Tolnamegyei Ujság, 1920 (2. évfolyam, 1-54. szám)
1920-07-31 / 32. szám
1920 julius 31. 3 toknak fenyvesekkel vadregényes táját, a délibábos Alföld legértékesebb busakalászos óceánját. Tépde- sík, piszkos kézzel tépdesik túl a Dunát, Baranyát, a vadvirágos Me esek alját! S letépték a bércek és erdők szomorú basáját: Erdélyt. Pécs, Pozsony, Kassa, Késmárk, Kolozsvár! A magyar kultúra és művelődés gócpontjai! Szent földben nyugoszoak nagyjaink! Thököly, Kákoczy 1 Bús magyarok vitézi; kik oly hosszú évekig idegen földön pihentetek s kiket egy nemzet ssere- tete várt haza, örök álmotok ismét zavart; sírotokban nincs nyugváatok. Ellenség tapossa sírotok szent földjét l S a Késmárk felől stivitő szél csak tompítva továbbítja azokat a jajkiáltásokat, azokat a sóhajokat, azokat a fájdalmakat, mit drága véreink ott szenvednek 1 Ar trrsdentizmus. Ami itthon sóhaj, lemondás, fájda lom, az ott a megszállt területeken könny, vép és szenvedés. A litván mocsarak, a doherdói fenaik, a ga liciai mezők jeltelen sírjai, a gyászba- borult özvegyek és anyák, a csonka hösök, a világtalan vitézek, kik örök meineutóként itt járnak köztünk, mint égbekiáltó vádlók, uémaságuk- ban is azt kiáltják : Az nem lehet, hogy annyi szív Hiába űnta vért, S keservben annyi hö kebel Szakadt meg a honért! Még jönni log, mert jönni kell, Egy jobb kor, mely útin Buzgó imádság epedez Százezrek ajakén t Kérdem : vájjon htiu-e az, hegy a magyar annyim szerette hazáját, hogy ezer éven át itt muradt s védőbástyája volt a nyugati civilizációnak, kultúrának és kereszténységnek?! BUn-e az, hogy fiai idegen célokért önfeláldozók voltak s mindazt a maguk fajának n becsületéért tették ? Nem 1 ez nem lehet bűn, ez csak eréuy lehet 1 S erényünkért mily keservesen lakoltnnk ! Elhulltak leg jobbjaink a hosszú harc alatt s idegen földön, távol a honi rögtől alusz szék örök álmukat I Visszaszerezzük az orszáyot 1 Hős halottasukban büszkélkedünk, szenvedéseink, a velünk szemben elkövetett igazságtalanság, csak dacossá, elszánttá (esz ; s egyik ke /linket szivünkre szorítván, a másik nyugszik a fegyver ravaszán — markolatán a kardnak ! S Madách Luciferjével kiáltjuk a győző felé: „fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy ur vagy ! S egy talpalattnyi föld elég nekem ; iiol a tagadás lábát megveti a Világodat meg fogja dönteni !“ Egy talpaiutthyi kis Magyarország elég s vissza fogja szerezni a Nagy- Magyurországot, egy talpalattnyi független Magyarország elég, s vissza- logja szerezni u ltah-Magyarorszá- got . . . (Hosszantartó éljeazés.) Vissza fogja szerezni, ha lehet Szt. István magyarjainak keresztényi tü isimével és bölcsességével, de visszafogja szerezni ha kell: Árpád ma- gysrjaic,ak vadságával, Hunyady magyarjainak hősiességével, Kossuth magyarjainak forradalmiságával! (Éljenzés és taps.) Vissza fogja szerezni minden eszközzel, mert a céh szenti a annak érdekében minden eszköz jogosult! Célunk : a régi integer Nagy Magyarország, független Nemzet, Budavárában székelő Szt. István ko rúnájával ékesített magyar király! Ezen célunk eléréséhez kérjük segítségül a Magyarok Istenét I ! I (Hosszantartó élénk éljeúzés és taps.) Ezek után a közgyűlést tisztelettel megnyitom ! A beszéd hatása. Amint végig siklott tekintetünk a lezottság tagjain, a kipirult arcokból, a künytől fátyolozott szemekből