Tolnamegyei Ujság, 1920 (2. évfolyam, 1-54. szám)

1920-01-24 / 4. szám

2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1920 január 24. takoszék ellene a magyar kormány utján. Beszéde végén a fellelkesült tömeg ünnepi esküt tett, meg­fogadván, hogy fegyverrel is kész ellenállani a tervezett megcsonkitásnak. Dr órffy Imrei beszé­dének befejezése után Gyürky Ferenc h. polgár- mester felolvasta a népgyülési bizottság javaslatát, kérvén a közönséget, hogy a következő tiltakozó táviratot küldje a miniszterelnöknek : „Nagyméltóságu Huszár Károly miniszterel­nök urnák Budapest. Tolnavármegye székvárosá­nak, Szekszárdnak lakossága értesülvén az entente legfőbb tanácsa által felállított bekefeltételek ka tasztrófálisan súlyos voltáról, mai napon eddig még soha sem látott részvét mellett népgyülést tartott és egyhangúlag kimondta, hogy az ország megcsonkítása és gazdasági tönkretétele és az ezeréves hazához hű nemzetiségek elszakltása ellen a legünnepélvesebhen és leghatározottabban tilta kozik és a felelősséget az ennek folytán beálló, ma még beláthatatlan következményekért az en­tente legfőbb tanácsára hárítja. Kéri Nagyméltó­ságodat, hogy ezt a tiltakozását az entente legfőbb tanácsához eljuttatni méltóztassék. Szekszárd, 1920 január hó 18-án. — A népgyülés megbízásából: Gyürky Ferenc, dr. órffy Gyula, Vesztergombi Antal, Nagy János Prantner, Török Pál Majsai, id. Debulay Imre bizalmifórfiak.“ A közönség élénk 1 megelégedettséggel vette tudomásul az elküldendő távirat szövegét és a Szózat éneklése után szétoszlott. A népgyülés után a vármegye és város kép­viselete az izraelita templomba ment, a hol szin­tén igen sokan voltak. Benau Lipót kántor gyö­nyörű éneke után dr. Rubinstein Mátyás főrabbi mondott megható fohászt, kérve a Mindenek Urát, hogy emelje fel rettentő megalázásából a magyar nemzetet. Fel a szivekkel! Irta: RÁTKAY LÁSZLÓ. Félre a kishitűséggel! Magyarország soh'sem vész el, Mert örök az élete! Mit párisi irka-firka, Sorsunk a nagy Isten irta, S az lesz, mit ő végeze! Ti csak a jelent látjátok! Mint osztja fel szép hazátok A sok zsarnok s mit izén; Én már a jövőben élek És felséges érzemények Tombolnak át szivemen ! i A Idők fátylát szétszaggattam, Tűzsas vagyok, fent a napban, Látom, a mink elorzák, (Jjra megvan; sikon, halmon, A győzelmi himnuszt hallom, Mit zengnek az unokák. Győzni bár dicső lett volna. De így is van, ml a porba Vert magyart felemeli: Fia lenni egy nemzetnek, Aki ártatlanul szenved, Férfiasán isteni! És maradt egy bűvös kardunk! Ez a kard, ha összetartunk, Világgyőzelmet arat: A millió szívben rejlő, Szikrát hányó, mindent merő Büszke, dacos akarat. fi nemzetgyűlési Halasztások, A megyei egyesült keresztény nemzeti kis­gazda- és földmives-párt jelöltjei mindenütt biz­tosan állnak. így dr. órffy Imrének a szekszárdi, dr. Erdélyi Aladárnak a paksi, örgróf Pallavicini Györgynek a dombóvári, végül Frühvrirth Jenő­nek a tamásii kerületben való megválasztása egész bizonyos. Ezeknek nagy kínnal felvergődött ellen­jelöltjei a leadott szavazatok igen kis