Tolnamegyei Közlöny, 1918 (46. évfolyam, 1-50. szám)

1918-07-28 / 30. szám

1918. július 28..

' 2

ságok és városok első tisztviselőit, hogy utasítsák a hatóságokat, kérjék fel a papokat, tanítókat, tanárokat, valamint a nép körében a hazafias elemeket, hogy a rémhírek terjesztését még csirájában megakadályozni igyekezzenek, azok terjesztőinek kinyomozásánál működjenek közre, hogy ezek az illetékes hatóság által felelősségre vonhatók legyenek.

Általában a veszedelem nagyságához képest minden intézkedést meg kell tenni, mely a haza- fiatlan és elitélendő üzelmek megakadályozására alkalmasak.

Reméli a miniszter, hogy egy-két helyesen alkalmazott szigorú büntető ítélet képes lösz megtörni ellenségeink által kezdeményezett üzelmeket és ily botor hírek terjesztésétől azpknak kedvét is elveszi, akik feltűnési vágyból, vagy bűnös könnyelműségből talán akaratlanul is ellenségeink ügyét mozdítják elő.

E tárgyban korábban kiadott rendeletét a miniszter most kiegészíti azzal, hogy aki közállapotainkra vonatkozó oly hirt kohol, vagy olyan álhirt terjeszt, amely alkalmas arra, hogy a lakosság körében elkedvetlenedést, a nemzet ellent - álló erejében, a becsületes béke elérhetésében vetett hitet megingassa, közgazdasági viszonyainkról valótlan és kedvezőtlen hirt kohol és terjeszt, 15 napig terjedő elzárással és 200 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel kell büntetni.

A király előtt.

A katona számára mindig kiváló ünnepi nap, ha szemtől-szembe állhat legelső hadurával. Hát még mekkora az öröme, ha személyes jelentkezéskor magából az uralkodó szájából hallhatja az ellenség előtt tanúsított hű kötelességteljesité- sének dicsérő elismerését.

Ilyen örömnap volt az a nap a 10. Isonzo- csata után a 23. hadtest valamennyi harci csapat- jának küldöttségére nézve, amikor a duttoulei (Karszt) parkban álltak feszes sorban és legfelső hadurukra várakoztak. Zugó éljenzés jelezte a monarchia mindenféle nyelvén a szeretet ifjú császár és király közeledését, amint virágékes autójából kiszállt. Gyors léptekkel haladt a jobbszárny felé.

— Felség, Tucek főhadnagy jelentkezik alázatosan, mint a 15. sz. gyalogezred küldöttségének parancsnoka.

Az uralkodó üdvözölte és erőteljes kézszori- tással fejezte ki köszönetét.

— -Tényleges tiszt Ön ?

— Igenis, Felség.

Erre az ut alkodé elmondatta a főhadnagy- gyal, hogy mikor és milyen alkalommal jutott hozzá kitüntetéseihez és a végén felszólította, hogy számoljon be röviden azokról a hőstetteiről, amelyeket a 10. Isonzó csatában vitt véghez. Azután ezekkel a szavakkal búcsúzik tőle :

— örvendek az Ön személyes bátorságá-.

nak és tetirekészségének. Nagyon köszönöm

önnek, ’ n, ,

Még egyszer kezet szorít és most Wrooec zászlóshoz fordul, őt személyes viszonyairól kérdezte ki és vele is elbeszéltette legutolsó hőstettét. Azután a felség az altiszteket szólította meg anyanyelvükön és mindegyiküknek elismerését és háláját fejezte ki, miközben szívélyesen meg-*

veregette a vállukat. /.

