Tolnamegyei Közlöny, 1918 (46. évfolyam, 1-50. szám)
1918-09-22 / 38. szám
XLBI. épfolgnm. ___________ 38. szám. szekszűrd. 1918. szeptember 22. Fü ggetlenségi és 48-as politikai hetilap * Szerkesztőség: Fürdőház-utca 1129. szám, hová a lap szellemi részét illelő minden közlemények intézendők. Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. Molnár-féle nyomda r.-t., hová a -lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények íntézendők. Felelős szerkesztő: HORVÁTH IGNÁCZ Megjelenik hetenként egyszer, vasárnapon. i Előfizetési ár: Egész évre 24 K, l/a évre 12 K, '/4 évre 6‘— K Számonként 48 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 16 korona, további sor 60 fillér. — Nyilttér: garmond soronként 100 fillér. Országos mozgalom a „Hangya" általánosítása érdekében. Az t uzsorás nyerészkedés ördöge a nemzetek nyakába ült, s azokat halálba kergeti. A „nagy“'nemzetek a gyarmati és külpolitikájukban a „háború körömszakadtáig“ járják ezt a haláltáncot, mi ezt is házilag szenvedjük át, a lakosság 5%-a zsírját, vérét, vagyonát préseli ki a nemkereskedő 95% lakosságból. „Hadd érvényesüljön az élelmesebb, az életrevalóbb". Ez volt a szabad kereskedelem jogcíme, ez kergette a magyarságot Amerikába, Romániába, *az itthon- rekedteket pedig a koldustarisznya felé. A néppel, a mi vérünkkel nem törődtünk, sohasem sajnáltuk a vérünket. Ömlött is bőven, gavallérosan. Mint a vadakat, olcsó üveggyöngypiperével, pálinkával fosztottak ki mindenükből. Elég volt, elfogyott a türelmünk, békésen akarunk dolgozni és munkánk gyümölcsét magunk akarjuk élvezni. Eléggé meghíztak már uzsorásaink, árdrágítóink, már restellik maguk is, oly irtózatos kö-~ vérek, segítsünk rajtuk, jót teszünk velők is. j' De hogyan bírunk dolgozni ily ki- uzsorázott helyzetben, ha az élelmet kicsempészik országunkból, az árukat a központokból és azok elől ellopják a kufárok, tönkreteszik az állam háztartását és a pénz értékét és lelketlen hazárdjátékkal mindent elzsebelnek tőlünk. A magyar ^anyák már félnek az anyaságtól, mert az éhség, ebből táplálkozó betegség első helyen a szegénység betegsége: a tüdőbetegség vigyorog feléjük halálarcával. Adjuk vissza a népnek a megélhetés biztosságát! A gazdaközönség egész erejére épített „Hangya“ szövetkezet álljon a kormány elé, követelje a közellátás, központok, haditerfhény átadását! Emellett egészítsük ki a „Hangya“ országos hálózatát és ruházzuk fel rekvirálási joggal minden árura és termékre nézve. Ezáltal nemcsak a népet mentjük meg, hanem kezünkben lesz az egész gazdasági élet szabályozása, a pénz értékére befolyást nyerünk, mert egy kézbe kerül a termelés és áruelosztás, megmentjük a hivatalokat és a lakosságot a jegyrendszer és szaladgálás őrületétől és megoldjuk a társadalmi, sociális kérdést az önellátás elvének a — *,Hangya“ által leendő érvényesítésével. A „Hangya“ is csak úgy képes feladatát betölteni, ha teljes életképességét követel. A rohamosan megindult „Hangya“ alapításoknál már ezen elv uralkodik mindenütt, elragadja a népet. Felhívunk minden „Hangya“ igazgatóságot, — kérje a „Hangya“ központtól az erélyes fellépés mielőbbi megtételét. Nincs időnk várni tovább! Ezt az uj „Hangya“ programmot hangoztattam a folyó évi julius hóban a szekszárdi „Hangya“ szervezése alatt tartott népgyüléseken, ugyanakkor közöltem ezt a „Hangya“ budapesti igazgatóságával. Most pedig, mikor megalakult a szekszárdi „Hangya“, induljon meg az országos mozgalom ezen