hányadát fogják elérni. A gyönki kerület jelöltjének, báró Jeszenszky Györgynek nehéz harca lesz, itt nincs kizárva, hogy pótválasztási küzdelemre kell mennie Haypál Istvánnal vagy ifj. Holub Józseffel. A bonyhádi kerület sorsa az utolsó percig kétséges, alig hisszük, hogy akár Perczel Béla, akár Wéber János sok szavazattal kerüljön ki győztesnek. A tolnai kerület hangulata az utolsó héten ngy látszik, teljesen megváltozott. Eddig Renczes Jánosnak voltak győzelmi kilátásai, most, hogy Gutái visszalépése folytán a német községek kivétel nélkül, sőt a magyar községek is Fekete Ágoston mellé álltak, utébbi esélyeit határozottan jobbak­nak tartjuk. Felhívás vármegyénk valamennyi megválasztandó nemzetgyűlési képviselőjéhez! Úgy vármegyénknek, mint a megválasztott nemzetgyűlési képviselőknek eminens érdeke, hogy utóbbiak a választások után is egymással szolidá­risán, egy politikai irányban haladjanak. Ehhez járul, hogy megyei pártunknak kezdettől fogva az volt a fő törekvése, hogy a keresztény és nemzeti alapon álló országos pártok egyesülésének ügyét előmozdítsa. Erre pedig a megyei egyesült párt programmja alapján megválasztott képviselők közös akciója rendkívül alkalmas lesz. Tehát országos érdek is, hogy képviselőink- mentői előbb meg beszéljék kifejtendő közös akciójuk minden rész­letét. E célból a megyei egyesült keresztény nem- zeth kisgazda- és földmives-párt intézőbizottsága nevében felkérem a megye összes képviselőjelöltjeit, hogy megválasztatásuk esetén pénteken, f. évi január hó 30-án este 8 órakor a budapesti Pannónia szálló utcai éttermében megjelenni szíveskedjenek. ^ ­Dr. Órffy Imre. Érdekes szómodatoK a múltból. Néhai való jó Takács-Ádám feőbiró uram „Mező-Szégzárd városának 1715/16. évi minden­nemű jövedelméről és kölcségéről beadott szám­adásáéban a következő számtételek találhatók fel) egy«*ve: „Fodor Mihály birójjjuram számadásakor rizs- kásáért, sáfrányért, szerecsendióvirágért, szegfűért: 45 kr. Item olajért, borséért, malacért, tyuk/iért: 621/» kr. Item káposztáért, polkáért (néhai hízott pulyka lehetett) galambsakért : 1 frt 60 kr Adtam magam és kisbirók számára négy pár csizmáét 8 frt llVi kr: Item Gergics Miklósnak 8 akó borért, per 3 fit 121/* kr. számlálván, tészen az ára : 25 frt. Nótárius uramnak Simon- tornyára gyűlésre lóvén, adtam 3 napra kölcségre 65 kr. Adtam a város gyermekdajkájának 3 kllla búzáért 3 frt 76 kr. Adtam Miskéri Istvánnak, hogy az Barátért volt Siraontornyára: 1 frt 41x/2 kr. Fizettem Hárs Józsefnek 552x/a font husért: 16 frt 57V, kr. Nótárius urduinak annuális fize tését megadtam, úgymint 50 frt. Generális gyű­lésre lévén, magam nótárius urammal együtt 3 napig költöttünk: 82 krt. Egy pár tyukfiért, nyűiért, /(leányért, 2 süveg cukorért: 2 frt 45 kr. Egy pár récéért: 30 kr.