez a szegény Magyarország boldog Magyarország lesz és nem lesz itt többé proletár őrjöngés. Isten tartson, áldjon és vezéreljen titeket.«

^A beszéd után az#apáti gyermek- otthon édes gyerekserege táncra perdült és a vendéglátó szives házigazdákkal együtt boldogan mulatott este 11 óráig. Másnap azután haza szállították őket szüleikhez, hogy a jóleső üdülés után előkészülhessenek a kezdődő iskolai tanév szorgalmas nagy munkájgrí.

részük minden jóban, a hires szekszárdi vörösbort sem felejtve ki, de sugárzó szemük többet mondott: azt, hogv a minden jó mellett ők itt szere- tetet, gondolatot, lelkel is találtak, ők sem jöttéje lélek nélkül és igy lett a vége a szekszárdi üdülésnek, hogy itt a vidék és főváros lelke találkozott.

És ez az, amiért a hozott áldozatokon kívül a leghálásabb vagyok a szekszárdi munkatársainknak.és amit szivem mélyéből köszönök mindenkinek, kinek abban része volt, főleg Fejős Imrénének, szervezetünk elnökének.

A sok társadalmi és államélet deficit után mindjobban rányitunk arra, hogy ai’annyal, ezüsttel, országokat fenntartani nem lehet, még kevésbé onthatják az alföldnek még oly súlyos kalászai' azokat az erőkét, melyek a romokból uj életet teremtenek, a szekszárdi szolők- kön termett vörösbor hírétől sem kel nek alkotások, egyedül a főváros és vidék öntudatra ébredt, ujjásziile- tett és egymásra talált lelke épít heti fel a szomorú jelenre a boldogabb jövőr.

Ennek reménységét láttam felcsillanni a szekszárdi gyermekek nya- ráitatásában, ezeken az emlékeken üdülök, mikor a robogó vonat visszafelé visz a pesti kakatoló zűrzavarba és innen küldök Szekszárd felé egy s-zivből jövő köszönést: ennek a találkozásnak folytatása még következik az ujraépitő munkában.

Schlachta Margit.

»Szeretve .tisztelt Méltóságos Asszony és j Báró Ur! Egy érzés és egy akarat hozta ezt 1 a csoport gyermeket Méltóságtok elébe, j Hogy milyen érzés és milyen akarat, azt j nem nehéz kitalálni. A szeretet és a hála 1 irányította lépteinket, szeretve tisztelt Méltó- ságos Asszony és Báró ur elébe. A szeretet hozott minket, amely eltölti valamennyiünk szivét a jó Méltóságos Asszony iránt, aki angyali szivére hallgatva képes volt egy í hosszú félév kellemes nyarát nekünk áldozni. Isteni és emberi törvény, hogy a gyermek 1 szülőjét szeresse. Méltóságos Asszony pe- 1 dig a hosszú, de nekünk oly rövidnek tartó 6 hónap alatt szerető, gondos édesanyánk j volt, ki fáradságot nem ismerve, türelmét j nem veszítve pótolta nekünk az igazi édes- ; anyát és megadta mindazokat a jókat, ami- ' két a mai viszonyok között — ő — nem adhatott volna. Leheten-e ennyi jóság után : egyéb a mi gyermeki szivünkben Méltóság- j tok iránt, mint szeretet, még pedig hálával : párosult szeretet. Igaz, hogy a mi ajkunkról 1 e szó — hála — nevetségesnek látszhatik ! mások elétt, de mi, gyermekek igenis meg akarjuk legalább némileg hálálni szeretve tisztelt Méltóságos Asszony és Báró ur jó- : ságát. Igaz, hogy csak gyermekes módon. Elmegyünk mindnyájan a kis kápolnába és kérjük a jó Istennek bőséges-áldását Méltóságtokra, adjon Önöknek bútalan hosszú életet s mert annyi gyermek szeméről töröltek könnyeket a 6 hónap alatt: hát gyermekeikben fizesse"meg Önöknek végtelen jóságukat.

Búcsúzni jöttünk Méltóságtokhoz és egy- j uttat megköszönni 6 hónapi fáradozásaikat j és kitartó türelmüket úgy a saját, mint szü- lóink nevében is. És kérjük a jó Méltóságos j Asszonyt, tolmácsolja köszönetünket mindazoknak a-nemes jó családoknak, akikMét- i» tóságos Asszonyék jóságán indulva szintén | éreztették velünk szivük jóságának gyű- i mölcsét. y

Most pedig mindnyájunk nevében Mél- ! tóságos Asszony bocsánatát kérjük, ha neta- j Ián gyermeki könnyelműségünkkel akaratla- j nul szomorúságot okoztunk és kérjük, hogy i tartson megdiennünket továbbra is szerete- j tében. Mi valamennyien imáink közben fog- j juk Méltóságos Asszony nevét emlegetni, i amikor a Jó Isten bőséges áldását kérjük : nemes szivére és kedves családjára. Isten \ fizessen meg minden jóságukért.«

