Tolnamegyei Közlöny, 1918 (46. évfolyam, 1-50. szám)
1918-10-27 / 43. szám
(3. szóm. szekszórd, 1918. október 27. XLUI. évfolyam. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség:. Fürdőház-utca 1129. szám, hová a lap • szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. Felelős szerkesztő: HORVÁTH IGNÁCZ Megjelenik hetenként egyszer, vasárnapon. I Előfizetési ár: Egész évre 24 K, f/á évre 12 K, */4 évre 6'— K Számonként 48 fillér e lap nyomdájában. ! Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig L6 korona, további sor 60 fillér. — Nyilttér: garmond soronként 100 fillér. Csík le nem késni a világdráma végső jelenetének, a béketárgyalásnak inscenálását előkészítő felvonulásokról! Minden nemzet lázas sietséggel igyekszik felkészülni, faji és nemzeti erejének teljességébe öltözve a lehető legjobb helyet biztosítani magának azon a vértenger fölött embercsontcölöpökre épült színpadon, mely a béketárgyaló-termet ábrázolja. Ha a világháború 4 esztendején át higgadt, számitó mérsékletre volt szükség a fejlemények viseléséhez, ma a temperamentum pattantja ki az eseményeket. Ha tegnap még indokolt volt a tegnapelőtt folytonosságából próbálni meg a kivezető utat a jövőre, ma már nem szabad a múlt alaptörvényein, a pragmatika sanction, meg az 1867-en sokáig meditálni, hanem egy kézmozdulattal megteremteni a magyar nép jövőjét: az önálló magyar nemzeti államot. Lám, Wekerle dr. tanulmány tárgyává tette a horvát-kiegyezés revízióját, akárcsak a mindig lekéső osztrák politika az ausztriai nemzetiségi kérdést, — és a horvát nép megalakította nemzeti tanácsát, kikiáltotta nemzeti függetlenségét és a népbánt; — Wekerle dr. „folyamatba tétette“ Fiume jövő helyzetének megoldását, s a horvátok egyszerűen okkupálták Fiúmét. Igaz, a magyar katonák visszaállították a rendet. De a jövő rendjét kell most megcsinálni és nem a múltnak rendként ismert állapotát visszaállítani. - Ma előre néz a legkisebb néptörzs és nem a múltba; ma cselekvésekre van szükség és nem pártprogramul forditgatásokra; a négy éves háborúban meggyötört magyar nép még meglévő összes eleven erejének egy irányban, az önfentartás népösztönének irányában való egyesítésére és nem a parlamenti sakktábla öreg figuráinak sakkmesteri csala- fintáskodásokkal való tologatására, csopor- tositgatására. Hadd lássák meg a béketárgyalás világ- szinpadját betöltő népek,: hogy a magyar nép nem az a borjuszáju ingben, nyer- geletlen lovon más lovát elkötő pusztafia, aminek az osztrák kizsákmányoló politika félrevezető panoráma-masinája bemutatta nyugat felé, se nem az a románt—tótot ekéje "előtt korbácsoló béresgazda, aminek a nemzetiségi agitátorok ententetányérokból élődő ügynökhada hiresztelte, de még nem is akar az sem maradni, aminek a német sleppet vivő agrár-feudalizmus és banko- krácia távlatképe is mutatja: hanem ez a magyar nép éppen olyan egyenlőségre, szabadságra és testvériségre hivatott és vágyódó, munkát és becsületet szerető, világpolgári helyzetre törekvő, éppen olyan keresztényi lelkű és nemzeti zsenijének éppúgy birtokában levő nép, mint akár a francia, vagy a^ angol, vagy az amerikai! Hogy ez a magyar nép jogosult egyenjogú tagja lenni az eljövendő népek szövetségének. De az ilyen felvonuláshoz nem rosz- szul látó öreg szemek homályos