Tolnamegyei Közlöny, 1918 (46. évfolyam, 1-50. szám)
1918-07-14 / 28. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1918. julius 14. a háztartás titkaiba?! Hanem az iskola? A könyv? A űzetett tanerők ? Van valami fájó, bántó, ebben a társadalmi munkában. — Mert: mi. a háztartás? Ügy e, a szeretet tűzhelye. Igaz, hogy az okszerű ház tartás vezetése : a család boldogulása ; ellenesetben : annak megsemmisítője. Ez igazságot senki sem vonhatja kétségbe. De hát ma már mindent könyvekből muszáj tanulni? Mindent?! — Szomorú a válasz: Igen. Mert nem a fejlődő és a humanizmus jegyében túltengő társadalom e jelenségeknek az okai: hanem, mert ma megváltoztak a gazdasági viszonyok a társadalom minden rétegében. És, úgy látszik, mintha ősanyáinknak gyönyörűséges erénye: az a meleg, szivet-lelket lebilincselő háziasság erénye, örökre eltűnt volna a családok tűzhelyéből. Fájdalom, mintha kihűltek volna már az édesanyák szivei ! Már nem a mindent bearanyozó és mindeneket átfogó szeretet, az anyaszivek lakója, — hanem az anyagi érdek, a pénz, a uiszes ruha stb. stb. Ezt bizonyítják a ma oly divatossá lett gyermek bálok, zsúrok, estélyek, hol mindent tanulnak leánykáink, — amire még ráérnének . . . Kivetkőznek hamvas, üde naivságukból ; és ártatlan bájosságuk helyébe valami bántó, öreges, kiszámított vonás jut. Figyeljük meg csak őket a táncórák alatt, a korzón stb. Tisztelet a kivételeknek ! Vannak még azért ma is igazi édesanyák, kik belátják a mai divatnak e rut elfajulását ... és kik nem várnak mindent az iskolától és nem rakják annak vál- laira még azon dolgokat íb, melyek őket illetnek meg ! Mert tudják, hogy az iskolák nem a neve lésre hanem inkább a tanításra fektetik a fősulyt. Hanem az ily aranyszívű, igazi édesanyák ma oly ritkák ! Számuk oly elenyésző! Ellenvethetné valaki, hogy hisz az iskolák tankönyvei: az irodalom, költeszettan, földrajzi, történelem, stb. oly nemesirányuak, hogy belőlük csak jót, nemeset és szépet szívhatnak a leányok lelkűkbe . . . Igen, de az erre szükséges szivbeli és lelki fogékonyság csirája, ha benn is szunnyadozik a zsenge lelkek mélyén, nem életképes ! . . . Az bimbót, virágot, sohsem fog hozni : ha nem otthon, az édesanyák százszorszent szeretete végezte el leg- elsőbb is az oltást . . . Rakhatunk szebbnél szebb rózsaszálat a vadócra, az sohasem fog azon gyökeret verni. , » Ne tessék, mélyen tisztelt hölgyeim, túlzásnak venni állításaimat.^ Mi tanitók, ott az isko Iában, az élet előcsarnokában, — de kint az életben is, itt-ott — a mi mindent észrevevő sze meinkkel, látunk és tapasztalunk sok oly visszás és helytelen dolgot; helytelen és rossz nevelés alatt levő gyermeket, hogy sokszor elszomorodunk. Csak az én működésemből is hány példával tudnék előállni ! Mert meglátszik ám annak a gyermeknek egész megjelenésén, ruházatáé, be ezédjén : az édesanyja kezemunkája, nevelési iránya, vagy iránytalonsága. A gyermek szemeiben is ott ragyog : az édesanyja szive . . . S hogy az a szív, mely világokat ronthat és teremthet: melege, vagy hideg? kemény-e, vagy üres? Öh, azok a gyermekszemek, oiy őszinték és nyíltak ! Ezek a szemek az anyaszivek 6zeretetének csalhatatlan fokmérői és tükrei! Igaz, hogy sokszor a szegénység, bajok stb. is leszedi a gyermek érzékeny szivéről a jókedv mosolygó, piros rózsa szálait. Kioltja szemeiből, vagy elhomályosítja az ott ragyogó csillagot ... De ismétlem : aranyozza be a nyomor sötét komorságát az