Egyszerű és szerény volt fellépésében a legfelsőbb hadúr, aki nem viselt szolgálati jelvényt és csak nehány. kitüntetés ékesítette a mellét. A tisztekre és katonákra az is mély benyomást tett, hogy amikor a bemutatkozás véget ért, a megjelent polgári lakosság, a sok aggastyán, asszony és gyerek, körüiözönlötte az uralkodót és mindenféle kéréssel halmozta el, amit o türelmesen, fesztelen beszélgetés közben hallgatott meg és teljesítését kegyesen megígérte. Azután autójába szállott és még egyszer barátságosan intett a kezével. Lélkesjilt hurrá! kiáltások zen- dültek az égnek és az éljenriadal csak akkor némult el, amikor a gépkocsi már eltűnt a távolban.

KÜLÖNFÉLÉK.

— Katonai kitüntetés. A király Szilassi László honvédfőhadnagyot, kiváló katonai szolgálatainak elisnpéréséül a Signum laudisszal tüntette ki.

— Kitüntetett tábori postatiszt. A király az ellenség előtt teljesített kitűnő szolgálatainak elismeréséül Fekete Gyula dombóvári posta- távirdai segédellenőrnek, aki a táboripostánál teljesít szolgálatot, az arany érdemkeresztet adományozta a vitézségi érem szalagján.

— Kinevezés. A vallás-'és közoktatásügyi miniszter Horváth Gyula tanítót, Horváth Ignác felelős szerkesztőnk fiát, aki most a 17. honvédgyalogezredben teljesít katonai szolgálatot, állami elemi népiskolai tanítóvá nevezte ki.

— Egyházmegyei hírek. Zichy Gyula gróf megyéspüspök Hermann János felmentett tábori lelkészt Németbólyba, — Vizy János ujmisést Püspöklakra küldte káplánnak. Fájth Jenő hittanári, aki hosszabb idő óta a bonyhádi kápláni teendőket is ellátta, e munkája alól felmentette és Loschert Kázmér németbólyi káplánt küldte Bonyhádra segédlelkészül.

— Hymen. Orbán Márton gyönki lakos, a 8. honvéd huszárezred tartalékos hadnagya, dr. Orbán Márton gyönki ügyvéd és neje alapi Salamon Vilma fia, jogi tanulmányainak befejezése után, mielőtt a harctérre visszatért volna, e hó 17 én Budapesten, az erzsébetvárosi plébánia- templomban hűséget esküdött menyasszonyának : Blaha Gittának, dr. Blaha Sándor belügyminisztériumi miniszteri tanácsos és neje Paál Margit leányának, Blaha Lujza unokájának.

— Áthelyezés.-Az ig^zságügyminiszter An- talfy Mihály dr. pécsi törvényszéki bírót saját kérelmére a budapesti kir. törvényszékhez helyezte át.

— Rendkívüli közgyűlés. A szekszárdi p0i. gári Olvasókör folyó hó 21-en délután 3 órakor Horváth Ignác elnöklése alatt rendkívüli közgyűlést tartott, melynek főtárgyát a tagdíjemelés képezte. A közgyűlés egyhangúan hozott határozatával elfogadta a választmánynak azon javaslatát, mely szerint az eddigi 10 korona évi tag. dijat 1918. évi julius 1-jétől számított hatállyal 20 koronára emelik fel.

— Vármegyei közgyűlés. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága gróf Apponyi Rezső főispán elnöklése alatt folyó hó 31-én délelőtt fél

10 órakor tartja meg nyári rendes közgyűlését. Az állandó választmány pedig f. hó 30-án délelőtt 9 órakor ülésezik.

— Egyházmegyei gyűlés. A tolnai ref. egy. házmegye augusztus hó 21-én délelőtt 9 órakor Szekszárdon, a vármegyeházában közgyűlést tart, melyen Kátai Endre esperes és dr. Szilassy Aladár v. b. t. tanácsos fognak elnökölni.

