Tolnamegyei Közlöny, 1918 (46. évfolyam, 1-50. szám)

1918-02-24 / 8. szám

2

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY

1918. február 24.

" — Báró Szurmay-utca. Gyönk község képviselőtestülete január 31-én tartott ülésén egyhangúlag elhatározta, hogy a község Fő-utcáját Báró Szurmay-utcának nevezi el, igy akarván megörökíteni a Kárpátokat védő világhírű magyar háténak nevét. A határozat jnost jogerőre emelkedett és szép feliratban kérték a honvédelmi miniszter beleegyezését a végrehajtáshoz.

— Katonai szellem a középiskolákban. Gróf Apponyi Albert vallás* és közoktatásügyi miniszter rendeletet adott ki, hogy a középiskolákban katonai szellemben neveljék a tanulókat. Ezen rendelet alapján Bartl alezredes a szekszárdi áll. főgimnáziumban már megkezdette a hatodik, hetedik és nyolcadik osztályu_tanulók- kal a katonai oktatást.

— Keresztutszentelés a szekszárd-belvá- rosi templomban. Az egyébként impozánsan szép és áhitatkeltő hatású szekszárd-belvárosi templomban régóta szemet szúrt a fejlettebb művészi érzékű látogatóknak, hogy a templombau alkal mázott keresztuti képek nagyon vis egyszerűek és a templom stylusával semmiféle összhangban sincsenek. Dr. .Fent Ferenc, apátplepános, még a múlt év elején mozgalmat indított, hogy a régi nivótlan képek uj, művészi becsű képekkel helyettesitessenek. A mozgalom élére dr. Eri Márton, vármegyénk minden szépért és nemesért lelkesedő főjegyzője állott és az ő lelkes agitá- ciójának köszönhető, hogy egyetlen nap alatt együtt volt a 14 kép felállításához szükséges közel ötezer koronányi összeg. Szék szárd város jobbmódu, buzgó katholikus családjai vetekedve siettek megajánlani az egy-egy kép felállításához szükséges 350 koronát. Névszerint egy-egy képet állíttattak fel: özv. dr. Hangéi Ignácné, Főglein János Nyéki és családja, Veszlergombi Antal és családja, az Ujj család, dr. Drágíts Imre, dr. Steiner Lajos, Nagy György Han- gonyi és családja, Eszterbauer János Kaiszer és neje, a Fékéte-testvérek, Stokinger János és családja, Steiner János Békés és családja, Szeghy Sándor és családja, Nagy János Prantner és családja, id. Praymayer József Pollermann és családja. A háborús viszonyok okozták, hogy a vállalkozó Rétay és Benedek, egyházi müipari cég, csak a múlt héten szállíthatta és szerelhette föl az uj “keresztuti képeket. A képek úgy a nevezett cégnek, mint általában a magyar egyházi müiparnak becsületére válnak. Fafaragásu sikerült reliefekben örökítik meg a szenvedés egyes jeleneteit és az alakok élethüségével, szelíd színezésével, valamint stylszerü kereteikkel előnyösen illeszkednek bele a templom ornamentikájába. A képek megáldása f. hó. 17.-én, vasárnap a nagy mise előtt történt. A megáldást

P. Unghváry Antal, szentferencrendi tartományfőnök, — amely rendnek kiváltságos előjoga a stáció-képek megáldása :— végezte dr. Fent Ferencz apát-plébános, valamint Fehérváry Ferenc és Horváth Károly káplánok segédke zése mellett P. Unghváry a szenteléssel kapcso latban gyönyörű szentbeszédet mondott a kereszt királyi útjáról, amely különösen a mostani szenvedésteljes -napokban egyetlen vigasztalónk és

erősítőnk. Azokat, akik talán szintén szedtek 1 volna az Ur hajlékának ékesitéséhez hozzájárulni I megnyugtathatjuk, hogy e nemű áldozatkészsé’I güket még mindig gyakorolhatják. A képek I ugyanis az előirányzott összegnél valamivel többe I kerültek, azonkívül a szállítás a vasúti forgalom I korlátozása miatt a tetemesen drágább, postai I utón történt, . úgy hogy még pár száz koronád I nincs fedezet. Adományokat erre a célra hálás I köszönettel fogad a belvárosi plebániahivatal.

