Tolnamegyei Közlöny, 1918 (46. évfolyam, 1-50. szám)
1918-04-28 / 17. szám
/ XLU1. éPiolynm. 17. szóm. Szekszórfl, 1918. április 28. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség: Fütdőház-utca 1129. szám, hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Telefon 11.. Kiadóhivatal , Telefon 11. Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények fntézendők. ' Felelős szerkesztő: HORVÁTH 1GNÁCZ Megjelenik hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár: Egész évre24K, Vs évre 12K, */4évre 6‘— K Számonként 48 fillér e lap nyomdájában. 1 Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 16 korona, további sor 60 fillér. — Nyílttér: garmond soronként 100 fillér. *. E 0 0 00 rtj. i jón? Emberek jönnek, emberek mennek a magyar politikában. Nem Tisza egy évvel ezelőtt' történt menesztése óta csak, — de Batthyány Lajosnak, az első felelős magyar miniszterelnöknek kinevezése óta. Mert a nemzet életében jöhetnek-mehetnek emberek, variálódhatnak, cserélődhetnek nevek, ■érvényesülhetnek itt-ott hosszabb-rövidebb ideig emberi praktikák, politikai íortélyok, egy-egy politikai tőintrikus szőheti a nemzet tömegeinek bőrére menő politikai színjáték fordulatait úgy, mintha saját céljainak kedveznének, azonban tekintsünk csak a mélyére alkotmányos életünk félszázados^tör- ténetének: lehetetlen fel nem ismerjünk abban a nemzeti élet céltMatos fejlődésének győzelmét. / Mindenkor két ^ellenséggel küzdött a magyar öriálló nemzeti léte visszaszérzé- sére és kiépítésére irányuló ősjogáhak érvényesítésében. Az egyiket szimbolizálta Bécs, — a másikat, a belsőt, a rendi uralom önző osztályklikkje képviselte. Ha egyenkint kellett is levágni a hydrafejeket, s ha sok esetben egy levágott fej helyett kilenc nőtt is: a magyar föld őserejéből gyökerező nemzőt túlélte az életünkre fenekedőket, a külső és belső áskálódókat. Minden évtized egy lépéssel előbbre vitte nemzeti életünket az evolúció lépcsőfokán. A négy éve dúló háború vérvesztesége is egy újabb fejlődés, egy haladottabb nemzeti élet televény földjét öntözi. Kibírtuk a szabadelvű és munkapárti idők ecsedi láp levegőjét, az ingoványos időkön szerencsésen átlábolva á háború kritikus idején, mikor erős jobbok mutatkoztak balognak, mikor politikai csalhatatlanok vacil- láltak: ez á nemzet nyugodt öntudatossággal nézett a jövőbe és érthető várakozással vetette nyugodt tekintetét királyára. A saját erőnknek higgadt ismerete, a nemzeti fejlődés perspektívájának világósan előrevétett fénycsóvája és a magyar szent korona tisztelete a nemzet tömegét|minden politikai krízis közepette nyugodtsággal töltötte el a politikai megállóknál való várakozások idején. Ez észlelhető a mai kormány változás idején is. Ki jön? Szinte mellékes a név annak I fogalomnak bizonyossága mellett: aminek jönni kell. És ^nnek a fordítottja mellett, aminek jönnie"nem lehet. Belső politikái válságunk- kál égyidőben a külpolitikai scénán lejátszott válságra mutassunk csak: Cernin ment, — Burián jött. És a mottója mi volt: vagyok, aki volt Czernin. Cernin, I személy ment, de az a Burián, aki Burián,. az nem jöhetett. Csak Cernin jöhetett, mert Cernin a haladó külpolitika fogalmává lett. És a belpolitikában jöhet vájjon Tisza, a Khuen, Lukács