a mélyen szántó hazafias beszéd legékesebb és talán legértékesebb dicséretét olvastuk. A beszéd közben és a befejezéskor felhangzott lelkes taps és éljen zúgása mintha megmozdították volna a vármegye TOLNAMBGYEI ÚJSÁG die sfr múltjának történetét hirdető arcképeket. Ebben * szimbolika» mos- pásban azonban nem a mait aifeotá sainak, a mait eszméinek megingását észleltük. A történelmi Magyar- ország aj eszmék segítségével való {elépítésének törekvésében a vármegye közszellemének, régi tradícióinak legélénkebb megbecsülését látjuk. Abban a teremben, hol egykor Bezerédj István, Sztankovénssky Imre és Barlal György lelkes szavai hangzottak el, ott a mait tradíciói könnyen bekapcsolódhatnak a jelen törekvéseibe, ott nem állhatnak szemben egymással táborok, amelyeket egy egész világ választ el egymástól a kötelességek és jogok szempontjából, ott ineg kell értenie egy mást nagybirtokosnak és kisbirtokosnak, kereskedőnek, iparosnak és munkásnak egyaránt, olt át kell hatva lenni mindenkinek attól az érzéstől, hogy egymást megbecsülve, kéz a kézben, a hazaszeretet szent tüzétől összedobogó szívvel kell fáradhatatlanul dolgozni, hogy ez az ország újra boldog és nagy legyen. Úgy láttuk, agy ereztük és tán nem csalódtnnk, ez az összeforr»» a mai közgyűlésen inegpeeséltetett. Az üdvözli beszédek. A főispán-kormány biztos hatalmas beszéde után dr. Erdélyi Aladár törvényhatósági bizottsági tag állt fel szólásra és körülbelül a következőket mon- ! dotta: Hogy bátorságot veszek magamnak az üdvözlésre, erre csak egy jogalapom van, az t. i., hogy Kovács Sebestéuy Endre barátommal és kormány biztos ur Öméltóságával, mi hárman kezdtük szervezni itt Tolna vármegyében a Földmives és Kisgazda Pártot, melynek megalakítására és megteremtésére az egész ország területére nézve az vezetett bennünket, bogy felrázzuk u népet főként a Károlyi féle forradalom következményeivel, a csőcselék garázda rombolásaival szemben, azt a népet, melyet az Istent tagadó gazemberek tönkre tenni akarunk. Kiérték ugyan azt és megakadályozták, hogy szabadon megalakulhasson és egy hatalmas párt lehessen. De alig, hogy megszűnt a hatalma, újra kibontottuk a zászlót, igaz, hogy nemzeti keresztény jelszóval, de nem tagadtuk meg előző elveinket sem, hanem azt akartuk, hogy az egész magyar társadalom vegye kezébe az irányítást, melynek leglelkesebb harcosa a kormánybiztos ur Öméltósága. Elismeréssel kell itt megemlékeznem dr. Órfly Imrének, a szekszárdi kerület nemzetgyűlési képvi Kelőjének a működéséről is, aki a megyei politikusokkal kuröltve uieg alakította a vármegyei Egyesült Keresztény Nemzeti Földmives és Kisgazdapártot, példát mutatván az egész országnak, hogy miképen ke.ll a párt szempontokat félretéve, a konszolidálódás útját előkészíteni A vármegye bllszke lehet po itikusaiuak előrelátására. mert azok már közel egy évvel ezelőtt megcsinálták azt, aminek a tudatára az országos pártok csak most jöttek rá. A félreértések elmúltak s örülök, hogy a kormány képviselői jelen vannak, akikkel együtt működtünk és akikkel együtt akartuk, hogy a kormányt egyetlen osztály, a falu népe támogassa s a vezetést a falu népe vegye kezébe. Hangsúlyozni kívánom, hogy a verejtékes munkának meglegyen az eredménye, a jutalma • az a munkás, aki megérdemli, a helyes földbirtokreform utján juthasson a földhöz. El fog