— Eljegyzésük. Stég may er János bécsi uz. I letvezető eljegyezte Stroti Nusikát, Strott Hen- I rik szekszárdi iparos leányát.

Hajnóczy Zsigmond, az ujdombóvári pálya- H udvar parancsnokságánál beosztott tartalékos had- I nagy eljegyezte Vargha Vilmát Csurgóról.

— Hadisegély. A felemelt hadisegélyt min- I denki 1917. "évi november 1-től visszamenőleg I meg fogja kapni..

— Uj gazdasági vasút. A kereskedelemügyi I miniszter Rosenberg Mátyás bátaszéki nagybér. I lőnek megengedte, hogy Oberek- és Ujberek I puszták között gazdasági vasutat építtethessen. I

— Villanyvilágítás — szénhiány. Szekszárd I

város villanytizeme pénteken' szénhiány folytán E félnapra kikapcsolta vezetékét és igy a helyi I iparvállalatoknál — köztük lapunk nyomdájának I gyárüzemében is — megszűntek a gépek mü- I ködni és már-már veszélyeztetve volt az esti vi- I lágitás is, mig azután az utolsó órában értesitet- I ték a város polgármesterét, hogy a villany telep I részére egy waggon szén Bátaszékre^ érkezett és I az ottani vasúti főnök előzékenysége folytán a* I nyomban továbbittatott. Sikerült tehát — talán I egyelőre «— a város iparát, kereskedelmét és a I város lakosságát nagyobb károsodástól és kellemetlenségektől megvédeni és meg kell állapíts-' nunk azt a körülményt is, hogy az általános j nagy szén- és waggon-hiány közepette — vett értesülésünk szerint — a szabadkai üzletvezető- ség — polgármesterünk utánjárása folytán — a fi fennálló nehézségek dacára a két három waggon 'S szén továbbítását a bányából sürgősen elősegi- fi tette, mely körülményt csak elismeréssel vehetünk tudomásul. Nem hagyhatjuk azonban szó --Í nélkül városunk kulturális köreiben az utóbbi 9 időben gyakran előforduló* azon kifogásolható és a mai rendkívüli állapotok mellett egyáltalán el-..] ítélendő ama rossz szokásokat, hogy egyesek kífr- j tyázás vagy mulatozás mellett sokszoftiä Lajtái órákig is túllépik a zárórát és igy a villanyt 9 rendkívüli módon fogyasztják. Eltekintve, hogy 1 kihágást követnek el az illetők —- váljon meg - lesznek-e büntve, azt már nem tudjuk — de a I közfogyasztás számára szánt villanyáram ilyetén- < képeni elfogyasztása — különösen a mai időkben — semmi körülmények között sem engedhető meg és kérnünk kell az intéző körök ve- zetőit, igyekezzenek odahatni, hogy e rendellenes állapotok a jövőben ne forduljanak elő.

— A kocsolai templom jótevője, özv. Dőry Vilmosné, felsőleperdi nagybérlő a kocsolai rk. templom orgonájának restaurálási költségeire 330 koronát ajándékozott.

* KÜLÖNFÉLÉK.

— Kitüntetés- Alig egy félévvel ezelőtt adtunk hirt kitűnő földinknek, dr. Dencz Ákos m. kir. postatakarékpénztári titkárnak kettős királyi kitüntetéséről, most a harmadik kitüntetését közölhetjük, amennyiben 0 felsége nevezettnek kitűnő háborús szolgálatainak elismeréséül a II. oszt. polgári hadi-érdemkeresztet adományozta. A királyi kegy. ezúttal a hadikölcsönök körül teljesített kiváló munkásságát honorálta a kitüntetettnél.

— Kinevezések- *A kereskedelemügyi miniszter Wallandi Károly és Papp Aladár volt dombóvári posta és távírda tiszteket posta és- távírda főtisztekké nevezte ki.

Dr. Apponyi Rezső gróf, főispán dr. Kun- ezer Jenő tüzérhadnagyot, Kunczer János városi közgyám fiát, közigazgatási gyakornokká nevezte ki.

