Tolnamegyei Közlöny, 1918 (46. évfolyam, 1-50. szám)
1918-06-02 / 22. szám
ZZ. szám. nui. éBfclwm. SzeKszúrd, 1918. Janim Z. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség: Fürdőház-ntca 1129. szám, hová a lap szelleriff részét illető minden közlemények intézendők. Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. Felelős szerkesztő: HORVÁTH IGNÁCZ Megjelenik- bétánként egyszer, vasárnapon. i Előfizetési ár: Egész évre 24 K, V3 évre 12 K, V* évre 6‘— K Számonként 48 fillér e lap nyomdájában. | Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 16 korona, további sor 60 fillér. ■— Nyilttér': garmond soronként 100 fillér. Néhány sző a hadikölcsön-biztositásokról. Ismerteti: Szabó Zoltán, a „Magyar Orsz. Biztosító Intézet“ rt. tolnamegyei kirendeltségének vezetője. A háború nemcsak rombol* hanem alkot is.; A megpróbáltatások nélkülözései tanulságokká fáinak, — a küzködések teherpróbái az elkövetkező béke napjaira is az okos takarékosság és előrelátó gondoskodás kutíorrásaivá válnak. Maga a háborús rendkívül nagy pénzbőség pedig, ha a valuta és vásárló-erő háborús kilengésének megszűnésével véget is ér, — az egyszer megszokott több pénz,. — sok pénz utáni törekvés, mint ösztönző hajtóerő fogja a béke munka-energiáját megnövelni. — Ilyen tanulságos eredményei háborús életünknek a hadikölcsön-papirok és ezzel az értékpapírok vagyonértékének köztudatba való átmenetele és á biztositá- , sok olyan fajtáinak popularizálódásai, amelyek a háborút megelőzőleg a nép előtt teljesen ismeretlenek voltak. Hogy a hadikölcsön-papirok ma keresettebb pénzelhelyezési és tőkejövedelmez- tetési eszközök minden hétlakatu nagy bank pénztáránál, — és kívánatosabbak magánál a bankópénznél, — azt ma már naponként szemlélhetjük a köznép rétegeinél is. A biztosítások népszerűsítése tulajdonképen most van szemünk előtt folyamatban. r A Magyar Országos Biztositó Intézet hozta- be „először a hadibiztositást, . illetve a hadikölcsönjegyzéssel kombinációba az életbiztosítást, szinte nem is gondolt előnyös feltételekkel, s rövid idő alatt e téren 300 milliónál több biztosítási eredményt produkált. A fejlett sociális kormányzati! állam népjóléti struktúrájában a kötelező állami népbiztositás tulajdonképpen kormányzati programmpont. Nálunk, hol a kormányzati programmokban kifejezett népjóléti politika csak a legutóbbi időkben került hivatalosan bele a miniszteri ex-' pozékba, — még csak a háború utáni időben juthatunk el a kötelező népbiztositás megvalósulásáig. Pedig tulajdonképen minő óriási fontossága volna a béke idején is, — ha a munkabírás idején megtakarított fillérekből fizetett biztosítási kötvény akár betegség, akár megrokkanás, akár 20—25 évi fáradságos munka után, esetleg haláleset bekövetkezésekor egy jelentékenyebb summát biztosítana minden magyar családnak, -— mely összeget önmagában soha nem volna képes biztosítani! Mig igy a biztosítási intézmény igénybevételével, — melynek alapgondolata tulajdonképpen az anyagi* erők összegyűjtésével egymáson •való segítés, mindezen esetekben egy olyan anyagi forrás állhat rendelkezésükre, — amelyből -magukat táplálhatják.