Tolnamegyei Ujság, 1919 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1919-12-13 / 14. szám

\

■SteslÉsi ár:

•fáét évre 4* t, mént 'Jé K, iMfWim iá K. »mm mám ára M Mr.

Meaeieeik Minden szsmfeaéen.

Iliit été* áijak át hirditiaslc, valamint a lap saiNsmi látóéi M ktfeisieánTek a sznrimentőséghez kSldsadfk.

! SzaHtMzMtág fé IMéhfantal: SceKanórd Vápát« «ptfoNbat. TalaUnmim 8S át »».

VtéMl SCHNEIDER JÁIÜOC.

•ig » nave! Különös és morééinak láttat, ja tzárt igaz állítás, begy a magyar sokszor ftlhény- tergatett lustasága um sgyáb, mint piros káyt neurasthenia. T. i., ilyan ia Tan. A baj megvan a nagy baja a magyaraak. Hal lanat már • baj bijáa ?! Idsje a moat kásaladik idejs. kegy tude- máayatan sssmébs néssünk • bajnak a kiirtsuk a raagyariág tsstéből-lelkéből, mart mindkettőben fáaakel. A rebnstust aaaa azatályazkatjmk alkalmatlannak. ó a positiv materialista, aki a maga kaaanát kereti, evágbll nagy munkaerőt kapta kifejteni, a ha magának harsnál, haaanira Tan áa delgeiik a köstitiégnek is. A magyarság össze- omlott államéietában nagy arára kapatl a embertelen kapaaiaággal karácselja a fáldi javakat. Ha azonban lessen megint törvéay meg talán kereskedelmi kOaigasgntás is, akker korláták kásá leket ssoritani s ett darák, hasanes, basses tag less a magyarság kásásságáben. An alkalmasak a Ssé- ekenyiek, de be kell látnnnk, kegy mindenki nem lehet Saáekenyi, nagy tndemányn, nri ■iveltségü, altrnistikns gendolkenásn idealista, aki a szentnek tartott közösség, a magyarság saolgálatába állította mindet erejét, sgéss életét. Mindaaáltal álltadén törekednünk kell ssergalmae, tűseimet, kitárté muakával, hogy a kisekb-nagyebb laéebernyiek eléggé nsgy saámmal kerüljenek ki as iskolából a a magyarságét a jé áa igaa nri emberek, positir idealisták vetessék földi élete ntján.

A gyers seoeialisálék felismerték ss iskola ientosságát: lássák a tisntánláté látására! a kalá- lábél áladé magyarság vasárai is. Elemi ás küsép- isksláiakat úgy kell fölszerelnünk, bogy hsttlmae munka induljon meg bánnák. Amilyen aa iskola, olyant a fala, a város, az állam, olyan a kösösseg, mert olyan az egyén s a közösség agyénekből áll. S ne feledjik : as iskola lelke a Unité, a tanár, amilyen é, elyan aa iskola. A taníté is smber s as embsr ember esalc trnbari kelysetben, emberi visaonyok késött, emberek költ lehet. A ttager vinébea fnldeklák kásásságáben erejét vessti az erköle« térvénye.

A Dana-Tiszt medencéjébsn hatalmas állam alakni a káast jövőben s ksrmánynását a magyarság kénért bissák. A más nyelvű népek a magák nyelvterületén knltnrálin jogokat kapnak és ssivés harc iudnl meg itt nem vashél való, hanem szelleuii, gardasági ás knltnrális fegyverrel. A magyarság szellemi tebeteágéuél ás erköleei jelieménél fogva alkalmai e vetető szerepre, de hogy maradsndán megtarthassa, ssükaége van ala- pee iskelásottságra, a szellemi tehetség magaeb- fokú fejlettségére t a keresatyÓDeég tanából fakadé erköjcsi saíveltségre.

Dingha Sándor.

Mozgalom a hadifoglyok hazaszállítására.

Már a műit számunkban megemlékestünk róla, hogy varmegyénk köaőneóg# nagyarányn mosgaíciat indít ssercnesétlen véreink, a Stibériá- ban rekedt tok esernyi magyar hadifogoly hazahozatalára. Mindenkinek, a társadalom mindnn rétegének, minden egyénnek ki kell vennie a réssel abbéi a segítő akciéhól, amelynek as a eóljs, kegy hssánk és as emberiség javára minél előbb sürgőién megmenthessük aaokat az emberroncse- kat, akiket as oress iszoldateszka egy más világ- réssbe, sok-sok eesr mérföld táv el tágra harcolt el Övéiktől, magyar hazájuktól. Au ántánt sok mindent a szemünkre vethet, talán sokban igasa is lebet, de viszont a békekonferencián jeggal saá- men kérhetjük a szibériai kómnzőkön, az Urai bányáiban ét a borzalmas orosz fogolytáborokban elpusztult több százezernyi magyar életét azoktól, akik saját nagykangu kijelentéseik szerint a kil- táráért és az emberiességért viseltek háberut ellőnünk.