anyaszeretet kifcgyhatatlan derűje; ékesítse föl a foltos íuhát édesítse és ízesítse meg a szegénység sovány ételét annak kiolthatatlan melege . . . * ■■■ ■ * • Tehát valójában a szomorú tapasztalatok, a sok baj, az ijesztő nagymérvű gyermekhalandóság voltak az indító okai annak, hogy ma már iskolákban tanulják meg a mai modern leányok, miféle teendői vannak és lesznek a háziasszo nyoknak ? És kérdem ; jobb, szebb és mindenek felett nemesebb lészen e a jövő anyja, — ki a mostani iskolákból került ki ? A jövő nemzedék nevelése vájjon tisztább, szebb mederbe fog e tereledni ? . .. Erre nagyon nehéz lenne válaszolni. Annyi bizonyos, hogy én nem hinném, miszerint az iskola el fog mindent végezni, amire egy nőnek és jövendő hitvesnek szüksége leend. Mert a könyv csak holt betühalmazt Ne az iskola nyissa meg annak a kis feslő bimbónak szivecskéjét, hanem az édesanya szive és 6zeretete, mely a I ölcsőre htjhk: lesve, lelke virágának álmait... • Igen! Az édesanyák kezei nyissák meg először a .lányok zsenge szivecskéjét: a szépre, jóra, nemesre ... Az H páratlanul álló szeretetük arauy- hálóján'szű.ődjék át mindaz, amit betűkből öntenek lelkűk fehér filára. Ez a szeretet világítson be mindenüvé, mint egy hatalmas reflíktpr. Nézze meg az anya: mit olvas szabad óráiban leánya ? Miféle mozi és színdarabot néz? Ho', merre jár, .s kikkel köt barátságot leánya?. . . Mirt igy volt ez hajdan is. Kell-e szebb példát állítanom, m. t. Hölgyeim, önök elé, mint történelmünk nagyasszonyait, honleányait? Egy szent Erzsébet, szent Margit, boldog Jolán, kik mint a magyar nők fénylő csillagai ragyognak felénk a' múlt homályából. — Szilágyi Erzsébet, Zrínyi Ilona ! Vájjon melyik múlja felül szeretetben a másikat ? Erre szinte lehetetlen válaszolni. S hányán vannak még följegyezve a történelem lapjain ? Mily remek példái ők ma is a magyar édesanyáknak ! Mennyi szeretet.lángolt szivükben! Veres Pálné a közelmúlt nagyasszonya. Előtte is meghajtja az egész ország a hódolat zászlaját.... Regen azt mondották az idegenek egymásnak: „Ha angyalokat atarsz látni, menj Magyarországba!“ S ma ? . . . Bizonyára mindnyájónk érzi és érti bensejében, hogy ma nem állítják rólunk, magyar nőkről, ezt!, — Nem ! Nem utalok másra, csak az újságokban, nap nap után feltüntetett, rettenetes bűnökre, gyilkosságokra és a züllésnek ezerféle szennyes változataiban előforduló bűneire. Iszonyat és bor zalom ! S a legtöbb bűnlajstromban : a ne a főhős, a főok. A nő, ki nem ismerte az édesanyai szeretet üdvözítő melegét; és a ma oly őrületes fokra hágott modern áramlat, az élvhajhászás, a komoly munka kerülése és a minden áron fényes, divatos öltönyök, melyeknek stílje a szemérmet lenség jegyében sokszor tobzódik! A könnyű, dologtalan életmód : rabul ejtik a gyöngelelkü nőt, kiszívják véréből, leikéből még azt a parányi kis csirát is, melyet talán, mégis valahogy kapott hazulról, — és odavész a bűn fertőjébe. Óh aDyák! Kik nevelnek leányokat s az iskolától várnak mindent: vigyázzanak ! Ez igy nem maradhat! Ez nem fejlődhetik tovább! — Vissza, régi nagyasszonyaink példáihoz ! . . . Állítsuk vissza azt a régi, meleg, házias nevelést, melynek még emléke is, meleg ragyogással mö- solyog felénk a történelem százados múltjából... ha csak egy parányit is, viseljük szivünkön nemzetünk és sokat szenvedett hazánk ügyét ! . . . Vissza kell lépnünk ősanyáink édes, meleg tűz helyének légköréhez, szelleméhez . . . közelebb! közelebb! ! Ne