pápaszem- jét kell törölgetni és segítségül venni, hanem gyorsan, azonnal, elhatározóan cselekedni, magyaros iramban. A mai kritikus históriai pillanatban éppen azzal nyer egy-egy nemzet jogosultságot a jövő életre, hogyan tudja, meri az életre hivatottság ősösztönével saját sorsát a kezébe ragadni. Ennek a helyzetnek átértése bírta rá Wekerlét, hogy akkor hagyja el a hatalmi polcot, mikor azt a parlament többségével is alátámasztania sikerült és ez a helyzet nem hozhat mást, mint a szó legvalódibb értelmében vett népkormányt, amelyen átal maga a magyar nép azonnali cselekvéssel biztosítja a békét és önálló nemzeti fennmaradását. e> la „Riadj magyar, riadj!" Uj államokat proklamálnak a széteső Ausztria területén, apró fajok az öntudatnak gőgjével és hatalmi vágyával követelnek és követeléseikkel diadalmaskodnak, nemzeti láz lobog az utolsó cseh és szláv napszámosban éppúgy, mint a cilinderes, frakkos vezéreikben, becstelen hazugságokkal rágalmazzák meg a „szlovákkinzó“ magyarokat hazaáruló és magyarkinzó csehek, szlovákok, a dicsőséges magyar föld ezeresztendős határain mohó tüzek csapnak át északról, délről, keletről, a magyar kérdés felszökött a világ árbocára, mint egy megtépázott, megrongyolt lobogó a diadalmas többiek közt — és a magyar nemzet még mindig nem proklamál, a magyar nemzet még mindig nem harsogja el követeléseit. Hol a nemzet, mely most elkiáltsa magát és megmondja, hogy ma nincsenek már pártok, nincsenek személyek, ma már csak egy szent magyar haza, amely veszélyben van és amelyet meg kell menteni, máskép minden párt és minden személy, mindenki és minden elveszett. Hát nincs többé magyar föld, magyar nemzet, magyar nép ? Ma Prága, ma Zágráb, ma minden cseh, tót, oláh város a világhistóriában és irányit: hát Budapestnek, Szegednek, Debrecennek, Kassának, Pozsonynak, Kolozsvárnak, Szekszárdnak, nincs szava, nincs hangja, nincs mondanivalója ? TARCA. Bartos bácsi bundája. — A »Tolnamegyei Közlöny« eredeti tárcája. — Irta:'Nagy Béla kir. s. tanfelügyelő. A nap olyan forrón árasztja melegét a földre, hogy megperzseli a dús növényzetet, bá- gyattá teszi az embert, kik kénytelenek elbújni élőié, behúzódni a hűvös szobába. Ezért ül kicsi kis szobájában kényelmesen elhelyezkedve^egy fiatal házaspár. Szegények bár, de oly boldogok, hogy hasonlót találni még lámpával sem lehet. Szivükben szerelem, mely elfeledtet mindent, leküzdi az élet nyomorát és kellemessé teszi édes otthonukat. Délelőtt 11 óra. Kopogtatnak. Levelet ka pott a férj, menjen azonnal, bátyja meghalt, holnap lesz a temetése. „Elmegyek, ma délután 5 órakor indulok, mert különben nem érek oda, pedig örökké sajnálnám, ha utolsó útjára el nem kísérhetném egyetlen testvéremet, ki oly jóindulattal volt irántam, szeretett és segített, mi az emberiségnek egyik legszebb, legnemesebb tulajdonsága. No meg szép örökségnek is nézek ám elébe“. „Jó angyalom csak menj el, még szabadságod úgy is tart, bár nehezen mellőzlek, de annál édesebb lesz a viszontlátás nagy öröme. Ni, de mért vagy oly szomorú, miért hajtod le szép fejecskédet, min gondolkozol annyira drága életem te, mond meg csak a te egyetlen kis tubicádnak, mi nyomja a szivedet“. — Nagy baj van, erszényem üres, egy fityin- gem sincs, miből utazzam el. Jaj Istenem, nem láthatom utoljára