A hadifoglyok haiaezállitásának ügyében f. hó 5-én délután volt aa első, tájékoztató gyűl»* * vármegyékét nagytermében, ahol megjelentek a polgári, katonai és egyházi hatóságok képviseléiu j kivi! a társadalom minden réteséből való érdekDr. órffy Imre előadása a nevelőoktatásról.

Nem nagy, de a városháza tanáestsrmét tel- jtttn betöltő keaöneég asokatlaa eseménynek volt tanúja s ünnepi élveaetbeu réssesftlt a snnlt heti szombat délutánján. Jogáss, ügyvéd és politikus a taaitrn neveléoktatáe kardsáéról tartott előadást, miit maga megvallotta, kiváló külföldi tudósok ■ivei alapján, de a tárgy ely nagy sssretetével, ■•»értésével, inkább csak tanulókora tapasztalataira támaszkodva, mégis ntsglepő tájékozottsággal s annyi lelkesedést*) ns ügy iránt, hegy a ma hivatásos paedagogusa, aki lerongyolóíottau, kiéhezetten barlanglaké őseasberkéat csak a megélhetés féltételeit keresi, pillanatra főlenzmélt és tsebb idők emlékein révsdeső tekintetül, öukény- tslen elismeréssel köszönte meg lelkében az előad# nyújtotta élvezetet.

A müveltnég négy kérdését gérditette a kö- sénség szem# ele e ez teakatlan esemény, sőt kü- lénés látvány veit nekünk, jött-ment idegeneknek *ff itt Ssaksnárdon, ahol ex emberek legnagyebb réssé nedvss, dekát lakásban él s inkább a «»öllő mellemének hódol, ahol földfeletti csaternék illata hitük as égre, a vin salétromé», ártési kút esak kettő ven, as ie egymásraelletl, ellenben viavese- lék nincs, akol kevés a gyümölcséi, ellenben sok a per meg a eér, ahol termelő, kereskedő, iparét •s munkás aa aki bírja, marja elvét lobogtatva saját külön aárt, egyéni, önöt életet el • pokolba kívánja azt, aki számitásában háborítani mereszli.

Midón az igaz, nomseti én Szoeiális műveltség képét megrajzolta, ráismertünk régi .ismeró- stskre és snivesen néztük • láttuk, még azok is, akik eddig a végeken éltünk s mindég tántorit- hatlnnul nsüngttlnk a magyar nsmnoti műveltség gsndolatáa. Kern meadett újat, ds ahogy mondta, lelkesedése, tárgysseretets »»ints njjá varázsolta régi igazságunkat, melyet a kötél múltban siet- téptek és sárba tiportak.

A nevelés an egyén formálása a közösségbe. Magára hagyatva ősi és örökölt vad hajlamok rabjává leons os veszedelmévé szomszédjának. Ezért a kesesség, a család, a nemzet, az állam, a társadalom a maga törvényébe töri, hegy képére formálja és kassnot, positiv munkáttágu tagjává tsgye. Könnyen megállapítható, melyik közösségnek vau joga az egyen erőit a maga szolgálatába állítani.. Amíg az emberiség nemset-egyéaiségekre •isiik s a magyart falánk nemsst-egyéniségek vasaik körül, botorság lenne a nem is létező világ- társadalomi számára nevelni ifjainkat, anan közönyösökké mindar. iránt, ami magyar, begy anuál könnyebben beleolvadjanak idegen nemzetbe.

Plats* óta a nevelés célja mindég an állam, a nemzet, szolgálata veit. Tanításunk terve ée anyaga olyan, hogy a magyar iskolából kikerült ifjt, ka kívülről mán hatás nem éri, csak magyar, ■ág pedig magyaraágát szerető magyar leket. Az éles tssntü nemzetköziség ■indjárt kezdetben est a nemzeti elemet és szellemet akarta kiirtani a ■agyar iskolából. Pedig evvel nem korlátozzuk az egyént az emberiség szolgálatában, mert ha kannára vagyok nemzetemnek, oly mértékben dolgozom az emberiség javára.

Azonban a legjobb tanítás-terv, a legváloga- tettabb tanítáiamyag és a legraffináltabb módszer magában és sgyU^véve nem biztosítja a cél elérését ; mert a nevelóoktatás lelke a tanár személyisége, készültsége, természete, jelleme, ériénél gondolkosásmődja, egész testi-lelki dispesitiója. A tanár érzése, szelleme s ebből fakadó élő szava képes megvalósítani a szép. gondolatot, melynek hallása nagy örömöt szerzett, begy a nemzeti államot a gyermek és ifjú lelkében kell fölépítenünk. A könyv bolt betűinek ii vau katő ereje, de ez •sekély az éló ember élő szavának sugalló erejéhez képest. Nélkülöztük e tényező hangsúlyozását as előadásban. S azért ismételjük : nevolóoktatá- snmkat csak a tanár személyiségén keresztül lehet talpraállítani s magas ssitTonalra fejleszteni. — Szükségtelen mosdanunk, hogy ss utolsó tíz év a »agyar tanár ssomélyiségét lerontotta, ahogy nem

rég Pintér mondta, latépte róla a rnkát ■ a lelkét ie, meglepte.

