Tolnamegyei Közlöny, 1918 (46. évfolyam, 1-50. szám)
1918-08-18 / 33. szám
Xj.M. égfojvam. -----m________33. szóm. SzeKszúrd. 1918. augusztus 18. Fü ggetlenségi és 48-as politikai hetilap — » ___• •Sze rkesztőség: Fürdőház-utca 1129. szám, hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére níindennemü hirdetések és pénzküldemények intézendők. Felelős” szerkesztő: HORVÁTH IGNÁCZ Megjelenik hetenként egyszer, vasárnapon. EI8flzetési ár: -Egész évre 24 K, */a évre 12 K, V* évre 6'— K Számonként 48 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 16 korona, további sor 60 fillér. — Nyilttér: garmond soronként 100 fillér. II millió hal ott J9 millió nyomorék. Még leírni is rettenetes és elgondolni megremegtető, hogy az ötödik év óta dúló világégés, borzalmas világháború mennyi véráldozatába kerüjt az emberiségnek. És hogy ez miért történt, azt majd csak az igazságos történetíró fogja megállapítani. Az lesz a legnagyobb bűnös, akire ráolvassa az igazságos Klioj“ a háborúnak reánk kényszerítését. Európa egyik semleges országában készült hiteles statisztikai hivatal tárta fel mostanában a világ előtt, hogy mily őrü- letes pusztulást okozott a világháború a hadviselő országokban. A statisztika adatai valóban megdöbbentők. Nem kevesebb, mint 11 millió halottja és 19 millió nyomorékja, sebesültje van a világháborúnak. Ezek a számok 'borzalmas nagyok, mindenkit fájdalomra hangolok. Az életet sze- ■ rető, a háborút gyűlölő ember felkiált és mondja: ember, l ez a te munkád! Az a sir, amelybe a halál lapátolta az emberiséget, még nincs elföldelve, még -egyre nyeli a hősöket, akik vérükkel áztatták az ősök által szerzett drága < földet, melyen a költő szavai szerint: „Itt élnünk és halnunk kell!“' Még egyre tombol az ellenség bősz haragja, még mindig az ádáz bosszú, az emberiség kiirfésának förtelmes érzése tartja fogva az ántánt hatalmakat. Ezeknek lelkén szárad az emberirtás, égbekiáltó bűne. De most már nincs az a hatalom, amely eltudná nyomni s megtudná semmisíteni mindep népek- és nemzeteknél megnyilvánuló békevágyat, amelynek egyik legőszintébb hive a mi felséges királyunk, aki most. is azon fáradozik, hogy visszaadhassa szenvedő nemzetének a békét-. A háborúba belefáradtunk, testünk-lelkünk minden kis idegszála a ]Déke után remeg. Nemcsak a harctéri hősök, hanem mi is, akik itthon vagyunk, az Isten örök békéjét óhajtjuk és nap-nap után ezért imádkozunk. Bizony elég, elég volt már a vérözön- ből. Ezt suttogja, ezt kiáltozza a pusztulásban szenvedő emberiség. Mos*t már csak azok foga csattog a vérszomjtól, akik elvakult fejjel intézik az emberiség sorsát. Minden országban előbb azoknak kell elpusztulniok, akik a gőzölgő vértengeren úsztatják hajóikat, akik végső győzelemről és sok elérhetetlenről fecsegnek. . Mégegyszer leírjuk, hogy 11 millió halott és 19 millió félember eddig a világháború áldozata. Ezeket feltámasztani nem tudjuk, letaposott gyönyörű életüket es a rokkantak elvesztett épségüket, egészségüket visszaadni nem tudjuk. Feltör érző lelkűnkből a vád: Ember, ez a t^ munkád! Mit csin^Jtál? Még most sem térsz -észre ? Ez nem emberi munka! Adakozniuk a Vöröskereszt-Egyletnek! Segítsük a hadkavonultak családjait és az elesettek hozzátartozóit! „Világosság a páholyban I“ Egy könyvecske hagyta el nemrégiben a nyomdát a föntebbi címmel. A reflektor fényével hatol be az odúk világába, hogy