Tolnamegyei Közlöny, 1918 (46. évfolyam, 1-50. szám)
1918-04-21 / 16. szám
16. szóm. XlW. évfolyam. SzeKszárd, 1918. április 21. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség: Fürdőház-utca 1129. szám, hová a lap szellemi részét illető itiinden közlemények intézendők. Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. Felelős szerkesztő: HORVÁTH 1GNÁCZ Megjelenik hetenként egyszer, vasárnapon. I Előfizetési ár: Egész évre24 K, */a évre 12 K, V* évre 6‘— K Számonként 48 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 16 korona, további sor 60 fillér. — Nyilttér: gannond soronként 100 fillér. Vtr- és vaspmdö. Amikor a Teleszky-féle első vagyon- törvény: az 1916. évi XXXII. t.-c. megjelent, az adótételek alacsony volta miatt mindenki tisztában volt azzal, hogy az egész törvény nem egyéb, mint a nemzeti vagyon meghatározása céljából első alapvető kísérlete a" háborús állapot folytán elkövetkező'százalékos vagyonadónak, hegyesebben: a vagyonelvonásnak. Wekerle még első miniszterelnöksége idején mondott expozéjában jelezte, hogy a tengernyi háborús kiadások fedezésére kénytelen lesz életbeléptetni a százalékos' vagyonadót. E szerint a 20.000 koronánál nagyobb vagyon már adóköteles s a kulcs az erős progresszivitás elve alapján emelkedik úgy, hogy mig az adótétel 20.000 koronánál csak 60 K, 200.000 koronánál már 12.000 K (6°/0)> 1,000.000 koronánál 100.000 K (10°/0)- A tiz százalékos kulcsnál a javaslat azonban megáll; .tehát az, akinek 30 millió korona értékű vagyona van, az is csak ennek 10°/o-át köteles beszolgáltatni. A Wekerle-íéle első kijelentés óta hónapok múltak el, A javaslat még nem került a ház elé s bár már az 1918-as év negyedik hónapjában járunk, az idevonatkozó fontos és sok időt igénylő munkálatok a törvény-hiányában jneg sem kezdődhetnek. A Wekerle-íéle első javaslatot a nagytőke erősen támadta, hol a gyáriparosok, hol a nagybankok, hol az OMGE kelt ki a javaslatban megnyilvánuló progresszivitás ellep. Úgy Wekerle, mint jeles utóda:. Po- povics, minden felszólálásuk alkalmával hangoztatják a vagyonelvonás szükségességét, sőt Wekerle most legutóbb a Belváros mandátumának átvételekor kijelentette, hogy a vagyonelvonásra rövid időn belül sor fog kerülni. E beszéddel kapcsolatosan az életbeléptetendő vagyonadó- törvényről ismertetés is jelent meg, amely szerint a vagyonbeszolgáltatás kötelezettsége már a 10.000 koronás vagyonnál meg fog kezdődni s a vagyönadótétel egyforma kulcs szerint 15%-os lesz, amit öt évi egyenlő résafetben kell befizetni. A befizetés jelzálogi biztosítás mellett egy, erre a célra létesítendő bank utján hitelművelet kapcsán is eszközölhető. Ha a nem hivatalos közlések és hírek hitelesek s- e javaslatból valaha törvény lesz, ez lesz a legigazságtalanabb, retograd irányzatú törvényünk. Hogy a 10,000 koronás vagyonnal rendelkező kispolgár, aki a mai értékviszonyok mellett szegény ember, annyit legyen köteles százalékilag beszolgáltatni, *mint a milliók urai, az a legnagyobb abszurdum! ; A progresszivitás elvének éppen a va- gyönelvonásnál kell a legelső' sorban érvényesülnie. —r Az 50.000 koronán aluli vagyonokat, miként a múltban, úgy most is mentesíteni kell a vagyönadótétel fizetésének kötelezettsége alól. — 50.000 K a mai háborús értékviszonyok mellett oly csekély összeg, hogy tőkének igazán nem nevezhető. 