munkapárti rendszer vissza- hozására ? Amint"Wekerlp csak Eszterházy pro- grammjával jöhetett, úgy nem jöhet mással Szterényi vagy bárki utána. A dolgok érése mutatja meg, hogy közben lehet-e szükség még egyszer Tisza reakciójára! ? Mert nem az a fontos, hogy ki jön holnap, hanem hogy minek kell következnie a nemzeti élét újabb korszakos fejlődésében? Tiszának már sokat köszönhet a nemzet negativ hatásaiban.. Nélküle és pártja nemzői, Khuen és Lukács nélkül sohasem lett volna a 48-as programm kormányzati programmá. És mert a haladás energiáját az akadályozók sokszorozzák, hálásan kell vennünk mindent, amit eléje vetnek. Mert ma már világosan látja ez a nemzet, hogy nem csupán arról van itt szó, hogy hányán kapjanak és ne kapjalak szavazati jogot, de szó van mindarról, ami a maradi osztályuralmat a népakarat érvényesülésétől megkülönbözteti. Az állam valamennyi polgárának polgárjogaihoz juttatása ma mái* annyira köz- szükséglet, hogy a ha a munkapárt a sok háborús központ mellé egy újabb központot, a választójogi központot akarja most az ország nyakáfa hozni, s a munkapárti- voRs-jegyekre akarja adni a nemzetnek a választói jogot: akkor a sok központ mellett ezt fogja elsőnek felrobbantani a nemzeti akarat. Ezért1 várjuk higgadtan, hogy ki jön, mert biztosan látjuk, hogy minek kell jönni! . e, |. A sailőKérdés Z4-ik órája. A hosBzu-hosszu várakozásoknak, tanácskozásoknak, a sok-sok lelkes beszédnek eljött végre az eredménye is. Végre! . . . Oly nagyot lélek- zünk erre a szóra : végre! Igen, mert oly keservesen éreztük a hiányát, oly szivszorongva vártuk a szebb, a jobb hajnal hasadását. Szinte megmerevedtünk a nagy várakozásban, amint figyeltük a keleti égboltot: pirkad-e, virrad-e már?... Végre . . . Megérkezett az aranyos sugár és utat hasított magának a homályon keresztül I megjött a rég várt fejedelmi gesztus, felharsant a nagy felszólítás, mely mint valami diadalmas harsona bejárta a magyar- föld minden zegét-zugát, bekopogtatott a palotába, a jsunyhóba egyaránt: megjöttem, vége a száműzetésemnek, felhasadt a szabadság hajnala. Tömörültek a nagy, lelkes férfiak és megindult a katbolikus sajtóvállalat részvényei érdekében a toborzás. Egy jobb korszak fogja kezdetét venni ez akció életbelépése után. Nem ismeretlen, nem teljesen uj eszmék kerülnek forgatómba. A régi TARCA., DAL A VÁGYRÓL. De jó is a oyorsröptü madárnak- Messze szállhat hogyha vágya támad. Dalos párja után ha sóvárog, Nincs előtte Se folyó, se árok! De szeretnék kósza szellő lenni, Ajakról ajakra menni. Vágyó szivből sóhajtássá vállni, Szellő szárnyon haza-haza szállni! Csillag is “szeretnék lenni éppen, Hogy ragyognák fenn a messzi égen. Kék pázsiton szőnék csodás álmot, Nem látnám e megkínzott világot! Lennék minden sebnek balzsamirja, Hogy ne szállna senki más* a sírba. Vagy lehulló virágzápor lennék Minden kis katonasirt befednék ! Hej de mégis — talán legjobb volna, Könnyfolyó vértengerbe nem folyna. — Katonáknak nem nyílna' sir többé, És béke, béke lenne mindörökké! Kirándulás. — A »Tolnamegyei Közlöny« eredeti fáreája. — Irta: H. J. Eorrón sütött hátunkba a nyárvégi nap, miközben zihálva, nagyokat fújva kapaszkodtunk fel a meredek hegyoldalon. 