programm országos érvényesülése iránt; fogjon össze az egész ország lakossága és rázza le végre nyakából a *nyerészkedés ördögét, kezdjen uj életet magáért és jövő nagyságáért! Mutassuk meg a külföldnek is, hogy itt nem a magyarság használta ki a nemzetiségek gazdasági erejét, hogy á magyar kultúra türelmes, gavallérodé tud is egészséges gazdasági berendezkedést teremteni határain belül és igy joga van az élethez, fejlődéshez, teljes önállósághoz. Ezen lépéssel a béke felé is hatalmas utat vágunk magunknak, mert a megbecsülés a békejobbnyujtashoz vezet. Megbecsülést pedig csak az a nemzet érdemel, amely rendet, egészséges életet tud teremteni. Mutassuk meg, hogy a magyar nemzet életképes kulturhép, megérdemli a jövőt, a fejlődést! Úgy legyen! Dr. Csizmadia Géza kir. járásbiró. Termeljünk többet ! — Nyílt szó, Szekszárd és a Sárköz birtokos polgáraihoz. — ‘Irta: Tóth Károly társulati igazgató-főmérnök. I. Szálló ige lett a többtermelés, mindenki ettől reméli az annyi sok milliárd hadiadósságunk le- törlesztését. Földmivelő nemzet vagyunk, a föld bői kell többet kihoznunk, mélyebb szántással, műtrágyával, vetőmagnemesitóssel, mindenekfelett pedig talajjavítással. Most csak ez utóbbiról ejtsünk szót, lássuk mi történt ná'unk eddig és mi van még hatra. A talajjavítás első lépcsőfoka az ármente- i sités. Még a múlt század 40-es éveiben kezdte meg nagy Széchenyik országos agitációját a Tisza, aztán a Duna kiöntéseinek szabályozásáról és 50 év alatt oly óriási erőfeszítést tett az ország és oly eredményt értünk el, melynek párja nincs sehol a művelt nyugaton ! 10 millió hold (1000 Q. öles kisholdakat értek a következőkben is) mocsaras területet megtettünk meg a kultúrának és harmadfél millió magyarnak adtunk kenyeret a kezébe. Társulatunk — akkor még .mint Dunavéd- gáttársulat — 1867 ben kezdte meg ezt a munkát, kiépített 41 Vs kilometer hosszú töltést két 1 zsilippel és 60-000 hóid földet hódított el a Du nától 27* millió korona költséggel. A talajjavítás második lépcsőfoka a feneklő vizek eltávolítása. Ebben is hatalmas lépést tett az ország ; az utolsó 20 év alatt egy millió hold posvány lett kiszárítva, 14 000 kilométer hosszú belvízcsatorna épült 200 szivattyúteleppel. Eddigi Védgáttársulatunk átalakult Ármen- iesilő társulattá és 1896 ban kezdte meg & belvizek szabályozását, 200 kilométer hosszú bel- ' vízcsatornát ástunk ki', melynek végpontján, Bír tánál egy nagy szivattyútelepet emeltünk, most pedig a második szivattyútelepet építjük Decsen, 10.000 hold vizenyős területet szárítottunk ki 1 Va millió korona költséggel, úgy hogy az előbbiekkel együtt a 4-ik millió koronát költjük a talaj javi tására. Hátra van még a talajjavítás harmadik és legfelső foka: az öntözés. Az öntözés tette naggyá a hájdani Assiriát, Babilopiát, az öntözés tette gazdaggá Egyptom- ban és Indiában Angolországot, az öntözés általánosításával fogják unokáink valóra yáltbatni Széchenyi nagy mondását: „Magyarország nem volt, liánéin lesz„ Nincs ország Európában, melynek geológiai alakulata alkalmasabb volna öntözésre, mint a nagy. magyar alföld, ez az őskori tengerfenÓK a bővizű Kárpátok alján. Mintha a teremtő szólalt volna meg: „Ember dolgozz, egy Kánaánt teremtettem neked, szerezz rajta jólétet, gazdagságot, ámde próbára teszlek, tikkasztó száraz nyarakat bocsátók rád!u — Mit tettünk mi a szárazság leküzdésére? Eddig semmit; a fellegek jájásá’ra bíztuk sorsunkat és a dús Kánaán népe