követ kezni, hogy nem a földbirtok maximumot, hanem a minimumot kell majd megállapítani a épen ezért felhívom a kormány jelenlevő tagjának a figyelmét se újabb gabonarendeletre is. Nem a maximálásra vsn égető szükség, hanem a legkisebb árra. Hogy milyen súlyos következményei voltak a múltban a maximálásoknak, udjuk jól, már a régi rómaiak is megpróbálták ezt a földbirtokkal, a francia forradalom után szintén maximálták az árakat s azok rögtön tízszeresre szökkentek fel. Az áraknak maximálisa egyenesen céltalan, vagy legyen szabad forgalom, vagy legyen a békeár. Mi szívesen oda adjuk teroicoyoioket a békeárért, ha remélhetjük, hogy más cikkek ára is alá fug szél!«ni. A legnagyobb örömmel csatlakozom a kormánybiztos ur Öméltósága programmjához és kivánom, bogy sz isten sokáig tartsa meg állásában az országnak és a vármegyének örömére. Renczes János az előtte szólott bizottsági tagnak beszédjében mondottakat azzal bővíti ki, hogy az sz osztály, melyet ő képvisel, a legtöbbet szenvedett és csalódott is, főkép eddigi politikusaiban, a Károlyi-féle és a kommunista veszedelemben. Itt tudta meg ea az osztály, hogy ő eddig senki sem volt, az országban nem volt helye, tehát nem csodálható, ba a forradalom után máskép gondolkozott. A legnagyobb párt ma a földmives- és kisgazdapárt, mert < benne mindenféle elemet láthatunk, j van benne ügyvéd, orvos, iparos, t földmives, tisztviselő, kis- és nagy J gazda, tehát ez a párt nem osztály- I Az orosz fogság kínszenvedései. Szekszárdon mindenki szeretettel emlékezik még Pataki Imre építészmérnökre, aki városunkban végezte középiskolai tanulmányait és aki test véröcese Pataki Jákó gimnáziumi ta nénink. Az istenfélő derék hatul ember, aki mély vallásosságát a ma gyár kereszténység ősi városában, Esztergomban, az auyatejjel együtt szívta magába, mindenkor büszkesége volt a szekszárdi gimnáziumnak. A háború kitörésekor mint katonatiszt vonult kodba. Két évi szakadatlan harc és hősi küzdelem után az 1916. évi junius hó 4 én Dobroutz mellett az oroszok áttörése alkalmával került fogságba. Sok szenvedésen ment keresztül, arnig eljutott végleges internálási helyére a keletszibériai Nikolszk Ussznriszkba. Sokszor irt haza, de levelei közül alig érkezett ide néhány. Legutóbb ez év április 23-án kelt levelét adta át egy a fogságból hazaszállított tiszttársúnak, aki elhozta az édes hazába, ahová annyi ezer és ezer magyar szív vágyik vissza a rettenetes szibériai rabságból. Pataki tanár volt szives »..levelet rendelkezésünkre boesájtaÜi' és mi bő kivonatokban ismertetjük annak tartalmát olvasóközönségünkkel. — Vajha a levél adatai minél szélesebb körben keltenének visszhangot, hogy n magyar társadalom megtegyen minden lehetőt pusztulásra ítélt véreink megmentésére. Akinek módjában áll, adakozzék minél többet erre a óéira, mert Európa joggal fogja a magyart a világ legutolsó nemzetének tartani, ba eleget nem teszünk a nemzeti becsület legelemibb kötelességének és veszui hagyjuk Szibéria kómezőiu sínylődő derek vitéz testvéreinket, akiknek munkás kezére, viharedzett, minden pe lökön keresztül gázolt hősiességére még olyan nagy szüksége van ennek a sokat szenvedett, szegény magyar hazának. De térjünk Gazdák figyelmébe! m MezSsnzclasáSi-KeresKedelm! Részvénytársaságitól Csontiiszt szuperfoszfát, műt rá gya Vósgálie, dohányfttzőzsineg, kénpor