— A kiőrlés Uj rendje. A hivatalos lap legközelebbi száma közli a lisztkiőrlés uj rendjét. Eszerint a búzánál a tavalyi 80 százalék helyett ez az idén 87 százalékra emelkedik A rendelet szerint a 76 kilogrammos búzából a következő lisztfajtákat kell kiőrölni: 16 százalék finom lisztet; 24 százalék főzőlisztet; 47 százalék kéby érlisztet;

11 százalék korpát. Ha hozzáadjuk a két százalék porlást, megkapjuk a teljes számot: a száz százalékot. A rozsliszt kiőrlésénél ugyancsak oiy- irányu eltolódás mutatkozik, mint a búzánál. A 71 kilogrammos rozsból ez idén 90 százalék lisztet és 7 százalék korpát kell kiőrölni, holott tavaly 85 százalék volt a rozs kiőrlési aránya. Árpából tekintet nélkül a faj súlyra, 80 százalék lisztet és 17 százalék korpát kell előállítani. Nem ott azonban a hiba, hogy barnább kenyeret eszünk. De kevesebb lesz a korpa a tehenészetek részére és hizlalási célra!

— Hazatért a fogságból. Kertész József kath. lelkész, földink, Przemyzl elestekor orosz fogságba esett, melyből most. tért haza egészségesen.

— Uj vidéki szerkesztő. Kiss Béla István gyüdi kántortanitó, lapunknak volt munkatársa, átvette a „Siklós és Vidéke“ cimü társadalmi hetilap felelős szerkesztését.

— Az tlj lisztárak. A hormány már megállapította az uj lisztárakat. Három fajta liszt lesz. A régi tipusu nullás lisztminőségnek megfelelő finom tésztalisztnek az ára métermázsánként 296 K 50 fillér. A főzőliszt métermázsája 80 K, a kenyérliszté pedig 50 K. A rozslisztnek az ára métermázsánként 87 K 30 fillérben van megállapítva.

— Háborús segély. A szekszárdi hitközségi tanács folyó hó 21-én tartott ülésében özv. Kliegi Lajosné helyettes tanítónőnek 200 korona háborús segélyt szavazott meg.

A város végén álltak és búcsúztak.

— Holnap pontosabb legyen — kérte Guszti a tanárt.**

— Igán, pontos leszek ! Viszontlátásra ! — válaszolta Szepessy, de annyi lemondással, hogy mindketten megremegtek belé.

Szepessy ezután hazament, fogta azt a poharat, amelyben ott maradt a sárga konyak^ kihajította ablakán, s hallgatta, amint fájdalmasan csörömpölnek darabjai a gránitkockán. Valamit mormogott is utána.

Másnap pontos volt a tenniszpályán. Guszti hiányzott. Magda volt csak ott, a nővér, akitől megtudhatta, hogy Guszti nem jöhet többé.

Szepessy belesápadt ebbe a hírbe. Hazament, beletemetkezett könyveibe, mintha át nem élhetett álmait belőle akarta volna átálmodni.

így telt el a nyár, csak néha találkozott Gusztival, akkor is pár szót váltottak csak, s mélységes fájdalom, halvány remény szólt belőlük. De mit is reméltek ? Talán a magától jövő isteni beavatkozást ?

A téli bálokon hű táncosa Jett Gusztinak Szepessy. A lány mindig újabb és jobb hírrel lepte meg a tanárt.

— Nézze,ott ül az igazgatója— mondta egyszer Szepessynek — azt mondta apának, hogy el van ragadtatva magától. Jöjjön oda asztalunkhoz, higyje el, apa is örülne.

Szepessy nem tudott hinni ebben, de mi- • előtt válaszolhatott volna, igazgatója karonfogta őket, s tiltakozást nem várva, a polgármester asztalához vezette őket. — Hát csak pihennek tánc közben — mondta azután s hogy odaértek, a polgármester hellyel kináita meg Szepessyt.- A tanár előbb tétován nézett a fölajánlott székre, határozatlan érzések egész tömege tombolt lelkében, — irtózatos zavarban volt, — de amint Guszti boldog arcába nézett, megnyugodott.

