Tolnamegyei Ujság, 1920 (2. évfolyam, 1-54. szám)
1920-01-03 / 1. szám
II. évfolyam 1. szám. Szekszárd, 1920 január 3. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési ár: egész érre 40 K, félévre 20 K, legyedén* 10 K. Egyes szám ára 80 fillér. Megjelenik minden szombatos. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendőt. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank éplletében. Telelőn szám 85 és 102. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. Ne csüggedjünk! Az elmúlt esztendő hasonmás nélkül áll hazánk ezeréves történetében. Már az 1918. év gonosz örökségével kellett azt megkezdenünk s a zuhanó ember kétségbeesésével kellett látnunk mindjárt az óv elején, hogy a lejtő, amelyre jutottunk, mind-mind meredekebb lesz, hogy lélegzet- telen, fühöz-fához hiába kapkodó lefelé- csúszásunk egyre gyorsul, hogy végre eszeveszett üteművé válva, a megsemmisülés rémítő érzését ébressze fel bennünk... És érzésünk alig csalt meg bennünket"; a mélységek legmélyébe zuhantunk, összetörve, megsemmisülve, úgy, hogy az újraéledés lehetőségében még az erős szivüek is elvesztették hitüket. És — csoda történt — szinte átmenet nélkül hamar megjött magunkhoztérésünk, a világtörténetben páratlanul gyorsan lábra- álltunk s igaz, hogy imbolygó léptekkel, de határozott irányvevéssel megindultunk az újraépítés Golgotáján. Az addig közömbös, sőt itt-ott vörös színekkel meggondolatlanul játszó néptömegek megmozdultak s nem kellett sok szervezés, biztatás, bünbánásszerüen tértek vissza azok a keresztény és nemzeti irányzathoz, amelynek lelket üdítő, államfentartó erejét a magyarság aligha érezte át jobban, mint napjainkban. Egy nagy tömegakarat alakult ki, amelynek a biztos előjelek szerint az összeülő nemzetgyűlés hű kifejezője lesz, s újból szállani log a magyar nemzeti géniusz, hogy hivatását — a kultúra védbástyájaként betöltse. Ha ehhez a magyar nemzeti hadseregnek máról-holnapra a semmiből való megteremtését hozzávesszük, nem lehet csodálkoznunk azon, hogy hideg rémület szállja meg hiéna szomszédaink lelkét . . . De nemcsak ezek a belső jelenségek biztatnak bennünket! Mozog a föld a Felvidéken és Erdélyben ... Ott a tót testvér a magyarral összefogva, máris hatalmassan rázza a cseh bilincseket, itt a magyar-székely lélekben ég, ha visszafojtva is, de annál nagyobb belső lángolással a visszatérés vágya s nem sok időbe telik, amikor a szász és az erdélyi román is undorral fog elfordulni a velejéig rothadt, s a trónig megvásárolható „nagy román“-tól. A nemzetek sorsát nem a háborúk döntik el! Minden attól függ, fel fog-e tudni lángolni a magyar nemzeti szellem az égig, hogy magafelé fordítsa a riadtan figyelő világ tekintetét. Lesz-e szive, lelke a magyarság zömének a hatalmas kisgazda és földműves osztálynak elérni, nem felülmúlni azt a nemzeti lelkesedést, amelyet 1848-ban az egész világ megbámult. Átérzi-e ez a hatalmas osztály azt, hogy most nemcsak a lelkünk legmélyén levő reménységeink megvalósulásáról, hanem élvemaradásunk — vagy elpusztulásunkról van szó! , Ha igen; úgy az ennek nyomán a lélek mélyéből fakadó elemi felbuzdulás már megnyilatkozásával is söpörni, tisztítani fog egészen az ezeréves határokig . . . És én hiszem, hogy ez meg lesz, hogy a végpusztulás felé sodort nemzetnek támadnak apostolai, akik a nemzeti lélek mágnességét felfokozzák oly mértékűre, hogy az elemi erővel fogja