engedjék anyák, hogy szivük nevelőmunkáját megzavarja, fölforgassa a modernizmus veszedelmes áramlata, mely a csillogó külsőségeket hajhássza csak. Majd akkor meg fog változni szegény hazánk komor arculatja .. . Mert az édesanyák kezébe, illetőleg szivébe van letéve a haza, a társadalom jóléte és boldogsága. Régi nagyasszonyaink sem iskolák könyveiből tanulták meg hivatásuk nemes tudományait, a szív érzelmeit, hanem az édesanyjuk szive volt az ő legelső, legigazibb könyvük. Oda rejtették el minden édes titkukat a leányok ; . . . onnan merítették minden tudnivalójukat. S micsoda" hősö két és mintaanyákat neveltek és adtak ‘a hazának! Akikre ma is úgy tekintünk fel, mint az ég csillagaira .. . "Szédületes, ragyogó jellemek, mint Szent László, Nagy Lajos, Hunyady és fiai : László és Mátyás, II. Rákóczi Ferenc! De ki tudná őket mind koszorúba fonni ? ! Miért lettek ily nagyok lélekben testben ? !, Mert az édesany juk szive tele volt szeretettel ; erényekkel ékes lelkűk minden kincsét beleadták gyermekeik ne velésébe. Hanem, nem elég ám csak nagy szeretet- ben, okos szeretetben nevelni a leányt és minden léptére féltve vigyázni ! Ez a kezdet kezdete, ősanyáink elsősorban vallásosak voltak ! Mélységes vallásosságukból sarjadzottak ki többi éré nyeik'is. Ez a valódi és összetörhetlen véd- básiyája a leánynevelésnek Ezen alapuljon a gyermeknevelés minden egyes ága. Ez adjon szint, fényt és életet leányaink nevelésének. Ne az iskolában hallja, hanem otthon, édes övéitől lássa és tapasztalja, hogy vallásos életet élnek. Lássa édes szüleit,az Isten oltára előtt gyakran; lássa otthon is, hogy szivükben hordozzák Istenüket, a minden boldogság Kútfejét. Akkor nem fog lepattogni a mai leányok' leikéről a vallásosság szent zománca ; akkor érheti őket ezer csapás, dolgozhatnak ki^t az élet forgatagában/, meg fognak állni szilárdan, rendületlenül, tisztán, fenségesen fönn, a vallásosság nyújtotta magaslaton, miként a tengerpart szirt fokán álló kis kápolna. Zughat a vihar, tombolhat a vizáradat: piszkos hullámai nem birják lesodorni onnan a magaslatról. * * * De nem folytatom tovább. Lehetetlen, hogy ne lássuk be a mai leánynevelés elrémitő helytelenségeit. A „Többtermelés“ eszméjét magasabb vonatkozásokban is csak úgy valósíthatjuk meg, ha több szeretet, több őszinteség, több szerénység és főképpen | több nőiesség, — hogy úgy mondjani — leányosság ragyogja be a mai családi leánynevetést.. . Azért nem leszünk maradiak. Annélkül, hogy a modern nevelési szellemet mellőznénk, avagy elvetnénk : lehet, sőt kellene is megtartanunk ősanyáink erényes, valláserkölcsös nevelési irányzatát. Lám, a budapesti „Szent Szív“ (Sacre Cour) előkelő leánynevelő-intézetben is fel van már állitva a leánygimnázium. Tehát ott sem zárkózhatnak el a modern haladás szellemétől. Igaz ! De ott is megmarad s fennáll továbbra is a valláserkölcsi szellemben való leánynevelés. Pedig odajárnak most is hazánk legelső leányai és az uralkodóház féltő gonddal nevelt gyet me kei is. Folytatja az iskola az otthoni nevelést: — mint az édesanya. Ezt nevezem igazán „Többtermelés“-nek. Mert az állam, a nemzet, a társadalom, mindig több, súlyban értékesebb egyént nyer, ha jelle- mes, komoly, valláserkölcsös szellemben felnevelt leányt kap, mintha egy cinikus, felületeken ge. bickélő, önző és ólvhajhászó nő tölti be valahol veszedelmes „munkakörét.