Tolnamegyei Közlöny, 1918 (46. évfolyam, 1-50. szám)
1918-09-01 / 35. szám
----------------------35. Hűm. szekszűrd. 1918. széptanba 1. Fü ggetlenségi és 48»as politikai hetUap Szerkesztőség: Fűrdőház-utca 1129. szára, hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendök. Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon fi. Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények fntézendök. Felelős szerkesztő: HORVÁTH 1GNÁCZ Megjelenik hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár: Egész évre 24 K, ‘/a évre.12 K, */4évre 6*— R Számonként 48 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 16 korona, további sor 60 fillér. — Nyilttér: garmond soronként 100 fillér. \ A hadigondozás gyakorlati megvalósítása a háború ötödik évében nem olyan théma, amelyről egyszer- ketszer szót ejtsünk, világgá eresszünk egy pár szívhez szóló jó szót, fellelkesedjünk egy félórára egy tiz koronás jó cselekedet erejéig és aztán — levesszük az ügyet a napirendről. A háború továbbviteléhez elengedhetetlenül szükséges bizakodó tömeghahgu- lat és érzés fenntartása is azt 'kívánja, hogy amint a fronton nem szűnnek meg ; az egészségügyi szolgálat katonái felszedni és támogatva biztos gondozásba segíteni a megsebesült bajtarsakat, — azonképpen állandó hadigondozási szolgálatszerüen kell a Hinterland sebesültjeit: a nyomorgó árvákat, -a tehetetlen özvegyekét, a kenyérkereső nélkül szenvedésnek kitett gyámoltalanokat gondozni, istápolni, nevelni, sőt eltartani. ~ Ez bizony terhes kötelesség, egyike, az élet által elénk szabott legterhesebb kötelességeknek, — de nem is szabad, hogy könnyebben kezelhető kötelesség legyen ez a legsulyosabbnál. Ezzel bizony számot kell vetni, sőt j számolni kell, hogy mennyi és minő anyagi j eszközökre van szükség e '■kötelességnek i minél hatékonyabb teljesítéséhez. Ma már a háború ötödik évében egy uj proletár-haddá szaporodnak a hadi özvegyek, a hadi árvák, a hadi nyomorékok. I Ezeknek „nem adhat a haza koldustarisznyát és,, botot a háborúban elveszett kenyérkereső helyébe. De azt sem nézheti önző elzárkózott- : Sággal a nemzet, a társadalom,' köztük egy jelentékeny réteg, a háború zavarosából felszínre került uj-gazdagok, — hadivagyonosok rétege, hogy a kormány gyenge anyagi eszközök birtokában felállít egy hadigondözó-hivatalt, s a koldustarisznyát az árvák és özvegyek helyett énnek a hivatalnak a nyakába akasztja, hogy ez házaljon a keményszívű társadalom zárt ajtói előtt, egy kis alamizsnáért a hősi halottak gyámolnélküli hátrahagyottai részére ! r Es azt sem mondhatja senki, hogy ezt a kérdést a kormány egyöntetüleg rendezte, amikor az 1917. évi október hótól kezdve az árvák évi, segélyeit felemelte ! Igen,, felemelte, az állam fiskális érdekeinek korlátain belül, az évi 12 korona árvasegélyt évi 96 koronára, az évi 36 koronát évi 192 koronára, az évi 60 koronát évi 144 koronára* Gondolkozzanak csak azok, akik az esztendő 365 napja közül egyetlen egy napon elköltenek megélhetésükre ily összegeket, mint aminőket ezek az árvák egy esztendőre kaphatnak I fiskustól. A hadigondozás intézményének kell itt pótolni, anii hiányzik. De ezt az intéz-’ i ményt a' helyhatóságokban képviselt társadalomnak keil mindenütt megszervezni ahhoz a vázhoz, — amit a kormány a hadigondozó bizottságok’ és népirodák felállításában megadott. A vármegyének, a városnak, az egyes j községeknek köttségvetésileg kell gondos- í kodn%a hadiárvák felneveltetést és a hadi : munkaképtelen özvegyek - eltartási költ- i ségeiről. • Be kell ezt állítani a költségvetésekbe ! éppúgy, mint az administracionális, egészség- | ügyi, vagy bármely más természetű kiadást. | 150 TÁRCA. Guszti levelei. — A »Tolnamegyei Közlöny« eredeti tárcája. — Irta: Major Imre. Még fiatal volt és úgy lepték meg, mint játékkal a gyermeket. ' ' — No kis Karcsi, Baja legszebb lányát mutatom be magának — örül-e ? Karcsi lehunyta szemét, amikor a lányra nézett, el is pirult, kezét is úgy kapta kifa leányéból. Pedig mikor fehér paplana alatt, elszorult gyermekszíve könnyeket préselt ki szeméből, mindég ilyen bájos látomások csalták meg őt. X)e ez csak ábránd volt, forró lelkének ujszinü bútor-, darabjai.