A megható beszéd után a szedresi zenekar a Himnuszt játszotta, majd báró Fiáth Tibor a következő beszédet intézte a gyermekekhez :

»Kedves gyermekeim, a szeretet hozott benneteket ide, a szeretet, amely azok szivében fakadt, akik felismerték szüléitek nehéz helyzetét, magukhoz vettek, hogy hajlékot, szollemi és testi táplálékot adjanak nektek. Sokan közflletek elvesztették a legdrágább kincset, a Hazát, ahol születtetek. Ennek a Hazának a visszaszerzése lebegjen mindig szemeitek előtt. Egy sanyargatott, szétdarabolt szegény ország szeme tekint rátok és tőletek várja felszabadulását, régi dicsőségének újjá ébredésével a szebb és boldogabb jövőt. Hogy azonban ez a remény beteljesedjék, szükséges, hogy testben és lélekben migerősídve lépjetek az élet ! porondjára. Azért, ha innen távoztok, szorgalmasan látogassátok az iskolát, sajátítsátok «4 az ott hallottakat, nyissátok fel sziveteket |

Báró Fiáth Tibor ur lapunk utján mond köszönetét mindazoknak; akik ezen emberbaráti intézmény létesítésében segítségére voltak és igaz gyár fajszeretettől áthatott hazafias szívvel, nemes lélekkel anyagilag is támogatták a gyarmeksegitő akciót. Hat hónap alatt szerzett közvetlen tapasztalatai utján meggyőződött arról is, hogy az anyagi áldozatok nem jutottak érdemteleneknek. A gyermeki sziv hálájának soha ki nem alvó lángját gyújtotta ki ez a jótékonyság, amely a jövőben bőven meg fogja teremni a gyümölcseit. Az apáti-i gyermekotthon lakói mindig szeretettel fognak visszagondolni jótevőikre és ha kilépnek az élet küzdő terére, ők is azon fognak dolgozni, hogy a haza naggyá tétele érdekében mindig segíthessenek azokon, akiket a sors csapásai meglátogattak.

Levél a szekszárdiaknak.

Budapest, 1920 augusztus hó 17.

Egymásután érkeznek vissza nyaralásból a gyermekcsoportok. Hogy milyen emlékekkel jönnek, azt nem tudom, mert nem volt alkalmam velük találkozni, de azt tudom, hogy a háborús évek alatt a vidékiek mindinkább „enni“ hívtak meg a nélkülöző pestieket és' azt is tudom, hogy a fővárosi nélkülöző proletár és nem proletár tömegek tudatában szintén mindinkább elfogadottá lett., hogy az ember a vidékre azért megy, hogy „egyék“.

Mikor Szekszárdiból megkaptuk a szives meghívást, 15 leányka számára, örömmel küldtük le a halvány areu kis katonákból rekrutálódott csapatot a fenti értelemben: azonban mikor most Szekszárdra. lejöt tem, hogy megköszönjem a pesti szülők nevében a vendégszeretetet, melyet gyermekeik élveztek, a leánykák rózsássá lett arcáról leolvastam ugyan, hogy itt tényleg bőven volt

Válasz.*

Igen tisztelt Szerkesztő ur !

Csak most vettem kézhez b. lapjának 33. számát, amely a „Nemzeti Újság“ augusztus hó 4 iki számában a közigazgatás reformjáról irt cikkemmel foglalkozik.

Az „audiatur et altera pars“ elve alapján állva, kifogásolt tételeim védelmét vállalom és kérem soraim közlését.

Elsősorban a cikknek személyemet érintő részével foglalkozom igen röviden, minthogy ez igazán nem I fontos mozzanat« Mindössze meg akarom -nyugtatni tisztelt kritiku,sómat, hogy kilenc éve vagyok előadó a belügyminisztériumban, amely idő* Szívesen adunk helyt dr. Weis Isrván ur tárgyilagos és higgadt hangú válaszának, bár mi ma is azon az állásponton vagyunk, hogy dr. Weis István ur nagyon sötét szemüvegen át nézi a vármegyei közigazgatást és embereit. A vármegyei közigazgatás munkásai is emberek, lehetnek gyengéik, de vannak kiváló tulajdonságaik is, amelyeket elhallgatni nem lehet. A vármegyei közigazgatás emberei nem a rendeletek rideg szakaszai szerint intézik dolgaikat, de megértéssel és sok jóindulattal és ami azelőtt tán nem, de raa egy nagy érdem, teljesitik kötelességeiket ébbér mellett, de nem ismerik az informáltatást. A törvényhatósági bizottság összetételét sem látjuk oly rossz- nek, mint a »Válasz« írója. Helytelen pénzügyi politikánk, amely az adóztatás kérdésével oly annyira késedelmeskedik, nem en- , gedi még be a törvényhatósági bizottság tagjai ; közé a hadimilliomosokat. A virilisek ma is tehát a földbirtokos értelmi osztályból ke- ! rülnek ki. akiktől nem féltjük sem a népet, sem a közigazgatást. Bizonyság e mellett a vármegyei rendszer ezer éves fennállása. A választott bizottsági tagokkal kiveheti, sőt állítjuk, ki is veszi részét a nép is a közigazgatási ügyek intézéséből, nincs tehát kiszorítva a vármegyék termeiből a nép. Téves teiiáí az, hogy a vármegyékben az történik, amit néhány nagybirtokos akar. De nem vitatkozunk! Leközöltük dr. Weis István ur cikkét az ellenvélemény tiszteletéből kifolyólag, de fentartjuk azon határozott meggyőződésünket. hogy nem oly rossz a mai vármegyei közigazgatás és nem bízunk annak a nagy jóságában, amely mellett, tisztelendő buzgalommal, a cikk iró ur tör lándzsát.