— A csendőrség uj parancsnoka. A király Burján Endre VI. számú csendőrkerületbeli ezredest ugyanezen kerület parancsnokává nevezte ki.

— Tanítónői kinevezés. A vallás és köz- oktatásügyi miniszter Romeisz Katalin várdombi rk. tanitónőt állami tanítónővé nevezte ki és további intézkedésig a pécsi állami elemi iskolához osztotta be.

—- Élelmezési kormánybiztos kinevezése. A kormány gróf Széchenyi Aladárt Kaposvár szék- hellyel Tolna-, Baranya- és Somogyvármegyékre nézve élelmezési kormánybiztossá nevezte ki.

— Tanitónőválasztás. A faddi rk. iskolaszék a megüresedett tanítónői állásra Varga Ilonka nagykajdacsi róm. kath. tanitónőt válasz. tóttá meg.

— Adminisztrátor. Gróf Zichy Gyula pécsi megyéspüspök Sebő Pált a dunakömlődi plébániára adminisztrátorrá nevezte ki.

— Kegyeletes megemlékezés. Az idén is, mint minden évben kegyeletesen emlékezett meg a Szekszárdi Róm. Kath. Ovódát Fentarló Egyesület néhai alápitójáról, Simontsits Bélánéról, akinek lelki üdvéért a szekszárdi belvárosi rk. templomban folyó hó 21-én gyászmise volt, melyen az egyesületi tagok báró Schell Józsefné elnök vezetése alatt jelentek meg. A templomból levonultak a kath. ovódába, ahol báró Schell Józsefné a kegyelet fájdalmas hangján emlékezett meg Simontsits Bélánéról, dr. Fent Ferenc apát pedig meghatóan szép emlékbeszédet tar-, tott. Tíz szegény gyermeket ruháztak fel a Si- montsitsné alap kamataiból. — Gróf Széchenyi Domokos nagybirtokos, főrendiházi tag 200 koronával belépett az egyesület alapitó tagjai sorába.

— Családi pótlék utalványozása. A nem állami tanítók családi pótlékának utalványozása, , amit oly nehezen vártak, végre megkezdődött.

A családi pótlékokra vonatkozó nyugtákat mint denkor az iskolaszéki elnököknek kell láttamozni, január és julius havi nyugtákat még a kir. tan- felügyelő is láttamozással látja el.

a szebbnél-szebb értéktárgyakat a grófné és báró Fiáth Tiborné Öméltóságáikon kívül, a város és vármegye nemesszivü előkelőségei és polgárai adták össze páratlan áldozatkészséggel.

Itt megint szegény Laky hadnagynak voltak némi kellemetlenségei, mert egy akkora kakast nyert a tombolán, hogy két vármegyei hajdú tudta csak kicipelni. Hát most mit csinál-- jón azzal egy nőtlen honvédhadnagy ? . . . Külön szobát béreljen a szállodában a kakasnak ? .

Megértem Laky beszédét, aki, nagyon helyesen, ott nyomban egy kérvényt nyújtott be, hogy a kakas átvételének kötelezettsége alól mentsék fel . . . Mig ez a kérvény el nem intéződik, addig Laky kénytelen lesz Szekszárdon maradni 8 a körülmény viszont azt parancsolja néki, hogy szabadságmeghosszabbitást kérjen.

Húshagyó kedden este volt a .Fokos-Estély“ amelyen a legmagasabb védnökökön, gróf Apponyi Rezső főispánon és ifjú feleségén kívül megjelentek még gróf Széchenyi Domonkos, báró Fiáth Tibor és felesége, Forster Zoltán alispán és felesége, Kovács Antal alezredes, pótzászlóaljunk daliás parancsnoka és a pótzászlóalj tiszti küldöttsége, Fent Ferenc dr. szekszárdi apát, Fekete Ágoston tolnai prépost, Pesthy Pál törvényszéki elnök és város és vármegye intelligenciájának színe — java. Az estély műsorát Ujfalussy Sándor vármegyei uiasodfőji gyző rendezte a helybeli mű kedvelők es *z ezrednek a harctérről érkezett kiküldöttei közreműködésével. Ez utóbbiak közül külöDös szer eitel és megértéssel fogadta a közönség Dolfink virtuóz zongorajátékát és lebi lencső éneké , bár a hangja kissé rekedt és gyenge volt — de kellemetlen. (Ha a Dolfi ezt elolvassa! A szerk.)