- Most először kezet fogott az egyikkel . . . Nem bírta ki e kéznek melegét, szólni sem tudott. Nézte mint uj játékát a gyermek, nem tudta miként játszék vele. Kezében egy vörös Világtörténelmet forgatott, amelyből vizsgára készült. ~ Később, amikor egyedül maradtak, egy hosz- szú parkon mentek keresztül, Károly megragadta a lány kezét izmosán, férfiasán és azt mondta njgki: — Én régóta ismerem már magát Guszti, maga ■miatt lett könnyes a párnám, amikor — rossz estéimen megcsalt, de ... de most, -— ügy-e, ezután szeretni fog Guszti, — lehajolt és megakarta csókolni a kezét. — Igen, becsülöm magát, mert olyan jó fin — mondta a leány és ajkain a nagylányok fölényes mosolygása játszadozott, de Károly nem látta1 azt. Aznap este, rózsákból vetették az ágyát. Levizsgázott,'Gusztival megigértette,^ hogy írjon és hazament. Otthon sokat irt, hosszú, forró- vágyu leveleket, Guszti leveleiből már egy kötetnyi gyűjteménye volt és- egy nagyon forró nyári délutánon irt levelében megkérte a lány kezét I Guszti válaszolt, de ez volt utolsü levele Károlyhoz. Nem irt többet. A kié Karcsí pedig megállt Guszti utolsó levelénél, céljai messze mögötte maradtak. A ko moly, gyötört arcú gyermekeknek a szenvedések őrölték föl az egymásután következő napjait, éveiti, . Úgy járt a világban, mint akit fólretoltak a szépen kitaposott útról. Néha rátért erre az útra, de visszafelé sétált rajta és ilyenkor, lopva, szakított róla qgy-egy szál színes virágot. Ez vdlt az egyetlen öröm, amit nem rabolt el tőle az élet. Hosszú óveken át tartó egyedüllétben, egyszer. nagyon elhagyatottnak érezte magát. Sötét szobájában egy gyönyörű illatos csokorból tépdeste a virágot. Liliombokréta volt ez, amelyből szálankint szedte ki emlékeinek holiliomait, Guszti illatos leveleit. Később világosságot csinált és egyenként elolvasta a leveleket., úgy ahogy dátum szerint össze voltak rakva rendesen. Azután levelet irt Gusztinak, irta és úgy irta alá a nevét: Károly': . . , Másnap pénzt adott a posta: »á /s c eg- mondta neki, ha Bajáról jön levele,' dobj« V —v azon éjszakán, apaelyen jön —— az ablakán és zörgesse is meg az ablakot. Úgy is lett. A postakocsi megállt a sötét utcán, 4a postás leugrott ,?óla, Károly ablakához megy és bedobta rajta a Jevelet. Fedezetükről pedig rendes adó for* májában kell gondoskodni. Azonban ez a hadiárva-adó nem lehet olyan, mint a legtöbb adónk, hogy a kisebbeket aránytalanul sújtja, mig a nagyobbak kibújnak alóla. Ezt az adót, ha pótadó gyanánt kezeljük is, — kontingentálva fölülről lefelé, a nagy vagyontól a kis éüxistenciáig csökkenő, aránylagosan megállapított kulcscsal kell mint statutuális adót kivetni a legnagyobb nyilvánosság ellenőrzése mellett. A hadigondozás céljaira tett önkéntes adományok, alapítványok adhassanak csak mentességet ez alól a helyhatósági adó alul. Azok az eszközök pedig, amelyek ma szolgáltatnák az anyagiakat a hadigondozás céljaira, mint gyűjtés, alapítványok, jóté- konycélu mulatságok jövedelmei, — ezek csak kisegítő, csak pótöszközök lehetnek. Ezekre nem alapozhatjuk meg a gyakorlati és szükséges hadigondozást. Ha reális alapokon és a kötelesség elvére helyezkedve, szervezzük meg a gyakorlatban a hadigondozást, akkor biztosítva lesz minden hadiárva fölneveltetése, minden munkaképtelen özvegy eltartása, akkor nem kell a hadígondozó népirodának koldustarisznyát venni a nyakába, hogy a hadba vonultak gyámolnélküli csemetéit az elpusztulástól megóvja. A hadigondozás háborús szociális kérdés, nielylyel foglalkozni kell állandóan, —- és nem szabad, hogy az e célra még embriójában levő hadigondozói hivatal anyagi eszközök hiányában egy újabb sóhivatallá váljék, ahová a sót az özvegyi és árva-könnyekből sajtolják. 6s la Az ablakot nem zörgette meg, — világos volt abban, Károly az íróasztala előtt ült, szalaggal akarta már átkötni a bokrétát, azt gondolta, az utolsó szál virágot illesztette bele, amikor az utolsó szál virág, Guszti levele, asztalára repült Az állt benne: „Kedves’ Károly I Megismertem a régi, kedves írást. De Károly, maga még mindig emlékszik rám és a cimem is tudja még? Milyeu kár a szép múltért, de lehet-e változtatni rajta ? Nem ! Hiszen jól tudja, bogy már rég menyasszony vagyok, látta is a * vőlegényem és mégis — Károly — miért e fellobbanás 1 ? Is.enem, maga oly jó fiú volt, szép, okos és erős és most akarja elhagyni ereje. Ne hagyja — akarja — s felejtsen el, meglátja, nem fáj többé az, amit most sebnek érez. Én gondolni fogok magára, bár ez? erősíteni tudná a maga akaratát. őrzöm „— Károly -— a maga emlékét, a szép kedves napokat — s lehet, ha majdr ősz fejemmel előszedem elfakult Írásait, könnyes szemmel gondolok magára, de ami kor az Élet elküldte magát tőlünk, nyugodjék még, feledjen el . . .“ Valahol kakasok búcsúztatták az éjszakát. Károly ijedten kapta föl a fejét: — Ne még ... ne még . . . De már késő volt. Keleten nagy vörös lepedőt húztak fel . az égre, — virradt. Az álmok, ábrándok már messze rohantak a távozó éjszaka után és Karoly szomorú feje lecBuklott a könnyes papira . ..