“ stb. A mezőváros egész egy évi kiadása: 1981 frt'81 kr. volt. Boldog világ lehetett az, amelyben biró uraimékat „tyukfival, polkával* és finom szekszárdi vörös borral tartották — a mezőváros költségén. Ámbár ebbői állhatott a fizetésük, mert a számadás szerint „annuális fizetést* csak a nótárius uram, • „pápista és a kálomista mester uraimék“, no meg aztán a bikák gondviselője kaptak. Akinek nincs egyéb kellemes szórakozása, érdekes foglalkozást talál, ha a felsorolt árakat összehasonlítja a maiakkal és a fejét töri annak a rébusznak a megfejtésén, hogy milyen módon le­hetne a termelő piaci árisoknak azt a tömeg őrületét megszüntetni, amellyel a -piacra szoruló középosztályt, a tisztviselők osztályát, a haza újra­építésének lelkes előmunkásait és majdaD a meg ujhodott haza legbiztosabb tartásu pillérét a nyo­mornak, az éhenhalás veszélyének akarják kitenui. A napokban bámultunk egy közönséfes férfikalapot, amelyéri tulajdonosa 450 koronát adott. Ha a VIJI. fizetési osztálybeli, már tekintélyes állású tisztviselő elnyűtt régi kalapja helyett egy újat kénytelen beszerezni, egy havi fizetését drágasági pótlékából 150 koronával kell megtoldania, amely drágasági segélyt bizonyára nem kalapra adta az állam. De télviz idejében a gyerekek sem járhat­nak kalap, sipka nélkül. Az asszonynak is elpusz-. tűit a harisnyája, no meg egy „spulni“ cérnára is van szüksége, hogy a gyerekek eloyütt ruháit foltozgathassa. Miként kerüljön ilyen körülmények között a tisztviselő-család asztalára a mostani piaci uzsoraárak mellett a karácsonyra egy „tyukfi“, — .polkáról“ (pulykáról), hizócskáról a legmereszebb álmában sem mervén gondolni. Kocsin Szekszárd- ról Siraontornyára csak az utazhatnék, akinek ott egy nagybátyja halt meg és utána maradt tekin télyes örökségét kívánja felvenni. De csakis úgy, ha örökségének nagy részét a fuvarosnak szánta. Mert a mai Miskéri Istvánok 2 napi fuvarért 1000—1200 koronát is elkérnek és bizonyos, hogy az 1916. évben élt Miskéri István az 1 forint 41 kr. fuvardiját nagyobb megelégedéssel vágta zsebre, mrat a mai az 1200 koronáját teszi halomra gyűj­tött bankéi mellé. A termelő árusok részéről csak egy kis be­látásra, egy kis jobb érzésre, egy kis emberségre vulna szükség és a nyomorgó tisztviselőkön maris ssgitve volna, maguk pedig nem károsodat uak, mert hiss a ládafiában élükre rakott, pénznek csúfolt papirssoletek és rongyok nem gyümölcsös­nek és nem hozzák meg tulajdonosuk részére azt a boldogságot, amelyet tőlük vár. Nagyobb boldog, ságot várhatna attól az öntudattól, hogy nyomorgó embertársait tisztességes eladási árak mellett em­berséges módon a nyomortól, a kétségbeeséstől mentette meg. ^ _ uv ir-uvt-,-!.! *‘“"uaiviiv Adományok a menekültek részére. Újabban adakoztak : Dőry konzervgyár Dombóvár 1000 K. Dr. Martin Józsefné 300 „ Bodnár István 200 „ Szeghv Sándor 200 „ Gundrum József (Závod) 50 „ Takács Mihály (Agárd) 50 „ Zíbó Györgyné (Dnnaszentgyörgy) 50 „ Elszáezer Gyula (Majsamiklósvár) 200 „ Fóliák Lajos (Vajka-puszta) 1000 „ Sióagárd község 114 „ Csapó Dániel (Tengelicz) 300 „ össszesen_ 32 84 K, A múlt számunkban közölt gyűjtés 7280 K, Összes eddigi gyűjtés ____ 10564 K. Ez en felül természetben : Bernrieder József (Ger- jen, Teréz-major) 30 kg. bab, 65 kg. burgonya, Kunffy Károiynó fácánkerti gazdasága 100 kg. borsó, báró