ügyes utasításokat adott a családnak, mikép ébressisn ét növesszen nemes érassekot a gyermekben. Lassú, sok türelmet kívánó munka, de eredménye, ha vaa, ember és latsa öröme. Aa •■bér egyénisége jó egynéhány szokás üsssetétele, vegyit olyasok vagyunk, amilyenek szokásaink s a gyermek fejlődő lágy lelkét némi jóakarattal küanyü formálni, saeklatai. A jó példa vans s aa átéltstés az elsajátítás gyakgaiása. Tehát a nevelés terén is alkalmazható a mondái: Si vis me flere, dolendisa est primnm ipsi tibi. Ha tessem, köte- lsssogérzést akarok nevelni a gyermekbe, akkor •lóbb magamnak kell ereznem, tudnom és teljesi- tsnsm a magam kötelességét. S ka a isülő egyéniségénél fogva képtelen ily irányban hatni, pótolja a mulasztottat az elemi iskola, melynek lelke a tanító személyisége. Csakhogy a tanító bajtársa a tanárnak, azonfelül nem egy helyütt 89—190 gyermeket tanít egyszerre 4 osztályban.

Tanításunk terve ée anyaga, ha rátermett tanár amannak nyomán kezeli emezt, magában is alkalmas arra, begy a keaéposstály tagját jó magyarrá és jó emberré, positiv gondolkozása magyar állampolgárrá nevelje. 8 az iskola megába* is kösüstág, a közös munka eredményének bist# sitása saljából törvényeibe és szolgálatára sioritja as egyént, vagyis sz iskola kicsinyben maga aa élet, egysséval ólntiskola. De, igaza vau előadónak, ha állcnshon hasonlítjuk, vagyis ha sí iskola kicsinyben állem, akkor mai államformája zsarnokság. S minthogy **nl>ed állampolgárt akar nevelni, államformáján változtatniuk kall. rtkép angel és amerikai példára hivatkozva, igen helyesen önkormányzati jogot követel az ifjúságnak aa iskola rend ét fegyelemtartásábnn, hogy önállóságra, a felelősség tudatára i vezetéshez szükséges ügyességre nevelődjék s már az iskolában többé-ksvésbhó elsajátítsa az egyieti, állami, társadalmi élet, egyszóval a közösség életénnk technikáját. Ea a reformterv sens nj paedagegiai irodalmunkban jártai tanár előtt, de jól esett lát- nuek, hegy ismét felvetődött. Jómagam évek óta ■ürgettem • jogot a pozsonyi áil. fóreáliskolában,' tormésaetosen siker nélkül. S valóban állami intó- zeteiakben, sőt sok felokezetiban is • jog nélkül nsükölködik s s ifjúság.

Ds szerettük volna hallani, hegy régibb idő ben felekezeti középiskoláinkban, tőt részben ma is, tessem a református kollégiumokban még megvan ilyen áilamélst-játók • meggyőződésűn* szerint ss ifjúság javára. Valamint ss oktatásban a tanúié öntevékenységére veti a sú'yt a modern didactiea, úgy a nevelésben az önnevelést, öife- gyelmeiíst kell nagyfontosságnsak tekintenünk. A tanuló ne esek akkor lapuljon, mint a vadállat, mikor idemitójának, a tanárnak rajta a neme, hanem magára hagyva, társai kötött, társaiért is viselkedjék illedelmesen. így szükségtelenné válnék a tanár rend-őr-szolgá'ata a folyosón. Aa ítkela- államnak alkotmányos formát kell adnunk ; magi* a tanulók válasszák a tisztségek viselőit, magától éristődőleg hosszabb időre, hogy szellemi haladásuk as alkotmányos küzdelmek miatt iramából ne veszítsen.

As eseményt nlképsslni n megrájseini könnyű, ds nshén megvalósítani. Ha angyalok nyelvén és szellemi erejével besnélnének a tanárok, akkor ie kikerülaének as iskolából gyámoltalan neuron tbnsiknsnk, törtető rebnstnsnk s alkalmatok esik kisebb szásalékban. De mi nem látjuk est olyan nagy héjnak. Elvégre as embtrsk nem lehetnek egyenlők, sin voltak soka, asm is leszusk, mint ahsgy nincs a fan két teljesen egysilö levél. S •ppeaséggel nem leket állítani, hegy a nsurns- theaikus és a robuetni alkalmatlan az állampolgár életre. A nenrastkenikus-fogalem nagyon tág, sz a család sokféle taget számlál. Vanaak köztük kaaznavshetstlsn önsők, de * legtöbbje egyszerűen nsssiv idealista s csendes visssavsnultsig- ham le\iismsrstss, alapéi munka embere, minőre as államnak ssüksége van. így Arany és Tompa határesettan uenraethanikusek Toltak s menynyire katicára a közösségnek, mslyuek magyar-