magához rántani a Hungária szent testéről leszakított részeket s örökre meg fog halni a messze más világban, talán nem is rosszhiszemű, de félrevezetett tudós koponyában megszületett agyrém : a feldarabolt ezeréves Magyarország. Egységes nemzet, egységes parlamenttel és erős nemzeti királlyal az élen végleg kiépíti a fegyelmezett, lelkes nemzeti hadsereget s annak megjelenése egymagában elegendő lesz, hogy a testünkön élősködő rabló szomszédaink régi határainkig meg se álljanak. De hogy ezt elérjük, ahhoz lelkesedés, áldozatkészség és kitartás kell! Adjon a magyarok istene ezekből az erényekből mindnyájunknak sokat, vagy még többet: elegendőt! ' ó Schnetzer Ferenc tábornok Szekszárdon. Sc'hnet^er Ferenc tábornok, nőit had ügyminiszter mait év december hó 27-én Szék szárdon tartózkodót! és dr. B(itt lay Dezső kormánybiztos vendége volt. A vitéz magyar tábornokkal, — aki az egész háborút az első raj- vonalban küzdötte át (152 csatában vett részt ét három rohamot vezeteti) is aki a bolsevis mus rémségeinek letörésére megindított ellenforradalmi mozgalomnak telke és vezetője volt,— sikerült lapunk szerkesztőjének hosszabban beszélgetni az ellenforradalmi mozg '.Imákról is a politikai viszonyokrólf Kérésünkre a legnagyobb készséggel mondotta el, hogy az át- kos Károlyi kormányzat miként játszotta át a hatalmat -K u i: Béláéknak, miként küzdöttek néhányon a bolsevismus őrülete ellen és a kis< rtetezések balsikerei állal el nem ijesztve, mily halúlmeqvetéssel munkáltak az ellenforradalmak előkészítésében, amelyekből végre is a magyarságnak a vörös uralom alól való felszabadítása fakadt. 4 magyar lélek hálás mel gével hallgattuk a mozgékony, bátor, igazi magyar katonának történelmi fontosságú közléseit, amelyekből sikerült a következőket megrögzitenünk: Mikor mi novemberben láttak, bogy a Ká rolyi-kortnány nem abban az irányban halad, a melyet mi hittünk, a független Magyarország ki építése irányában, akkor többen idősebb tisztek a hadseregből kiléptünk ; nem vállaltunk szolgála tot tovább. Decemberben már nyilvánvalóvá lett, hogy a szocialisták kerekednek felül ós az elto lódás balra egyre erősebb. Január 6-án Károlyi leköszönt s állítólag átadta Lovászynak a kor mányt ; de még aznap megváltozott a helyzet és ismét Károlyi maradt miniszterelnök. Éu akkor felkerestem Lovászyt, felajánlottam a szerve zést a szocialisták lefogására. Ketezer tisztem volt fegyverben, a Kunságban pedig megszer vezve kb 10.000 emberünk. Lovászy Friedrich- hez utasított — aki hadügyi államtitkár volt — január 5. es 6-án egész nap tárgyaltam Fried- richhel a hadügyminisztériumban a vasutak miatt, hogy a vidéki erőket felhozhassuk ; szándékunk volt január 6-án a pesti vadász-ezreddel^ amely Fehér ezredes parancsnokságával ki is vonult — a tisztekkel együtt — lefogatni a szocialista vezetőket és addig tartani, mig vidéki esapataink megérkeznek. Friedrieh a székely dandárt is bele akarta vonni, de Károlyinak besúgták a dolgot és ő az egészet leszerelte j igy az egész dolog elmaradt, mert a közönség zöme akkor még hitt abban, hogy Károlyi az országot jó irányba akarja vezetni. Mikor az országban a bolsevikiek átvették a hatalmat, Budapesten különféle ellenforradalmi alakulások keletkeztek. Csilléry mostani miniszter fáradozásának köszönhető, hogy valamennyien egy központi szervezetben találkoztak, mely szervezés engem választott katonai