50.000 K és 100.000 K között a vagyonelvonás ne legyen nagyobb 2%-nál, 100.000 és 200.000 K közötti vagyonnál 5°/o, 200.000 K-tól 500.000 K-ig 10%, 500.000 K és ,1 millió K* között 15%, 1 millió K-án félül 5 millió K-ig 20%, ezentúl pedig 5 millió K vagyontöbbleten- kint* 5%-al emelkedjen a kulcs, mig a 35%-ot el nem éri.' Mindenesetre külömbséget kell tenni a háború előtt már meg volt és a háború alatt szerzett vagyon között. Más elbírálás alá esik az a vagyon, amelyet tulajdonosa á háború előtt véres verejtékes munkával szerzett, mint amelyet a viszonyok kihasználásával, árdrágítással, áruíelhalmo- zással, vér és könytengerből merített. A megkülönböztetés , idevonatkozólag csak úgy lenne megoldható, ha a hUboru hiénái a fenti vagyonadótételeik kétszeresét fizetnék meg. Minthogy azonban a háborúban szerzett vagyon még nagyrészben névtelen betétként nagybankok pénztárában van elhelyezve; vagy a hadseregszállitó duzzadt tárcájában szunnyad, idevonatkozólag kétféle intézkedés szükséges': a progresszív betétkamatadó (5—25%-ig) és a régi bankjegyek beszolgáltatása mellett uj bankjegyek kibocsájtása. Ugyanígy indokolt a hitbizományi javak és a holtkézi• vagyon megadóztatása is. Külömbséget kell tenni a hadbavonult, és az itthon ülő polgár vagyona között'is. A hadbavonult már lerótta a véradót; jószága, vagyona idehaza csak pocsékolódott, igy a hadbavonult vagyonát bizonyos összegig esetleg adómentessé kell tenni. Mert ha megmarad a vagyonadótörvény mai szelleme, ha a betétek most is kibújnak az adó alól, ha a betéteket a bankok nem lesznek kötelesek kimutatni, ha továbbra is csak az ingatlan tulajdonokat sújtják, ha egyforma elbánás alá esik a háború előtti és a háborúban szerzett vagyon ha nem lesz külömbség a hadbavonult . s az itthonülő polgár vagyona között, ha egyforma százalékos kulccsal bírálják el az 50.000 koronás vagyonnal birótf mint az 5 milliós nagytőkést, ha a nagybankok a jövőben sem fognak vagyonadót fizetni, a megkívánt célt az állam- háztartás nem éri el s a kisemberek milliói tovább fognak nyögni a mai igazságtalan, retrogád adózás rendszere alatt. Dr. Kálmán Miklós, Miként használjak lel az Ozuegy- és ároaalapokat? A «Fokos» részére irta: Sréter István ezredes.*) E kérdés megoldása halasztást Dem tűr, döptó fontosságú nemzeti érdek; szabadon kifejezve: a nemzetnek becsületbeli kötelessége, egy oly adósság, melyet sohase tűd letörleszteni. Hazafias.szó- lamokkal, az elesettek emlékét Állandóan dicsőitö szózatokkal ezt a kérdést elintézni nem lehet! *) A «Fokos» szerkesztősége szives engedelmével közöljük tí helyszűke tniatt kivonatosan — a háborús so- ciologiai tanulmánynak beillő közleményt. A gyakorlati megoldás terére kell lépnünk minden tétovázás Délkül. Szóljunk hozzá valameny- nyien, hisz minden nézetben és felfogásban akad valami jó, valami- egészséges gondolat, valami használható eszme, legyen az bármily különleges, hisz több szem többet lát és elvégre: a vak tyuk is talál néha szemet. A legelső kérdés, amelyet felvetek, az, hogy az özvegyek és árvák ügyét egyedül a pénzbeli adakozással el lehet-e intézni olyképen, hogy ki-ki, vagyoni viszonyaihoz mérten, belátása szerint, jó szivét vagy hiúságát követve, letesz egy néki kedvező összeget, azután, arcán megelégedett mosoly- lyal, napirendre tér a kérdés felett, mert azt hiszi,, hogy ő, a nagy