“ — Jaj, pedig nagy városok különösen, — de sok van már az ilyen modernizmusban tobzódó szivacs-telkekből . Pedig »z állam jólétének legnagyobb súlypontja; a nőnevelésre esik. * - * A tisztelet és szeretet nyilvánítása mindenkinek — habár tagadná is —- jól esik ; még olyannak is, aki nem érdemli meg. Annál inkább jól esik azoknak, akik valóban nagyon is rászolgáltak. Ha azt akarjuk, hogy miránk is tisztelettel és áhitatos szeretettel emlékezzenek; meg majdan az utódaink, iparkodjunk mi is visszaterelni a régi, szép és igazán nemesi irányba, főleg a leánynevelés szent munkáját. Ha’ tiszteljük ősanyáinkat, bámuljuk és elismerjük, — el kell ismerni, — erényeiket: kövessük őket! S akkor majd minket is hasonló elévülhetlen kegyelettel fognak emlékükben tartani az utódok, mint apnly büszkén valljuk mi is magunkénak hazánk Nagy- asszonyait ! Jártas Róza, rk. tan. A hadiholcsönjegyzés meghosszabbitása julius 74-ig. A nyolcadik, magyar hadikölcsönre még egyre tömegesen érkeznek a jegyzések. A pénzügyminiszter tehát meghosszabbította a jelentkezésre kitűzött időt. Rendjén van ez az intézkedés, mert csakugyan be kell látni, hogy most aratáskor a legnagyobb dologidő napjaiban, egyesek, minden készakarat nélkül is megfeledkezhettek hazafiui kötelességükről. Tehát módot és időt kell adni a megfeledkezetteknek, hogy ki- reparálják. De már most aztán senki se kés.edel meskedjék. Itt áz utolsó óra. Mindenki a maga javára cselekszik, ha jegyez hadikölcsönt és önönmaganak azt, ha nem jegyez. A hadikölcson kötvény a legmegbizhatóbb értékpapír, amelyről tudvalevő, hogy nemcsak kamatoz, hanem, ha eljön a vásárlási lehetőség ideje, akkor úgyszólván kétszeres értékét fog képviselni, mint a készpénz. Ezért okos do’og a készpénzt hadi- kölcsönbe fektetni. Aki tehát még nem jegyzett, használja fel a meghosszabbított határidőt, jegyezzen hadikölcsönt. Magárrak, családjának és utódjainak hasz náí vele. Adófizetés, birtokvásárlás, mind könnyebb lesz hadikplcsönnel, mint bankpénzzel. Ajánljuk, hát mindenkinek, aki akármi okból elkésett, hogy ne mulassza el az utoljára kínálkozó alkalmat. KÜLÖNFÉLÉK. — A király példája a hadikölcson jegyzésnél. A magyar fejedelmek és királyok békében a nemzet, háborúban a hadsereg élén állva pédá- jukkal lelkesítettek kitartásra, harcra buzdították a nemzetet. A régi kor romantikája elevenedik meg szemeink előtt ifjú királyunk személyében. Már trónörökös korában előretört serege élén a leginkább veszélyeztetett harcterületekre, de mint király sem kímélte személyét, hanem sokszor golyózáporban szemlélte a harcz menetét, jelenté seket fogadva, parancsokat adva s igen sokszor sebesülteket vigasztalva. Ifjú daliás király alakját nemcsak a csatatereken látjuk elől, hanem mindenütt, ahol jót,, hasznosat tehet haza és a polgárok javára. A jótékony adakozásban ép úgy elől látjuk, mint. minden - nemes mozgalomban. De különösen kimagaslik hadikölosönjegy- zéseivel. Eddig minden egyes magyar hadikölcsönre több milliót jegyzett, legutóbb pedig úgy rend Ikezett, hogy magán és házi pénztára részére 12. millió korona névértékű magyar hadi- kölcsön jegyeztessék. Lehetetlen, hogy meg ne hasson mindenkit a jegyzett összeg nagyságában rejlő bizalomnak és elhatározottságnak ereje," mely tudtára adja a kétkedőknek azt, hogy nincs mitől tartaniok : ezt a reánk kényszeritett rettenetes harcot dicsőséggel fogjuk befejezni. — Kölcsönös áthelyezés. A pécsi megyéspüspök Mayer Béla szakcsi és Hegedűs József I gyuJaji káplánokat kölcsönösen áthelyezte. í