vezetőjévé. Különféle kísérletek után végre junius hónapban annyira vittük a dolgot, hogy kb. 16,000 emberünk állott fegyverben ós junius 27 éré volt kitűzve az általános felkelés napja. Junius 24 én egyik csapatunk — Lemberkovics csapata — hamarabb kitört, mint mi szerettük volna, bízva abban, hogy a munkásság melléje áll. Én már akkor is óva intettem ettől a csoport nálam járt egyes tagjait, két okból 1) ne köszönhesse az ország megmentését a munkásságnak, mert különben örökké a nyakunkon maradnak, 2) figyelmeztettem, hogy a munkásság cserben fogja őket hagyni. Ha ki akarnak is vonulni az utcára, engedjék, hogy a munkásság menjen elől s azután csatlakozzanak hozzá. — Megfordítva csinálták ; teljes fiaskó lett belőle. Utána erős megfigyelés alatt állottunk, úgy, hogy hosszabb ideig semmi mozgási szabadságunk nem volt. Az újabb terminus augusztus 3 ára volt kitűzve. Elsején a népbiztosok váratlanul leköszöntek és a Peidl- kormány segítségével elhagytak Budapestet. Aug. 4 én lefogtunk egy bécsi telefonüzenetet Böhmtől a Pe/dí-kormánynak, mely a következőkép szólt: „az entente-tel a megegyezés kész, ha bevesztek láts-<ztra négy burzsujt és két parasztot (a kormányba), továbbra is mi maradunk az urak“. Erre e.határoztuk a Peidl- kormány lefogását, mert különben az országra egy uj Karolyi éra következett volna és ott lennénk, ahol a bécsiek most vannak, hogy egy látszólagos kormány mellett titkos kommunizmus van Aug. 5-én megbízást kaptam, hogy az entente ott levő képviselőjével, Romanelli alezredessel, valamint a románokká! a szándékolt pucci végrehajtása tekintetében tárgyalásokat kezdjek. Felkerestem Romanelli alezredest, aki direkt megtiltotta a puccs végrehajtását s midőn mereven ragaszkodtam szándékunk kiviteléhez, szavamat vette, hogy 24 óráig nem csinálunk semmit, mig ő instrnkoiót kér. 6-án délután újra elmentem hozzá. Ó ismét letiltott és midőn újra kijelentettem, hogy most már szavam alól fel vagyok mentve, tehetek, amit akarok, bevitt egy másik szobába Borghese herceghez, kit r< pülőgépen hozatott le Bécsből, hogy vele tárgyaljak. Borghese is élénken tiltakozott a puccs Fällen és felelőssé tett bennünket az összes következményekért. Felkerestem aztán a román vezérkar főnökét, VasilesCut, akinek szintén bejelentettem szándékunkat, ó kijelentette, hogy »menynyiben Pesten vér fog folyni, valamennyiünket felelőssé teBz ós fegyverrel fogják a puccsot leverni. * 6 án éjjel két autóval, melyre géppuskák voltak felszerelve, behozattuk József fi herceget, ki 7 én reggel szerencsésen meg is érkezett. A puccs végrehajtását 7 én délutánra tűztük ki; a szerepek ki lettek osztva, mindegyikünknek egy- egy minisztert kellett volna letartóztatni Csilléry a polgári szervezés feje a miniszterelnökségre lett irányítva, én a hadügyminisztérium lefoglalását kaptam feladatul. A hadügyminisztériumot 6 óra kor átvettem s kiadtam a szükséges intézkedéseket. Oiinét átmentem a miniszter« Inöksegre, m«lyet épen akkor vett körül Csilléry 40 lovasrendőrrel s közölte velem, hogy bent volt Peidl-eknedi, de nem akarnak lemondani. Erre bementem vele együtt a miniszterelnökségi tanácsterembe (hol épen minisztertanács folyt afelől, hogy kit vegyenek be a polgári és paraszt elemekből a kabinetbe) ezekkel a szavakkal: Schfietzer tábornok vagyok, az urak mondjanak le, az uruk le vannak tuitóztatva. Felkelt erre Garbai, a szovjet elnöke és azt