sem áldott bátyámat! Ma julius 4 edike van és már nincs pénzünk. Csak három nappal ezelőtt volt elseje, s olyan korán üres a fészek, nincs lakója már. A sok beszerzés kimerítette erőmet, nem tudok uj- jabb forrást találni. De igaz, megvan, kifundáltam valamit. Van nekem egy jó téli bundám a szekrényemben, most úgysem kell, vidd el jó feleségem a zálogházba, nem szorulok legalább más kegyére és elutazhatom Csákány községbe. Mit mondtál fiam, zálogházba, mi az, hol van és hogyan megy a dolog, mert én ilyent sohasem hallottam. Falun laktam, most vagyok csak 3 hete Pozsonyban, habár szegények voltunk is, de én előttem ez mégis ismeretlen fogalom. Jól van éfiesem, majd megmondom. Elmész a Kossuth Lajos-utcába ott azonnal szemedbe öt- lik a nagy felírás, zálogház. Ott menj be, add át a bundát, kapsz róla Írást és pénzt. Punktum. Jösz haza és én mehetek az állomásra. A fiatal 16 éves kis nőcske vitte a nagy bundát a roppant hőségben, őt nem ismerték, férjét azonban, ki itt született, itt hivatalnok mindenki ismeri, ő nem cipelhette, emberük más pedig nem volt, ki azt á nagy téli bundát elvitte volna. Jozefa nézegette az utcákat, de nem találta a Kossuth utcát. Közben megszólalt a templom ékes harangja, imádkozásra hivta fel a keresztény hívőket. Jozefa mintegy parancsszóra dobta a földre nehéz terhét és ájtatosan elimádkozta a_z Urangyalát. Azután fölvette és vitte buzgón tovább. Közben dőltek a gyárakból a munkások, hivatalokból az urak és nézték, mit akar ez a csinos teremtés ebben a nagy forróságban azzal a téli bundával. Látták mint izzadt szegényke, I mint törölgette verejtékét homlokáról, mint pirul J üde, tiszta, selyem arca. Kérdezni restelte a zálogházat, szégyelte, hogy ezzel elárulja szegénységüket. Végre odaért, de bámulatára látta, hogy lehúzták már a redőnyt, ebédel a tulajdonos nem lehet most bemenni. Várt tehát 2 óráig. Nagyót sóhajtott az ajtó kinyitásának hallatára, elég volt a melegből, aztán meg hazasietve édes oldalbordájához, az is éhes lehet és még 4 órakor vasúthoz kell sietnie, hogy 5 órakor indulhasson. Nagy aggodalommal várta a férj kedvesét, de nem jött. Hol lehet, mi van vele, miért nem jön ? Bizony nem is jött. A zálogházban kétesnek találták a dolgot és elkisértették szegényt a városházára. Nem tudta igazolni magát, ott fogták. Estefelé férjének főnöke személyesen igazolta a valóságot és megvigasztalta a tapasztalatlan fiatal nőcskét. Ezalatt a férj nehéz szívvel éa aggodalommal elutazott. Kivette augusztusi fizetését előre és abból fedez*e kiadásait. Sok sirás, keserves órák után belenyugodott az asszonyka sorsába, csak az fájt neki, hogy üres lett a fészek, elutazott lakója anélkül, hogy egy forró csókot nyomott volna piros-pozsgás arcocskájára. Nehéz, kínos napok után megérkezett a fórjuram. Hozott karperecét, órát, arany láncot és még jó csomó pénzt is. Dusán megjutalmazta az engedelmességet, a szófogadást, lett ezentúl cseléd, pecsenye és még boldogabban éltek Emilkó kisfiucskájukkal együtt. El lett a kedvetlenség feledve, kölcsönös megbecsülés, szeretet, szerelem összefűzte még jobban őket, áldták a jó Istenkét, hogy örömüket tetézte Emiikével, ki valláserkölcsös nevelésben, bölcsességben oly szépen növekedett. Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére.
