Tolnamegyei Ujság, 1919 (1. évfolyam, 1-16. szám)
1919-09-27 / 3. szám
i. évfolyam. 3. szám. Szekszárd, ESíS szeptember 27. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. A TOLNAMEGYEI KERESZTÉNY-KERESZTYÉN NEMZETI PÄRT HIVATALOS KÖZLÖNYE. EtÖf«(csi ér: tire 40 K, Ulétíe -0 K, negyeié*:« 10 K. ttyti tíim ér* E’C filter A turáni átok. Ezer sebből vérezve vergődik a magyar nemzet. Amit nem ütött rajta a háború, amitől megkímélte a novemberi felfordulás, azt elvégezte rajta a vörös rémuralom. A muhipusztai tatárfergeteg és a mohácsi vész óta nem álltunk soha olyan közel ahhoz a sirhoz, „hol nemzet sülyed el*, mint ma. Elcsüggedi lélekkel, könnyes szemekkel tekintünk a főváros felé, hol egykor nagyjaink voltak és várjuk a fénykéve fel- lobbanását, mely a vérözön földjéről az uj nemzeti élet boldog világába vezet. De hiába mélyed szemünk a messzeségbe, a fény helyett csák port látunk, port, melyet a politikai pártok egymással vívott harca ver fel, mely a magyar pép könyes orcájára szállva, sárt,, piszkot von reánk. A lélekharang szól, de azért nem széliünk magunkba, az egymást elválasztó jelszavak rakettáit eresztjük szerteszét, ahelyett, hogy meggyujtanúnk azt a kis mécsest, amely a megértés egységes táborába' vezetne. A régi átok, mely már annyiszor vezetett bennünket közel a sirhoz, ma sem ült el, közöttünk van ismét, hogy kioltsa szivünkből a2 utolsó csillanását is a reménységnek. Gazdaságilag tönkre tetten, lerongyolódva, dermedve gondolunk a lá2Ó és éhező -városokra és népére, de azért nem tudunk lemondani a szenvedések közepette várható, a még nagyobb Ínségek kapujánál sem egyéni önzésünkről. Nem akarjuk megérteni, hogy amivel rendelkezünk, azt nem szabad uzsora- úron juttatni annak, akinek nincs, a pénz ördöge rajta ül keblünkön és a lidércnyomás alól nem tudunk szabadulni. Százezer munkás kéz tétlenül áll, de azért nem érezi senki, hogy ma sokkal többet kell dolgozni mint bármikor, mert csak a munka és újra csak a munka képes bennünket az elképzelhetetlen nyomortól és szenvedéstől megváltani. A turáni átok, a visszavonás ezer bom- •laszto csirája burjánzik közöttünk, ahelyett, hogy megértenénk egymást és vállvetett munkával, felemelkedett lélekkel keresnénk a megváltót 1 Keresnénk, kutatnánk az eszmét és annak letéteményesét, az embert, aki ebből a káoszból kivezetne bennünket. A német nemzet, amely nem kevésbé érezte a legyőzetés iszonyú megalázását és nyomorát, mint mi, már eltakarította a romokat, már épit. A gépek zúgnak, a munkáskezek az egész vonalon megfeszített izmokkal végzik a testileg fárasztó, de lelkileg felemelő munkát, amely hivatva van kitermelni Németországnak nemcsak megmentésére, de megerősödésére, régi tekintélyének visszanyerésére alkalmas javakat. Nálunk az Uzsora, a termelő és fogyasztó gazdasági harca dühöng. Ott a termelő feleslegét odaadja a haza megmentésére, a munkás pedig .önként és ingyen bocsájt napi verejtékes munkájából 2—3 órát a nemzet közcéljaira. Mekkora nemzeti érzés hatja át olt a dolgozó társadom minden rétegét! Mily | bizalommal nézhet annak a népnek minden j fia a jövő elé! Üegjeteoi* emíen uciebetcc ElMi/eiésl Ciji* Is hirdessek, vaUinoi ® Síp sie’.iemi í(szil iiiefC körltir.éry-ei a szérlusziésigbti ítlöenétik. Sierketílfiíí® ís kteiófcivata»: Sjeksiird, Népbatk épC Jetébe«. Teíf íocsiím 85 is H2. Si«rlieszlC: SCHNEIDER JÁNOS. A német nép világhatalmit elnyelő sir mellett nem a kislelkúek és koncért harcolók tömege áll, hanem a politikailag érett, erejében, szellemében bizó, munkában és nemzeti érzésben fenséges nagy népé, amelynek minden verejtékcseppjében, minden könyé- ben, minden felszálló sóhajában ott van az a meg nem ingatható bit, hogy „ feltámadunk.“ Utolsó hónapjaink története arra a fájdalmas tudatra ébresztett bennünket, hogy erősen eltértünk hazánk ezer éves tradicioi- tól, hagyományaitól. Magyaros nemtörődömségünkkel leengedtük siklani nemzetünk vezetését minden téren arról az útról, amelyre helyes érzékkel és államalkotó bölcsességgel első szent királyunk vezetett. A négy és fél hónap pokoli kínjai felnyitották szemünket, látjuk, hogy az íntemacionális irányítás és szellem hova vezettek bennünket. A kommun uralom letörése után, az egész országban -felzugott, hogy politikánkat, sajtónkat, gazdasági életünket erős nemzeti és keresztényi alapra kell helyezni. Érezzük, halljuk meg mindannyian ezt a zúgást! De ez az érzelem ne jogtalan emberüldözésben, ne vallási érzelmek nyegle provokációiban nyerjen kjdomborodást, hanem a haza, az ember és a munka