éhezik. Törvényhozásunk megtette a magáét az 1885: XXIII. és az 1910: XXX. törvénycikkek meghozatalával alapot adott öntözőtársulatok alakulásához, még állami segélyt is nyújt nekik. Erre megalakult az országban összesen 5, mondd: öt öntöző-társulat, azok is vagy kincstári birtokon vannak, vagy nagy uradalmakon, a föld népe nem mozdul. Mi lehet ennek más oka, mint az ösmeretes magyar indolencia! Azt mondják, tőkeszegény ország vagyunk, az öntözés pedig nagy befektetést igényel,. ez utóbbi igaz, de tőkeszegénységről ne beszéljenek ott, ahol a hadik öicsönök ö1/*0/o os jövedelme 2—3 millió heverő tőkét tudott évenként megmozdítani, hiszen az istálló-és műtrágyával szakszerűen kezelt öntözés hasonlithatlanul nagyobb kamatoztatást nyújt a tőkének, ugyanis francia- országi tapasztalatok szerint 1 hold karban tartott föld hozama öntözés nélkül 200 K, ugyanaz öntözve akár mint rét, akár mint szántóföld 5—6Ö0 K, ugyanaz konyhakertészeti műveléssel 1—2000. K, sőt több is. Itt van a szomszédságban a faddi paprikatermelés, öntöznek kutvizzel, kihoz hol- dankint egy család 3 — 4000 koronát, tudok esetet a tavalyi jó terméssel, hogy az egész földje ingyen be„maradt. .Itt. van - a makói hagyma, itt is leginkább iszaptalan hideg kutvizzel öntözünk és tavaly termellek 1000 ölenként 10—15 métermázsa hagymát, akinek elég trágyája volt kót- annyira is felvitte. Eladták pedig a vöröshagyma métermázsáját 140 K jával, a dughagymát 800 koronájával. De maradjunk csak itthon. A társulat jóformán be sem végezte a belvizek szabályozását, már megjelentek a bolgár kertészek s ihol valami holt mederben egy kis tócsát találtak, felál 1 ■ tolták a vizemelö kereket, a két girhes ló elkezdett keringeni egy kezdetleges járgány körül és annyi pénzt küldtek haza Bulgáriába, hogy azt csak a szekszárdi meg a bátaszéki posiás tudná megptondani. Mikor kiütött a háború, ez a bo'gárkertészet rögtön megszűnt, de a mi népünk nem vett tudomást a bolgárok nagy jövedelméről, nem folytatta félbehagyott munkájukat. Igaz, hogy nincsen elég trágyánk szőleink kellő karbantartására sem, de ez a mi hanyagságunk ; ösmerek én sok szőlőbirtokost, kik nagy termést tadtak kihozni az istállótrágyának mű- trágyával megszaporitása által. A mi népünk előszeretettel műveli a lapi szőlőt talán azért, mert annak feleannyi trágya se kell, mint a hegynek, tehát ültessünk európai vesszőt öntözés alá, azt nem kell szénkénegezni, a Sárviz-csatorna iszapos üize fél trágyázással felér, nagy termést hoz, ámbár silány lesz a bor. Déli Franciaországban nagy szőlőterületek vannak öntözés alá berendezve európai szőlővel. A trágyahiány megszüntetésére pedig szaporítsuk állatállományunkat rétönlözés- sél, takarmánytermesztessel. Igaz az is. hogy nincs munkaerőnk, de egyszer csak vége lesz már a háborúnak, a nemzet fiatalsága hazajön, az amerikai magyarságra is számíthatunk, munkát keresni mentek oda, hazajönnek azok, az amerikai munkabért itthon is megtalálják. Sőt gazdasági fellendülésünk esetében európai bevándorlót is kapunk bőven, egy kis ínség Ausztriában, már itt vannak, az előfutárok: német házicselédek mindenütt. Nincs tehát semmi kifogás, kezdjük el a muuká1, az óra üt, a késhegyig menő háború után jön a béke a nemzetek késhegyig menő vei seugesével. (Folytatjuk.) — A háború konjunktúrájában szerzett vagyonod egy részét ajánld fel a háború nyomorultjainak. Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a bátraié kos összeg mielőbbi beküldésére.