feltárja a „vakondok“ életét élő „nagyhatalomnak“, a szabadkőművességnek lélektanát, szervezetét. A titkok világáról lebbenti föl a fátylat s feleletet ad soksok kérdésre ; sok kínzó, gyötrő megérthetetlen- ségnek találjuk meg a „miért“ jét e munkában. Honnan az a sok szenny, bűn, mely a társadalom, közélet, család, tudomány, művészet terein elönt mindent ? A romlás titokzatos, fekete árnya ül mindenen. A rombolás felszabadult démonjai száguldva tipornak el mindent. Rejtett tüzcsóvák lobbannak föl; a féktelenség, a zavaros felfordulás ijesztő tünetei napról-napra fenyegetőbben mutatkoznak. Ami eddig szent volt reánk nézve, amelynek csak nevét is áhitatos, mély tisztelettel ejtettük ki: most — gunytárgya ... A keresztény világnézet, a nemzeti eszme— lenézéssel, cinikus kacsjjal megszentségteleiíitve. A sajtó egy nagy része tajtékzó dühvei nap nap mellet^ vadabbul szitja a rombolás őrületét ... És ez a mostani nagy világégés? ... A feleletet megadja nekünk mindezekre e könyv, midőn erős határozottsággal a sötétben, a titokban, de bámulatos energiával dolgozó szabadkőművességre mutat rá. Szinte hihetetlen ; pcüp-karjavai behálózza egész társadalmi, politikai és irodalmi életünket. Hajszálfinom diplomáciájával biztosan besurran mindenhová. A müveit középosztálytól föl egészen az egyetemi katedráig, nincsen számára idegen terület, nincs előtte bezárt ajtó. Annyira vagyunk,. hogy már-már alig tarthatunk jótékonycélu ünnepélyt vagy tömörülést vagy akárminemü társadalmi refonü-törekvést, amelyben valamelyes vonatkozásban a szábadkőmüsségnek befolyása, sőt nagyon gyakran vezetőszerepe ne lenne benne. Különösen most, a jövő átláthatatlan fátylába burkolódzó „nagy események“ előtt szállja még lelkünket ólomsullyal a gond, mert bele fog szólani ide is. Eddig is beleszólt az események irányításába, valahányszor a történelem erősebb hullámverései a progresszív célok megvalósításának lehetőségét kecsegtették. Ma is körülbelül 100 páholyból hallatszik a kalapács tompa zöreje . . . készítik a ravatalt . . . szegezik már a koporsót, az ezeréves haza számára. Legyenek intő példa Franciaország, Portugália, Olaszország s a Balkán csalódott népei. Vigyázzunk tehát. Résen kell lennünk. Ne áltassuk magunkat azokkal a naiv mentegetődzésekkel, melyekkel ők elénk állnak ; nagyon sajnálatos ugyanis az a tévedés, mely lekicsinyli azt a szellemi és anyagi erőt, mellyel a szabadkőművesek, sok évtizedek óta, valósággal irányítják társadalmi, irodalmi és politikai életünket. Mert nemcsak olyan emberbaráti célokért hevülő filozofikus, filantropikus és progresszív elvek szerint dolgozó szervezet, hanem valóságos nagyhatalom, mellyel számolni kell. E borzalmas aknamunkát végző rendszernek megismerésére a legújabb eszköz Müller Jenő: „Világosság a páholyban11 című munkája, mely az Egri Egyházmegyei Irodalmi Egyesület kiadásában (jelent meg s 2 korona 40 fillérért kapható. A munka értékét emeli, hogy szerző hiteles szabadkőműves okmányokból bizonyít s világos magyarázataival felfoghatóvá teszi a szabadkőműves szimbólumok máskülönben „hókusz—pókusz“ i érthetetlenségét. A könyv 108 oldalon a következő fejezetekben tárgyal: A szabadkőművesség. A szabadkőművesség eredete. Szabadkőműves szertartások. Látogatás a páholyban, Föllebben a fátyol. Ki az életbe. A szabadkőművesség és a vallás. Taktikázás. Ütött az óra. — Rendeljük meg! P. Borsányi