szere- tetének keresztényi ielemelkcdettségében, hogy ebből a keresztényi tömörülésből ne vallásháború, ne ilven módon való szétía- goltság következzék be, hanem megértő egyesülés és ebből olyan erő fakadjon, amely képes minden időben, miden viszonyok között a keresztény világnézettel és hazaszeretet érzésével ellenkező áramlat megdöntésére. Ennek az egyesülésnek tehát nem harcra provokálónak ke]] lennie, de olyan erős védelmet biztositó szervezetnek, amely méltó és amely alkalmas a Keresztény Magyar- ország felépítésére ! Ha ilyen nézőpontból látjuk azt a politikai és társadalmi alakulatot, amely keresztényi és nemzeti eszmei irta lobogójára, akkor nincs szükség arra, hogy társadalmi osztályok szerinti táborokba szakadjunk, hisz a Keresztény—Keresztyén Nemzeti Párt kereteiben érvényesülhet minden osztály, mert ennek a pártnak első, legszentebb és. egyedüli célja, hogy nemzetünk megmentésére egyesítsen mindenkit, aki magyar érzelmű és keresztény szellemű. Bár ellenség tartja megszállva hazánk hatalmas területeit, de történelmünk, véres lapjai ébren kell, hogy tartsák bennünk a feltámadás lehetőségének szent hitét. • Szünjün meg tehát közöttünk a turáni átok és egyesüljünk a nemzet megmentésének munkájában! A szellemi munkás vegye lel a tollát, ne azért, hogy politikai táborokra ossza nemzetét, hanem, hogy egybeforrassza azt, utat mutasson,^amelyen haladva az állami élet kiépítéséhez juthatunk. Sülyedjen mélyen a földmunkás kérges, de becsületes kezeinek súlya alatt a földbe az ekevasa, ne azért, mint a múlt gonoszai akartak, hogy a fold salakját forgassa iel, hanem, hogy amélyrói a termékeny humust hozza fel, amelyből, gazdasági életünk megerősödése nőhessen ki. Emelkedjék fel ismét a munkás kezéJ ben a pöröly, nem úgy, mint a közel hetükben, hogy félrevezetett kezének ütéséből ipari életünk romhalmazzá támadjon, hanem hogy a pöröly ütésekből, a gépek zúgásából és verejték csöppjeinek hullásából az a munka fakadjon, amely egymást megértő, erős nemzetté teszi újból a magyart ! taáiíil fttfkcnnénylilzfessc Dmitártftrf [okosságához f A világháború rettenetes öt esztendeje, majd az ezt követő gyilkos, nemzetölő anar- chistikus állapotok Szent István ezer éves országát a sir szélére juttatták. Sárdombok erdeje jelzik elhullott hős fiaink vitézségét, küzdelmét, koldusbot, nyomorúság a letűnt haramiauralom pusztítását, mindnyájan, kik túléltük ezeket a rettenetes időket, kell, hogy összefogjunk a tönk szélére juttatott ország megmentése körüli nehéz munkára. Ezen célból alakult meg a mai nemzeti keresztény alapon álló kormány s felhívott arra, hogy a nehéz munkában részemet én is kivegyem. Hazám iránti lángoló szeretettől sarkaltatva vállalkoztam ezen minden erőmet igénybe vevő munkára és elfogadtam a magyar kormány felhívását, hogy mint a Dunántúli részek vezető kormánybiztosa a nemzet legfőbb érdekét, a jogrend helyreállítását célzó kemény munkából részemet én is kivegyem. A Dunántúl lakosságához fordulok, mely arra hivatott, hogy Magyarország ujjáépilé- séhez adja az első alapkövet. Hazánkban a Dunántúlon kívül mindenütt pusztulás és nyomor, hitvány idegen kalandorok rablása után idegen hatalom megszállását nyögi az ország. A Dunántúl az utolsó sziget, ahonnan az újjászületés folyamata megindulhat magyar nemzeti érzésben, keresztény erkölcsben. Nemcsak az egész ország, hanem a világ nagy nemzeteinek szeme is rajtunk van. Előttük kell bebizonyitanuhk, hogy a mérhetetlen szenvedések után is életképesek vagyunk. Valamennyien tartsunk össze osztálykülönbség nélkül, akik a magyar nemzeti irányt Írjuk ki vezető eszmének zászlónkra, mert csak igy találhatunk menekvést a sorsdöntő órákban a hazánkat fenyegető vég- pusztulás elől. \ Higgadságunkat egy pillanatra, sem szabad elveszítenünk, nem érünk el azáltal célt, ha idegen származású polgártársainkkal szemben az erőszakoskodás eszközeit alkalmazzuk, mert egyedül a szervezkedés fegyverével leszünk képesék a nem kívánatos elemet kiszorítani. Kérem a Dunántúl lakosságát, viseltessék teljes bizalommal mindannyiunk iránt, akik az államhatalmat képviselni és intézkedéseit végrehajtani hivatva vagyunk, mindannyian azt a nagy célt tűztük ki magunk elé, hogy segítő kezet nyújtsunk azon megingathatatlan elhatározáshoz, hogy ezt az országot a magyar nép rendezze be saját akarata szerint. Kötelességszerüen azonban komolyan ' figyelmeztetek mindenkit, hogy legfontosabb feladatomnak ismerem a jogrend és biztonság helyreállítását és elvárom, hogy a lakosság a törvények iránti feltétlen