előnyösen beszerezhető a Szekszárdon. párt, hanem a kormány támogatására egyedül hivatott nagy nép- parlament ; ez less hivatva talpra- aliitaui a rendet és az országot. Kovács Sebeslény Endre a varmegye közönsége nevében néhány meleg, őszinte szóval üdvözölte a kormánybiztost, majd Haypál István nemzetgyűlési képviselő választói nevében üdvözölte dr. Klein Antalt. Örömének adott ki fejezést, hogy a kormánybiztosi széki ben oly embert lát, akit nem a születési előjogok, hanem saját munkája és egyénisége emelt. Úgy véli, bogy az arra való becsületes munkások elől nem szabad elzárni az uta’, hanem meg kell adni a módot és lehetőséget, hogy munkájukkal felkttzd hessék magukat. A földreform kérdésének megoldásánál ezt a szem pontot kívánja érvényesítve látni de úgy, hogy ott, ahol arra okvetlen szükség van, a nagybirtokból vétessék el becsületes árban annyi, amennyi lehetséges úgy, hogy ez a földkisa- játitás a töbhtermelés erős hátrányára ne legyen. Ezt megtenni hazafias kötelesség, de továbbmenni büu a nemzet gazdasági érdeke elleu. Haypál István higgadt és általános helyesléssel fogadott szavai után Dr. Klein Antal főispán-kormánybiztos rövid beszédben köszönte meg az üdvözlő szavakat, mire a törvény hatósági bizottság áttért a tárgy sorozat feldolgozására. * A közgyűlés további részéről szóló tudósításunkat térszüke miatt jövő számunkban közöljük.-------------------— ~ ---- ------a l evélre. „ ... Az ántáut megengedte, hogy a foglyokat haza lehessen szállítani. Hajó van, de pénz nincs. Mi pénzt előteremteni nein tudunk A hazautazás 300 jenbe kerül és április 23-án egy jennek az árfolyama 500 rubel volt. Vagyis egy hadifogoly hazaszállítása 150,000 rubelbe kerül. A mi fizetésünk havonta 200 rubel, ebből kell magunkat élelmezni és fenntartani. Ebből megtakarítani nem lehet, mert ha az amerikaiak nem segítenének bennünket, éhen kellene pusztulnunk. Teljesen rou gyosak vagyunk és ruhaneműt nem vehetünk magunknak, mert egy ing 600 rubel, egy alsó nadrág 500 ru bel, egy pár komisz bakancs 5000 rubel, felső ruba 20,000 rubel. Ha napszámosnak, vagy más , munkára megy ki az ember, 165 rubelt kereshet naponta, ez a legnagyobb bér. Ez havonta esetleg 5000 rubel. Eb bői élelemre 3000 rubel kell. Maradna mondjuk 2000 rubel havonta Száz hónapig kellene dolgoznunk, hogy a hazautazáshoz szűk seges pénzt megkereshessük, me t hisz közben ruházkodnunk is kell. Sok tízezer magyar fiú várja kelet Saibériánsk a poklából való szaba d illését, de bizony semmi jele aunak, hogy az állom bennünket haza akarna szállítani, Vagy talán már slfeled- keztek odahaza arról a sok jó magyar vitézről, akik Szerbiának minden kínját végig szenvedték, végig csinálták a Mackensen nagy offeu- Zitáját. Aztán még mindenki emlék- i szik az 1916-os januári harcokra, amikor a határaitokat védtük. Hogy erre a szomorú sorsra jutottunk, az nem a mi hibánk. És ha valaki azt merné mondani, hogy vannak köz tünk olyanok is, akik a saját bihá jakból jutották fogságba, annak azt | felelhetem, hogy azoknak elóg bün- | tetés volt az 5 éves fogság. Hisz odahaza a legnagyobb gonosztevők modern fegyházakban töltik az éle tűket, kényelemben és az állam gondoskodik testi és lelki foglalkozta tásukrói. Ms mi? Katonák, akik a nem:el I büszkeségei voltunk, akiknekdicső j ségét az egész világ hirdette, a