Balázs. • Szekszárdi Borértékesitő rtM Szekszárd. A Szekszárdi Takarékpénztár két affiliált intézete a Tolnauidéki Takarékpénztár és a Bátaszéki Kerületi Takarékpénztár közreműködése mellett 1.500.000 korona alaptőkével f. hó 14-én Szekszárdi Borértékesitő Rt, cég alatt uj vállalatot alapított, mely magába olvasztotta a szekszárdi Kramer Ármin és Fia borkeres kedő céget, mely cégnek egyedüli tulajdonosa Kramer József és átvette annak teljes üzemét. . A vállalat Szekszárd és vidéke bortermésének megfelelő értékesítését, valamint szőlő- és gyümölcstermékek ipari feldolgozását tűzte ki célul; de ezenkívül bizományi számlára való bevásárlással is óhajt foglalkozni. A részvénytársaság elnökéül Csapó Yimos cs. és kir. kamarás, nagybirtokos (Tenglicz) választatott meg. Az igazgatóság tagjai lettek: Leicht Lajos, a Szekszárd Takarékpénztár elnök-igazgatója, Kramer József borkereskedő, Krausz Béla nagykereskedő, a Tolnavidéki Takarékpénztár igazgatója, Kramer Miksa birtokos, nagykereskedő (Tolna) Wéber János földbirtokos (Tenglicz) Tóth Károly igazgató főmérnök és bortermelő, Sass László nagybirtokos (Borjád) Salamon Ármin nagykereskedő és szőlőbirtokos, Schwartz József a Bátaszékj Kerületi Takarékpénztár vezérigazgatója. Felügyelő bizottsági tagokká megválasztattak : báró Fiáth Tibor nagybirtokos (Apáti), dr. Albers Rezső ügyvéd és szőlőbirtokos, dr. Zsigmond Ferenc ügyvéd és szőlőbirtokos* dr. Örffy Gyula ügyvéd, a Szekszárdi Takarékpénztár ig. tagja és F. Halász Béla, a Szekszárdi Takarékpénztár ügyvezető igazgatóhelyettese. A vállalat ügyésze dr. Gulyás József lett. Az alakulás iránt megyeszerte nagy volt az érdeklődés,, ugyannyira, hogy a másfél millió részvénytőkét tetemesen túljegyezték. Az alakuló közgyűlésen a mintegy 100 részvényes közül 60 részvényes jelent meg. KÜLÖNFÉLÉK. — Királyunk születésnapja. IV. Károly magyar apostoli királynak folyó hó 17-én volt a születésnapja, mely alkalomból Szekszárd középületeit fellobogozták és hálaadó isteni tiszteletet tartottak. A belvárosi rk. templomban dr. Fent Ferenc apátplébános Horváth Károly és Fehér- váry József káplánok segédletével d. e. *0 órakor ünnepélyes nagymisét celebrált, melyen dr. Ap- ponyi Rezső gróf főispán vezetésével a hatóságok és testületek is megjelentek. A ref. templomban d. a. 10 órakor Gödé Lajes ref. lelkész tartott isteni tiszteletet. — Könyörgő istentisztelet- Ö Felsége születése napján dr. Rubinstein Mátyás rabbi magas szárnyalást könyörgést mondott az izraelita templomban. jjk — Nagyboldogasszony ünnepe. Múlt csütörtökön volt Nagyasszonyunk ünnepe, mely napon a kies fekvésű Remete-kápolnánál búcsú volt. — Szekszárdról és környékéről sokan jöttek el a Mária kegy helyre, .ahol Mosgai Sándor újvárosi plébános nagymisét és után a szép prédikációt tartott. — Királyi kitüntetés. A király sárosi Várady Ferenc iró és hirlapiró, Baranyavármegye főlevól- tárosának, a közélet és a közszolgálat terén szer«« .zett érdemei elismeréséül a Ferenc József-rend lovagkeresztjét adományozta. — Címzetes kanonokok. A király Beck Lajos nagybiesérdi esperes-plébánost és dr. Gyö- mörey Zsigmond pécsi tanitóképzőintézeti igazgatót tiszteletbeli kanonokokká nevezte ki. — Egyházi kinevezés. Dr. Rótt Nán*dor . veszprémi megyéspüspök dr. Magyarász Ferenc I zirci plébánost, föídinket, a zirci kerület espére- | sévé és egyházkerületi tanfelügyelővé nevezte ki.