813-ról 1243-ra kellett felíhásznunk. Végre fept vagyunk és most már csendes-nyugodtan bandukolunk ahüs, madárdalos erdőben. Két hadnagy,, három zászlós és egy önkéntes. A kapitány ur lóháton jön utánunk (van egy jó és okos kis hegyi lova). A szomszédos gyalogezred igen érdekes módon, őrült nehéz viszonyok közt épitett állásait kell megtekintenünk. Különben is remek a vidék erre; csodás panoráma nyílik az ember szeme elé; fényképező gép persze a nyakamban — kíváncsian igyekszünk hát előre. Tisztásra érünk. Magas, bársonyosan zöl- delő fü; szines virágoktól tarkállik a rét; itt-ott éktelenkedik csak egy-egy goromba gránátlyuk és — előttünk áll, ránkmeredve, mintegy fölénk hajolva a M. sziklás orma, megrakva az ellenség tüzérfigyelőivel; ettől tovább balra húzódik a hegygerincen végig az ellenséges raj vonal. Vele szemben a mi árkaink látszanak a hegylánc taraján. Alattunk, a völgyben szétlőtt falu maradványai; kis folyó kék szalagja, mintegy vigasztalókig simul lábaihoz ;' épp ott lép ki a meredek, szürke szikiabástyák közül. Remek ez a kép. Nem soká gyönyörködhettünk henna, mert feltűnő a csoporfősulás; egyenkint, nagyobb távolságra szakadozva, 'egymásután sietünk át a zöld mezőn . . . már fák közé érünk, megtaláljuk az utát, mely tovább -vezet az állásokhoz, bakák jönnek-mennek; vizet; ebédet visznek apró hegyi lovak, szöges drótot cipelnek nagy rozsdás tekercsekben | arrébb az oldalban díszes betgpfalát csinálnak a fiuk a vígan csergpdező, hideg vizű 'forráshoz. Ssssss • • • bumm, bum , . . Két srapnel a tisztás fölött, amerre jöttünk; most megint kettő, számoljuk négy, ,hat, tiz , . . nevetünk, most már lőhetsz pajtás! Megérkezünk baj nélkül a zászlóaljhoz, megvárjuk a kapitány urat, aztán megint egyenkint megyünk tovább, leplezett ösvényen; itt bent vagyunk az ellenséges géppuskák lőtávolábán ; ami nem a legkellemesebb -^rzés. Kiérünk a rajvonalba, fiatal fekete önkéntes fogad, mutatja tovább az utat. Elbúcsúzunk. Tovább. Vigyázni kell, itt nincs leplezés ; beépített puskákkal könnyen leszedhetik az embert onnan felülről, a sziklák közül. * Bújva,' la- ' pulva, zihálva csúszunk, mászunk előre. Végre megérkezünk a kiugró sziklatömbre, mely alkalmas fekvésénél fogva a saját tüzércsoport megfigyelőhelye, itt a szorossal szemben. Percnyi pihenés után szétnézünk; végiglátni az alattunk kanyargó völgyet; benne a szétszórtan épült falu; magastetejü,' apró, fehér házak körülöttük zöldelő veteményes kertek, deszkapalánkkal bekerítve; amott kicsi, fator- . nyos templom ; mellette nagy, sokablaku, hosszú földszintes épület,. biztosan a papház, vagy tán iskola. A kertek közt kígyózik a folyócska fokozatosan szélesedő ezüst csikja. Mellette fehérük a műut; kis hidakon pici sötét pontok mozognak : katonák . . . ellenség; civilek, kocsik, lovak. Nagy forgalom, sürgés forgás van ebben a mesés földi paradicsomban. Ennél szebb képet aüg-álig láttak természetimádó szemeim. , Csend. Békés hangulat uralkodik odalent; nem tudunk olyan messzire lőni. Ott már nincs háború. Belenézek a tizenötszörösbe. Éorgatom a csavart; egymást váltogatják a távcső kerek lát- mezejébén a szebbnél-szebb képek. Cifra tehenek csendesen legelésznek a pompás fűben. Sárga lovak fürdenek a folyó friss vizében .... amott egy •