^ A népbiztosttás kötelezővé tételéig is. a felvilágosítás, a* néppel való megismer- telés kötelessége mindenkinek, aki az ország lakosságát különösen a háborús anyagi erőpróbák között, az általános népjólétnek Megmenteni akarja. Mert egy kis rétegnek aránytalanul való meggazdagodását csak az* esetben nem követi népnyomor, ha'az anyagilag gyengébb tömegekkel olyan pénzforgalmi és pénzelhelyezési, olyan takarékossági formákat és módozatokat ismertetünk meg, amelyek alkalmasak arra, hogy az is biztosíthasson magának és családjának egy tekintélyesebb tőkét, aki napi jövedelemből és keresetből él csupán. Európa legkiválóbb közgazdászai, mint dr. Hecht, Mayer, Engel, Scheffer, dr. Müller stb. — nálunk dr. Várady Zsigmond, — jutottak oda vizsgálódásaik során, hogy az egyesitett erők elve, vagyis a népbiztositás behozatala alkalmas csupán megfelelő szociális népjóléti intézmény megteremtésére. A háborús pénzelhelyezési módozatok szerencsésen mutatnak rá nálunk a biztosítási formáknak, különféle módozatainak igénybevételére. Különösen előnyére vált az eszmének, hogy a hadikölcsönjegyzéssel hozták azt kombinációba és sokban hozzájárult a népbizaíom felköltéséhez a kezdeményezés dicsőségére joggal büszkélkedhető Magyar Országos Biztositó Intézet r.-t.-nak azon hazafias és jótékonyáéit egyaránt szolgáló akciója, melyet az Országos Hadsegélyző Hivatal ellenőrzése mellett propagál. A biztosítási összegeknek, pqjdául harctéri halálozás esetében is minden nagyobb hivatalos körülményesség mellőzésével való kifizetésé, a díjtételek.kedvező összeállítása, az életbiztosításnak hozományt neveltetési járadék és takarék hadi- kölcsönbiztositási módozatokra való továbbfejlesztése mindmegannyi eszközeivé váltak a népbiztositás eljövetelének. Csatlakoznak most a. MOBI r.-t. ezen nagy sociális jelentőségű akciójához a többi biztositó intézetek is. Nem férhet el e közleményem keretében az egyes* biztosítási formulák felsorolása, felvilágosítást nyújt az érdeklődőknek fhinden községi jegyző, mert hisz kormányhatósági hivatalos támogatással propagálja a MOBI r.-t. a hadikölcsönbiz- tositásokat, vagy számos megyebeli pénz- intézétünk is, melyek legtöbbje fel is veszi összeköttetés révén az ily biztosításokat továbbításra, csak a közfigyelmet' óhajtom most a VIII. hadikölcsön kibocsájtásának küszöbén felhívni erre a nagyjelentőségű szociális intézményre azon meggyőződésben, hogy mindenki, aki ily irányban egy lépést tesz, az a kötelező állami_népbizto- sitás népjólétLintézményének felépítéséhez visz egy téglát. Magyarosodjunk.*) Irta: Pártos Zsigmpnd nyug. esperes-plebános. A jó Isten engem akárhova tegyen, de én — még ha öndicséretnek veszik is tőlem — azt merem nyíltan vallani magamról, hogy egy hosszú életen át mindenkor jó, sőt lelkes magyar voltam, s mindenkor hevültem a magyar nemzetért, annak prosperálásáért, boldogulásáért. Pedig a gyászos emlékű Bach—Schmcrling-féle korszaknak vagyok a neveltje, akkoriban — 1857 és 1867. «évek között, — serdültem fel- gyermekből öntudatos ifjúvá. Vagy talán éppen az akkori körülmények a nemzeti ellenállás reakciós érájában, jelesen a *) Mutatvány szerzőnek e cim alatt sajtó alá rendezni szándékok füzetéből (I. fejezet). magyar hazaszeretettől izzó piarista s később cisztercita tanáraimnak zsendülő lelkivilágomra gyakorolt hatalmas befolyása, a nemzeti elnyo? matás * alóli szabadulás után való epekedés, a garázda cseh beamterhadnak a hortobágyi csikóst is németté gyúrni vágyó kíméletlen germanizálása, a német zsandárok duhajkodása a szegény, le- nyügözött magyarral szemben, s egyéb, korai gyermekségem misztikus ködében elvesző, fájdalmas emlékek stb. tettek tán engem, már mint .. gyermekifjut, oly lelkes magyarrá? Ki tudná megmondani . . . Életem 72.