emberbarát, ezzel/nár eleget tetlf az üdvösségének. A szegény hadiárvára vagy özvegyre többé rá Be néz; legfeljebb újból adakozik. Ezt az igen fontos kérdést ily kényelmesen, egyedül a pénzzel elintézni nem lehet; a pénz rideg, szívtelen eszköz, nem adja vissza az árvának azt, amit tőle a háború elvett; esen megoldásból hiányzik az, ápiit az árva elvesztett: a családi fészek melege, a családban eltöltött életnek pénzzel sohase pótolható nevelő ereje. Ezt a családi élétet kell, legalább is megközelítőleg, visszaadni annak a gyermeknek, akinek atyja a király és a haza védelmében esett el. Ezt az eszmét, amennyire csak lehet, társadalmi illőn kell megoldani; a földműves nevelje a földműves árváját, az iparos az iparosét, a katonatiszt a katonatisztét stb. az árvaalap támogatásával. Akinek több vagyona van, kevesebbet kapjon onnán, akinek sok van, az ne kapjQn semmit. Ha a társadalom ezen eszme megvalósítására szép szerével nem kapható, lépjen közbe az államhatalom és szorítsa reá a kényelemszerető gyermekteleneket a gyermeknevelésre; hogy elsősorban rokongyermekek neveltetését kell figyelembe venni, az magától értetődik. Keressünk egy példát: egy pécsváradi csizmadiamester elesett; felesége beteges és keresetképtelen ; eladta a csizmadiaüzletet, hogy bárom gyermekét eltarthassa; egyik fia' 12 éves, két középiskolát végzett, kitűnő tanuló ; tanító szeretne lenni; a másik fiú 10 éves, élénk, egyenes gyerek, katona vagy csendőrpályára készül; a leány 14 éves, varrásból él; az egész család erkölcsös, istenes; rokonaik szegények. Ha én ennek a szegény özvegynek az, árvaalapból havonta 50 koronát utalok ki, ami elég tekintélyes összeg, nem segítettem rajta, hisz abból a három tehetséges gyermeket felnevelni nem tudja, azt a hadisegély- lyel együtt egyszerűen feléli. Neken^ tehát igy kell számítani: a legidősebb fiú lesz tanitó, ez tiz év ; a leánynak meg kell tanulni a szabászatot, a fehérnemű- és ruhavarrást, ez mondjuk 3 év; évente kell az ellátásra, ä könyvekre, tanítás- dijakra stb. ennyi; ez kitesz 10, illetőleg 3 év alatt ennyit; ezen összeget az özvegy- és árvaalap a két gyermek javára írja, külön kezeli,\ tőkésiti és a tényleges, gondosan ellenőrzött kiadásokat abból a szükséglet szerint megtéríti; a tan- 1 felügyelőségek vagy hasonló közegek az árva tanulmányait gondosan ellenőrzik : minden félévben a megyei vagy a városi árvaszékkel együtt megállapítják, hogy a gyermek a tanulmányait folytassa-e? s ha nem felelt meg, átteszik ő valamely ipari szakiskolába. Tegyük fel, a fiú elvégezte a tanitóképezdét és valahol oly állást kapott, amely a megélhetését biztosítja; az árvaalap az időközben befolyt kamatokat, mint az alap vagyonát, bevételezi. — Az özvegy ez alatt huzza a hadisegélyt. Mi történjék már most a 10 éves fiúval, ki katona szeretne lenni ? Betegyem őt valamely katonai alreálba ? Nem, azt nem teszem, mert minek vonjam én őt oly körbe, ahol nem fogja magát jól érezni? A 10 éves fiút elhelyezem egy altiszteket nevelő intézetbe, mert belőle művelt, rátermett, hivatásos altisztet akarok nevelni, hogy ilyen intézeteink nincsenek, az a dolgon mit sem változtat, azokat Jel kell állítani, mert ez elől ai hadvezetőség, a háború tapasztalatait mérlegelvé, úgy sem térhet ki. Hogy ezen eljárás keresztülvihető legyen, először össze kell írni megyénként a segélyre