Nemsokára azután újból tánchoz mentek. Guszti szép alakja boldogan simult a tanárhoz, — akarva — az pedig szótlanul vezette karján, a szabadság édes érzetében fürösztötték csüggedt leiköket. Végre a lány ébredt föl boldog mámorából, s úgy lehelte rá sima szavait:

— Ugy-e mondtam Dezső, hogy erős leszek.

A tanár némán köszönte ezt s vallotta:

— Megfojtotta a fájdalmam az erőt, annyira kinzott a gondolat, hogy elvesztem magát.

Egymásra néztek, végig simogatták egymás arcát vágyódó szemeikkel, nagyokat szívtak a mámoros báli levegőből, gyönyörű harmóniában látták a tarka terem színeit, azt gondolták, hogy jövendő nászuk utjain járnak s annak érzik má- moios illatát, annak hallják andalító muzsikáját.

A többi bálokon, egyenruhák is csillogtak, a fényes gomboktól a még fényesebb kitüntetésektől s Szepessy mindig görcsösebben kapaszkodott a leány karjába, mintha féltette volna, mintha súgta volna valami, hogy — féltse.

Pedig nem volt oka rá. Szerették egymást. Gusztit különben sem érdekelték a cifra hősök, fényes külsőségek, ő csak tanárját szerette.

Egyik bálon vígan szalad Szepessyhez s hízelegve mondja neki: ,

— Látta Horty Bélát, milyen gyönyörűen van dekorálva? Ugy-e Dezső, nem haragszik, hogy elígértem neki a következő táncom.

A következő táncot Guszti Hortyval táncolta, de utána mindjárt a tanárhoz sietett s boldogan, kipirult arccal újságolta:

— Aranyos fiú ez a főhadnagy. Mennyi csatában volt, milyen szépek a kitüntetései, egy ifjú hős. Még egy táncot ígértem neki, ugy-e, nem haragszik, Dezső?

Szepessy megnyugtatta a leányt és asztalukhoz mentek.

A következő táncban ismét elvitték mellőle

Gusztit, Most erős fájdalmat érzett Szepessy, úgy érezte, hogy örökre elvitték mellőle. Nem tudott szabadulni ettől az érzéstől, nyugtalan lélekkel sietett a terembe, ahol Guszti jókedvű kacagással siklott a párok között Hortyval. „

Guszti észrevette Sfcepessyt, rámosolygott, de Szepessy lelke annyira telve volt a kínzó kétségekkel, hogy nem tudta viszonozni mosolyát.

Mikor vége lett a táncnak, a leány megkérdezte a tanárt:

— Talán magának nem tetszik Béla?

— Milyen Bélát emleget maga ?

— Istenem, — hát a Horty Bélát, azt á kedves főhadnagyot, akivel táncoltam.

— Nem vagyok elragadtatva tőle — „a Bélától“, — de maga, Guszti, úgy látom igen — tört ki a fájdalmas gúny a tanárból.

n Pedig nem szabadna ám gúnyolódnia, Dezső, szólt majdnem sértődötten Guszti — mert ő hős, nézze, egész sereg kitüntetése van, meg is sebesült már, maga pedig fel van mentve, Dezső.

. Azt akarja, hogy én is megsebesüljek, — szólt ijedten Szepessy.

A lány látva, mint fehéredik el szavainak súlya alatt, már megbánta könnyelműségét, engesztelő kedvességgel szólt:

Ugyan Dezső, hiszen ón csak magát szeretem . . .

az asztainoz

lány könnyedéi

muuiva,

szőtte tovább gondolatait:

Hősnek lenni kockázattal jár, kitünte tesért szenvedni kell, sőt meghalni ott, s én el veszteném magát . . . nem, nem engedném, - mondta ábrándozva és mindketten gondolkodtak A lány megdöbbent az eshetőségtől, hogj elvesztheti Szepessyt, de hiába,, lelkében mái hatalmasabb lett a másik, aki szenvedett, küzdött s most élénken látta maga előtt Hortyt, a hőst 3 vágyódott utána ....