-ik évét tiprom, tehát öreg ember vagyok már. És ezt beismerem mindjárt szerény értekezésem elején, hogy azok a korcsmáju fiatalok, kik kevésbe#vagy semmibe sem veszik az öregeket, valahogyan betyáros szilajsággal mentői előbb például ilyen tormán intézhessenek el, hogy : Miért is fontoskodik az ilyen vén salabakter ? 1 Ellenben a józanabbul és higgadtabban gondolkozók táborában, kellően honorálva az élet iskolájában gyűjtött.tapasztalaimból leszűrt vélemény nyilvánításaimat, elmondhassák, hogy: In sene consilium. Német őseim német lovagok (ritfer) voltak, de leszármazóik magyar nemesek nem voltak. Rokonságom fajmagyarságái’ól sző sem lehet. S ime ! én mégis mindég rajongtam a magyarságért és szűk körömben lelkes apostola s buzgó hitt- vallója voltam annak. Ez a habituális közérzetem adja a kezembe a tollat'most is, hogy a magyarság ügyét szolgáljam. * * ¥ Valamikor a múlt század kilencvenes éheinek* elején hazánk rajongó fővárosából egy igen intelligens kath. pappal, a 'szerémmegyei Ruuia városának teol dr. és tb. kanonak plébánosával ’ hajókáztam a közép Dunán lefelé. Alig indult meg köztünk a társalgás, az elegáns szlavonista főur a következőket beszélte el nekem választékos németséggel: Midőn engem a diákovári egyházmegye a bécsi Pázmáneumba küldött: azzal az eltökélt szándékkal léptem át amaz ősmag/ar papneveíőintézet köszöbét, hogy ott elsajátítom a magyar nyelvet, mert hát azt mondja a deák : quot iingnas calies, tot homines vales (ahány nyelvet beszélsz, annyi embert érsz.) Csakhamar ki is szemeltem Hígamnak egy jóképű alföldi magyar klerikust a megkértem, hogy szíveskedjék engem a magyar nyelv megtanulásában támogatni. Meg is vettem haladéktalanul az általa kijelölt magyar prammátikát, és mi heteken át nagy ambícióval és szép sikerrel dolgoztunk. De mi történt ? Majthény rektor egy raporton egész ridegen és imperative ekként szólt hozzám : „Tisztelendő ur, Ónt a püspöke nem csak azért küldte fel a Pázmáneumba, hogy theologiát tanuljon, • hanem azért is, hogy tanuljon magyarul.“ Már engedelmet kérek, . nagyságos -uram, — felelóm — nekem egyszóval sem hagyta meg Püspököm, • hogy meg kell tanulnom magyarul s ezennel kereken kijelentem, hogy nem fogok megtanulni magyarul. És hirtelen elköszönve s indulattól égve ott hagytam a Rektort. Meg kell jegyeznem,' hogy püspököm az akkor még in 'floribus levő Strossmayer volt, kiről pedig jól tudják a magyar szomszéd urak, hogy nem volt valami túlságosan szerelmes a magyarokba s a magyar nyelvbe . . . Ama végtelenül tapintatlan rápport után első dolgom volt, a magyar nyelvtanomat dirib- darabra tépni és a további magyar nyelvleckéket klerikus-pajtásomnak megköszönni. Most, érett ésszel persze nem tenném, de mint afféle huss éves „hitzkopf“, akkor bizony igy cselekedtem. Pedig mennyire szerettem én magyar kispap- társaimat! Az önök vidékéről ott voltak : Incédy, Verbőcy, Szilvássy, Walter, Mikó stb. egytől- „ egyig pompás fickók (prächtige Kerle)! Az alföldi s dunántúli fiukkal mindig is jobban rokonszenveztem, mintsem azzal a sok felsőmagyarországi stréberrel . . S ha Majthény rektor ezen . az audiencián oly kíméletlenül nekem nem ront: kétszer sem mondom, hogy nem vétettem-e volna fel magamat a pécsi vagy veszprémi egyház-