Ha nem volna papirhiány és szedő-mizéria, oldalakat lehetne írni a műsor bájosnál-bájosabb hölgyszerepl.őiről: Polgár Manci csodás zongora- számáról, Boldus Magda diszkrét és művészi kiséretéről, Grün féld Lili lebilencselő színészi talentumáról és fülbemászó, kedves hangjáról. Volt a műsornak egy igazán nem mindennapi száma, egy bájos és frappáns hatású gyermek- szinfonia, amelynek szereplő lánykái: Bajó Dóra, Boldus Magda, Horváth Böske, Klieber Györgyike, Mayer Mártha, Mayer Manci, Mirth Margit, Mirth Lili, Polgár Margit, Szászy Baby és Wolf Elli már a megjelenésükkel is oly káprázatos hatást gyakoroltak, hogy az ember nem tudott betelni látásuk gyönyörűségével. Biz’ Isten, ezéi'v magáért is érdemes volt Szekszárdra lemenni.

A programm összeállítása, Ujfalussy főjegyzőn kívül — talán mondanom sem kell — hogy Ketskés Győző társszerkesztőnek érdeme, aki a többnapos ünnepségek rendezésében oly fáradhatatlan buzgalmat fejtett ki, hogy csak a jó szekszárdi vörösborok mentették meg az idegsock- tói. Az ő érdeme az is, hogy az egyik napon, uton-utfélen, amerre látott az ember, mindenütt tormásvirslit, sóskiflit és sört ettek-ittak az emberek . , . Mondom ez jóötlet volt, sokkal jobb, mint a nevezett cikkek ...

És végül, a történeti igazság kedvéért bevallom, hogy a rendőrkapitány minden tiltakozása dacára is, záróratörést rendeztünk, amire a biztonság okáért, meghívtuk az egész közigaz gatást, s azok el is jöttek rendőrkapitányostul , . . Fene kedve volt mindenkinek, de nem is csoda hiszen csak úgy szállították ünnepélyünkhöz a békekötéseket és leszereléseket.

Oh, felejthetetlen, szép szekszárdi napok!

,y ~ '

AmLa másnap délig tartott szelíd csárdást illeti, hát erről ne is beszéljünk! . . . Ezt látni kellett volna. leírni úgysem lehet..

A tánc a szép és előkelő Szekszárdi Kaszinó helyiségeiben volt — amiért külön köszö- í mettel és hálával adózunk a kaszinó vezetőségé- I nek. Amikor a tánc szünetelt, Dolfi nyúzta az oda hirtelenében felszállitott zongorát, a szekszárdiak páratlanul lelkes ovációja mellett.

A belső nagyt teremben — mig kint folyt * a csárdás — folyt a bor, a pezsgő és az egy- - másra mondott felköszöntök áradata. Mikor be- •léptem, éppen akkor mondott Rácz redőrkapitány egy valószínűleg lelkes toasztot Kovács alezredesre, de a hangját már nem hatottuk, annyira I be volt rekedve . . . csak az ajka mozgott. Az egészből csak annyit sikerült följegyezDem az utókor számára.

.— Hajam nincsen (s ez igaz is!) gyerekek, de van egy szivem, egy olyan szivem, amelyre mindnyájatokat szeretnélek ráölelni: (Ezt el is hittük az „öreg“-nek s azért én mindjárt odébb is álltam, mert fene erőzen tud ölelni.)

Nem tudom, hány órakor lehetett vége, de amikor úgy huszonnégy óra múlva felnéztem, még mindig játszott a cigány s Laky aludt egy ménkű nagy bőrfotelben. (Nagy zenebarát, még álmában is szereti a cigánymuzsikát.)

Erre .aztán, fájó szívvel bár, de ott kellett hagynom á bájos szekszárdiakat, élőbb azonban mindenkivel t megigértettük, hogy a nagy béke-' kötés után, meghívnak bennünket mégegyszer egy hatalmas borkostolós, cigánymuzsikás kabaréra.

A viszontlátásra Szekszárd, kedves, szép Szekszárd 1