Szerkesztő.

Van szerencsém a t. közönséget értesíteni, hogy a

Szekszárd szálloda kávé házát

költséget nem kiméivé Ízlésesen rendbehoztam. — Kérem a nagyérdemű közönség szives pártfogását.

Bérdi József.

1920 szeptember 4.

bői öt évet a törvényelőkészítő főosztályban töltöttem és igy módom ban volt a magyar közigazgatás öaz- szes előnyeinek és hátrányainak olyan megismerése, hogy ebben a tekintetben igen kevesen versenyezhetnek

velem csonka hazánkhan. Ami pe. dig a destrukcióval kapcsolatos búr- költ gyanúsítást illeti, büszkén vall- hatom, hogy már a liberális munka- párti korszakban ott voitam min. denütt, ahol a magyar öncéluság és keresztény öntudat érdekében komoly mozgalmak voltak, az őszi. rózsás forradalom reggelén is tőre kedtem a Nemzetvédő Szövetségben tömörült társaimmal a fegyveres ellenállás szervezésére és ezen az, utón — noha később Cserni József kezébe, az akasztóin árnyékába, a börtönbe vitt — megmaradtam és meg. maradok.

Mindezt kritikusom nem köteles tudni, nevemet azonban — ha valóban közigazgatási ember — mégis illenék ismernie, amikor az össres ^közigazgatási szaklapokban, az utóbbi négy öt évben havonta legalább egy. egy. nevemmel ellátott cikkem és több, a napisajtában méltatott tanulmányom jelent meg.

Ezek a személyes mozzanatok azonban nem döntik el az elvi vitát.

Mit kifogásol a „Tolnamegyei Újság“ cikkemben?.

Azt, hogy nem eléggé foglalok állást a vármegyék és községek autonómiája, Budapesttől független:- ‘ tóse mellett, kemény kritikát gyakoriok a tisztviselői kar felett és a közgyűlések demokratikus összetétele mellett török lándzsát.

Az első kifogás nem helyt álló. Egész cikkemet az igazi autonómia szelleme lengi át, csaknem évtizede» publicisztikai pályámat a vidék au- tarkiájának gondolata jellemzi — abban az időben, amikor decentra- listának lenni még bűn volt. Tudom azonban, hogy önálló működésre, a magyar célgondolat ápolására, a közszükségletek jó kielégítésére csak olyan közületek alkalmasak, amelyek a társadalom tagozódásával kongruensek, belekapcsolják a közéletbe a legszélesebb néprétegeket. Ilyen közületek a községek és a községek szövetségei, de nem a mai vármegyék, amelyekben — ritka kivételtől eltekintve — mint hatalmi szervezetekben néhány uradalom és nagytőkés akarata érvényesül, tisztviselői karuk pedig egész szűk körből' kerü ki.

Lássuk a második vádpontot.

Fenntartom állításomat, hogy jóval több a tisztviselőnk, mint a mennyi az ügyek jó elintézésére elégséges és ezek nagy része sem képzettségével, sem szorgalmával nem válik ki.

.Gondoljunk csak arra, mennyi energiát von el a sok bürokratikus copf: felülvizsgálat, kétfoku fellebb- vitel, az Írásbeliség tultengéee stb. Ha valóbau egyszerűsítenék a köz- igazgatást, fele munka elesnék és igy a tisztviselői kar fele távozhatnék ; természetesen azok, akik ke- vésbbé képzettek és szorgalmasok. Bármennyire hivatkozzék is ugyanis

S. barátoa a minősítési törvényekre,

ő is kénytelen lesz elismerni, bogy különösen a jogi karon a képesítés merő papiros-képesítés, de még a szorgalmas ’ jogász is alig szerezhetett a közigazgatásban értékesíthető szociális és gazdasági ismeretet. Afflj pedig a tisztviselők lelkivilágát illet* — a dunántúli központi kormány- biztos mellett tavaly öt hónapon ót teljesített szolgálatom alatt volt módom arra, hogy az egyes tisztviselői körökben honoló kedélyes bonhomiát megismerjem.

N*ue veaio ad fortissimum. It* van a közgyűlések demokratizálásaA tavalyi esztendő után minden túlzást megértek ; azt is tudom, hogy a természetben az ellenhatásnak ugyanolyan mérvűnek kell lenni, mint á hatásnak. Itt azonban az ideje aanak, begy végre tárgyil*g®~ san nésziik a viszonyokat. —- Vagy