Jeszenszky József (Alsóhidvég) 76 kg. rozs, a Dunántúli Egyesitett Hengermalmok és Ipari rt. pedig 8 mm. búzát díjtalanul meg­őrült és hazaszállított a menekültek részére. Mind­ezen adományokért hálás köszönetét mond a me­nekültek csoportjának vezetősége. — A megkez­dett gyűjtést folytatjuk és reméljük a legköze­lebbi számunkban nagyobb adományokról számol­hatunk be, amely egyes pénzintézetektől és nagy- vagyonú birtokosoktól fog származni. Jubileum. Gyönyörű ünnepsége volt Dunaföldváron az Egyenlőségi Körnek abból az alkalomból, hogy az olvasóegyletnek 25. éve már elnöke Rátkay László, a költő politikus. i ^Bankett helyett irodalmi est lett és hogy a nagyközönségnek tetszett a gondolat, mutatta az, hogy zsúfolásig megtöltötte az egyletnek nagy termeit. Keller Gyuláné, dr. Berky József orvos éa Vastag Ferenc jegyző voltak a rendezők, akiket a helybeli műkedvelők zenekara és dalárdája segí­tett a nagy munkában. Az ünnepélyre érkező jubiláns elnököt Bodor István, a kör alelnöke köszöntötte meleg, meg­kapó szavakkal. Dr. Berky József magvas tanulmányt irt az ünnepelt irodalmi és politikai működéséről és ezen felolvasás keretében hangzottak el Rátkay László ismert dalai és költeményei. Bájos köszöntővel kezdődött az ünnepség, amelyet Keller Gyuláné irt és a melyet Bejczy Lujza, Keller Márta, Rátkay Annuska, Simáí- csik Zsófia és Sipos Mária mondottak el kedves közvetlenséggel, csengő rímekben és az ünnepelt kis unokája: Rátkay Annuska bokrétát adott át az ünnepeknek. A dalok közül többet, köztük a közismert „Azért csillag, hogy ragyogjon“ kezdetüt Guel- minó Alajos adótiszt énekelte pompás baritonján. A „Gyere haza Kossuth Lajos“ cinaü dalt pedig az alkalmi énekkar kiváló összhangzásban. A verseket Hild László, Sárdy Erzsiké és Kurucz Vilma szavalták megértéssel, nagyon szépen. Köztetszést keltett Csekey Károly karnagy kiváló vezetése mellett Óry Géza, Bállá Imre, Csekey László és Keller Lajos művészi hegedű- játéka. Az ünnepség barmatcseppje gyanánt ragyo­gott az ünnepelt kis unokájának: Rátkay Gábor­kának szavalata, aki az ünnepelt nagyapának gyermekversét szavalta el. Az alig öt éves csöpp­ség meglepi biztonsággal végezte el művészi fel­adatát. A közönség szeretettel avatta őt fel első szereplése alkalmával. Végül az ünnepelt köszönte meg a megtisz­telő ünnepet őb arra kérte a közönséget, hogy a hazára gondoljunk, amelynek békéjéért most áll a győző elé a békebizottság, óvott a nagy remény­kedéstől, de az elcsüggedéptöl is. Végezetül, hogy odaadja lelkét a nagyközönségnek, elszavalta „Fel a szivekkel!“ cimü költeményét, mely úgyszólván az ünnepség óráiban termett lelkében. Vajha ki- álihatna a Kárpátok büszke ormára, hogy meg­hallhatná lángoló szavát a széjjeltépett haza min­den busongó-gyötrődő magyarja! Az ünnepelt egyéniségéhez méltó lélekkel teli ünnepélyt a Himnusz hangjai zárták be. A szép nap emlékére az Egyenlőségi Kör tagjai 5000 koronás alapítványt tettek le Rátkay László elnökük nevére, melynek kamataiból érem e egy jó tanuló fog segélyt kapni. ,

Next

/
Thumbnails
Contents